Budapesti Hírlap, 1858. május (99-122. szám)
1858-05-26 / 118. szám
Május 20.1858. Pest, Szerda 118. Szerkesztői iroda: Egyetemutcza l-ső sz. a. 2-ik emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben : fél évre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 11 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcaa 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadóhivatalhoz utasitandók. TARTALOM: Hivatalos rész. Nemhivatalos rész. — Pőherczeg Főkormányzó Ur O császári Fensége magas elutazása. — Iskolaügy körüli buzgalom. — Politikai napiszemle. — A kir. kisebb haszonvételek. I. — Csehországi gazdasági egyesületi kiállítás. Levelezések. Jászberény (Zagyvaszabályozás. Utszéli fasorok. Rögtönitélet.) Székesfehérvár (Népszámlálás.) Napihírek és események. Jótékonyság érti köszönet. Tárgyalási terem. . .Külföld: Anglia. (A megrovási indítvány fölötti viták folytatása.) Francziaország. (Az adriai tengerre küldött két sorhajó. Gr. Orloff egybekelése.) Nápoly. (Parterősitések és védkészületek. Törökország (Török győzelem hire.) Távirati tudósítások. — Gazdaság ipar és kereskedelem. — Színházi előadások. — Börze. — Duna vízállás. Tárcza. (Ég és föld között. Elbeszélés. Folyt.) HIVATALOS RÉSZ. Legmagasb rendeletre, boldogult Ilona Luiza Erzsébet, özvegy Orleans herczegnő sZUl. mecklenburg-schwerini herczegnő ő kir. fenségéért f. hó 23-tól kezdve udvari gyász öltetett s az tizenkét napon keresztül felváltva, t. i. az első hat napon át, azaz máj. 23-tól bezárólag 28-áig mély és az utolsó hat nap alatt, azaz: máj. 29-étől bezárva jun. 3 áig fél gyász fog viseltetni. Ó cs. k. Apostoli Felsége b. Barkóczy Antal szathmári úrbéri törvényszéki ülnököt, gróf Forgách Jenőt és gróf Wallis Miksa főhadnagyot a hadseregben, cs k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felségei, é. máj. 2-ki legfelsőbb határozata által Elingner Gottfried járási főnököt, állandó nyugalomba helyeztetése alkalmával, sokévi hű szolgálata elismeréséül helytartósági tanácsos czíme és rangjával legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. máj. 1l-i legfels. határozata Menz Ferencz törvényszéki sebészt, az 1855- ös 56-ki hagymáz- és cholerajárvány alatt az olmützi hatósági fogházakban teljesített üdvös szolgálatai elismeréséül arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszitenn méltóztatott. A belügyminister egyetértésben az igazságügyministerrel Büttner József és Wessely György János törvényszéki segédeket, szolgabiróhivatali segédekké a kassai közig. területen kinevezte. A magyarországi cs. k. főkormány Mihua József cs. k. mérnököt az építészeti hatóságok építésznövendékévé Magyarországban kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Freyszler Ferencz I. oszt. irodai tisztet a helybeli gazdászati hivatalnál megürült ellenőri állomásra kinevezte. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására az eperjesi országos főtörvényszéki területen Stepán József kineveztetett, NEMHIVatalos rész. Főherczeg Főkormányzó Ur Ő császári Fensége az ország délnyugati részének magas beutazása végett vasárnap estre innét Bécsen át elutazott. Mindenkire nézve, ki az iskolaügy előmozdítása irányában élénk részvéttel viseltetik, örvendetes leend azon közlés, miszerint a szolnoki izraelita cultus-község egy kétosztályu iskolát állított fel, s két tanítói állomást rendszeresített 400—400 pártnyi évi fizetéssel. Pest, május 25. (Politikai napi szemle.) Valamint a különben oly ártatlan nátha az Utóbbi napokban ismét a veszélyesebb grippe jellemét kezdi ölteni, úgy a szintoly ártatlanoknak tartott politikai viszályok is rögtön fenyegetőleg látszanak föllépni, ami kettősen meglepő, miután a mult hét utolsó napján két hírt vettünk, mely határozottan békés természetű, t. i. hogy a conferentia első gyűlését tartotta és hogy Cardwell önkényt megszűntesé a torykabinet elleni ostromot. Azonban vannak oly nehézségek, miket se a conferentia , se Derby lord nem képes elhárítani, sőt mind akettő maga is megérzi e nehézségek nyomását. Köztük még mindig első helyen áll a montenegrói ügy. Mióta a „Moniteur“ egész átalánosságban jelenté, hogy a porta