Budapesti Hírlap, 1858. július (147-173. szám)
1858-07-22 / 165. szám
Pest, Csütörtök 165. sz. Kiadó hivatal van : Egyetem-utcaában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP SierkrstiAl iroda : Egyetemutca isó napa.c2-ik emeleten. .Megjelenik e lap, vasárnap as Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 4 frt. Helyben: félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 5 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik. — Egyes, szám 20 pkr. TARTALOM: HIVATALOS RÉSZ. NEMHIVATALOS RÉSZ. Főherczeg Főkormányzó Ur 0 cs. Fensége kegyes adománya. Politikai napi szemle. Borkereskedő társulatok. Levelezések:Temesvár. (Vasut megnyitás.) Szegszárd. (Népszámlálás.) Bécs. (Vegyesek.) Napihirek és események. Nemzeti szinház. Igazítás. Külföld : Anglia (Zsidóbill az alsóházban.) Francziaország. (AzAustria a dunafejedelemségekben“ez. röpirat.) Németország (Dán nyilatkozat.) Olaszország. (Vegyesek.) Törökország. (Boszniai összecsapás )Ázsia. (Indiai hírek.) Távirati tudósítások. — Gazdaság ipar és kereskedelem. — Színházi előadások. — Börze. — Meteorológiai észleletek. Dunavigáltál. Tárcza. (Egy bolygó utijegyzeteiből. Folyt. HIVATALOS RÉSZ. 103. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak f. é. jul. 15-ről, hatályos az összes koronaországokra, mely által a f. é. jul. 8-kiab. rendelet (b. 1.1.102. sz.) végrehajtására szükséges határozmányok közzétételnek. Öcs. k. Apostoli Felsége f. heliki legfelsőbb határozata által Schott Henrik cs. k. udvari kerti- és állatseregleti igazgatónak a jénai egyetem által neki adott bölcsészettndori tiszt, oklevél elfogadására legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály a következő ideigl. adóhivatalnokokat jelen szolgálati minőségükben végleg alkalmazta, úgymint: Preinesberger János cs. kir. III. oszt. adószedőt Sugataghon; — Kubics József es. kir. II. oszt. adóhivatali ellenőrt Tokajban; — Klein Károly cs. kir. III. oszt. adóhivatali segédet Sztropkón; — Bachinger Imre cs. kir. III. oszt. adóhivatali segédet Kis-Almáson ; — Gönczy István cs. kir. III. oszt. adóhivatali segédet N.-Röczén. F. é. júl. 16 . a budai cs. k. egyetemi nyomdában az országos kormánylap első osztályának XVII. darabja német egyes és összes kettős kiadásokban megjelent és szétküldetett. E darab tartalma : 85 szám. 1857. február 26-kán kelt második pótszerződvény, az 1851. december 5-ki átvizsgált postaegyleti szerződvényhez. (Megköttetett Münchenben 1857. február 26-kán. Ezen pótszerződvény foganatosításának határideje a német-austriai postaegyleti igazgatóságok közmegegyezésével 1858.julius 1-jére tűzetett ki.) 86. sz. A vallás- és oktatásügyi ministeriumnak 1858. május 20-kán kelt kibocsátványa, kiható a birodalom egész területére, melylyel az 1857. augustus 19-kén kelt legfelsőbb határozványnyal a bécsi érseki megye egyházi házassági bírósága számára jóváhagyott ideiglenes díjszabás a lombard velenczei királyság valamennyi egyházi megyéire kiterjesztetik. 87. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. május 25 kén kelt hirdetvénye, kiható az átalános vámkapcsolatban foglalt koronaországokra, a breitenbachi II. osztályú mellékvámhivatalnak I. osztályú mellékvámhivatallá lett fölemelése iránt. 88. