Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)
1859-01-13 / 9. szám
fliöcs gazda, ki ha épületeit, takarmányát és vetését biztosítani szokta, ne tapasztalta volna, hogy a biztosítási dijak tiz hónap óta általában olcsóbbak lettek s a biztosító intézetek eljárása a kárvallottak irányában pontosabbá, a jogos igényeknek megfelelőbbé vált. Ez idő alatt nagy hódításokat tett a biztosítás ügye. Sok vidék, mely eddig a biztosítás áldását nem ismeri, belépett azon intézetbe, mely az apró tőkék egyesülésének erejével lehetővé teszi, hogy az egyesek kárai teljesen megtéríttessenek. Sok község, mely eddig a tűzoltószerek jó karban tartását is elmulasztó, a biztosítás eszméjének hívei közé lépett s ez időben a tömeges biztosításnak nem egy példáját mutathatjuk föl. Sok gazda, ki eddig az égre bizta kárának megtérítését, most a biztosítási dijakat oly beruházásnak tartja, mely a gazdaság első főszabálya. Hány előítélet, hány ellenszenv fegyverkeztetett le ? hányan látják be most, kik előbb a biztosítási díjakat hasztalan kiadásnak tárták, miként minden gazda, minden tulajdonos vétkes könnyelműséget követ el, ki nem gondol a lehető veszély napjaira, ki elég gondatlan az öröklött, a munkával keresett vagyon, a veretékes szorgalom eredményének értékét nem biztosítani? Ott, hol eddig alig biztosítanak százan, most több százan biztosítanak, és bár a múlt évben súlyosan nehezedett reánk a sors keze, bár virágzó községek égtek le és igen sok határt látogatott meg a jégzivatar, mégis a megelőző évek veszteségeihez mérve, tömérdek vagyon mentetett meg a családok s közvetve az állam részére, tömérdek gazda nyerte vissza a családfönntartás, a gyarapodás eszközeit, holott, ha kára meg nem téríttetik, tán maga és családja az ínség martaléka lesz. A biztosítási ügy e hódításának, az eszme népszerűbbé válténak csak egyik okát említjük itt meg. Ez ok, hogy a díjak olcsóbbakká váltak. Miután pedig az állam és az erkölcsiség érdeke, mint megelőző czikkeinkben kifejtettük, azt kívánja, hogy a biztosítás mentői általánosabbá váljék, hogy mentül többen megbarátkozzanak az eszmével , megismerkedjenek a biztosítás áldásával, ez érdekeknél fogva kívánatos, hogy a díjak olcsóbbakká váljanak, tulajdonkép, hogy a biztosító társulatok azon helyzetbe jussanak, melyben azon óhajtásukat , hogy a dijakat mentül előbb alábbszállíthassák, érvényesíthetnék. A jelen körülmények közt azonban ez nem lehetséges. Nem lehetséges legalább általában, minden vidékre nézve. A társulatok versenye nem terjedhet ki azon szédelgésig, hogy dijait leszállítsa az oly vidékekre nézve is, melyek állandó tűzfészkekül kerülnek elő a társulatok évkönyveiben; hogy dijait leszállítsa akkor, midőn üzletét a gonosz szándék, a károsítási ösztön lépten nyomon megtámadja. Mert hol a gonoszság lép föl a társaság ellen, ott a valószínűség számítása megszűnt, ott a bizonyosság jut érvényre és az kárt mutat ki a társaság számvetésében. Bizonyos kárra számíthat a társaság ott, hol a tűzesetek legtöbbjének oka nem a baleset, hanem a szántszándékos részakarat volt. A statistikai adatok, miken alapszik valószínűség elmélete és kiszámítása, azon vigasztaló következtetésre vezetik a szakemberét, hogy építkezéseink primitívszerűsége s oltószereink hiányossága és hiánya mellett is, a legdúlóbb vészesetek csak ritkán kerülnek elő, így ha csak az elemmel, ha csak a fótummal kellene küzdenie a biztosító társulatnak, könnyen engedhetne azon óhajtásának, hogy díjait leszállítván a biztosítást általánosabbá tegye, s a tömeges biztosítást elősegítse. De a társaságnak nem csak az elemekkel kell küzdenie. Arra nézve nem bír a tudomány adatokkal, hogy a gonosz szándék mily számtani arányban mutatkozik; arra nézve nincsenek valószínűségi táblák, hogy az önhaszonkeresést mikor s hányszor ki sérti meg a sátán ? A társaságok