Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)
1858-01-24 / 19. szám
Pest Vasárnap, Szerkessifűi iroda: Egyetem utcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. 19. sz. Január 24.185. Kiadó hivatal van : Egyetem utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben :félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A h irdetéssek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 krt számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Pest, január 23. (Politikai napi szemle.) Francziaország gyorsan megérezte a jan. 14-i merénylet következményét, s minthogy a sövényen ott szoktak átugrani, ahol legalacsonyabb, az első csapás mindjárt a sajtót sújtotta — a „Spectateur“, mert azt mondá, hogy ő most még legitimistább, miután a merénylet újra tanusstá a mostani állapot fönntarthatlanságát,és a párisi „Revue“t, mert politikai szemléjében némi ellenzék vétetett észre. Az e lapok betiltását jelentő hivatalos rendelet a mostani vészteljes perekre hivatkozik, s így talán még mindig remélhető, hogy ezen izgatottság elmúltával a túlságos szigor is némileg enyhülni fog. A bírói vizsgálat eddigi eredménye máris azon nézetre vezetett, hogy szélesen elterjedt összeesküvés volt előkészítve, s hogy a lázadók, kik a merénylet peremében csak elszórtan s egyenként álltak a tömeg közt, a sikerülés esetén tömör sokaságban fölléptek volna. A vidékről is számos levél érkezett Párisba, mely szerint jan. 14-n már is több helyütt Napóleon császár haláláról beszéltek, s az anconai zavarokra vonatkozó tudósítás hivatalos oldalról még nincsen megcáfolva. Mindez gondolkozóvá tehette a császárt, és hallomás szerint e napokban ki fognak neveztetni azon személyek, kik a császár halála esetén s a trónörökös kiskorúsága alatt a kormányt viendik. Ez által meghiúsíthatónak vélik azon reményt, hogy a császár váratlan kimúlása esetén az ország kormány nélkül maradván, a foradalmárok a zavarosban halászhatnának. Az angol kormány szándékairól még mi sem hallatszik, kivéve azt, miszerint angol biztosok fognak Párisba küldetni, hogy a törvényszéki tárgyalást figyelemmel kísérvén, a tényállás iránt részrehajlatlan jelentést tehessenek. Palmerston közlönye a „Morning Post“ úgy vélekedik, hogy ideje volna az 1848-ban megszavazott és 1849-n ismét hatályát vesztett idegenbillhez hasonló törvényt életbe léptetni, mely szerint a belügyministernek megengedtetnék egyes idegeneket kiutasítani, de az indokok írásbani közlése mellett és az összes ministériumhoz való fölebbezés jogának fönntartásával, mindebből azonban legfölebb azt lehetne következtetni, hogy a ministérium hajlandó lenne e tárgyra vonatkozó indítványokat előterjeszteni, a többi természetesen a parlamenttől függ, melynek magatartására nézve még semmit előre nem mondhatni. A belga kamrában az igazságügyi miniszer szintén előterjesztvényt tett az idegenek fölötti rendőrségi felvigyázat tárgyában. Ez előterjesztvény azonban semmi újat nem fog tartalmazni, hanem csak azt indítványozni, hogy az 1835 ben hozott és 1841-ben módosított ebbeli törvény érvénye 1861-ig meghosszabbíttassék. Kérdés: vájjon beérik-e Parisban ezen egyszerű javaslattal, s nem fogják-e a szigor fokozását követelni? Midőn Brannow úr londoni orosz követté kineveztetett, ezt úgy magyaráztuk , hogy Angol- és Oroszország közt az eddigi feszültség enyhülni látszik. A Nord legújabb nyilatkozatai, melyek nagy megelégedéssel említik,hogy a franczia császár (trónbeszédjének világos szavai szerint) Oroszországgal igen jó lábon áll, anélkül hogy azért az Angliávali barátságról lemondana — ezen nyilatkozatok mondjuk előbbi gyantásunkat megerősítik. E szerint Stuttgart Osborne-t nem ellensúlyozta, hanem — kiegészítette. Más részről a félhivatalos „Patrie“ legújabb száma határozottan megerősíti azon hírt, miszerint a dunahajózási ügyben Anglia nézetei Austriáéitól nem csak eltérnek, hanem Anglia ellenszegülése e tárgyban még sokkal hevesebb a francziánál. Már