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. május 31-kén kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra, mely által a Porosz-Slézia s a Glatzi grófság felöli határszél mentében fekvő I. osztályú mellékvámhivataloknak arra nézve adott jogosítvány, hogy a származási bizonyítványokkal ellátott nyers vasra a kedvezményes vámot alkalmazhassák, 1859. junius végéig terjesztetik ki. 89. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. május 31-kén kelt kibocsátványa, kiható az átalános vámterület koronaországaira, a szálakkal kapcsolatok vámkezelése iránt, a vámegyletteli közbenső forgalomban. 90. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. junius 1-jén kelt kibocsátványa, kiható a birodalom egész területére, melylyel az 1856. évig bezárólag vert, minden belföldi pénzeknek a császári arany- és ezüstbeváltó- és pénzverő -hivataloknak beváltása megengedtetik. F. é. jul. 20-kan a bécsi cs. kir. udv. és államnyomdában a birodalmi törvénylap XXVII. darabja megjelent és szétküldetett. Tartalma : 102. sz. Császári rendelet f. é. jul. 8-ról — hatályos az összes koronaországokra — mely által az austriai pénzérték behozatala alkalmából az 1850. febr. 9-ik és aug. 2 és sept. 6 -i törvényekben kiszabott illetékek befizetése iránti némely határozmányok tétetnek közzé. NEMHIVATALOS RÉSZ. Főherczeg-Főkormányzó Ur ő császári Fensége Ostendéböl, f. hó 16 ról, a dunaföldvári leégettek közöl a legnagyobb szükséget szenvedők számára háromszáz pftnyi öszszeget méltóztatott ajándékozni, mely összeg haladéktalanul rendeltetési helyére juttatott. Pest, julius 21. V. (Politikai napi szemle.) Ismét arról értesülünk, hogy az értekezleti tárgyalások a dunafejedelemségek politikai szervezetét illetőleg végükhöz közelednek. Az olvasó talán kétkedni is fog e hit valóságában, azonban ezúttal talán mégsem egészen méltán,mert egyszerre több tudósítás is azon nevezetes hirrel lep meg bennünket, hogy a fejedelemségek hoszpodárjainak a moldva-oláh nép általi választása elvben ellen határozva, egyszersmind pedig a választási jogosultság elvei iránt is megállapodás történt. Ekként az értekezlet az unió elvi kérdése után talán legnehezebb akadályon is keresztülesett volna, és pedig oly elv elfogadása által, mely a moldvaoláhoknak vigasztalásul szolgáland a többi meghiúsult reményekért. De ezen választási rendszer sem fog tüstént alkalmazásba hozatni , és meglehet — úgymond az „Ind. beige“ — hogy egyelőre két ideiglenes főnök fog csak kijelöltetni, már akár az összes meghatalmazottak választása útján, akár pedig a porta által, természetesen a párisi békekötést alaírt hatalmak többsége javaslatainak tekintetbe vétele mellett. Ezen kijelölendő főnökök lennének aztán előkészítői a hoszpodárok megválasztatásának. Hogy mennyi időre, örökösen-e vagy csak meghatározott évekre, fognak a hoszpodárok választatni, úgy látszik még nincs megállapítva, s bárha egy német lap állítja, hogy az örökös hoszpodárok iránti austriai javaslat már győzelmet vívott volna ki, egyelőre ezen hírt mégis legfölebb csak a bekövetkezendő siker jóakaratú anticipatiója gyanánt vehetjük, miután azt semmi más után még megerősítve nem találjuk. Szintúgy a robogó Ügye sincs még eldöntve,de nem a közös zászló kérdése maga képezi a nehézséget, mint inkább az, hogy miként kelljen ezen a török porta fenségi jogát is jelképezni ? Erre nézve több javaslatok történtek, de egyik körül sem csoportosult össze a vélemények többsége. E szerint úgy látszik, hogy habár az értekezlet eljutott is a végnek kezdetéhez, e kezdethez