Budapesti Hírlap, 1858. szeptember (199-223. szám)
1858-09-11 / 207. szám
Pest, Szombat 203 iroda:, ^yetemutcia l~*o i. a. 2-ik emeletem Kiadó hivatal vap : egyetem-ateiábao, t-ika várta mia*ig táMpírot BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik új lap, vasárnap tis ünnep utáni napokat kivéve, i: intennap reggel. Előfizetni díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 tn. Hely tpeot fél évre 8 frt, évnegyedre: 4 frt,1 — A hirdetések tttadív .H uáátott ábrának Egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért p«*dit f/l kr számit tatik. TG^ye» Ht.nm $0 pkr. Előfizethetni helyben :a lap kiadó hivatalában, ftgjéte«i»iity»t ‘-*-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál.— Előfizetést tartalmazó levelek a «zim. lakhelye utolsó posta telje?g»emellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesem « kiadó hívá fahoz tn* sitandók. TARTALOM. HIVATAI,OS RÉSZ. . NEMHIVATALOS RESZ. Ajándék a fogadalmi templom számára. — Politikai napiszemle. — A munkafelosztás elve mezőgazdászatunkban. — Mezőgazdasági iparvállalatok. III. tM Levelezések Bécs. (A nemzeti bank készfizetése.) Napihirek és események. Nemzeti szinház. (Indiana.) Budapesti kereskedelmi és iparkamra. (Az aug. 2-diki VIII. jegyzőkönyvi kivonata. Vége.) . .... .,.,,., , ... mjt Külföld: Anglia. (A tengertuli távirda. Pronéziaország. (Centralisatio és haladás. Szabadkereskedés Algírban. Az orleansi herczegnő végrendelete.) Oroszország. (A kaukázusi harczok vég abbahagyása valószínű. )JI Törökország. (Pénzügyi reformok.) ■ ' , Legujabb tudósítások. — Értesítvény. — Színházi előadások. — Börze. — Duna vszállás. Tár cz. a. (A „Novara“ cs. k. fregát világutja. Folyt.) HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 26-ki legfelsőbb határozata által Feil József minister titkárt a cs. k. cultus és oktatásügyi ministeriumban, a tudományok császári akadémiájának valóságos tagjává legkegyelmesebben kinevezni, és Arneth Alfred cs. k. udvari s a külügyek és a császári Ház ministeriuma titkárának, továbbá Fiedler József cs. k. titkos házi-udvari- és állami levéltári fogalmazónak az akadémia által belföldi levelező tagokká megválasztatását legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Angelo T o ff o 1o Velenczéből a fogadalmi templom számára Lazzarini-nak egy Sz. Sándort ábrázoló nagy festményét ajándékozá s Ferdinand Miksa Főherczeg ur Ő cs. Fensége ezen ajándékot a nevezett templom számára kegyelmesen elfogadta. Pest,, September 10. (Politikai napi-szetiite.) Azon emberek jelleme, kiket a sors magas palczra állított s kik születésüknél vagy állásuknál fogva a többiek fölé emelkednek, csak oly perczerében ismerhető föl teljesen, midőn az élet rájok nézve is tisztán emberi oldalát forditja kifelé, midőn nagy szerencsétlenség földre teríti őket, midőn sajgó fájdalmak ellen küzdenek, midőn a halál szeme közé pillantanak. Akkor szétolvad minden kölcsönözött fény, akkor szétmállik a csillogó kéreg, s a világ szabad szemmel belépillanthat a szív mélyébe. Ez elmélkedésre késztet bennünket az Orleansi herczegnő végrendelete, melyet az angol lapok épen most tesznek közzé. Nem képzelhető tisztább keresztényi önmegadás, nem képzelhető gyöngédebb anyai , rokoni szeretet, nem önzéstelenebb honszeretet, mint amely e végrendeletből szól. Bizonyos búskomorság vonul keresztül e sorokon, de nem a fölött, hogy a herczegnő feje körül nem sugározhatott az Orleansok koronája, hanem hogy fiait ily