Budapesti Hírlap, 1858. július (147-173. szám)
1858-07-15 / 159. szám
Pest, Csütörtök 159. Kiadó hivatal van : Egyetem utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 8 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda: Egyetem utcza 1-ső az. a. 2-ik emeleten. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utca* 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen tálhoz utasitandók. a kiadó hiva-TARTALOM: HIVATALOS RÉSZ. NEMHIVATALOS RÉSZ. Politikai napi szemle. Koldulás megszüntetése. A magyar nyugpénzintézeti alaptőke állása. Levelezések: Bécs. (Orosz reformálás. Politikai és tőzsdei hangulat. Egy népszerű adó.) Kaposvár. (Szőlődezm aváltság.Úrbérrendezés Kadarkuton. Utczavilágités még nincs. Országutak. Piaczi drágaság. Jó aratás. Útépítés. Hőség.) Bécs. (Vegyesek.) Napihirek és események. Tárgyalási terem. (Rablási bűntény végtárgyalása a pesti tervszéknél jul. 3.) Külföld : Anglia (Parliamenti tárgyalások.) Belgium. (A radikál párt.) Olaszország. (Goyon tlok és a római kompány. — Oroszország. (Hadsereg élelmezési rendeletek, ) Távirati tudósítások. — Gazdaság ipar és kereskedelem. — Színház fe 1 é a d 4 s o k. Tárcsa. (Theophrastus töredékei. — Magyar könyvészeti.) Tiltakozás. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége sajátkezűleg aláirt okmány által barlafanseveci C zego vic Imre zenggi és modrusi püspököt, mint az austriai os. Lipótrend commandenrjét, e rendszabályai értelmében az austriai birodalom bárói rangjára legkegyelmesebben fölemelni és egyszersmind megengedni méltóztatott, hogy ezen bárói rang annak unokaöcscsére, barlabaseveci Ozegoric Metell udvari tanácsosra a legfőbb törvényszéknél és az austriai cs. Lipótrend lovagjára, és ennek törvényes utódaira, „bélai“ melléknév viselhetésével átruháztassék a cs. kir. Apostoli Felsége f. évi július 11-ki legfelsőbb határozata által a pesti és eperjesi országos főtörvényszékek két elnökét, Umlauff János Károlyt és Streit Ignáczot a Ferencz József rend comborkeresztjével, egyúttal díjelengedés mellett a lovagi rendbe emeltetésükkel, dr. Perisutti Henrik sopronyi orsz. főtörvényszéki elnököt és Komera Manó Henrik pesti orsz. törvényszéki elnököt, dijelengedés mellett a Lipót rend kiskeresztjével, Máry Pál és vizeki Tarján Jánost,a miskolczi és pécsi megyetörvényszékek két elnökét pedig dijelengedés mellett a vaskoronarend harmadik osztójelével , végre Rózsa Károlyt a pesti orsz. főtörvényszék segédhivatal-igazgatóját a Ferencz József rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földiszitenn méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége I. év június 23-ki legfelsőbb határozata által dr. Zambra Bernhardot jelenleg a paduai egyetemben a természettani tanszék helyettesítésével megbízott lyceumi tanárt, a természettan rendes tanárává ugyanott legkegyelmesebben kinevezni méltóztetott. Ezennel közhírré tétetik , hogya Nagy-Várad közigazgatási területbeli földtehermentesítést alább megjegyzett kötelezvényeknél, és pedig 1. az 50 fitosokból: 193 bz., 2. a 100 ftosokból: 1039, 1055, 1334, 1851, 1876, 2186, 2550 2913, 3223, 3397, 3461, 4791,5394, 5694, 5726, 5773, 6062, 6072, 6074 számok; 3. az 500 ftosokból: 444 bz ; 4. az 1000 ftosokból: 27, 141, 179, 231, 251, 727, 1075, 1150, 1174, 1318, 2275, 2495,2895 számoknál, melyek a múlt 1857. évi october 31-én történt első sorsolásnál kihúzottak, a viszafizetési időtől, 1.1. folyó évi május 1 -től számítva, a kamatozási jog elenyészik, és hogy, ha ezen kötvényeknek szelvényei a szabadalmas cs. kir. austriai bank által mindamellett beváltatnának, a fölvett, kamatbeli öszvegek maga idején a tőkéből le fognak vonatni. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, július 14. V. (Politikai napi szemle.) A kissé mesterkélt eröm rövid napjaira egymásután jönnek a kijózanítás higgadt szavai. Mondják, hogy a cherbourgi ünnepélyek oly varázsfényt fognak feltüntetni, milyet rég vagy soha nem látott a világ, azonban mind e fény sem elégséges a háttérben sötétlő valóságot elborítani. A valóság pedig épen nem lehet mégis oly rózsásszinti, mint milyennek kevés napok előtt feltüntették. Vagy a tartandó békeünnep előkészületeihez tartoznának azon folytonos fegyverkezések is, melyekről úgy a csatornán innen mint tálról értesítenek ? A franczia tengerészeti tüzérség és gyalogság folytonos szaporítását még megmagyarázhatnék magunknak, mert hisz a nagyszerű hajóhad meglévén, azt természetesen elégséges legénységgel is el kell látni; ámde mit jelentsen az, hogy az angol hadi kikötőkben megkezdett fegyverkezéseket is szakadatlan tevékenységgel folytatják ? — mit egyebet ? —mint hogy igen helyesen meg tudják különböztetni a szint a valóságtól. Ezen megkülönböztető tehetséget az utóbbi napokban a conferentia is igen nagy mértékben igénybe véve. Valónak híresztelék a közmegelégedést, pedig bizony csak — szine volt meg. Az angol közvetítési javaslat ugyan valóban el látszik fogadva lenni, azonban ez nem egyéb, mint kölcsönös engedmények útján létrejött egyesség. Pedig hol az óhajtott béke kedvéért minden rész áldoz,lehet-e ott általános az elégültség,mint legfölebb a fölött, hogy a bajon valahára túlestek ?— Franczia-orosz részről azonban úgy látszik azzal biztatják magukat, hogy mit még ma nem lehet elérni, meghozhatja azt majd a holnap , hanem létesülhetett is az unió úgy, a mint azt Franczia és Oroszország kívánták, de legalább életbe lép olyasmi, minek alapján majd tovább lehetene építeni. Fognak-e e remények valaha teljesedésbe mehetni? ezt nem az egyszerű hírlapíró dolga feszegetni; elég az hozzá, hogy léteznek, s nekünk elég azokat annak idején leendő tájékozás végett előre is tudomásul vennünk. A föntemlített angol tervvel el vannak ugyan mint látszik egyelőre az elvi nehézségek hárítva, azonban a részletek még elég új nehézséget nyújtanak, melyek megoldása épen nem könnyű. Ilyen a két hoszpodár kineveztetésének ügye is. Erre nézve három rendszer áll egymás ellenében: maga az értekezlet nevezze-e ki őket, vagy a portának maradjon meg ezen joga, természetesen a békekötést aláírt hatalmak kívánalmainak tekintetbe vétele mellett, vagy a román nép maga válaszsza-e a maga hoszpodárjait ? — Mint látjuk, itt elég tágas tér nyílik még az élénk vitára; mi lesz az eredmény ? Ki tudna erre nézve csak gyanítást is kifejezni ? Hisz úgy is majd minden nap egy egy nem várt tudósítást hoz a conferentia köréből, így a „Nord“ levelezője azzal lep meg, kit t. i. meglep, hogy Poroszország az utolsó ülésekben igen élénken nyilatkozott az unio-elv mellett. Poroszország sokáig habozott, végre — ha t. i. igaz a levelező állitása — kihüvelyezé magát s a francia-orosz részre állott, de ezek csak keveset nyerhettek általa, mert hisz a szövetséges elkésett; de másrészt az ellenfélnek sem igen ártott, mert hisz mire magát elhatározá, már akkor a baj nagyján túl voltak. S most mit arat ez eljárásáért? — szemrehányást azon részről, melynek használni akart. A „Nord“ már is felkiált : „Ha gr. Hatzfeldt oly sokáig nem váratott volna, mennyivel több előnyt lehetett volna az unió javára kivívni! „így fizet az — „Éjszak ! (Nord). Egyéb újat nem igen hozott a mai posta,mint talán egy újabb versiót a dán válasz tartalmára nézve. Ez azonban a már közlöttől se lényegesen eltérő, de hiteles, nem lévén, várjuk el inkább, míg hivatalosan értesülünk azon tartalomról; legfölebb annyit említünk, hogy azon körülményből, mert Hall véve át a külügyi tárczát, ennek nézetei pedig már a legközelebbi választás alkalmával tartott beszédből ismervék, ezen körülményből mondjuk azt következtetik, hogy ama válasz egyezkedési hajlamot fog kifejezni. Mondtunk-e ezzel valami újat? —alig hiszszük. Koldulás megszüntetése. A Jun 28-ról, a „Budapesti Hírlap“ fehérvári levelezője, következőleg ír : „Városi közéletünk történetéhez egy lapot van alkalmam csatolni, melyen egy régi óhajtás szerencsés teljesedése van följegyezve. Ugyanis e f. hó (jun.) 17-én tartott községi tanácsülésben a nyilvános koldulásnak városunkban megszüntetése ment határozatba. Az 50—60 helybeli koldus, kit valódi munkaképtelensége szerit a könyörület könynyel áztatott kenyerére, a szegénypénztári 14.000 pftnyi