Budapesti Hírlap, 1858. május (99-122. szám)

1858-05-02 / 100. szám

a városi község késznek nyilatkozott a hivatal szál­lását saját költségén felbatorozni. * Kolozsvárt a városi tanács jelenleg az üdvös mezei rendőrség szabályozásával foglalatoskodik. Alapul a helyi viszonyok tekintetbe vételével az 1840-ki magyar országgyűlés és legújabban az er­délyi gazd. egyesület által készített ide vonatkozó alapszabályok szolgálnak. Tárgyalási terem. Végtárgyalás a 42 bankjegyhamisító ellen a budai cs. k. országos törvény­szék e 1­ő 11. V. T. Ádám vádlottnak már azelőtti nap megkezdett kihallgatása pénteken ápr. 30-án folytattatott és be­végeztetett. Mi itt az összefüggés kedvéért rövid kivonatban adjuk az egész kihallgatást. Ezen vádlott , pásztor a patikáriusi pusztán K.­­Sz.­Miklós mellett a k.­sz.-miklósi cs. k. kapitány­ság előtti eredeti kihallgattatása alkalmával őszin­tén bevallotta, hogy a hamisítványok főkiadójával szoros ismeretsége volt, s először tőle 12 db hamis 10 ftos bankjegyet kapott fele áron, hogy vele több vásárt meglátogatott, s különösen egyszer, akkoron megbetegedett fia András nélkül, F. István társa­ságában Pestre utazott. Egyszersmind ellene föntorog : hogy Brugger korcsmárosnénál Pakson egy hamis 10 ftos bank­jegyet beváltott, és hogy lekomázások alkalmá­val, ismerőseit e szavakkal nógatta az ivásra: „Csak igyatok , van nekem elég pénzem.“ T. Ádám korábbi vallomását később visszavonta; ezúttal is megmaradt ezen visszavonása mellett; nagy korát (60 éves) és feledékenységét, meg a le­hető bántalmazástóli félelmet adván okul, mi mel­lett azonban meg kelle engednie , hogy eredeti ki­hallgatásakor semmi testi bántalmat sem szenvedett. Ezután fiát és haszonbérlőtársát H. Andrást vezeték elő. Bevallá a F. Istvánnak­ benső viszonyt, ki, ki­mondása szerint, tanyájukra 3-szor betért, mig ő s közben atyja T. Ádám is és annak idején sógora P. István F. Istvánnál Tason hasonlag háromszor be­széltak. Azon kő esetéről, mely állítólag a bankjegyek számára a viznyomáshoz Pesten szereztetett be, és F. István által Vadkertre szállíttatott, következőleg nyilatkozott. Neki T. Andrásnak, Harasztiban földbirtokosa Tóth gyógyszerész számára ennek megbizásából egy tartozást kelle behajtani. Ő sógora P. István ha­szonbérlő kocsiján Harasztiba ment, azonban a pénzt nem hajthatá be. Ennek daczára elhatározó, hogy sógora P. István­nal Pestre bemegy. Útközben F. István tasi lakos megkéri őt, hogy vigye be ő pénzért Pestre. Ők a soroksári utczában a vendéglőben jobbra a 2 koronához szálltak be. Nap folytán F. István on­nan kiment s állítólag vásárlásokat tett. Midőn elinduláskor T. András a kocsi-ülést meg akará igazítani, az ott levő tarisznyát félretoló s ne­héznek találó, T. András maga kérdé Istvántól, hogy mi lehet tarisznyájában ? F. ezt válaszolta : „Kő van benne.“ Ez iránt kérdőre vonatva azt mondja, hogy tarisz­nyájában akkor házi szükségre több tárgy volt, köz­tük egy bödöny sajttal és más efféle, és hogy T. Andrásnak e kérdésre csak tréfából felelte azt, hogy tarisznyájában kövek vannak. T. András továbbá ugyan­e kőre nézve azt mondja, hogy midőn Tasra érkeztünk, F. István fiával gyor­san szánba fogatott, és K. Sz. Miklósra vágtatott, azt állítván, hogy ott a vendégfogadóban egy idegen várakozik a kőre. F. pedig akkori sietségének okául azt a körül­ményt hozza föl, hogy