Budapesti Hírlap, 1858. november (251-274. szám)

1858-11-21 / 267. szám

nak, de a franczia lap még ilyennek létrejöhe­­tésében sem akar hinni. Még epésebb kifakadásra találunk a „Nórá­ban a bécsi hivatalos lap azon ráfogott állítás miatt: „itt az Austriávali és a kancsukovali szö­vetség közt a porosz regensre nézve nem lehet ne­héz a választás.“ Az orosz közlöny erélyesen po­lemizál ezen sértő kifejezés ellen, de hiában ke­ressük ezik­kében azon nyilatkozatot, miszerint a bécsi lap állítólagos állítása anachronismus. Legszebb a dologban az, hogy ez állítás a „Wien. Ztg“-ban soha nem is létezett. Az államtudom­ányi államvizsgáin J. NI. E.k. Mindenekelőtt mind a szóban lévő ál­lamvizsgálatnak, mind jelesen e vizsgára ké­szülők érdekében szükségesnek találjuk azon tantárgyak iránt ti­ztában lőni, melyek a vizs­gálati osztály körébe esnek. Bár világosak e te­kintetben az illető törvény határozmányai, mégis különféle egyéni szempontból indulva különböző nézetek merülhetnek föl, úgyhogy eleve egy kis tájékozás, s némi vezérpontok s törvényt szabó nézetek iránti megállapodás épen nem látszhatik fölöslegesnek. Lesznek, kik az államtudományi vizsgálatot az előbb fönnállott közigazgatási államvizsgai osztály kevéssé változott alakbani újjászületésé­nek tekintvén, ezentúl is a birodalmi positív törvényhozás tudására, vagyis a politikai és fináncz-törvényismére fogják fektetni a fősúlyt, az elméletnek csak úgy mellékesen engedvén egy kis rész, a tudomány elméleti részének in­kább csak alárendelt szerepet juttatván; midőn mások szorosan ragaszkodva a törvényszakasz szószövegéhez, csak az elméleti tanrésznek fog­nak kizárólag tért engedni akarni. Azonban mint minden szélső vélemények közt úgy itt is középen áll az igazság. A törvény maga az új vizsgálat tárgyairól következőket jelöl ki: az austriai birodalom statistikáját, a nemzetgazdászati és a pénzügyi tant; egy to­vábbi függelékben azonban világosan monda­tik, hogy mindenütt, a­hol csak alkalom nyílik, jelesen tehát az államtudományi vizsgánál is az austriai állam- és közigazgatási szerkezetnek, vagy­is a fönnálló fontosabb politikai és fináncz­­törvényeknek általános és lényeges ismerete kö­­veteltessék, a­nélkül hogy ez­által akár a poli­tikai, akár a fináncztörvény isme önálló vizsgá­lati tárgyakká váljanak. Már ezen elemezésben némileg meg van adva a követelhető tanismeretek igazságos mértéke; egy­részt nagy tévedés volna a nemzetgazdá­szati és pénzügyi tant mint a létező tételes tör­vényeknek merő elpárologtatott szálladékaát, mint azoknak meddő kivonatát s kifolyását venni; de másrészt homlokegyenest összeütköz­nék egész tanulmányi rendszerünkkel, a tudo­mánynak mint merő elmélettannak, a positív alap teljes kikü­szöböltével, kirekesztőleg áten­gedni a tért. A nemzetgazdászati és észszerű fináncztan egyáltalán úgy adatik elő a birodalom főtanintézetein,hogy a létező tételes intézmények mindenütt kellő tekintetbe vétetnek; az álta­lános fejtegetéseknek a fönnálló intézkedések szolgálván némi alapul; és ennélfogva ezen köz­tanrendszer értelmében az államvizsgálatnál sem lehet e módszertől végképen elnézni. Igaz, hogy a demarcationális vonal nehezen vonható , nem is lehet egy­könnyen a határt előre meg­­szabni, meddig fog terjedni a tételes törvények ismeretének kipuhatolására irányutt vizsgálati cselekvőség. Mindenesetre fölötte sajnos, hogy a tanuló if­júság a tapasztalás tanúsága szerint mindazon tantárgyakkal fel szokott hagyni, melyek