még sincs oly közel annak vége. Egyébiránt az eddigi eredményt, s általában azt, hogy az értekezlet a pangásból kihatolhatott, főleg egy körülménynek tulajdonítja az „Indépendance beige“, s ez az, hogy K. Hatzfeldt porosz követ új utasításokat kapott, melyek őt fölhatalmazák, hogy eddigi tartózkodó állását elhagyva, minden kérdésben szilárdul Franczia- és Oroszországhoz csatlakozzék. Ha egyszer az értekezlet jegyzőkönyvei közzé lesznek téve, a hatalmak pártállásáról minden esetre érdekes képet várhatunk; addig egyelőre Poroszország ez átcsapását a túlsó oldalra, egy érdekes vonásként vehetjük ama képből. Ámde a fejedelemségi kérdés befejezte után is elég dolga marad még az értekezletnek, s mielőtt ezek elintézéséhez fogna, előbb mint birtokszünetet akart tartani. Az „Indépendante beige“ levelezője azonban tagadja ezt, s állítja, hogy az értekezlet még e szünet előtt a dunahajózási szabadság kérdését fogja tárgyalni; a „X. Zig“ levelezője is megerősíti ezt, hozzátévén, hogy az e kérdésre vonatkozó szerződvény megvizsgálásának formája iránt Austriával már kiegyezés is jött létre. E két tudósításon kívül egyelőre más forrásunk nem lévén, nem vonhatjuk ugyan ama hírt határozottan kétségbe, de a megerősítést is még mindenesetre bevárandónak tartjuk. Ennyi az értekezlet köréből, mely most már annál csendesebb fejlődést adhat a még megoldandó ügyeknek, mert a körén kívül fölmerült kérdések is elveszték felriasztó jellemüket, így a montenegrói ügy állítólag már is oly csendes elintézésnek néz eléje, mely a franczia hadihajóknak nem sokára az adriai tengerről visszaérkeztet is , pedig annál inkább, mert a herczegovinai fölkelés be lévén végezve, a basibozukok, ezen zavargó török elem, a montenegrói határról el, Boszniába rendeltettek, mit most a „Moniteur“ is megerősít. Szintúgy a dzseddai esemény ügyében is lecsendesedtek a kedélyek. Francziaország kijelente, hogy teljes öszhangzásban fog Angliával eljárni, Anglia pedig 1. Malmesbury nyilatkozata szerint a porta határozott eljárása után a további beavatkozást szükségtelennek tartja, s így nem tarthatni attól, hogy e hatalmak egyhamar a méltányosság határán túlmenendnek , s a franczia lapok , melyek Törökország felosztását már maguk előtt látták, majd csak nem tehetnek egyebet, mint hogy várakozandnak. Borkereskedő társulatok. Nagyon megcsöndesült az országban azon élénk mozgalom, mely a szegszárdi borkereskedő társulat keletkezésére a nevezetesebb borvidékeken kisebb nagyobb erélylyel s előhaladással csaknem mindenütt szintén borkereskedő társulatok alakítása körül támadt. Mióta a hegyaljai s egri társulat megerősítést nyert, azóta jóformán szót sem hallottunk másokról, sőt a szekszárdival együtt fönnálló három társulat ügyéről sem vettünk, legalább alig emlékszem reá, még e folyó évben tudósítást. Bizony jó pedig néha hallanunk az ily közrészvéttel fölkarolt közügyekről, s most különösen annyival érdekesebb volna, mert a birodalmi közigazgatási statistikai hivatal által a folyó év első négy hónapjáról (január február márt. ápr.) összeállított külkereskedelmi táblázatok, melyeket lapunknak épen tegnapi jul. 20-ai száma kezde ismertetni, a borkivitelben szembetűnő emelkedést mutat; azon nagy és fontos kérdés adja tehát magát elő, hogy mennyi részük van a fönnálló s működő tár-sulatoknak a kivitel emelésében ?. De emelkedik ez ügyben mégis egy, és talán az eddigieknél