az ottani már akkor megkez­dődött vásárra sietett. T. András még tovább azt is állítja , hogy F. Ist­ván később nála volt és tudatta vele, hogy azon ide­gen a fenebbi időre nem jelent meg a vendéglőben, és hogy a követ magának kellett egy házba vinnie. Mit F. István egyátalában tagad. T. András elismeré továbbá, hogy ő atyjától T. Adámtól, midőn ez Pestről hazaérkezett, hét darab tizforintos bankjegyet, melyeket atyja állítása sze­rint egy ló árában kapott, vett által, és azokat P. István sógorának adósságba adta át. E hét darabból P. István testvére P. Pál által 1 darabot G. Fülöp haszonbérlőnek kölcsönül adott; s miután ezt Fülöp-Szálláson kérdőre vonták, P. Ist­ván a fennmaradt többi hat darabot T. Andrásnak, ki az előbbit jó pénzben kárpótolta, visszaadó. Ezenkívül T. András valla, hogy ő F. Istvánnal volt paksi mészáros legény Sz. Imre utján ismerke­dett meg, ki őket onnan ismerte , mivel mind a ketten mint fegyenczek együtt voltak a pesti me­gyeházában; továbbá hogy neki F. a nagyállási csárdánál 11 darab hamisítványt s előbb 1 darabot adott át, melynek hamis voltát ő akkor állítólag nem tudta. A vádlott P. István haszonbérlő a fekete-halomi pusztán és sógora F. Andrásnak azt vallja: a) hogy ő F. Istvánt T. Andrással csakugyan Pestre vitte, b) hogy azon alkalommal F. tarisznyájában egy követ Tasig vitt magával, c) hogy neki, mielőtt Pestre indultak, fuvarbért ígért, ezt azonban Tason nem fizette ki, hanem d) Tasra érkeztekor, fia által a szánba gyorsan befogatott s e­ annak szemei előtt Kun­sz­ Miklós felé indult. Továbbá bevallja, hogy T. Andrástól, követelésé­nek törlesztése végett, 7 darab 10 forintos bankje­gyet vett át, ebből 1 darabot, mint kölcsönt testvére P. Pál által, G Fü­löphöz küldött, s miután ezt Fü­­löpszálláson nem­ akarták elvenni, ő a többi 6 dara­bot, jó pénzbeni kármentesítés mellett, T. András­nak visszaszolgáltató. Testvére s haszonbérlő-társa, P. Pál megerősíti az 1 darab 10 forintos bankjegynek G. kezébe átadá­sát, s a 6 darabnak testvére által T. Andráshozi visszaszolgáltatását. Ugyanő bevallja, hogy midőn G. Fülöp vele együtt az egyik hamis bankjegy darabot, a fülöpszállási vendéglősnek az ott általuk ivott égett bor kifizetése végett kiadta, s erre G. Fülöp a városháznál, saját valódi neve helyett „Schweiger Pál„ álnevét" jelöli ki, s azon hamis ürügyet hozá fel, miszerint ezen ha­mis bankjegyet (nem P. Istvántól, hanem) lovának egy megvásárlójától kapta.­­ P. Fái ezen két hamis állítását saját tanúskodásával (állítólag akkori zava­rában) támogatá. G. Fül­öp haszonbérlő s vádlottárs a fennebbi hamis bankjegy átvételét, kiadását s az az elleni ki­fogástételt, a két hamis állítással együtt azon hoz­zátétellel vallja be, miszerint ő nem ismerte a bank­jegy hamisságát, s miszerint Ő a két hamis állítást zavaradottságában hozá elő. H. Ferencz, paksi lakos és vádlott, só­gora T. Andrástól, ki 20 pengőforinttal tartozott neki, ezen adósság törlesztése, s azonfölül még állítólag a T. András-féle paksi szőlőskert mivelé­­sének fejében 4 darab 10 forintos bankjegyet ka­pott, miből 2 darabot egy disznóért, 1 darabot egy 3 port értékű sipkáért, s a 4-ik darabot nejének egy ruhájáért adta ki. Azzal mente magát, hogy ő eredetileg nem tudta ezen bankjegyek hamisságát, hanem arról csak ak­kor értesült, midőn azokon már túladott. Egyszersmind H. Ferencz