Budapesti Hírlap, 1858. november (251-274. szám)
1858-11-21 / 267. szám
nak, de a franczia lap még ilyennek létrejöhetésében sem akar hinni. Még epésebb kifakadásra találunk a „Nórában a bécsi hivatalos lap azon ráfogott állítás miatt: „itt az Austriávali és a kancsukovali szövetség közt a porosz regensre nézve nem lehet nehéz a választás.“ Az orosz közlöny erélyesen polemizál ezen sértő kifejezés ellen, de hiában keressük ezikkében azon nyilatkozatot, miszerint a bécsi lap állítólagos állítása anachronismus. Legszebb a dologban az, hogy ez állítás a „Wien. Ztg“-ban soha nem is létezett. Az államtudományi államvizsgáin J. NI. E.k. Mindenekelőtt mind a szóban lévő államvizsgálatnak, mind jelesen e vizsgára készülők érdekében szükségesnek találjuk azon tantárgyak iránt tiztában lőni, melyek a vizsgálati osztály körébe esnek. Bár világosak e tekintetben az illető törvény határozmányai, mégis különféle egyéni szempontból indulva különböző nézetek merülhetnek föl, úgyhogy eleve egy kis tájékozás, s némi vezérpontok s törvényt szabó nézetek iránti megállapodás épen nem látszhatik fölöslegesnek. Lesznek, kik az államtudományi vizsgálatot az előbb fönnállott közigazgatási államvizsgai osztály kevéssé változott alakbani újjászületésének tekintvén, ezentúl is a birodalmi positív törvényhozás tudására, vagyis a politikai és fináncz-törvényismére fogják fektetni a fősúlyt, az elméletnek csak úgy mellékesen engedvén egy kis rész, a tudomány elméleti részének inkább csak alárendelt szerepet juttatván; midőn mások szorosan ragaszkodva a törvényszakasz szószövegéhez, csak az elméleti tanrésznek fognak kizárólag tért engedni akarni. Azonban mint minden szélső vélemények közt úgy itt is középen áll az igazság. A törvény maga az új vizsgálat tárgyairól következőket jelöl ki: az austriai birodalom statistikáját, a nemzetgazdászati és a pénzügyi tant; egy további függelékben azonban világosan mondatik, hogy mindenütt, ahol csak alkalom nyílik, jelesen tehát az államtudományi vizsgánál is az austriai állam- és közigazgatási szerkezetnek, vagyis a fönnálló fontosabb politikai és fináncztörvényeknek általános és lényeges ismerete követeltessék, anélkül hogy ezáltal akár a politikai, akár a fináncztörvény isme önálló vizsgálati tárgyakká váljanak. Már ezen elemezésben némileg meg van adva a követelhető tanismeretek igazságos mértéke; egyrészt nagy tévedés volna a nemzetgazdászati és pénzügyi tant mint a létező tételes törvényeknek merő elpárologtatott szálladékaát, mint azoknak meddő kivonatát s kifolyását venni; de másrészt homlokegyenest összeütköznék egész tanulmányi rendszerünkkel, a tudománynak mint merő elmélettannak, a positív alap teljes kiküszöböltével, kirekesztőleg átengedni a tért. A nemzetgazdászati és észszerű fináncztan egyáltalán úgy adatik elő a birodalom főtanintézetein,hogy a létező tételes intézmények mindenütt kellő tekintetbe vétetnek; az általános fejtegetéseknek a fönnálló intézkedések szolgálván némi alapul; és ennélfogva ezen köztanrendszer értelmében az államvizsgálatnál sem lehet e módszertől végképen elnézni. Igaz, hogy a demarcationális vonal nehezen vonható , nem is lehet egykönnyen a határt előre megszabni, meddig fog terjedni a tételes törvények ismeretének kipuhatolására irányutt vizsgálati cselekvőség. Mindenesetre fölötte sajnos, hogy a tanuló ifjúság a tapasztalás tanúsága szerint mindazon tantárgyakkal fel szokott hagyni, melyek