hatalmasabb szó. Értem azon szó, melyet a magas kereskedelmi ministériumnak egyetemes borkereskedési ügyünk miképen javíthatása tárgyában tett fölszólítására, a bécsi kereskedelmi s iparkamara és bécsi gazdasági egyesület egyesített bizottmányi munkálata folytán a nevezett két testület, különösen pedig a kereskedelmi iparkamara egy birodalmi központi borkivitelt nagyszerű társulat alakítása iránt tett. Ez indítványt lapunk jul. 6-iki száma egy bécsi levélben röviden érinti. Szerencsénk volt az e tárgyban működött egyesült bizottmány jegyzőkönyvéhez jutni, Schwartzer A. bécsi nagy borkereskedőnek, ki az indítványnak talán legrégibb s leghatalmasabb sürgetője, levelével együtt, mely az indítványt tulajdonkép bevezette, s hozzá az alapeszméket lerakta. E jegyzőkönyvben 6-dik kérdésül is ez foglaltatik : „ Kívánatos-e az, hogy az egyes termelők, s vidékek borászai borkereskedő-társulatokat alakítsanak, mint milyenek mostanában Stájerországban, Magyarországban és Horvátországban kezdenek keletkezni?“ E kérdésre a bizottmány (főpontokban) következőleg felel : „A borkereskedő társulatok mindenesetre igen hasznosak lehetnek az egyes tartományokra nézve, ha ügyes szakemberek állanak azok élén, ha jelentékeny üzlet tőke áll rendelkezésükre, ha a közérdeknek ártalmas önhaszonlesés szorgalommal eltávolíttatik azoktól, s ha egyetlenegy tag sem szűnik meg soha mindig saját becsületéül tekintvi a társulat becsületét, ha a jó termény jól fizettetik, a rész ellenben rendíthetlen szigorral visszautasíttatik a társulat üzletétől. De azon véleményben van a bizottmány , hogy az apró vidéki borkereskedő-társulatoknál ezen megkívántatóságok csak kivételképen volnának elérhetők, ha pedig a szervezetben ezek közöl csak egy is hiányzik, akkor az oly társulat se kitartó, se tagjainak hasznos nem lehet. Azért a bizottmány egyelőre a vidéki borkereskedőtársulatok ellen nyilatkozván, azon véleményt fejezi ki, hogy egy központi nagyszerű borkiviteli társulat, mely részvények által lévén alakítandó, a birodalom minden bortermelő vidékeit magába foglalva képviselné fogna leghathatósabb előmozdítást adni a birodalom borkereskedésének. — És ez legalább is két millió pengő forint alaptőkével volna alakítandó. — A mostani egyes bortermelők , kereskedők, Julius 22.1956. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-nzezedik szám, földszint, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók, pénzerő irányában , melylyel a tengerentúli piaczokon a francziák , spanyolok, rajnavidékiek stb. velünk versenyeznek. Egy ily nagyszerű társulat alakításával pedig nem lehet késnünk, hanem mihelyt az alaptőkének tíz százlakja aláírva, s befizetve van, azonnal munkához kellene látni, mit hogy a bizottmányt alakított két társulat, magáévá tévén az ügyet, lehetőleg sürgetni fog, az iránt a bizottmány teljes reményét fejezi ki. Tetszik nekem ez indítvány s mozgalom ; kívánom is, hogy a nagyszerű központi borkiviteli társulatot minél előbb életben, erélyes működésben láthassuk, és hogy különösen módosabb bortermelőink, kik a közügyek élére már polgári állásuknál fogva különben is hivatvák, minél nagyobb részt vegyenek abban. Azonban úgy tetszik, mintha bármily nagyszerű központi kiviteli társulat mellett is a vidéki borásztársulatok hasznos és szükséges volta nem szűnt volna meg, sőt épen azért, hogy a nagyszerű társulat annál kiterjedtebben és hatékonyabban