ugyanazon vádlott, ki­nél a cs. k. dunaföldvári szolgabiró ura hamis bank­jegyek első fölmerülését észrevette, ezen végtárgya­lásnál magától hozá elő, mikép a bűntársak közöl 2 magyar tegnap s tegnapelőtt, midőn mellettük el­vitetett, ezen szavakat intézte hozzá: ne vállalja el, minden jó lesz. Miután beszéde további folyamában, bűntársai kö­zöl 3 magyar, M. János, J. György s F. István háta mögött állíttattak fel s azon kérdés intéztetett hozzá, ha vájjon a háta mögött állókban, hangjoknál fogva, ama 2 magyarra ismer-e, tényleges határozottsággal M. Jánost s F. Istvánt jelölé ki azokul, kik a fö­­lebbi szavakat súgták fülébe, mely szavakat azonban ezen két egyén tagadott. Végül a meghatálozott V. Sándor bűntárs özve­gyének , kinek vadkerti burgonya vermében találta­tott meg a bankjegy-sajtó, egy lemezzel együtt, a­ 60 éves V. Évának, mint tanúnak kihallgatása kezde­tett meg, azonban azt az éj beállta s a miatt, hogy a hamis bankjegyek előmutatása s fölismerése gyer­tya­világnál nem lett volna eszközölhető, másnapra kellett halasztani. KÜLFÖLD Anglia. Az alsóházban f. hó 26-kán öt hosszú órán keresztül folyt a vita India jövő kormánya fölött. Disraeli azon indítvány­­nyal lépett elő,hogy a ház alakuljon pénteken bi­­zottmányává, mely előtt az indiai ügyre nézve, a bejelentett resolutiókat elő fogja terjeszteni.Igaz ugyan,úgymond, hogy a jelen kormány több tagja kétségbe vonta azt, hogy a parllamentnek czél­­szerű beavatkozni ez ügybe,de minthogy a parlia­ment többsége akkor ellenkező nézetet tanúsí­tott, a kormány kötelességének tar­ja engedni. Három eljárási módot indítványoztak. Az egyik az egyszerűség úgynevezett barátjaitól eredt. Ezek szerint Indiát egy államtitkárral kellene kormányozni, altitkári és irodai személyzettel körülvéve, mintha India csak oly gyarmat volna, mint bármely más. Már­pedig azon ázsiai birto­kok kormánya sok tapasztalást és helyi ismere­tet kíván, a­mel­ylyel egy hamarjában kinevezett minister nem bírhat. Ennek csak az lenne ered­ménye , hogy a főkormányzó tettleg korlátlan hatalmú kényurrá emelkednék. Második terv a volt kormányé (Palmerston 1. bitje.) Ezen tervet, a kormány által kinevezendő csekély számú ind tanácsossal, ugyanazon kényuri, bár kissé leple­zett egyszerűség jellemzi. Harmadik helyen em­líti szónok az önmaga által előadott javaslatot.Azt mondják, ez bonyolult. Részéről úgy hiszi, hogy Angliának minden többszázados intézménye bo­nyolultnak látszhatnék első tekintetre. Ha egy­szer a ház szükségesnek véli a tanácskamarát — a­mi kétségtelen — legyen az valódi tanács; oly kamra, mely a képesség hasonló elemeivel bir, mint most az igazgatóság, eléggé számos, az ind igazgatási ügyek elintézésére s efölött nem csu­pán a korona szolgáiból áll. Megütközéssel hallja, hogy azzal vádolják bilijét, mintha osztályi ér­dekeket képviselne, mert mi által emelkedett a parliament maga is világhírű hatalomra és fon­tosságra, mint az által, hogy valódi képviselő testület. Védi szónok bilije választási elvét is s Lancashiret, a gyár- és kikötő városokat, me­lyeknek közvetlen érdeke fekszik India emelé­sében, s a melyek először kezdték sürgetni a re­formot, úgy tüntet­i fel, mint a legjobb választó­kat. Minden más egyéb kérdés mellékes dolog; a valódi tanács a fő , attól függ India jó kormány­zása. Ha az ellenőrségi elemet kihagyjuk, jobb ha