gyöngéd korban el kell hagynia s hogy azoknak jövőjére nézve legkisebb megnyugtatást nem vihet magával a sírba; hanem mindamellett majdnem minden sorból mosolyg azon remény is, hogy a fiatal herczegek vissza fognak térni Francziaországba, a szabad, az alkotmányos Francziaországba, s anyjuk hamvait is magukkal vivén, az elhunyt atya, a szerencsétlen orleánsi herczeg mellé temetendik, kit az ország annyira siratott, ámbár valódi becsét csak kis részben ismerte. A herczegnő azzal vigasztalja magát, hogy két fiát elválaszthatlan egység fogja egymáshoz fűzni, köztük osztja fel egész vagyonát és — bár nem egyenesen, de legalább közvetve — azon óhajtást fejezi ki, hogy a herczegek minél előbb megnősüljenek .... a herczegnő rettegett azon gondolattól, hogy fiai magzat nélkül halhatnának meg, s a hagyományzott ékességekre nézve ismételve azon gyöngéd megjegyzést teszi, „ezt meg ezt a párisi grófnő fogja viselhetni“ vagy „remélem, hogy ez valamikor a chartresi herczegnő tulajdonává leend.“ Nem lehet, hogy e végrendelet —épen természetes egyszerűségénél fogva — Francziaországban mély benyomást ne tegyen. Meglehet, hogy nagyon sokat időztünk e végrendelet körül, mely legalább közvetlenül politikai jelentőséggel nem is bír, de jól esik látnunk, miszerint a száműzés és szenvedés sem rendíthető meg tiszta erényét ezen ritka nőnek, a ki talán még nem szállt volna sírba, ha 16 évvel ezelőtt férje oly váratlanul nem veszti életét, azon férfi, kiről egy republikánus iró azt mondá: „E tiszta jellemű férfi utolsó gát vala a királyság és a forradalom közt; ő leomlott s a forradalom elmosá a királyságot.“ A napi politika terén még mindig Törökország az, mely a közfigyelmet magára vonja; hajmeresztő dolgok azok, mik az ottani gazdálkodásra nézve most napfényre kerülnek, nevezetesen ami a hárem pazarlásait illeti. Háremről szólva, nem úgy kell képzelni a dolgot, mintha ott csak a szultán nejei vagy kedvesei volnának együtt, korántsem! Minden ily nőnek vagy kedvesnek külön udvartartása, tenger rabja s rabnője van, s mindegyik a többiekkel fényre s pompára nézve vetélkedik. Innen azon mesés sommák, mik évenkint elkölteznek! Azonban azt mondják , hogy a szultán a pazarlásnak még most sem vetett volna véget, ha Faad pasa ki nem nyilatkoztatja, hogy valami erélyes lépés nélkül a kívánt kölcsönt létre nem hozhatja, s ha Ali pasa és Riza pasa a szultánt nem nógatják szigorú rendszabályokra. A nevezett két pasa e peretben úgy látszik mindenható, s a politikában is az eddigitől eltérő eljárást készül követni, nevezetesen pedig minden idegen beavatkozást visszautasítani. A minap már volt alkalom ebbeli akaratuk nyilvánítására. Rizabey, ki Sz. Pétervárott török követ volt, teljesen használhatlannak bizonyult be, és épen ezért az orosz udvarnak igen nagyon tetszett. Midőn tehát Ali pasa ezen haszontalan követet visszahívta, Batenieff, a stambuli orosz követ, ez ellen tiltakozott és Thonvenel is gyámolítá e tiltakozást, — hanem Ali pasa azt tudata az urakkal, miszerint ily ügyekbe semmiféle beleszólást nem tűr . Riza beyre nézve minden úgy marad, amint határozva volt. Az „Univers“ szerint a kis ázsiai és arábiai események kulcsa abban volna keresendő, hogy Mekkában már vagy 10 év óta külön társulat létezik , mely a muzulmán hit „oltalmazását“ és „tisztaságban fönntartását“ tűzte ki magának ezélul; a legújabb ideig nem volt alkalma tevékenységét megéreztetni, hanem a hat hamayam fölrázta ezen orthodox társaságot,mely