többé nem szerepelnek mint tüzetes vizsgálati tárgyak, és az austriai politikai és fináncztörvény isme­rten, fájdalom, általános köztapasztalás igazo­lására legújabban annál szólóbb bizonyítékul szolgálhatna, mivel e tanszakok még a tanköte­lezettség jótéteményében sem részesülnek. De minekutána a birodalomnak tételes törvényeivel megbarátkoztatás, főleg pedig a nép- és állam­­gazdászati téren létező belföldi törvények­nek alapos tudása méltán azon kellékek közé sorolható, melyek minden közszolgálati, neveze­tesen a közpolitikai és fináncz államhivatalokra igényt tartó jelöltben teljes joggal kereshetők, csak óhajtani lehet, hogy a mondott tanszakok az államtudományi vizsgálat részéről leendő kellőbb figyelembevétel által jobban előtérbe juttassanak mint eddigelé, és ez által az ifjúság az államtani szak ezen újabban elhagyott vi­déke felé legalább­­­özvetve vezettessék. De másrészt az egyes vizsgáló tagok tapintata kezeskedik arról, hogy ők távol sem fognak a pozitív törvénytételek iránti merő előszeretetből azoknak minden apró részleteibe szőrszálhaso­gató pedantismussal lee­ereszkedni, és akkér az erre kevésbbé elkészült vizsgálati jelöltet kelle­metlen zavarba ejteni, sőt ellenkezőleg méltán feltehetni, hogy az elméleti tanelveknek a fenn­álló rendeletekkeli szerencsés összeegyeztetése által a vizsgálatot kiállandóknak kívánt tért fognak nyitni, miszerint azok í­gy az észszerű nemzet- és államgazdászati tan, mint a pozitív törvényhozás mezején szerzett ismereteiket tel­jes érvényre juttathassák. Mindenesetre minden e vizsgára készülőnek sürgősen ajánlható, hogy elméleti készültsége mellett a pozitív törvények vidékét, jelesen nép- és államgazdászati tekin­tetben, végképen el ne hanyagolja. A vizsgálati nyelv a n­é­m­e­t nyelv, fönnmarad­ván minden jelötnek azon joga, miszerint a ma­gyar nyelvbeni jártassága kimutatására kíván­hatja, hogy egyik a bizottmányi elnök által vá­lasztandó vizsga tárgyból magyar nyelven is kérdez­tessék. . A vizsgára való jelentés a bizottmányi el­­­­nökséghez intézendő s személyesen átadandó kérvény által történik, csak a hivatalos alkal­mazásban lévőknek tartatván fönn, miszerint eb­beli beadványukat a mondott elnökséghez elöl­járóságuk útján hivatalosan juttathassák , a­mi­dőn a kiszabandó vizsgálati határidő is ugyan­azon után fog nekik tudtul adatni. A beadandó kérvényhez a leczkekönyv, az absolutorium és a letett kétállamvizsgá­­lat, t. i. a jogtörténeti és bírói felöli bizonyít­ványok eredetiben melléklendők; ezen múlhatlanul szükséges eredeti okmányok oda nem csatolása csak kellemetlen halasztást okozna, minthogy a magukat jelentők ezeknek eredeti­ben fölmutatása nélkül a vizsgára nem bocsát­hatók. A törvény értelmében magántanulás útján pályaképzett jogászok, valamint azon exemtu­­sok, kik a magas ministériumtól a jogtanulmá­nyok kimutatása alóli fölmentés mellett ezen vizsga letételére külön engedélyt nyertek, min­denesetre kötelesek az e jogosítványra vonatkozó ministeri bocsátványt eredetiben kérvényükhöz csatolni. Legalább 24 órával a vizsgálat letétele előtt a jelölt a pénztárnoknál — (Baucz tanárnál Bu­dán a várban) — lefizetett vizsgálati díj felől magát igazolandja, és pedig az illetmény rend­szerint 8 ft 40 krt uj ausz. értékben, azokra nézve pedig, kik a törvény értelmében privatis- s táknak tekintendők, 25 ft 20 krt a. é. tesz. A vizsgálat iránt kiállítandó bizonyítványhoz szük­ségelt 30 uj krajczárnyi bélyeg hasonlólag a vizsgálati