többé nem szerepelnek mint tüzetes vizsgálati tárgyak, és az austriai politikai és fináncztörvény ismerten, fájdalom, általános köztapasztalás igazolására legújabban annál szólóbb bizonyítékul szolgálhatna, mivel e tanszakok még a tankötelezettség jótéteményében sem részesülnek. De minekutána a birodalomnak tételes törvényeivel megbarátkoztatás, főleg pedig a nép- és államgazdászati téren létező belföldi törvényeknek alapos tudása méltán azon kellékek közé sorolható, melyek minden közszolgálati, nevezetesen a közpolitikai és fináncz államhivatalokra igényt tartó jelöltben teljes joggal kereshetők, csak óhajtani lehet, hogy a mondott tanszakok az államtudományi vizsgálat részéről leendő kellőbb figyelembevétel által jobban előtérbe juttassanak mint eddigelé, és ez által az ifjúság az államtani szak ezen újabban elhagyott vidéke felé legalábbözvetve vezettessék. De másrészt az egyes vizsgáló tagok tapintata kezeskedik arról, hogy ők távol sem fognak a pozitív törvénytételek iránti merő előszeretetből azoknak minden apró részleteibe szőrszálhasogató pedantismussal leeereszkedni, és akkér az erre kevésbbé elkészült vizsgálati jelöltet kellemetlen zavarba ejteni, sőt ellenkezőleg méltán feltehetni, hogy az elméleti tanelveknek a fennálló rendeletekkeli szerencsés összeegyeztetése által a vizsgálatot kiállandóknak kívánt tért fognak nyitni, miszerint azok így az észszerű nemzet- és államgazdászati tan, mint a pozitív törvényhozás mezején szerzett ismereteiket teljes érvényre juttathassák. Mindenesetre minden e vizsgára készülőnek sürgősen ajánlható, hogy elméleti készültsége mellett a pozitív törvények vidékét, jelesen nép- és államgazdászati tekintetben, végképen el ne hanyagolja. A vizsgálati nyelv a német nyelv, fönnmaradván minden jelötnek azon joga, miszerint a magyar nyelvbeni jártassága kimutatására kívánhatja, hogy egyik a bizottmányi elnök által választandó vizsga tárgyból magyar nyelven is kérdeztessék. . A vizsgára való jelentés a bizottmányi elnökséghez intézendő s személyesen átadandó kérvény által történik, csak a hivatalos alkalmazásban lévőknek tartatván fönn, miszerint ebbeli beadványukat a mondott elnökséghez elöljáróságuk útján hivatalosan juttathassák , amidőn a kiszabandó vizsgálati határidő is ugyanazon után fog nekik tudtul adatni. A beadandó kérvényhez a leczkekönyv, az absolutorium és a letett kétállamvizsgálat, t. i. a jogtörténeti és bírói felöli bizonyítványok eredetiben melléklendők; ezen múlhatlanul szükséges eredeti okmányok oda nem csatolása csak kellemetlen halasztást okozna, minthogy a magukat jelentők ezeknek eredetiben fölmutatása nélkül a vizsgára nem bocsáthatók. A törvény értelmében magántanulás útján pályaképzett jogászok, valamint azon exemtusok, kik a magas ministériumtól a jogtanulmányok kimutatása alóli fölmentés mellett ezen vizsga letételére külön engedélyt nyertek, mindenesetre kötelesek az e jogosítványra vonatkozó ministeri bocsátványt eredetiben kérvényükhöz csatolni. Legalább 24 órával a vizsgálat letétele előtt a jelölt a pénztárnoknál — (Baucz tanárnál Budán a várban) — lefizetett vizsgálati díj felől magát igazolandja, és pedig az illetmény rendszerint 8 ft 40 krt uj ausz. értékben, azokra nézve pedig, kik a törvény értelmében privatis- s táknak tekintendők, 25 ft 20 krt a. é. tesz. A vizsgálat iránt kiállítandó bizonyítványhoz szükségelt 30 uj krajczárnyi bélyeg hasonlólag a vizsgálati