alkudozásra kész, többé mit sem hallottunk a diplomatia fáradozásáról s igy azt sem tudjuk, lesz-e valami azon európai bizottmányból, melynek Bécsben kellett volna egybelépnie, vagy sem ? franczia lapok azt mondják, miszerint e tervvel teljesen felhagytak, alkalmasint mert a bizottmány nem Fárisban székelt volna, hanem talán a porta sem igen sajnálná, ha a bizottmányból semmi sem lesz, mert a tagok többsége a porta ellen, mellette pedig csak Austria lett volna. Franczia, Orosz és Angolország, miként tudjuk, a bizottmány kineveztetését indítványozta, s így már eo ipso azt tanulta, miszerint a portától engedményeket kíván és vár . Poroszország pedig szintén a porta elleneivel tart, daczára annak, hogy Fuad pasa Berlinbe jött. Jól tudják ott, miszerint a berlini ut csak a bécsinek maszkirozása volt s ez okból Fuad pasának — bármint iparkodott is — nem sikerült se a király se a porosz herczeg elé bocsáttatnia, ami aztán csakugyan érthető ujjmutatás! Ez alatt a franczia lobogó az adriai tengeren megjelent s az albániai pár hosszában — mint ha azt kiáltaná a nép felé „sub hoc signo vinces! — ez úgyis elég szenvedélyes hangulatot még fenyegetőbbé téve. A montenegróiak közt az ingerültség leirhatlan s még párisi tudósítók sem tagadhatják, hogy a montenegróiak „nagyon is hevesen“ éltek győzelmükkel. Nem valószínű, miszerint még hat franczia s talán néhány orosz hajó megjelenése alkalmas eszköz lenne a fanatizált népet eszére téríteni. Az ekként felzaklatott szenvedélyek évek múlva sem csillapulnak le , ámbár az utófájdalmakat természetesen csak Törökország fogná megérezni, mégis lelkiismeretben járó dolognak tartjuk ily meggondolatlan demonstrációk által közvetve aláásni azon állam léterét, melyért ugyanazon hatalmak közvetlenül kezességet vállaltak. Hosszú szünet után a Cagliari-ügy is újra szőnyegre kerül. Miként már régebben gyanítottuk, Nápoly nem akarja megfizetni az Anglia által követelt összeget s az ebbeli okokat tartalmazó jegyzéket indított Londonba. Ezzel talán némi összefüggésben áll azon tény, miszerint — a legújabb tudósítások szerint — Nápoly és Sicilia partjai védállapotba helyeztetnek s mindenütt nagyszerű hadi készületek léteznek, két uj lovasezred alakíttatott, 16 uj fregát építtetett stb. Szardinia ugy látszik csak azért nem mozdult mindeddig, mivel előre látta, hogy Nápoly az angol kártérítési követelést visszautasíta adja s Piemont aztán belefogódzhatik a brit köpeny eg redőibe; fogadni mernénk, hogy ha az angol kabinet a kártérítési követelést erélyesen ismétli, Cavour gróf holnap vagy holnapután valami módon a maga sérelmeire is emlékeztetni fog. Hanem most még nagyon sok dolga van a kölcsön körüli vitával , melynek pénzügyi fontosságát a pénzügyminiszter fejtegeté, mig politikai jelentőségének tolmácsolása Cavour grófra bizatott. A gróf ismét hosszú, s miként táviratilag értesülünk, igen élénk beszédeit tartott; — kiváncsiak vagyunk rá, mert e beszédből aztán kitűnik majd , vájjon valószinüe, hogy Cavour grófnak Páris felől szemrehányások tétettek azon kíméletlen beszéd miatt , melyet a Deforesta-törvény körüli vita alkalmával tartott. Mi nem hiszünk e hit valóságában s a szárd premier legújabb beszéde talán már 12 nap múlva igazolandja fönnebbi véleményünket. A nápolyi király és a pápa a minap találkokoztak, azt mondják, miszerint a Szárdiniávali viszály ez alkalommal is szóba jött és hogy ő szentsége arra kérte a nápolyi királyt: ne veszélyeztesse egész Olaszhon nyugalmát egy szárdnápolyi háború kitörése által! — Ez alkalommal némi felvilágosítást nyerünk azon olaszhoni fejedelmi ligáról, melyről néhány hó előtt szó vala; e terv létezett s kivitele iránt már alkudozások is folytak, de ezek hajótörést szenvedtek, miután Nápoly csak akkor akart ily ligához csatlakozni, ha annak élére a pápa állíttatik, Austria pedig — az egyház feje iránti tisztelet mellett — mégis jobbnak vélte , ily tisztán világi czélű frigy fejévé világi fejdelmet tenni. A királyi kisebb haszonvételek (regálék). I. Nem csupán az arányosítási pöröknél, hanem birtokrendezésünk egész műtételében is, egyik főcsoportozatát képezi nálunk a szabályozandó jogérdekeknek , a földesuraknak királyi adományból eredő külön — vagyis úgynevezett regulehasznai. Mert valamint egyiknél, úgy a másiknál kimaradhatatlan, hogy az ezen haszonvételek tulajdonjogi alapja meghatároztassék, jelenleg pedig annál is inkább tisztába hozassék, minthogy némely mozzanatokban, főleg az arányosítással összekötött tagosításoknál, mind a nemesi közbirtokosok, mind a volt földesurak s jobbágyok közt fönforgó némely viszonyok elintézésére nézve, a tulajdonjog szabályozásának egyedüli törvényes mérlegül szolgálnak. A napi teendők egyik lényegesbje tehát mindenesetre, megismerkedni ezek lényegével is, s az adott és nyert értelmezések szövetnekével a birtok- és tulajdonjogi viszonyok rendezésének eme másik, — kevésbbé figyelt — oldalára is világot árasztani. Szabadjon ennél fogva igénytelen tanulmányunkat e tárgyakról szintén közzétenni. A királyi kisebb haszonvételek tárgyát általában : a korcsmálási jog (jus educilli); a mészárszék vagyis húsvágatás joga; a malomtartás; vámszedés; a vásártartási s boltjog; a halászat; vadászat; itt-ott a talpkereskedés; tégla- és mészégetés; kővágás ; agyag- és fövényásás képezi. Ezek közt szorosabb értelemben : a vadászat, halászat, madarászat, mészárszéki jog, a legelői jog s fajzás, nem egyedül kizárólagos, hanem egyszersmind közös haszonvételi jogok a volt földesurak és jobbágyok közt. Voltak légyen azonban ezen haszonvételek szorosan vett kisebb királyi haszonvételek, avvagy közös jogélményű beneficiumok, a legújabb közjogi s társadalmi átalakulás olvasztó tüzében részint lényeges változásokon mentek már keresztül, részint meg is szüntettek, ugyannyira, hogy a jelen változékos alakú jogviszonyok tömbjében azokat is, melyek még fönállnak, méltán nevezhetjük egykori hűbérrendszerünk száraz maradványainak. Politikai szempontból tehát, miután elvben a földesúri jogok megszüntették s az úrbéri viszonyokkal a hűbériség legjelentékenyebb attribútumai is elenyésztek — kétségtelen, hogy mind az állam, mind az egyes polgárok érdekében s különösen a már minden feudális salaktól ment jogállapotok megszilárdítására nézve elkerülhetlen, mikép ezen jogok kor- és viszonyszerűleg szabályoztassanak. Szükségtelen magyaráznunk, hogy ezen szabályozásnak kétféle útja van, úgymint a közjogi s magánjogi. Ámaz első út azonban az országló hatalom részére tartatván föl, nekünk a polgári cselekvőség mezején csak ezen utóbbi nyittatott, hol különösen az arányosítás — proportio — mindazon érdekeket, melyek a még érvényben hagyott regalejogokkal kapcsolatban állanak, mintegy közös vízmedencze fogja föl. Azonnal érthető lesz ez, ha megemlítjük, hogy mik képezik az arányosítás tárgyát, s hogy miben áll annak valódi czélja ? Ezeknek értelmezését megújítnunk , a nagy olvasóközönség fóruma előtt is tárgyalnunk annál fontosabb s korszerűbb foglalkozás most, mennél lényegesebb s szükséges a birtokrendezésekkel egyidejűleg megindított arányosítási műtételek közt egyenlépést tartani s öszhangzást eszközölni. Tudnunk kell ugyanis , miszerint bárha egyik vagy másik udvarhelyhez vagy jobbágyi telekhez jogilag kapcsolt föld, rét s egyéb nemű tartozmányok, osztály, örökösödés vagy adás verés következtében különféle föltagolások s vagy magán vagy közös kezelés alá jöhetnek, mégis több oly javadalom, mely inkább jogi haszonvételt, semmint physikai jóazágtestet képez, testi felosztás alá nem vétethetik. Ilyen például az italmérés s húsvágatás joga stb. Az ily javadalmak tehát csak a közös haszonélvezet meghatározott mértéke, vagyis az arányosítás szerint osztatnak föl, így egyszersmind azon javadalmak is, melyek testi jogokat képeznek, mint teszem a közös erdők, legelők, halastavak stb, melyek szintén csak arányos s a jog terjedelme szerinti mérték szerint élveztethetnek. Ezek közt természetesen előfordulnak a regálék több nemei is, de ismét világos, hogy az arányosításnak nem minden tárgya egyszersmind regale, tudván hazánk törvényeiből, hogy az arányosításnak távolabbi tárgya mindazon haszonélvezeti tartozék s közös javadalom, mely valamely jószág térfogatáhz joglag kapcsolva van; legközelebbi tárgya pedig maga a haszonélvezet s a jövedelem, de