nem bántjuk a társaság kormányzát, a­melynek köszönjük az indokrit ország kifejtését. L.Pal­merston válaszolja : Azt hinné az ember, a kincstár kanczellárja a megboldogult mro 2. ind­bili második felolvasását indítványozza. A resolutiókról csak alig ten futólag említést. Szónokot kissé a sírbeszédre emlékeztette az elő­adás, a­minőt a csatornán túl nagy hazafiak, mű­vészek, írók temetésekor hallhatni, azon egy különbséggel, hogy itt a sírbeszéd szónoka halott­ját maga temette el. Ha Disraeli úr ..úját mihol anynyira kedveli, miért ejti el, miért dobta ki a kormány hajójából, mint hasztalan podgyászt? Az igen tisztelt úr először feláldozta a bilit, s azt határozta hogy resolutiókat fog indítvá­nyozni ; aztán kétszer kijelenté ,­ hogy a bili csak fel van függesztve , mig a city érde­mes követe felszólalására másodszor is elte­mette. Ma meginszltem tudja, mitevő legyen, s olyformán beszél, mintha a bili közel föltá­madásának nézne eléje. Erről azonban szó sem lehet. Ezután különösnek mondja Palmerston, hogy végrehajtó testület alakítására alkalmazza szónok a választási elvet, a­mi kiáltó ellentétben állana az vidügyi állatitkár felelősségével. 18 tanácsos nagyon nehézkes gépezetet képezne, midőn nem tanácskozó, nem is ellenőrző hatalom­ról van szó, se a kettős kormányrendszer vissza­­álításáról. Gladstone így szól: Megint ott va­gyunk, a­honnan kiindultunk. Még­ kora dolog az ind reformot elővenni.Egyik terv szerint s­em álla­na elő a mostani directoriummal fölérő tanács. Se­ egyik se másik terv nem kell neki. Hasonló szel­lemben szól Sykes ezredes, védve a társaság kormányzását. S. H. V­e­r­n­e­y annyira védi az előbbi rendszert, hogy a directorium hatóságát még külebb akarja terjeszteni. Mr. Gregory is fölöslegeseknek tartja Disraeli indítványait. Mr W. Ewart védi ez indítványok előterjesz­tését. Lord J. Russell: Kimerítő tárgya­lás következtében el lön határozva , hogy In­dia kormányzása a koronára ruháztassék. E ha­tározatot csak hasonló érdemleges tárgyalással lehetne felforgatni. Részéről sajnálná, ha ez tör­ténnék , egy év múlva megszűnnék az érdekelt­ség India iránt, s minden a réginél maradna. Részéről szónok helyesebbnek tartja a korona által kinevezendő tanácsot. Rose Mangles (a keletind társaság elnöke) pártolja Gregory nézetét. Egyébként lord Derby tanácsát jobbnak tartja a Palm­erst­onénál, mely csak árnyék tes­tület lenne.­­ Hosszasabb, érdektelen vita után D i s r a e 1 i L indítványát a resolutiók előterjesz­tése végett szavazat nélkül elfogadják. A f. hó 27-ki ülésben Wise a dán-német viszály ügyében intézvén kérdést a kormányhoz F­i­t­zg­e­r­a­­­d azt válaszolá,hogy ez ügy a legna­gyobb érdeket gerjeszti egész Dánia és Németor­szágban s­úlynemzt,hogy ő fels kormánya s talán más európai hatalmak is késztetve érezhetendik magukat, arról véleményt adni. Ward lipcsei fő­­consul 1857. május hóban a kormány megbizásá­ból beadott egy jelentést, melynek czélja volt, hogy ez ügy bizalmas után fontolóra vétethes­sék, s épen azért az ily bizalmas jelentést nem lehet közzétenni; az azonban közöltetett a dán kormánynyal, de töb­b levelezés nem is folytat­hatott vele. A német lapokban közlött okmányok nem közöltettek teljesen, s tudtára elég alapos ok volt ezen visszatartózkodásra. A„Herald“ is hoz egy czikket hoz a herczeg­­s­é­g­e­k ügyéről; ezúttal egészen más hangon