jelölt által szolgáltatandó. Az 1856-ik évi martius 10-dikén kelt törvény világos rendeleténél fogva, azon vizsgálati jelöltek, kik a tanfolyamukat megelőző utolsó félévben az egész vagy fél tandíj alól fel valónak mentve, a vizsgálati egész vagy féldij alól is ipso facto föl vannak mentve, amennyiben ezen vizsgát a tanpályájok befejezte után számított legközelebbi iskolai év alatt leteszik. Ezen fölmentési igényért nem szükséges külön folyamodni, annak érvényesítésére elégséges magát a tanpénz alóli volt felszabadulás iránt kellőleg igazolni. Ezen igényt elvesztik, kik a vizsgálatnál visszavettetnek, úgy hogy a nem sikerült vizsgának ismétlésekor a díjmentesség semmikép nem állhat be, s azok, kik miniszeri engedély folytán a jogtanulmányi előkészület kimutatása nélkül bocsáttatnak e vizsgára, rendszerint szintén nem tarthatnak igényt a vizsgálati taxa alóli fölmentetésre. Az államtudományi osztályi vizsgálatok egész éven át tartatnak, kivéve az őszi nagy , és a húsvéti közbeeső szünidőt, miért is az e vizsgálatokra való jelentések is a két szünidőn kívül egész éven át történhetnek , és pedig Budán a bizottmányi elnökség irodájában (a budai helytartóság épületében) az elnökség által megszabott napokon. Maguk a vizsgálatok minden egyes kérelmezőnek külön tudtul adandó napokon hasonlólag a budai helytartósági osztály helyiségeiben fognak tartatni. Minden jelöltnek tetszésétől függ e vizsgálatot a birodalmi nem olasz egyetemek oldalán fölállított bizottmányoknak bármelyike előtt kiállani, de az egyszer visszautasított csak azon bizottmány előtt ismételheti sikeretlen vizsgáját, mely előtt első ízben folyt a próbatét. A másodízben megbukottak nem csak ezen próbatétel további ismétléséből s a jogtudorságból, hanem még a jogtanulmányok folytatásából is végképen s mindenkorra kizárva maradnak. A szóban lévő államtudományi vizsga letételére nem csak a m. 1857/s-ki iskolai évben jogpályájok 4-ik évét végzett s igy már egészen az uj tanrendszer alatt fölnövekedett jogászok , hanem azon régebben végzett, vagy miniszeri engedélynél fogva a jogtanulmányok alól felszabadított egyének is köteleztetvék, kik az előbb elszabva volt közigazgatási osztályú államvizsgát s mindeddig letenni elmulasztották , minthogy köztudomás szerint ezen államvizsgálati osztály helyébe a szóban forgó államtudományi vizsga, és az amannak érdekében fönnállótt s feloszlatott bizottmány helyébe egy újonnan nevezett tagokból összeállított más bizottmány léptetett. Ezek ama főpontok, melyekre nézve egy kis tájékozás főleg az innen távollévőknek javára szükségesnek látszott. Bár ezen új elrendezésnek az lenne közvetlen szüleménye, hogy bureau kratiánk fiatalabb sarjadékaiban is az államtudományi képzettség az elméletnek és tudománynak sebes haladásával egyenlő mértékben és gyorsasággal fejlődjék, tanúságára annak, miszerint a birodalom tiszti világában megvan a szükséges belátás,szakismeret és képesség, a tudomány követelményeit és a theoriának felvilágosultabb nézetét átültetni a gyakorlati életbe, a hányszor és a hol csak a közjó azt kívánja. Csak így fogja az újonnan életbe léptetett vizsgálat magas feladatát, t. i. a tudománynak az élettel való közvetítését megközelíthetni, és ezen nehezen megtestesíthető eszményt szerencsésen valósítani! TÁROZA. Vasárnapi levelek Bécsből. Költői nők. Férfi nővérek. Bagdanoff. Schumann Klára Dejazetthy. Ha udvariatlan észrevétel is, de