jelölt által szolgáltatandó. Az 1856-ik évi martius 10-dikén kelt törvény világos rendeleténél fogva, azon vizsgálati je­löltek, kik a tanfolyamukat megelőző utolsó fél­évben az egész vagy fél tandíj alól fel valónak mentve, a vizsgálati egész vagy féldij alól is ipso facto föl vannak mentve, a­mennyiben ezen vizsgát a tanpályájok befejezte után számított legközelebbi iskolai év alatt leteszik. Ezen föl­­mentési igényért nem szükséges külön folya­modni, annak érvényesítésére elégséges magát a tanpénz alóli volt felszabadulás iránt kellőleg igazolni. Ezen igényt elvesztik, kik a vizsgálat­nál visszavettetnek, úgy hogy a nem sikerült vizs­gának ismétlésekor a díjmentesség semmikép nem állhat be, s azok, kik miniszeri engedély folytán a jogtanul­mányi előkészület kimutatása nélkül bocsáttatnak e vizsgára, rendszerint szin­tén nem tarthatnak igényt a vizsgálati taxa alóli fölmentetésre. Az államtudományi osztályi vizsgálatok egész éven át tartatnak, kivéve az őszi nagy , és a húsvéti közbeeső szünidőt, miért is az e vizsgá­latokra való jelentések is a két szünidőn kívül egész éven át történhetnek , és pedig Budán a bizottmányi elnökség irodájában (a budai hely­­tartóság épületében) az elnökség által megsza­bott napokon. Maguk a vizsgálatok minden egyes kérelmezőnek külön tudtul adandó napokon ha­sonlólag a budai helytartósági osztály helyisé­geiben fognak tartatni. Minden jelöltnek tetszésétől függ e vizsgálatot a birodalmi nem olasz egyetemek oldalán fölál­lított bizottmányoknak bármelyike előtt kiállani, de az egyszer visszautasított csak azon bizott­mány előtt ismételheti sikeretlen vizsgáját, mely előtt első ízben folyt a próbatét. A másodízben megbukottak nem csak ezen próbatétel további ismétléséből s a jogtudorságból, hanem még a jogtanulmányok folytatásából is végképen s min­denkorra kizárva maradnak. A szóban lévő államtudományi vizsga letétel­ére nem csak a m. 1857/s-ki iskolai évben jogpályájok 4-ik évét végzett s igy már egészen az uj tanrend­szer alatt fölnövekedett jogászok , hanem azon régeb­ben végzett, vagy miniszeri engedélynél fogva a jogtanulmányok alól felszabadított egyé­nek is köteleztetvék, kik az előbb elszabva volt közigazgatási osztályú államvizsgát s mindeddig letenni elmulasztották , minthogy köztudomás szerint ezen államvizsgálati osztály helyébe a szóban forgó államtudományi vizsga, és az amannak érdekében fönnállótt s feloszlatott bi­zottmány helyébe egy újonnan nevezett tagok­ból összeállított más bizottmány léptetett. Ezek ama főpontok, melyekre nézve egy kis tájékozás főleg az innen távollévőknek javára szükségesnek látszott. Bár ezen új elrendezésnek az lenne közvetlen szüleménye, hogy bureau kratiánk fiatalabb sarjadékaiban is az államtu­dományi képzettség az elméletnek és tudomány­nak sebes haladásával egyenlő mértékben és gyorsasággal fejlődjék, tanúságára annak, misze­rint a birodalom tiszti világában megvan a szük­séges belátás,szakismeret és képesség, a tudomány követelményeit és a theoriának felvilágosultabb nézetét átültetni a gyakorlati életbe, a hányszor és a hol csak a köz­jó azt kívánja. Csak így fogja az újonnan életbe léptetett vizsgálat magas feladatát, t. i. a tudománynak az élettel való közvetítését megközelíthetni, és ezen nehezen megtestesíthető eszményt szerencsésen valósí­tani! TÁROZA. Vasárnapi levelek Bécsből. Költői nők. Férfi nővérek. Bagdanoff. Schumann Klára Dejazet­­thy. Ha udvariatlan észrevétel is, de tán nem káromlás azt