most egyszerre fölkorbácsolta a mohamedánok fanatismusát; a hatás köztudomású. A dzseddai ágyúzás természetesen viz volt az orthodoxok malmára s az ingerültség úgy látszik nem egyhamar fog csillapulni. Francziaországban mégis komolyan veszik a decentralisatio ügyét s külön bizottmány neveztetett ki ennek megvizsgálására; azonban sokan vannak, kik a decentralisatiót közigazgatási téren kivihetlennek tartják, míg egyszersmind a politikai rendszer is meg nem változik, — erről pedig egyelőre nincs szó! A munkafelosztás elve mezőgazdászatunkban • A tudománynak feladata, a népeknek pedig joguk és kötelességük az élet mindazon anyagi tüneményeit, melyek körül testi és szellemi tehetségeink foglalkoznak, hogy az emberi s társadalmi czélt megvalósíthassák, s egy bölcselmi alapelvre visszavezetni, s azok belső összefüggésével tökéletesen megismerkedni, így különösen a munkának s a munkafelosztásnak lényegével, mely valamint nemzetgazdászati ügy mezőgazdászati magánviszonyaink közt, az emberi tettösztönnek mindenkor egyik legjelentősb tüneménye s eredménye fog maradni. Nemzetgazdászati szempontból különösen a munka azon nagy jelentősségű hatalmas erőforrás és erőközeg, mely a földnek vagyontermelő erőit s tulajdonait kifejti és növeszti, a mű- és nemesitő ipar termelvényeit előhozza, és tökélyesbíti, mely a kereskedő nyereséges forgalmi üzlete jövedelmezőségének közvetítője, s igy egyrészt a nemzetvagyonosság és anyagi közjóllétnek, másrészt pedig magának szellemi s erkölcsi mivelődésünknek egyik leghatalmasb emeltyűjét s rugóját képezi. Az emberi munka e termelő ereje és jelentősége egész nagyszerűségében a munkafelosztás elvének alkalmazása és foganatosításában tűnik föl, és ez utóbbi, mint Smith Ádám tanítja, nemcsak anyagi és gazdászati, hanem a szellemi és tudományos fejlődésnek is legbámulatost eredményekben nyilvánuló tényezőjeként jelentkezik. A munkafelosztás helyes elmélete az, mely mindazon korlátokat és határokat kijelöli, melyeken túl a foglalkozások megosztása nem történhetvén, szükségkép megszoríttatik; jelesül, a piacz terjedelme vagyis az árukelet minősége, meg a tőke nagysága vagyis az iparvállalatokba fektethető vagyontörzs összege, melyek e tekintetben döntő befolyásnak. A munka továbbá, melylyel valamely nemzet saját évi szükségleteit fedözi, három fő részre oszlik: t. i. őstermelésre, mely a nyersanyagokat állítja elő; ma- i párrá, mely az ősanyagokat átalakítván szükségleteink födözésére azokat alkalmas, idomba hozza, és kereskedelemre, mely a javakat forgalomba hozza s a vagyoncserét létesíti. Lássuk e hármas viszonynak első mozzanata körül különösen a munkafelosztás elvét. ‘‘ A munka helyes felosztását és alkalmazását főleg a mezőgazdászati viszonyokban, a gazdálkodásnak csak szilárd és biztos alapja mozdíthatja elő. A hol a földtulajdon bizonytalan, a hol nem léteznek tiszta birtokviszonyok, s a hol végre a földbirtok örökösödés, adásvevés s bírói végrehajtások miatt elporlásnak és szétdarabolásnak van kitéve , ott ép azért, mivel a munkafelosztás sem nyugszik biztos alapon, okszerű mezőgazdászati, vagyis a marka által folyton s bizton jutalmazó őstermelést sem lehet előidézni. E szempontból tehát mondhatjuk, hogy mindaddig, míg Magyarországon az ősiségi és zálogos viszonyok, míg a hűbéri kapcsolatok, s az államgazdászat munkafelosztásának elvét legmélyebben sértő azon szabadosság fönnállóit, hogy a földbirtokot el lehetett darabolni, mondhatjuk, hogy Magyarország