szól mint februárban. A német szövetséget mér­sékletre és türelemre inti. Francziország, P­á­r i­s ápr. 28. A választási harc l­e­gélénkebb volt a hatodik választókerü­­letben, hol a választástól tartózkodás is legki­sebb mértékben foglalt helyet. Az alkotmányel­lenes és ezért megsemmisített választói c­édulák közt állítólag volt mintegy harmincz negyven, melyeken Bernard Simon neve állt. Egészben jó hatást tettek a választások a kormány barátjaira. A közönség hangulata Bernard fölmentetése foly­tán lényegesen befolyt a kormány győzelmére. — Ma ment végbe a külügyministériumban gróf Walewski elnöklete alatt az ázsiai török határ­szabályozásra vonatkozó okmányok kicserélése, s pedig azon hatalmak összes képviselőinek je­lenlétében, melyek a párisi szerződést aláírták. — L.Cowley Londonból ismét visszatért. — Ismét hire jár, hogy Espinasse tbkr leteszi a belügymi­­nisterséget.­ A franczia lapok folyvást közölnek londoni leveleket, melyek a menekültek ellen erős kifakadásokat tartalmaznak s azt igyekez­­nek bebizonyítani, hogy Bernard fölmentetése valódi botrányt idézett elő Londonban, így a Payse egy levele szerint „az angol fővárosban igen komoly reactio támadt a menekültek pártja ellen, s eszes férfiak belátják, hogy ez emberek az angol alkotmány szabadelvűségét felhasználták arra, hogy egy ismeretlen elemet vigyenek be az országba, mely közel­jövőben a nemzetre nézve veszélyes lehet. Ez a titkos társulatok eleme, melynek szervezete mindennap szaporodik , s melyek a társalom legalsóbb osztályaiban a leg­­ártalmasb sociális tanokat terjesztik. A rend emberei ismerik a dolgok e helyzetet, s ők a leg­­erélyesb hívei a franczia szövetségnek.“ Németország, Berlin, april 28. A több ol­dalról kifejezett kétség daczára is tartja magát azon hír, hogy Victoria királynő látogatása Ber­linben még a nyár folytán, valószínűleg késő nyárban fog bekövetkezni. •Spanyolország, Madrid apr. 27. A pénz-­ügyminister tegnap egy t­örvényjavaslatot ter­jesztett a cortesgyülés elé, melynélfogva a még el nem adott javak a clerusnak vissza fognának adatni. Törökország: Trebinjében e peretben egy neme a congressusnak tartatik s annak tár­gyát a Montenegro elleni rendszabályok képe­zik. Az orosz és franczia ügynökök állitólag Montenegro fejedelmének javára járnak közben. Távirati tudósítások. London, apri 30. Az alsóház tegnap éji ülésében Divett egy oly módosítványt jelentett be, miszerint az indiai törvénykezés megvál­oztatása, Derby kormán,,^ alab­ mint , szerűt­len, abban hagyatnék. — ^D 0 0 D e r katholikusellenes Maynooth-féle va et vettetett. —­ A fe­ls­őházban Avra­giffisti azt állítá, hogy Angolországnak Száraid­jával együtt, Nápólytól a „Cagliari“ kiadatását véli követelni, miután a koronai­ jogászok annak el­itéltetését törvénytelenné nyilvánítók. —Mal­mesbury lord azt válaszoló­­mikép az elvéte­­tés kérdése még­­ nincs eldöntve. Angolország E­r­s­k­i­n­e hibája által egyáltalában nem tekint­heti magát kötelezettnek. Ő fájlalja, hogy egy piemonti minister Szardiniának Angolország ál­tali­­cserbenhagyatásáról beszél. Angolország semmit sem ígért, hanem Piemontnak csupán jó szolgálatait ajánlá fel, Nápoly rábeszélése vé­gett , mivel Szardinia részérőlt gyors hadüzenet­től,é­s ennek következtében általános európai bo­nyodalmaktól félt. Az összes kormányok ugyan­­ily szellemben működnek