mondani, hogy — sajnos — a közön­séges nők a legközönségesebbek.Ifjú korunkban igenigen költői eszménynek , megannyi soha nem létezett égi tüneménynek tartjuk őket. Mi­nél tovább forgolódunk e forgó földgömbön, ha­bár szívünk még annyira megőrzé is ifjúságát, egyesegyedül azért, mivel igenigen sok nőt is­mertünk — eltűnnek a lassan kint elhalványult költői képek. . . és mi marad hátra ? ? majd ki­mondtuk , pedig mentsen Isten kimondásától! Ki merné tagadni, hogy a nő öntudatlanul költői lehet — egyszerűségében , hivatása körében, ámbár lelkének soha ne nőttek meg ama szár­nyai, miken Dante poklába, Milton édenébe, szó­val a költészet rímeit fellegvilágába emelked­hetnek? De mint ilyen is a kivételek közé so­rolható , s mint ilyen is kis körén kívül nem hat, nem szépít, nem emel, s a külvilágbani puszta prózai jelenés maradhat. Nézzen kiki körül társai körében, s ha oly szerencsés, egy köl­tői értelemben is nem közönséges nőt ismerni, becsülje meg, mert fölötte ritka. Ki e véle­ményt túlzásnak tartja, az------boldog. Ki meg­támadni meri — annak egy egész Conversations- Lexiconnal felelek. — De minek e panasz épen akkor, midőn a legköltőibb női jelenségekről akarunk lehető legduzzadóbb phrasisokban öm­lengeni ? A wiedeni színházban kétszer léptek föl az Olaszországból jött s hir szárnyain hozott Férni nővérek. Ha zeneművész s zenemű Olasz­országból hoz siker­bizonyítványt s dicsőséget, megszokta a világ némi kételylyel nézni eléje. Így voltunk a Férni kisasszonyokkal is. Nem sokat adtunk a hozzánk is elhatott olasz enthusi­­asmus tapsaira. Midőn a két hölgy kézen fogva a színpadra lépett, még inkább megérteni vél­tük az olasz lelkesedést, mert a női szépség ha­talma sehol sem nagyobb mint ott. És ők valóban szépek. Nem azon arczok közöl, mik mint a Ha­nd­­­­o fáján komoly arcza, a déli ég alatt nő­nek, gyengéd és virító arczuk nyugati jellemű, csak szemeikben villog a mély déli tűz. A he­gedű is igen jól illik nő kezébe; a hegedűre le­hajtott szép fő mit sem veszt benyomásából; sőt bizonyos komolyságot nyer, mely emeli; s a vo­nó forgatása a legnagyobb grácziával összefér. De a hegedű komoly, érzelemteljes síró hangja is öszhangban van azon gyengéd teremtéssel, mely e hangokat finom ujjainak érintésével, mintegy csak lehelletével a hangszerből ki­csalja. Mindezen észrevételeket a Férfi kis­asszonyok költik bennünk — többet mondanom sem kell magasztalásukra. De a benyomások fö­lött, most veszem észre, a fő dolgot elfeledem .. játékukat. A­­világért sem merném akár a Montecchiek, akár a Capulettiek haragját ma­gamra vonni, 8 lándzsát törni a mellett, hogy Virginia k. a. és nem Carolina k. a. a nagyobb művész. Művész mind a kettő, értelmes, biztos játéka által, de művészetük épen az összemű­­ködésben tűnik ki leginkább, midőn ugyanazon hangtételeket játszák, ez nem csak ö­zhang, ez e­g­y h­a­n­g! Ifjúság, szépség, művészet egye­­­sülve. . . Herz was willst du,noch mehr? — Ma­gasan kezdők, tehát lejebb kell ereszkednünk . Bagdanoff­k. a , ki betegeskedéséből fölüdülve ismét föllépett a Carl-szinházban, teljes diadalt aratott. Bájos teremtés. És a táncz női kecsesség kiemelésére alkalmas­ a nyirettyű forgatásánál, de — a magasabb nemű költészetet Férfi kis-­i asszonyoknak vindi­álom — elvből is. Anya­­giabb s szellemibb szépség­fogalmak állnak tán szemközt ? Nem. Egy tánczosné, egy R­i­c­c­i,­­ egy El­s­­­e­r, költői alak lehet ezer alakban. De­­ egy szép nő mint zeneművész nem csak