közgazdászati élettel nem bírt; mondhatjuk, hogy ép azért, mivelhogy a közgazdászati elveknek hiányában a munkafelosztás elve nem alkalmaztathatott, s okszerű mezőgazdászati életnek sem örvendhetett. De nem örvendhetne más állam sem Mert az őrség már természeténél fogva kizár a forgalomból minden földbirtokot, mihelyest pedig a földbirtok megszűnik forgalom tárgya lenni, se ösztöne, se anyagja nem lehet a munkának ; a hűbéri kapcsolatok mellett továbbá, minthogy a földtulajdon csak egyes osztályok monopóliuma, a munka, mely csupán egyetemességében erős és termékeny, nem válhatik gyümölcsözővé. A birtok határtalan szétdarabolása mellett pedig a munka csak futóhomokba vetett mag, mely gyökeret nem verhet s biztos gazdálkodási rendszerhez jutni nem enged. Illy viszonyok közt, midőn a birtokállapot minden osztálynál, minden adásvevésnél, s minden bírói executio következtében változott, ,-nöik természetes hogy a munkafelosztás s így az okszerű gazdálkodás főkelléke is hiányzott. Magyarország mezőgazdászati átalakulása tehát e tekintetben igen szerencsés auspiciumok között indult meg, mert mitán az ősiségi s hűbéri viszonyok megszűntek, miután a paraszt földbirtokok előállását egy részről a minimumtörvény, a nemesi jószágokat pedig a családi hitbizományok hatalmasan oltalmazzák : a munkafelosztás elve, mely a tagosítások és rendezések által is sikeresen támogattatik, — biztos, szilárd talapzattal bir, s Magyarország mezőgazdászata fölvirágzásának csiráit már is magában hordja. Szegény azonban, s illetőleg fölötte korlátozott helyzetkörrel bir még Magyarország a munkafelosztás másik két világára, t. i. a műiparra s kereskedelemre nézve. Mert e téren minden viszonyaink kezdetlegesek csak, s annyira gyöngék , hogy egymást támogatni csaknem teljesen erőtelenek. Pedig kétségkívüli axióma, hogy őstermelés, műipar és kereskedelmi fejlettség, kölcsönösen ébresztő s erősítő viszonhatást gyakorolnak egymásra. Örvendetes jelenségül szolgálnak azonban e tekintetben a legújabb reális törekvések , melyekben a műipar és kereskedelem is föltalálván a magabiztos alapját, gyorsabb tenyészetnek indulhat s harmóniába jöhet mezőgazdászati munkásságunkkal. Az ipar- és kereskedelmi iskolák, a vaspályák, országos községi utak, a csatornák , szabályozott vizek képezendik azon termékenyítő talajt, hol a társadalomban az összes munkát megosztott s a munkafelosztás elve által egyesült polgárok országgazdászati létegzete teljes alakjában kifejlődhetik. Ennélfogva azok, kik főleg nálunk veszedelmet látnak a reál törekvésekben, s kik a reálismust ipartörekvési és kereskedelmi szempontból mintegy ellentétben vélik lenni a humanismussal és a mezőgazdászattal maguk sem képzelik, hogy mily csalódásban élnek. Mert hiszen épen a reál törekvés az, miáltal az emberi munka másik két világa, a műipar s kereskedelem, kifejlődhetik; sőt, miután a munka felosztása idézhet csak elő teljes országgazdászati létegzetet s miután a mezőgazdászat okszerűsége is az országgazdászat rendszerétől függ, azok kik ezen rendszer összekötő kapcsaiban veszélyt vagy legalább is egyoldalúságot látnak, feledik hogy a munkafelosztás és azon lánczolata teszi erőssé a mezőgazdászait is, melynek egyik s másik gyűrűzetében a műipar és kereskedelem szintén teljes fejlődésnek örvend. September II. 1858. Mezőgazdasági iparvállalatok. III. Azon vidékeken, (leginkább Németországon) melyeken a sör a népnek rendes italát képezi, a sörfőzés szintén a földerő