e napokban figyelmeztettünk arra, hogy Austria — a közte és Anglia közt jelenleg fönnforgó viszonynál fogva — a londoni kabinet kedvéért egyet mást megtehetne, mit a franczia kormánytól határozottan megtagadott. Bécsben egyébiránt a dunahajózási szerződés igazolására terjedelmes emlékirat készült, mely e napokban az idegen udvaroknál hitelesített osztrák követeknek meg fog küldetni; hatását elvárjuk, ha csak oly sokra nem hágott már a kölcsönös elkeseredettség , hogy az előítélet még a leghatalmasabb érvek hatását is megsemmisíti. Szardiniának belviszályain kívül kifelé is mindenféle apró bajai vannak. A király által nemzetközi viszályok megítélése végett nem régen kinevezett tanács a Cagliari hajó lefoglalását jogtalannak ítélte s igy ennek kiadatása fog most Nápolytól követeltetni. Nem igen valószínű, hogy ez ily kívánatnak egykönnyen engedni fog s igy e tárgyban, ha egyéb nem, de legalább heves diplomatiai harcz várható. Továbbá ugyancsak Piemont Modenától néhány politikai menekült kiadását megtagadta, aminek visszatorlásául a modenai kormány most néhány közönséges gonosztevőt nem akar kiadni, ki az ő területére menekült. Ha te vered az én zsidómat, én is verem a tiédet! Spanyolországban az új ministerium létrejöttén, ámbár az egyik pártot sem elégíti ki, mégis mindegyik örül, mert azt hiszik, hogy — legfölebb négy hétig él! Valóban eredeti bók! A gyermek még alig született s máris háta megött állnak a — nevető örökösök! Farsangi eszmék. II. Pesten a malt évi iskolai Schematismus szerint összesen épen kerek számmal 40 kisebb nagyobb leánynevelő intézet van, melyek a városi fő és alelemi iskolákkal egy felügyelőség alá soroltattak. Mik taníttatnak ez intézetekben ? A fő és alelemi iskolák tantárgyain kívül a legteljesebb intézetben is legfeljebb következők: franczia nyelvtan, ezzel együtt néha más nyelvtan is, — kevés európai geographia, s világtörténet , — kötés, hímzés, borgácsolás, a varrás finomabb, czifrább nemei, s más czifra női munkák , zongora, táncz, néhol írásbeli fogalmazás és rajz, meg talán még valami, s a jobb intézetekben a növendékek a finom társalgásba s a női pipere elemeibe is bevezettetnek. Ennyi az egész. — Mind igen szép, sőt némelyike a fölöslegességig nagyon szép. Csak hogy ol be sok nő az , ki mihelyt családi életbe lép, ezek nagyobb részétől azonnal elesik, s csak akkor veszi észre, hogy az élet egészen más foglalkozásokra hívja, mint milyenekre készült, — olyanokra, melyek előtte talán egészen ismeretlenek , legalább készületén kívül esnek. Neveljük azért nőinket az életre , hogy legyen a feleség az, minek Isten bölcsen rendelte: fele segítség ! Ehhez legelsőben is a házi, a gazdasszonyi foglalatosságok tökéletes értése kívántatik. Ennek megszerzésére adnának alkalmat a női reáltanodák. Miután a gazdai foglalatosságot tudományfokra emeltük, a gazdaság különböző ágaiba intézeteket , gazdasági akadémiát alkottunk, nem volna-e kívánatos és fontos a gazdasszonyi foglalatosságot is, melyet az irodalom különben is már önálló tárgyául vett föl, szintezenkép tudomány fokra emelni? Ez adna aztán a női reáliskoláknak tantárgyat, melyek véleményem szerint a mostaniak közöl a növendékek jövendő állásához mérteknek megtartásával következőkkel foglalkoznának : házi varrás, az ahhoz szükséges szabási gyakorlattal együtt, ruhaneműek tisztántartása s gondviselése, a konyhakertészet, a konyhakertészeti termények eltartás alá különböző elkészítése, eltartása, a gyümölcsaszalás, préselés, befőzés, eltartás, szóval az éléstár fölszerelése és gondviselése, baromfitenyésztés, és hol amennyiben reá alkalom van, a konyhatartás, stb. Én azt hiszem, hogy igen nyereséges vállalatot fogna kezdeni a nőnevelő, ki mostani intézetét egy szép konyhakerttel s baromfiudvarral kapcsolatban ily reál irányúvá alakítaná. És ha már, mint emlékszem, a múlt iskolaévet megelőzőleg, egy pesti nőnevelőintézet azt hirdette, hogy növendékeit a forró nyári