D­e­r­b­y lord hozzá­­teve, mikép Francziaország barátságos viszony­ban áll Angolországgal. P­ári­s, april 30. A „Moniteur“ megc­áfolja a pénzügyminister lelépéséről a híreket. Turinból jelentik, hogy a De for­e s­ta­r törvény 110 sza­vazattal 42 ellen elfogadtatott. A Crédit-mo­­b­i­l­i­e­r részvényeseinek tegnapi közgyűlése el­határozó, hogy az 1857. évre nem fog osztalék fizettetni. —­ Az „Indép. beige“ egy hónapra Franczia­­országban letiltatott. — Lyonban az üzletvi­szonyok kissé javultak. Frankfurt, april 30. A tegnapi „Frankf. Journal“ egy Bernből, csütörtökről kelt táv­iratot közlött, mely szerint a szövetségtanács, az elnök elhatározása által egyenlően megoszlott szavazatoknál, a franczia consuli ügy­nökök fölvételét határozta el. Stampfli­nek a szövetséggyűlés tüsténti összehivatása iránti indítványa elvettetett. — A Holstei­n-ügyi bizottmány a szövetség­­gyűlés tegnapi ülésében jelentést tett; a szava­zás három hét múlva fog történni. Turin, april 29. Hirszerint az a 1­e­s­s­a­n­d­­riai nemzetőrség legközelebb szét fog oszlat­tatok — 30.­ A Deforest­a-törvénynek (fö­­lebb Parison át jelentett) elfogadtatása alkal­mával, a baloldal m­iódósítványai elvéttettek ; az esküdtszékre vonatkozó módosítások iránti 3-ik czikk elfogadtatott. — Egy franczia társulat, az asti-vercelli-i vasút építése tárgyában , szerződést kötött az érdeklett helységek képvi­selőivel. Ve­l­encze, april 30. A Canal grande­n átvezető vasrostélyhíd, a vasúti állomás közelé­ben, tegnap adatott át a közlekedésnek. Triest, april 30. Mosztárból ide érkez s­zett tudósítások szerint, 1.­hi 9­l-ia Zargvizá­­nál a basibozukok összeütköztek a Un­­dokkal, s az ezekkel egyesült montenegrói­­a­k­k­a­l. — Konstantinápolyból érkezett tudó­sítások szerint Mehemed-bey Circassiá­­ból oda érkezett; elitéltetése valósult. Alexandria, april 26.­­(Hivatalos indiai posta). Sir Colin Campbell hadteste 24-én Bareilly, s egy osztály Azimghur felé nyo­mult.— Rose tábornok ápril 2-án elfoglalta Shanzit; a fölmentő­ seregből 1,500, s a futó helyőrségből 3000 ember öletett meg. Egy angol osztály Azimghurban megsemmisíttetett. —­ Benaresz környékén nyugtalanság mutatkozott. — Az éjszaki tartományok ellenállás nélkül le­­fegyvereztettek. SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. A nemzeti színpadon: „Portréi néma“ Opera 5 felv. A pestinémet színpadon: „Martha.“ Oper in 4 Ausz. lég azon tartalma 0—10. reg. 66. 5. est. 10 ó. 5. Megérkeztek. Ápr.30. Gr. Esz­terházy An- L földb. Bécsitől. B. Bornemisza János földb­­icsből. B. M e s z n i 1 Victor földb. Bicéből. D­i e­­■ich Rudolf a cs. k. legfőbb törvényszék titkára lesből. Máj. 1. B. Luzsénszky Károly cs. k. kama­­s­zoorról. Bár­czay Gyula földb. Barczáról.­á­­­h­o­r­y Gábor helyettes superintended N. Kö-Dunavizállás máj. 1. estve : 8/ 8/­ 0,,/0 fölött. Felelős szerkesztő : NÁDASKAY LAJOS. Bécsi börze. máj. 1.apr. 30. Nemzeti kölcsön % • , 841'16 841/4 Metallique ®/o • S’ 815le 815/g Magyar földteherment. köt. 80Vr 81% Államkötelezvény 5a/0­­ • — ml •, 303 „ 1839. 1«tituss FiUl 129% „ 1854. 4%., 108% 10.9 London ■ • - n• • nrq 10.17 10. 17 Cs. k. arany . . . Vs 107% Meteorológiai észleletek Budán. April 28. o a I 1 tó r. I sd M “ Pn wJ Uh a.r.i 331.sa ó.d. 331.30 >ó.e. 332.j +15.51 5|EN. í 13—i-IS** f 1-93 26aü E. 1 —' : 2 73I521—■ (j RT j 2.43I48—---— j “

Next