tőkének kamataival, s ennek pótlására házi adózás utján évenkint behajtandó 3000 pfttal fog segélyeltetni. Mikor a botrányig nőtt koldulási mód, a házról-házra járásnak kölcsönösen több mint kellemetlensége véget éri, s sok régi elszigetelt törekvésnek czélja immár megközelítve van : örömmel nyilvánítjuk legőszintébb elismerésünket. Igénytelen nézetünk szerint azonban, ha a legjobb akarattal párosuló áldozat gyümölcseit egész érettségükben látni akarjuk, még egy szegények házára volna szükségünk. Más városok példája többszörösen bizonyítja, hogy a koldulás megszüntetése által kötelességgé tett koldulásápolás a közszegények háza eszméjétől el nem választható, mert az elsőt kivitele tökéletességében csak ez utóbbi fejezi be.“ Ámbár csak a napokban, jul. 2-n mondattak el e sorok e lap által, a tárgy fontossága ismétlésükre vezetett. Nem kell az olvasót elvezetnem a vásárokra, hol a nyomorultnál nyomorultabb koldusoknak rendesen egész seregével találkozunk; — nem kell elvezetnem a szentegyházak tornáczába, mely második fő gyülhelye a mindenféle alamizsna szedőknek: után útfélen, a fővárosban — miután még Pestnek sincs kielégítő koldusápoló intézetek még mulató helyeinken is egész csapataival találkozunk e szerencsétleneknek, sőt felkeresnek azok bennünket naponkint házainknál is. A legnyomorultabb embernek is, míg a lélek benne van, élelemre és ruházatra van szüksége, s mostani körülményeink közt én sem vagyok a koldulásnak ellensége, azok részéről, kiknek valósággal a sors mostoha keze akasztotta nyakukba a koldustarisznyát s adta kezükbe a koldusbotot. De hányan vannak ? — merem mondani a mostani koldusoknak legalább is 8/16 része olyan, kitől a sors valódi kényszerűsége egészen távol van, ki mint legkényelmesebb kereseti ágat életpályául tekinti, önként választotta s szemtelenül gyakorolja ez állapotot, ki a könyörület alamizsnája helyett inkább az igazság büntetését érdemlené e tettéért. Nem említem föl, hogy a koldusoknak ilyképeni elszaporodása iszonyú teher a könyörület jószívűségén; — hogy a koldulás asylumában az ördögnek sok bűnre, vétekre és erkölcstelenségre csalogató mécse pislog : elég mondanom, hogy az önkéntes koldusok nagy tömege, a valóságos koldusok vagyonát, a méltán megesett kegyeletes szív jótékonyságra szánt alamizsnáját folyvást szemünk láttára szemtelenül rabolja, s jószívűségünk kizsarolásával segélyeltetvén önerkölcstelenségét, ezáltal öntudatlanul bűnre vezet bennünket akkor, midőn jótékonyságot akarunk elkövetni, midőn azt gondoljuk, hogy valódi koldusnak adott alamizsnánkkal Isten nevében, Isten dicsőségére cselekedtünk. Ez így sehogy sem jól van. Ezen átalában és közös erővel segítenünk kell. Teljesítsük emberi kötelességünket e tekintetben azok iránt minél kielégítőbben, kiket a sors súlyos keze a koldustarisznya alamizsna kenyerére utalt, de ne engedjük a könyörület legszentebb érzetét a bűn által kétszeresen megraboltatni. Onnan indulok ki, mit az átalános közvélemény elvül megállapított, hogy minden község saját valódi szegényeit táplálni köteles, mert ez által annak népe a sorstól részére juttatott földi javakért és áldásokért tartozó kegyeletes adójának egy részét Isten nevében fizeti, más részben pedig talán épen cselekedeti bűneinek büntetését viseli, mit akármelyiket idegen készségekre tukmálni méltánytalanság, egyszersmind igazságtalanság is volna; és a mely község világban mások terhére széjjel kóborlani engedi koldusait, azaz által nemcsak méltánytalan igazságtalanságot követ el, hanem az szégyenére is válik. Ezt pedig nem dogma nyelvén, hanem a legegyszerűbb természetes igazság nyelvén mondom. Miképen gondoskodjék minden község saját valódi szegényeiről, az idéztem jún. 17-ki székesfehérvári tanácsvégzés legújabban szép példáját adja annak. Osztom levelezőnek azon nézetét is, hogy a koldulás megszüntetése által kötelességgé tett koldusápolás a közszegények háza eszméjétől el nem választható. Örömmel látom pedig mindezeket már Magyarország több községeiben életbe léptetve. Hanem véleményem s tapasztalás szerint még az ily összekapcsolt intézkedés