föntartásának egyenes alapjául szolgálható iparvállalatok közé tartozik, s ott vannak is oly gazdaságok, melyek egyenesen e vállalatra fektetik trágyaalapjukat. Magyarország sík vidékein ez e czélra a szeszgyártásnál sokkal kevésbbé ajánlkozik. Ugyanis a sörgyártásra nálunk legalább még leginkább az árpa szokott használtatni; a kukoricza- és krumpli-sör úgyszólván ismeretlen ; az árpa termékenysége egyenlő földön sehogy sem fejleszthető oda, hová homokos földön a krumplié a jó árpaföldön pedig a kukoriczáé ; e mellett a sörgyártáshoz mulhatlan kellék a jó pincze, mi síkon ritkaságok közé tartozik, nélküle pedig csak igen középszerű sör gyártható, mely nehezen nyeri meg a sörivástól különben is idegen magyar ember kedvét; hozzájárul ehhez, hogy a sörgyártáshoz sokkal több készület, több edény kell, mint a szeszgyártáshoz, s a közönséges sör még annyira sem képez kereskedelmi czikket, mint a szesz, fogyasztása kisebb körre szórni , ki felhasznál hatását biztosítni akarja az legalább egy részben a korcsmáltatási üzletbe is beleavatkozni kénytelen. Mégis van Magyarországnak is része, hol a gazdát a körülmények a sörfőzésnek a szeszgyártás elé tételére határozhatják. Erre hegyes vidékeken lehet eset, hol a kukorica már nem , vagy csak roszul terem, a föld meg sűrűbb, mintsem jó burgonya termésre alkalmas volna, árpát pedig, csak trágyával győzzük, legjobban s bőven is terem. Azonban ily helyeken is inkább nyerészkedési üzlet szerepre van e vállalat hivatva, mintsem csupa gazdaságira, mert itt már épen az éghajlatnál fogva csupán a trágyaszaporítás által nem képes a gazdaság a földtermékeket oly bőségre juttatni , hogy az ipartól a csupa trágyahaszonnal beérhesse ; különben is ritka eset az , hogy ily körülmények közt a gyártást illetőleg saját termelése a gazdát egész éven át kielégíthesse, hanem idegen termékre is kell szorulnia, mi legelső lépés az üzleti természetre, holott más részről egész éven át folytonos gyártás nélkül igen nagy készletet kellene tartani, hogy a rendesekül megnyert bizományosokat mindenkor pontosan ki lehessen elégíteni; mire pedig szintén tekinteni kell. Következnek : 2. Oly iparvállalatok, melyek önálló földtrágyaalapot nem adnak ugyan, de bizonyos földtermék értékét jelentékenyen emelik, e mellett hulladékaikban csakugyan szembetűnő takarmánypótlékot is adnak. Ezek közt én előttem legelső helyen az olajgyártás áll. A reperetermesztés fontosságát gazdáink napról napra jobban elismerik és ennek termesztése a jó földű vidékeken folyvást nagyobb-nagyobb kiterjedést vesz , de épen e kiterjedés a trágyaszükséget is mindinkább emeli. Az olajgyártás az utána eső takarmányban ennek fedezésére ugyan önálló alapot nem, de mindenesetre jelentékeny pótlékot ad. E szerint oly helyre való, hol az egyenlőleg mivelhető reperetermő jó föld mellett más takarmánytermő föld, talán természetes kaszáló is van, vagy ha az nincs, a vetett takarmány is mivelés alá van véve, de nem oly mértékben, hogy az által az egész trágyaszükség fedeztethetnék, és pedig oly mértékben, milyenben a piacra adott termékek bővsége igénylené. Ez állapot igen gyakori alföldi gazdaságainkban. Igen ajánlatos itt az olajgyártás azért, mert az olajgyár szerkezete, nem értve valami nagyszerű alakot, gazdaságilag használható modorban talán minden gazdasági iparvállalatok közt legkevesebb költséggel kiállítható, a kezeléséhez való alapos szakértést könnyű megszerezni legkönnyebben ki lehet terjeszteni egész évre .