működhessék,kívánatos és pedig megelőzőleg minél számosabb vidéki borásztársulat keletkezése. Ezeknek feladata sokkal többszörös, mint a nagyszerű kiviteli társulaté. A kiviteli társulat már kész borral üzérkedik, annak szerez főképen külföldön piaczot. A vidéki borásztársulat első teendője a szőlőmivelés és bortermelés, majd borkezelés javítása körül van. Erre nem kevésbbé van szükségünk, éspedig nem csak Magyarországon, hanem a birodalom akármely borvidékén, mint a kivitel emelkedhetésére. Sőt a kivitel csakis a termelés javulásának alapján emelkedhetik biztosan. A termelés és első kezelés javítására a központi nagyszerű társulat legjobb akarat mellett is csak gyéren hathat, mert hogy e tekintetben a hatás kívánt sikerű lehessen, legelsőben is a helyviszonyokkal szoros ismeretség s egybeköttetés kívántatik; ezt a központi társulat csak a hozzá legközelebb eső vidékekre nézve szerezheti meg. Meg a csupa üzér társulattól, milyennek a kiviteli társulatot már előterve gyaníttatja, csakugyan e tekintetben közvetlen hatáskép sokat várni sem lehet; mi tőle inkább várható, az nagyobb részben csak a közvetett hatáskörébe tartozik. Én azért a vidéki borásztársulatokat, a kiviteli társulat mellett és részére is borkereskedésünk nagy jövendőjének leglényegesebben szükséges előmunkásaiul tekintem. Igen alapos e lap bécsi levelezőjének azon megjegyzése is, hogy egy ily központi társulatban a hozzá közelebb esőknek csupa speculatív önérdeke a legjobb borvidékek önérdekét is nagyon háttérbe szoríthatja, mert utóczéban mégis a lehető legnagyobb nyereségi osztalékra megy csupán minden törekvés. Ez ellen nagy biztosíték ugyan a társulat eszméjének élére tűzött rendíthetlen becsületesség, mely minden vidéknek , habár onnan kevesebb számú részvényesek, vagy kik kevésbbé tudnák mások ellenében önvidékük érdekét érvényesíteni, kerülnének is, hozzá méltó képviseltetést ígér. Azonban ismerjük a magánosokból alkotott társulati életet, igen sok fortélya van ott a dolognak. Ugyanazért én a központi kiviteli társulatot, nem magános, akár termelő, akár tőkepénzes részvényesekből, hanem egyedül az egyes vidéki borásztársulatokból óhajtanám alakulandónak. Alakuljanak az egyes borvidékeken saját helybeli körülményeiknek megfelelő, azokat képviselő borásztársulatok , melyeknek feladata a termelés és első kezelés, boriskolázás javítása, s a belföldön , főkép saját vidékén való borkereskedés. E vidéki borkereskedő társulatok, és minden magánosok kizárásával csakis ezek, egyesüljenek aztán a külföldre való borkivitelre nézve egy nagyszerű birodalmi központi társulattá , hol minden társulat a kiviteli kereskedésben termékének előre meghatározott oly arányú mennyiségével vesz részt, mint mily arányban a kiviteli társulat pénzalapjához járult. Ekkér a központi társulat tulajdonképen az egyes borásztársulatok közös erejével állított nagyszerű bizománynyá alakulna, mely minden társulat részére ugyanannak saját formája alatt a legarányosabb méltányosság szerint működnék; a helybeli teendőket pedig mindenik vidék a közös alap terheltetése nélkül legjobb belátása szerint maga végzené. Meg vagyok győződve , hogy az ily alakítás által, valamint a központi bizottmány terjedtségében, kezelésének egyszerűségében és biztosságában nyerne, azonkép az egyes borvidék emelkedésének is több nyereménye volna ez által, mert elismerem ugyan, hogy a külkereskedésben