nem szükségkép s egyszersmind minden regale (1715:69). Ezen különbséget kellő szabatossággal tünteti elő az 1832/X XII-ik t. czikk, melyből világosan megérthetjük, hogy az arányosság tárgyául csupán a közös haszonélvezetre, vagyis a közösségre tartozó javadalmak szolgálhatnak (1. §.) A nem közös haszonvételt képező javadalmak tehát nem tárgyai az arányosításnak, amit annál inkább meg kell jegyeznünk, minthogy a királyi kisebb haszonvételek ily jellemmel bírnak általában s könynyen azon téveszmére vezethetnének bennünket, mintha szintén proportió alá eshetnének. Hogy megismerhessük pedig azokat,melyek már természetüknél fogva ide tartoznak s elkülönözhessük ismét az ide nem tartozóktól, lássuk fogalmaikat. Első helyen kell itt megemlítenünk a korcsmáltatási jogot. A korcsmáltatási jog az, mely olynemű kiváltsággal ruházott föl valakit, miszerint egy községben valaki mások kizáratásával mérethessen italt. Ezen jog leginkább csak a királyi haszonvételek gyakorlására jogosított közbirtokosokat illeti, de vannak esetek, és azt a lakosok is gyakorolják (C. F. 1550136). Mint regale, különösen fontos szereppel bir e jog az arányositási viszonyokban (1832/C., XII. 5. §), — de nem kevésbbé fontos nemzetgazdászati szempontból is. A korcsmáltatási jog ugyanis, törvényessége daczára , nem csak az egyes községeket, hanem az utazó közönség kényelmét is közelről érdekli, tehát nem csupán a jognak, hanem a közrendőrségnek is tárgya. Csak kevés évekkel ezelőtt is egyszersmind monopóliumot is képezett e jog, de az italmérést szabályzó legújabb törvények annyira körülnyesték már e monopóliumot, hogy régi súlyát a nép és a közönség alig érezi. Már egyszer említettük e lapokban , miszerint földesuraink a legczélszerűbben cselekednének, ha igyekeznének e jogot mielőbb eladni, s a bejött értéktőkét jószágaik fölszerelésére fordítni. Most is ismételjük ezen tanácsot, annyival inkább, mert ama különben is fölötte összesugorodott jog maholnap elveszti minden jelentősségét, mivel az italmérési szabadalom által már is majd minden szatócsboltban s szivarárudában fölütötte tanyáját, — teljesen paralyzáltatn fog. Hiába! ha a fa túlélte magát s dusabb növényzet vette körül, bizonyos, hogy ki fog veszni, de okosság s hasznos dolog megelőzni rothadását, s ha másra nem, legalább tüzelőre fölhasználni. sz. A frankfurti gyűlés a dán ügyben ismét határozathoz ért a hányadikhoz, valóban nem tudjuk hamarjában. Dániának hat hét múlva felelnie kell, mit teend a német szövetség követeléseinek teljesítésére. E határozatnak mindenesetre lesz eredménye; ez eredménye új dán jegyzékben álland, mely 6 hét múlva Frankfurtban kézbesittetni fog. Az utolsó dán jegyzék martius vége felé kelt és a német szövetség reá nézve május végén határozott; az uj dán jegyzék julius közepe táján fog átadatni s igy septemberben mindenesetre várható — uj szövetségi határozat! Csehországi gazdasági egyesületi kiállítás 1858 máj. 13—17-én. A csehországi gazdasági egyesület folyó évi máj. 13 tól 17-ig székes városában Prágában gazdasági kiállítást rendezett. Ez tulajdonképen csak magára Csehországra terjedt ugyan, mindazáltal érdekesnek tartjuk ugyanazt röviden olvasóink előtt megismertetni. Főtömegét e kiállításnak a gépek képezték. Gép volt kiállítva 28 kiállító által 354 szám alatt. A kiállítók közt volt is prágai és külvárosából való, bécsi t. i. Schuttlewarth angolgépész, ki Bécsben a Wolfféle gépgyárt vette át, s Pesten is bir nagyszerű raktárral; a többi közelebb-távolabb fekvő csehországi helységekből való vala. De nem volt mind gépész, hanem 8 birtokos s gazdasági tiszt, 9 gazdasági gépgyáros, 2 másféle gyáros, ismét 9 kovács, lakatos és bognár. Volt a gépek közt 116 különféle eke t. i. szántó, kapáló, irtó stb. ekét összevéve, közte 63 közönséges szántó eke, 21 szecska vágó, 40 más daraboló, zúzó, aprító stb. takarmánykészítő gép, 22 cséplő gép, közte egyetlenegy gőzerőre, 12 lovas hajtóműre és 9 kézi cséplő, 10 tizedes s más mázsa, 3 gőzmozdony (kettő Schuttlewarthé); a többi 110 szám sokféle gépek közt oszlott meg. Máj. 15-én az ekékkel próba volt, minden bíráló választmány nélkül. A cséplőgé-