égiebb, kevésbbé érzéki benyomást teszen , hanem több oldalról is foglalja el lelkedet. Nem csak azon­­egy szépségi fogalom leszen úrrá fölötted; a szép nő, a mennyei sphaerák, miket a zene nyit meg előtted, a lelket minden salakjától megtisz­tító, önmagával kibékítő harmóniák önmagad­ból ki félistenné emelnek ; mig a legköltőibb táncz csak a földi birtok epedésének húrjait penditi meg. — Itt van Schumann Klára asszony , kedvenczem, s ízlésemre büszke va­gyok, mert a legműveltebb körök kedvencze. Hangversenyei — eddig kettőt adott — most is mint tavaly megtömik a zenebarátok termeit, s mozgásba hozzák a műitészeket. Hát ő költői jelenés­e ? Kérdi némi malitiával az olva­sónő — tudva, hogy Schumann Klára túl van ha nem is a női báj s szeretetreméltóság évein, de túl egy a kedélyt korán fogyasztó kinteljes múlton­ az ifjúság naiv önelfeledésén! a családi boldogságnak nem álmain, hanem romjain túl! Már meg kell vallanom, adós szeretnék maradni a felelettel. Zeneizlése­s hangversenyeinek újabb német classikai jelleme természetesen elüt a Férni nővérekétől, kikkel némely gyógyíthatlan „toujours perdrix“ szenvedélyű classikai zenera­jongó a kissé ugyan elcsépelt s elpengetett s el­dobolt velenczei carneval helyett minden áron Mendelssohn-Beethovent akar játszatni, s mint hallom sikerült is őket arra bírni, hogy legkö­zelebbi hangversenyeikben a német classikai zene köréből fognak egyetmást fölmutatni. Mind hiába, vannak emberek, kik erőnek erejével azt akarják, hogy a rózsának ananas szaga legyen, s birsalmat teremjen a narancsfa. De ha már benne vagyunk a női költészet themájában, ne feledjük el Dejazet kisasszonyt, kinek születési idejét legjobb barátai 1803 évre teszik: gonosz, de hű krónikusok pedig még 10 évvel hátrább! Mi tiszteljük a kort, ha önmagát tiszteli. De egy vén asszony vagy kisasszony, mint Dejazet, ki diadalokat akar aratni, mik csak az ifjúsá­got illetik, ki nem bir ellenni azon tömjén nél­kül, melyet 50 év előtt kezdett beszini, nekünk nevetségesnek látszik, sőt undorítónak — nem mi vagyunk okai. Dejazet k. a. Franczia­­országnak 50 év óta leghíresebb vaudeville éne­kesnője „Richelieu első kalandjá“ban mint Riche­lieu lépett föl. Ez fiatal hölgy kezében egy igen hálás, különben üres szerep. Richelieu egy eleven viruló gyermek-ifjú , Dejazet azonban mint Richelieu fehérre porzott paróka alatt nem ifjúnak, hanem vén embernek néz ki; ezen első benyomást nem törli ki beszédhangja, mely szinte öreges; lábikráin a harisnya,lábszárain a nadrág redőket vet, mik nem tüzelik a képze­lődést. Igen, de hogy játszik! kiált föl egy „aztsetudjamiért“ enthusiasta. Köszönöm alás­­san. Kár, hogy ő oly korán, s én oly későn jöt­tem a világra. Nő-romokban kevés a romantika. De éneke ? ? Az igaz énekén legkevésbbé venni észre a kort, és még sejteni lehet az egykori bű­­bájt. De azért , a­mi egykor lehetett! rajongani a képzelődés erejének oly fölcsigázá­­sát föltételezi, melyre képes nem vagyok. Azon­ban Dejazet k. a­­szintársasága még a legjobb a Bécsben látottak között; jó buffoja, bácsija, sze­relmese, jól játszó női, sőt — mi Dejazez k­­assz. hiúságáról föltehető nem lett volna, egy szép nő is — valószínűvé teszik, hogy e társaság több előadást adand az eddig hirdetett hatnál. Közön­ség válogatott volt; az enthusiasmus mérsékel­tebb mint a kíváncsiság; a claque tevékeny. Bécs, nov. 18. A A Suez-csatorna kérdése új stádiumba, látszólag a kivitel eldöntő stádiumába lépett: Fázisban megnyittatott a részvényaláírás.