tán nem káromlás azt mondani, hogy — sajnos — a közönséges nők a legközönségesebbek.Ifjú korunkban igenigen költői eszménynek , megannyi soha nem létezett égi tüneménynek tartjuk őket. Minél tovább forgolódunk e forgó földgömbön, habár szívünk még annyira megőrzé is ifjúságát, egyesegyedül azért, mivel igenigen sok nőt ismertünk — eltűnnek a lassan kint elhalványult költői képek. . . és mi marad hátra ? ? majd kimondtuk , pedig mentsen Isten kimondásától! Ki merné tagadni, hogy a nő öntudatlanul költői lehet — egyszerűségében , hivatása körében, ámbár lelkének soha ne nőttek meg ama szárnyai, miken Dante poklába, Milton édenébe, szóval a költészet rímeit fellegvilágába emelkedhetnek? De mint ilyen is a kivételek közé sorolható , s mint ilyen is kis körén kívül nem hat, nem szépít, nem emel, s a külvilágbani puszta prózai jelenés maradhat. Nézzen kiki körül társai körében, s ha oly szerencsés, egy költői értelemben is nem közönséges nőt ismerni, becsülje meg, mert fölötte ritka. Ki e véleményt túlzásnak tartja, az------boldog. Ki megtámadni meri — annak egy egész Conversations- Lexiconnal felelek. — De minek e panasz épen akkor, midőn a legköltőibb női jelenségekről akarunk lehető legduzzadóbb phrasisokban ömlengeni ? A wiedeni színházban kétszer léptek föl az Olaszországból jött s hir szárnyain hozott Férni nővérek. Ha zeneművész s zenemű Olaszországból hoz sikerbizonyítványt s dicsőséget, megszokta a világ némi kételylyel nézni eléje. Így voltunk a Férni kisasszonyokkal is. Nem sokat adtunk a hozzánk is elhatott olasz enthusiasmus tapsaira. Midőn a két hölgy kézen fogva a színpadra lépett, még inkább megérteni véltük az olasz lelkesedést, mert a női szépség hatalma sehol sem nagyobb mint ott. És ők valóban szépek. Nem azon arczok közöl, mik mint a Hando fáján komoly arcza, a déli ég alatt nőnek, gyengéd és virító arczuk nyugati jellemű, csak szemeikben villog a mély déli tűz. A hegedű is igen jól illik nő kezébe; a hegedűre lehajtott szép fő mit sem veszt benyomásából; sőt bizonyos komolyságot nyer, mely emeli; s a vonó forgatása a legnagyobb grácziával összefér. De a hegedű komoly, érzelemteljes síró hangja is öszhangban van azon gyengéd teremtéssel, mely e hangokat finom ujjainak érintésével, mintegy csak lehelletével a hangszerből kicsalja. Mindezen észrevételeket a Férfi kisasszonyok költik bennünk — többet mondanom sem kell magasztalásukra. De a benyomások fölött, most veszem észre, a fő dolgot elfeledem .. játékukat. Avilágért sem merném akár a Montecchiek, akár a Capulettiek haragját magamra vonni, 8 lándzsát törni a mellett, hogy Virginia k. a. és nem Carolina k. a. a nagyobb művész. Művész mind a kettő, értelmes, biztos játéka által, de művészetük épen az összeműködésben tűnik ki leginkább, midőn ugyanazon hangtételeket játszák, ez nem csak özhang, ez egy hang! Ifjúság, szépség, művészet egyesülve. . . Herz was willst du,noch mehr? — Magasan kezdők, tehát lejebb kell ereszkednünk . Bagdanoffk. a , ki betegeskedéséből fölüdülve ismét föllépett a Carl-szinházban, teljes diadalt aratott. Bájos teremtés. És a táncz női kecsesség kiemelésére alkalmas a nyirettyű forgatásánál, de — a magasabb nemű költészetet Férfi kis-i asszonyoknak vindiálom — elvből is. Anyagiabb s szellemibb szépségfogalmak állnak tán szemközt ? Nem. Egy tánczosné, egy Ricci, egy Elser, költői alak lehet ezer alakban. De egy szép nő mint zeneművész nem csak