hónapokon át a a zöldben (in der Grüne) tartandja , csak ezen egésségi figyelem által is nyert, bizonyára még sokkal többet fogna nyerni, ha az egésség tekintetéből való kinnlakást két életre tartozó foglalatossággal, értem a konyhakertészetet és baromfitenyésztést, kötné össze. Mert nem igaz az, hogy az ily prózaiságokat szépeink a szülei háznál is jól megtanulják. Bizony sok személyes tanú volna ellene. Hanem a női reáltanoda eszméjét úgy vélném legkönnyebben és legsikeresebben eszközölhetőnek Pesten, ha a jótékony nőegylet a kertészeti s baromfitenyésztő egylettel kapcsolatban avatkoznék az ügybe. De nemcsak Pestre illik ez eszme, hová gyűl nevelőbe különben az ország leányainak nevelőt látogató nem csekély része, hanem illik mindenüvé, hol csak nőnevelés forog kérdésben. Ezek röviden eszméim a nőnevelés reálirányának eszközlésére nézve — egy tekintetben, de lássuk azt ismét más tekintetben. A divatárusságon kívül alig van önálló mesterség a nők kezén. A nőszabóságot csak most kezdegetik némelyek. A varrónők keserves keresetmódját nem lehet önálló mesterségnek venni. Pedig a nő ereje szerint csak oly munkaképes egyéne az államnak, mint a férfi. És vannak jövedelmező mesterségek, melyeknek a nő is a férfival egyenlőleg, sőt sokban még jobban megfelelhetne. Ilyenek a már említett nőszabóságon , mindenféle varráson kívül a cukrász, fodrász, szalagtakács , selyemszövő , sőt a posztóféléken kívül a vásznon kezdve mindenféle szövő , még szalmakalap szövő vagy fonó is, továbbá aranymives, ezüstmives, órás, gombkötő, szappanos, mézeskalácsos, festő, könyvkötő, stb. igen sok kevés erőt kívánó és finom mesterség. Hogy ilyféléknek nők által tzése nincs szokásban, az mit sem árt, szokásba kell hozni. Ha a férfiak még a szakácsság körül is beleavatkoztak az asszonyok dolgába , miért ne lehetne egy nő például czukrász, holott talán finomabb ízlése is volna annak tzéséhez, mint egy férfinak. És ilyen mesterségekre előkészítő női reáliskola volna másik eszmém, s ez különösen a középosztály azon leányaira nézve, kikre szüleik vagyont nem hagyhatnak, mely magános állapotukban való megélhetésüket is biztosítaná. Mily munkás, iparos erőt nyerne a nemzet egy ily osztály által, pedig azért a férfiaknak is maradna elég munkakör. Mily boldog lenne egy ily kereső nővel a szegény férj, ki maga is megélhetése végett egyedül napi keresményére van utasítva, milyen minden osztály , hivatalnok, művész, iparos közt vajmi sok találkozik, kit most netalán özvegyen maradható nejének leendő gyámoltalan keserves sorsa is nyugtalanít. És aki egyszer tudja, érzi, hogy mi az a keresés, valóban jobban is megbecsüli a keresményt. Megszűnnének így azon esetek, mikre a hírlapi hirdetések is naponként több több példát mutatnak, hogy jó családokból való egyének férjeik, szüleiktől való elmaradás következtében tömegesen keresnek többnyire a háztartás körüli szolgálat által maguknak fentartást, mert így a nőkben is volna önálló megélhetési képesség. És higyék el szépeink, hogy az önálló megélhetési képesség érzete által saját maga előtt is növekszik a nőnek önbecsérzete, s kiemelkedik már, hogy úgy szóljak, divatossá vált olcsóságából, mert amaz önbecsérzet a férfi előtt is becsesebbé, de sokkal becsesebbé teszi őt. Vannak sok nők, kiknek sok tekintetből nem szólottam, szólani sem akartam : mindazáltal azon hittel rekesztem be jelen farsangi eszméimet, hogy alkalmasint sok nőszülendő férfi megköszönné, ha már e farsangon föltalálhatná szive választottjában az általam itt sürgetett nőnevelési reál irányt. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Előfizetési felhívás is a „BUDAPESTI HÍRLAP“ február — martina két hónapi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással...............................2 ft 40 kr Postán naponkinti szétküldéssel .... 