­­ És mint hallani, naponkint 3—400 aláírást registrál központi hivatala, s a társaságnak a départe­­mentokban levő 120 ügynöke s bankárai szin­tén nem kevés eredménynyel működnek. Páriá­ban az igaz, és, a franczia hiszékenység páratlan lévén, egész Francziaországban nem nehéz em­bereket találni, kik részvényeket aláírnak s be is fizetnek oly vállalatokra, melyek egész titok­ban keletkeznek, vagy legalább titokteljesen kezeltetnek; hát még oly vállalatra, melyet, mint a suezi-csatornát, 3—4 év óta emleget, fejteget, népszerűsít az összes időszaki sajtó. Abból tehát, hogy aláírások találkoznak, még nem kell kö­vetkeztetni , hogy a vállalat létre­jö , mert még mindig nyílt kérdés : várjon a suezi-csatorna egyáltalán létesíthető-e? Legalább igen tekinté­lyes szakemberek , nem csak Angolországból, azt vitatják , hogy ki nem vihető. Ha pedig pes­­simisták volnánk, még azt is kérdenék, hogy — föltéve a csatorna műtani kivihetőségét — be fog-e valaha az óriási vállalat végeztetni? s egy két jóhiszemű buzgalomteljes vezér, kikhez Les Reps urat kétségtelenül számítjuk, kijátszá­sával, nem fog e majd az egész vállalat mint a humbugnak legújabb nagyszerű szappanbuboré­ka szétpattanni, s a befizetők kezeiben egy rész­vény maradni, melynek keletára 100°o a pari alatt, vagy­is nulla von nulla geht auf. Mi nem akarunk se mellette se ellene prosek­tákat csi­nálni , nem félvén attól, hogy olvasóink köré­ben sokan találkozandnak, kik „heverő tő­ké­­­k“ e­t elhelyezni nem bírva, kétségbeesetten a suezi-csatorna mathusalemi jövőjű papírjába fognák fektetni azokat, azért fölöslegesnek tar­tanák fejtegetni, mily adatok hoztak nem műértő létünkre, azon meggyőződésre , miszerint a suezi szoros hajózható átmetszése nem fog sikerülni. Hanem nehogy félreértessünk , megvalljuk , mi­szerint igen fogunk örülni, ha a suezi­ csatorna létre­jő, föltéve hogy megéljük; azonban mint e birodalom tagjai, azért nem helyezünk nagy fontosságot az egész ügyre, s nem viszhangoz­­hatjuk az austriai nemzetgazdászi poéták lelke­sedését a suezi csatorna mellett, mivel nem vá­runk tőle kereskedelmi viszonyainkra oly jóté­kony befolyást, mint emlegettetik. De ha meg­engedjük is, hogy az új kereskedelmi út Triest közvetítése által az egész birodalom vagyonfor­­galmára kedvezőleg fog hatni — idővesztegetés­­nek, nem apropósnak tartjuk ily messze speku­­lálni, midőn sokkal közelebb fekvő, vagyonos­­ságunkat közvetlen érdeklő viszonyok , bajok, hiányok, s az azok ellen keresendő orvosság ki­­áltóbban hívják föl a sajtó s az eldöntő körök figyelmét, pénz- és tetterejét. — Mindenki tudja mit értünk. Tehát felőlünk ugyan a snezi-csa­­torna — fiat piscis ! de ne rajongjunk mellette. Bécs, nov. 18. 0 Felségeik hihetőleg jövő vasárnap fognak Prágából visszatérni. — Mint az „Osterr. Corri nek Milánóból f. hó 16-káról írják, a Fenséges Főkormányzó Pár 8000 forintot utalványozott a lombard-velenczei királyság szegé­nyei számára. — A szász király ő felsége tegnap esti 6 órakor Prágából Drezdába utazott el. — A jeruzsálemi austriai zarándok­ház alap­kövének ünnepélyes letétele oct. 20-án ment végbe. A sz. földnek szinte összes papjai, a cs. k. főconsul, Pizamo, V­­enz építés­vezető, segédei s számos né­zők voltak jelen. A főconsul lelkesítő beszédet tar­tott, s pápa­i szentsége s Ferencz­ József Császár Ő Felségeérti zajos éljenezések végzék be az ünnepélyt. — A porosz királya királynéd felségeik f. hó 17-én Meránból útnak

Next