sem vezet teljesen czélra. — Meg csakugyan igyekezni is kell, hogy az elkerülhetlen , köteles koldusápolás is a községeknek minél kevesebb költségükbe kerüljön. Ezt én legczélszerűbben, legátalánosabban s legtökéletesebben eszközölhetőnek csupán koldusdolgoztató intézetek szervezése és fölállítása által látom. Koldusdolgoztató intézet! — Ki hallott erről — vagy ki látott ilyet valaha ?. Én sem, mert valamint az utczai koldusokat a legdologtalanabb heverő emberi tömegnek ismerem, mely még a saját testi tisztasága körül megtehető munkát végezni is rest, azonkép a szegények házába szorítottakat is hasonlóknak, legalább alig különbeknek tudom. A gondatlanul elhadart folytonos imádság nem munka, s Isten iránt is több boszantást, mintsem szívbeli buzgóságot foglal magában. De azért azt merem mondani, és ezt a gondviselésben véletlen meggyőződés mondatja velem, hogy nincs Istennek oly nyomorati teremtése, kitől saját élete fönntartására s azért valamit tevési képességet teljesen megtagadta volna. Ne akarjatok megczáfolni a csecsemő ártatlanokkal, megjön az ő munkakoruk, midőn nevelésük diját is lefizetik. Kivételt teszek csak a betegek iránt. Különben beteg állapotában a koldus sem szegények házába, hanem kórházba való. Egésséges állapotában ellenben a legnyomorultabb koldusnak is lehet valami hasznát venni. Szólok tehát alkalmilag a koldusdolgoztató intézetekről. A legfelsőbb helyen kegyelmesen jóváhagyott magyar nyugpénzintézet választmánya Gálfy György cs. kir. helytartósági tanácsos ur elnöklete alatt 1858 évi julius 11-kén tartott ülésből, az 1858 év első felében elintézett tárgyak eredményét , úgy az intézeti alaptőkéknek állását a t. ez. közönség, főleg az intézeti tagok tudomására hozza. A tőkepénzek 859,356 ft. 19 kr. v. p. tesznek, és az intézeti tagok száma jelenleg 338. Az érintett tőkének kamatai, és az intézet többi jövedelmei, azon 38,742 ft 55 krral együtt, melyek az 50 százlék lehúzás miatt ki nem fizettethetnek , és azért az egész mértékben fölvett nyugdíjaknak kiegyenlítésére bevételbe veendők, ezen első félévben 69,361 ft 353/1 kr v. p. tesznek. A kiszabott nyugdijakra kívántatik . tagok özvegyek árvák után összesen 152 463 12 után 136,000 — ezen félévre tehát . . . . . 68,000 — a kezelési költségek e félévre . 1,063 270 és a végsőképen fizetendő nyugdijak ............................... 298 330, és igy ezen félévi terheknek öszszege . ............................... 69,361 353/* krral kimutatott bevételnek összege szolgáland. Bécs, jul. 13. A (Orosz reformláz. Politikai és tőzsdei hangulat. Egy népszerű adó.) Az orosz kormánynak a szolgák fölszabadítására irányzott törekvéseit nem kell túlbecsülni. A szándék szép, az orosz kormányt előrelátása, nehogy az austriai tartományokban már 10 év óta fölszabadított nyelvrokon népek contagiuma veszélyessé váljék, oda utalja, hogy a szolgák fölszabadításának ügyét maga kezdeményezze, s maga tartsa kezében. Jó kedvvel nem, vagy talán mint párisi journalisták föltenni képesek, az ellenállhatlan „égalité“ iránti rajongásból nem fogott hozzá, és a nemesség is, mint rendesen, csak vonakodva, kedvetlenül enged, s csak addig a pontig, ameddig kényszerítik. Nem kell elfeledni továbbá, hogy ez már a harmadik eset Oroszországban, hogy a trónváltozás mindig a paraszt-emancipatio s más haladási s szabadelvű reformok hirdetésével vagy előkészítésével debütkozott. De a dolog lassan érik. Már I. Sándor ötven év előtt azt látszott czélul tűzni, mit ma II. Sándor ő felsége kormánya. De az emancipatio csak azon tartományokban hajtatott végre, hol az orosz szolgaság az előtt sem állt fönn teljes szigorában. Az óorosz tartományokban pedig, mikre most került a sor, ma is azon ponton állnak a dolgok, mint I. Sándor és Miklós czár alatt. Tudniillik egy részről a nemesek ellenzéke, másrészről a ft kr. ft 20 63 ■ — ■400— 33,2005 43—350— 16,800 11 581 300— 21,0004 51— 250— 13,750 61 58 200— 23,800 141 — 175— 2,625 20 63— 150— 12,450 104 1 125— 1,875 6 90— 100— 9,600 — — 2 87 30 175 1 2 4 75— 525 — — 2 62 30 125 — — 1 50— 50 — — 1 25— 25 Julius 15 185$.