3 — 20 — E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani: a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számíttatik. Budapesti ilirlap kiadóhivatala. TARTALOM: Hivatalos rész. Nemhivatalos rész: Politikai napiszemle. — Farsangi eszmék II. — Az ipoly-sajóvölgyi s pestkassai vasút ügyében. — Az uj gymnasiumi tanterv. V. Levelezés: Nagy-Szombat (Birtokviszonyok.) Napihirek és események. Austriai birodalom. (A dunahajózási szerződvény főbb pontjai. Külföld. Francziaország. (Hirek a szándékolt megszorító rendszabályokról. A császár elhangoltsága. A krdl kabinetek szerencsekivonatai. Angliába küldött jegyzék. A vizsgálat folytatása s a befogatások eredménye.) Belgium. (Az idegen rendőrségre vonatkozó törvényjavaslat, és befogatások a franczia kormány reclamatiójára) Törökország. (Orosz ügynökit a török-szláv tartományokban.) Távirati sürg. Szinházi előadások. Álarczos bál. Duna vizárlás. Tárcza : (Magyar irodalmi termékek. IV.) HIVATALOS RÉSZ. Legmagasb rendeletre, boldogult Lajos badeni nagyherczeg ő kir. fenségéért f. hó 23-n udvari gyász vétetett föl 8 az tiz napon keresztül, az az: bezárólag febr. 1-jéig változás nélkül fog viseltetni. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é.jan. 18-ki legfelsőbb határozata által a veszprémi székes káptalannál kanonokokká. Markovics János pápateszéri lelkészt és esperest, és Németh József hittudort és csurgói lelkész-esperest legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVatalos rész. Buda , jan. 24. Főherczeg Főkormányzó Ura császári Fensége a tegnap délutáni vonattal Bécsből ide érkezett. Az ipoly-sajóvölgyi s pest-kassai vasút ügyében. A „Magyar sajtó“ I. évi január 21-i 9-ik számának egyik czikkében az ipoly-sajóvölgyi s pestkassai vasút ügye tárgyaltatik, s az a „Pesti Napló“ múlt évi 245—46-dik számában ugyane tárgyban közlött állításaim ellen nyilatkozik. A tárgy annyira fontos, hogy a minden oldalróli megvitatást nagyon megérdemli, és a minden irányábani fejtegetés csak használhat az ügynek. Én legutóbb, azon alkalommal, midőn a tiszai társulat e kérdéses tárgyban leendő értekezletre bizottmányt nevezett ki, a „Budapesti Hírlap“ dec. m. é. 25-ki 295 dik számában ugyanazon szempontból vitattam ez ügyet, melyből a „Pesti Napló“ idézett számaiban cáfolat alá vett czikkem szól. Szabadjon itt a „M. S.“ idézett czikkének tartalmára röviden némely előleges megjegyzéseket tennem, nehogy azok a közelebb tartandó értekezlettől elkéssenek. A m.sajtósczikk s az enyém közt az a különbség, hogy amaz a ipoly-sajóvölgyi vasutat sürgeti, habár egyenesen Pestről kiindulva is, állítván, hogy a felső gyárvidék érdekeit „nem a miskolczsajóvölgyi vasút, hanem csak a tervezett ipoly-sajóvölgyi elégítheti ki legteljesebben.“ És ezért az egyenes pestmiskolczi vonalat háttérbe szorítná, létesülésétől elütni akarná, annak jövedelmezhetőségét is tagadván, sőt adatokkal kívánván bizonyítani. Én nem vagyok ellene az egyenesen Pestről kiinduló ipoly-sajóvölgyi vonalnak, és annak jövedelmezhetőségét sem tagadom, de mindenesetre eléje teszem a tiszai társulatnak már engedményezett egyenes pest miskolczi vonalat, állítván, hogy ha a kettő közt kell választanunk, okvetlen ez utóbbit építsük először, amazt mikor a körülmény kivánja és engedi, később is kiépíthetjük; ezenkívül sürgettem, hogy az egyenes vonalt se hagyja az engedményes társulat kisiklani kezéből. Máskülönben pedig azt mondottam , „hogy még a gömöri gyárvidék érdekeinek is a legteljesebben legyen elég téve, csupán egy miskolci-sajóvölgyi mellékvasutágra van szükség.“ Argumentumom ez utóbbi állításra nézve kettő volt; először, hogy a nevezett gyárvidék a részére szükséges földtermékeket az általam kijelölt vonalon veheti legkényelmesebben az alföldről , egyszersmind gyári terményét is ugyanazon adhatja le oda ; másodszor : mind a gyári termékek eladására, mind az élelmi földtermékek beszerzésére legjobb piacra a gömöri gyárvidéknek az alföld. E két argumentum ellen nincs kifogás, sőt a M. S. czikke többet mond, állítván, hogy „legjobb a majdnem concurrentia nélküli vevőink“, a