égiebb, kevésbbé érzéki benyomást teszen , hanem több oldalról is foglalja el lelkedet. Nem csak azonegy szépségi fogalom leszen úrrá fölötted; a szép nő, a mennyei sphaerák, miket a zene nyit meg előtted, a lelket minden salakjától megtisztító, önmagával kibékítő harmóniák önmagadból ki félistenné emelnek ; mig a legköltőibb táncz csak a földi birtok epedésének húrjait penditi meg. — Itt van Schumann Klára asszony , kedvenczem, s ízlésemre büszke vagyok, mert a legműveltebb körök kedvencze. Hangversenyei — eddig kettőt adott — most is mint tavaly megtömik a zenebarátok termeit, s mozgásba hozzák a műitészeket. Hát ő költői jelenése ? Kérdi némi malitiával az olvasónő — tudva, hogy Schumann Klára túl van ha nem is a női báj s szeretetreméltóság évein, de túl egy a kedélyt korán fogyasztó kinteljes múlton az ifjúság naiv önelfeledésén! a családi boldogságnak nem álmain, hanem romjain túl! Már meg kell vallanom, adós szeretnék maradni a felelettel. Zeneizléses hangversenyeinek újabb német classikai jelleme természetesen elüt a Férni nővérekétől, kikkel némely gyógyíthatlan „toujours perdrix“ szenvedélyű classikai zenerajongó a kissé ugyan elcsépelt s elpengetett s eldobolt velenczei carneval helyett minden áron Mendelssohn-Beethovent akar játszatni, s mint hallom sikerült is őket arra bírni, hogy legközelebbi hangversenyeikben a német classikai zene köréből fognak egyetmást fölmutatni. Mind hiába, vannak emberek, kik erőnek erejével azt akarják, hogy a rózsának ananas szaga legyen, s birsalmat teremjen a narancsfa. De ha már benne vagyunk a női költészet themájában, ne feledjük el Dejazet kisasszonyt, kinek születési idejét legjobb barátai 1803 évre teszik: gonosz, de hű krónikusok pedig még 10 évvel hátrább! Mi tiszteljük a kort, ha önmagát tiszteli. De egy vén asszony vagy kisasszony, mint Dejazet, ki diadalokat akar aratni, mik csak az ifjúságot illetik, ki nem bir ellenni azon tömjén nélkül, melyet 50 év előtt kezdett beszini, nekünk nevetségesnek látszik, sőt undorítónak — nem mi vagyunk okai. Dejazet k. a. Francziaországnak 50 év óta leghíresebb vaudeville énekesnője „Richelieu első kalandjá“ban mint Richelieu lépett föl. Ez fiatal hölgy kezében egy igen hálás, különben üres szerep. Richelieu egy eleven viruló gyermek-ifjú , Dejazet azonban mint Richelieu fehérre porzott paróka alatt nem ifjúnak, hanem vén embernek néz ki; ezen első benyomást nem törli ki beszédhangja, mely szinte öreges; lábikráin a harisnya,lábszárain a nadrág redőket vet, mik nem tüzelik a képzelődést. Igen, de hogy játszik! kiált föl egy „aztsetudjamiért“ enthusiasta. Köszönöm alássan. Kár, hogy ő oly korán, s én oly későn jöttem a világra. Nő-romokban kevés a romantika. De éneke ? ? Az igaz énekén legkevésbbé venni észre a kort, és még sejteni lehet az egykori bűbájt. De azért , ami egykor lehetett! rajongani a képzelődés erejének oly fölcsigázását föltételezi, melyre képes nem vagyok. Azonban Dejazet k. aszintársasága még a legjobb a Bécsben látottak között; jó buffoja, bácsija, szerelmese, jól játszó női, sőt — mi Dejazez kassz. hiúságáról föltehető nem lett volna, egy szép nő is — valószínűvé teszik, hogy e társaság több előadást adand az eddig hirdetett hatnál. Közönség válogatott volt; az enthusiasmus mérsékeltebb mint a kíváncsiság; a claque tevékeny. Bécs, nov. 18. A A Suez-csatorna kérdése új stádiumba, látszólag a kivitel eldöntő stádiumába lépett: Fázisban megnyittatott a részvényaláírás. És mint hallani, naponkint 3—400 aláírást registrál központi hivatala, s a társaságnak a départementokban levő 120 ügynöke s bankárai szintén nem kevés eredménynyel működnek. Páriában az igaz, és, a franczia hiszékenység páratlan lévén, egész Francziaországban nem nehéz embereket találni, kik részvényeket aláírnak s be is fizetnek oly vállalatokra, melyek egész titokban keletkeznek, vagy legalább titokteljesen kezeltetnek; hát még oly vállalatra, melyet, mint a suezi-csatornát, 3—4 év óta emleget, fejteget, népszerűsít az összes időszaki sajtó. Abból tehát, hogy aláírások találkoznak, még nem kell következtetni , hogy a vállalat létrejö , mert még mindig nyílt kérdés : várjon a suezi-csatorna egyáltalán létesíthető-e? Legalább igen tekintélyes szakemberek , nem csak Angolországból, azt vitatják , hogy ki nem vihető. Ha pedig pessimisták volnánk, még azt is kérdenék, hogy — föltéve a csatorna műtani kivihetőségét — be fog-e valaha az óriási vállalat végeztetni? s egy két jóhiszemű buzgalomteljes vezér, kikhez Les Reps urat kétségtelenül számítjuk, kijátszásával, nem fog e majd az egész vállalat mint a humbugnak legújabb nagyszerű szappanbuboréka szétpattanni, s a befizetők kezeiben egy részvény maradni, melynek keletára 100°o a pari alatt, vagyis nulla von nulla geht auf. Mi nem akarunk se mellette se ellene prosektákat csinálni , nem félvén attól, hogy olvasóink körében sokan találkozandnak, kik „heverő tőkék“ et elhelyezni nem bírva, kétségbeesetten a suezi-csatorna mathusalemi jövőjű papírjába fognák fektetni azokat, azért fölöslegesnek tartanák fejtegetni, mily adatok hoztak nem műértő létünkre, azon meggyőződésre , miszerint a suezi szoros hajózható átmetszése nem fog sikerülni. Hanem nehogy félreértessünk , megvalljuk , miszerint igen fogunk örülni, ha a suezi csatorna létrejő, föltéve hogy megéljük; azonban mint e birodalom tagjai, azért nem helyezünk nagy fontosságot az egész ügyre, s nem viszhangozhatjuk az austriai nemzetgazdászi poéták lelkesedését a suezi csatorna mellett, mivel nem várunk tőle kereskedelmi viszonyainkra oly jótékony befolyást, mint emlegettetik. De ha megengedjük is, hogy az új kereskedelmi út Triest közvetítése által az egész birodalom vagyonforgalmára kedvezőleg fog hatni — idővesztegetésnek, nem apropósnak tartjuk ily messze spekulálni, midőn sokkal közelebb fekvő, vagyonosságunkat közvetlen érdeklő viszonyok , bajok, hiányok, s az azok ellen keresendő orvosság kiáltóbban hívják föl a sajtó s az eldöntő körök figyelmét, pénz- és tetterejét. — Mindenki tudja mit értünk. Tehát felőlünk ugyan a snezi-csatorna — fiat piscis ! de ne rajongjunk mellette. Bécs, nov. 18. 0 Felségeik hihetőleg jövő vasárnap fognak Prágából visszatérni. — Mint az „Osterr. Corri nek Milánóból f. hó 16-káról írják, a Fenséges Főkormányzó Pár 8000 forintot utalványozott a lombard-velenczei királyság szegényei számára. — A szász király ő felsége tegnap esti 6 órakor Prágából Drezdába utazott el. — A jeruzsálemi austriai zarándokház alapkövének ünnepélyes letétele oct. 20-án ment végbe. A sz. földnek szinte összes papjai, a cs. k. főconsul, Pizamo, Venz építésvezető, segédei s számos nézők voltak jelen. A főconsul lelkesítő beszédet tartott, s pápai szentsége s Ferencz József Császár Ő Felségeérti zajos éljenezések végzék be az ünnepélyt. — A porosz királya királynéd felségeik f. hó 17-én Meránból útnak