tehát, hogy nem csak a fótum által okozott károk teljes megtérítésére képesek legyenek , kénytelenek megtartani azon díjakat, melyek mellett az üzlet ha a részvényesekre nézve nagy nyereséget nem biztosító is, de legalább a társulatnak megszerzi a lehetőséget, hogy elvállalt kötelességeit szorosan teljesíthesse. Az eddig előadottak után mindenki fölismerheti az olcsó biztosítás ellenségeit. De az olcsó biztosítás életbelépésének nem csak azon gonosztól megszállt biztosítók ellenségei, kik azért biztosítanak, hogy a társaságot megkárosítsák, kikre már ujjal mutat a környék, mint oly emberekre, kik tűzzel aratnak s a káron gazdagodnak, hanem az olcbó biztosítás lehetőségének szintén lényeges akadályai azok is, kik a megkárosított társaságot nem támogatják azon jogos keresetében és igaz járatában, hogy a bűnt leleplezze, azon igyekezetében, hogy megmentse a követelt összeget az ellen, ki ahhoz a bűn ösvényén kíván jutni. Azok is ellenségei az olcsó biztosítás bekövetkezésének, kik ott, hol sújtani kell, legyőzik a bűnt, kik a rideg külső jog erejével ruházzák föl azon igényt, melyet bűnül rovand föl az ég,mely meg nem áll a lelkiismeret bírája előtt. Itt eszünkbe jut egy eset, mely közelebb A.-Austriában történt. Egy kis községben tűz ütött ki. A tűz egy aktot pusztított el. A kár az első magyar áll, biztos, társaságnál volt biztosítva. Az illető ügynök tüstént a helyszínen termett, hogy a kárt megtérítse. Meglepetésére a károsultat bebörtönözve találta. A károsult ellen a gyújtás gyanúja támadt s a derék elöljárók nem várták be a társaság által teendő nyomozás eredményét, nem a társaság vádját, hanem önösztönüknél és hivatásuknál fogva egész szigorral léptek föl azon lakos ellen, ki a gyújtás gyanújában leledzett, kinek gyanított tette rész hírbe hozhatná a községet. A község elöljárói ily eljárással kivánták viszonozni a társaság lojalitását. Az ily elöljárók aztán nem ellenségei az olcsó biztosításnak. Miskolcs, jan 8. (Tiszaszabályozás.) Még m. b. 14n tartott városunk tanácsteremében, nagys. Havas Sándor megyefőnök úr elölülése alatt, nagy számmal begyűlt érdekeltek jelenlétében tanácskozmányt a tiszaszabályzási jobbparti érdekeltség. Érdekesnek tartjuk e tanácskozmányból a nyilvánosság előtt némelyeket elmondani. Fő tárgya a tanácskozmánynak a borsodi mellékvizek szabályozása volt; teendője pedig a Tiszát illetőleg eleget tenni a cs. k. magas helytartóság azon meghagyásának, miszerint a megyei hatóság kötelességévé létetett kimutatni: minő arányban áll az alsó-szabolcsi társulat által fölajánlott 80,000 pert azon hátrányokhoz, melyeket a Tisza balparti töltésezések a jobb partnak okoztak, s minő hozzájárulást gondolna a jobb part a balparti érdekjelektől igényelhetni ? Erre a technikai adatok fölterjesztetni határoztattak, annak kijelentésével, hogy a jobb parton érdeklettek továbbra is ragaszkodnak balparti társaikhoz, egyesülésüket a balparttal kívánják szilárdan megtartani ; továbbá, hogy mindkét partvidék közösen viselje mindkét part szabályozási költségét akkor is, ha technikai tekintetben a két part vidéke külön vízépítészeti járásokra osztatnék is,*— különben maga a jobbpart szűk ártere miatt a szabályozás nagy terhét egyedül nem képes elbírni. A mellékfolyók szabályozási terve ellen egyes fölszólalások történtek, s az ily magános észrevételek nyilváníthatására továbbra is szabad ut engedtetett. Miután azonban e czélra sincs társulat alakulva olyan, mely megbírálhatná, hogy a 248.000 portra kitett szabályozási költségek arányban lesznek-e a nyerendő haszonnal ? és hogy ezen szabályozás által a számos apróbb forrásokból eredt posványok ártalmai el lennének-e hárítva ? e tekintetben határozatilag kimondatott, hogy a mellékfolyamok szabályozási tervének megítélésére magukat a jelenlevő egyes érdeklettek képesítve nem tartják. ___________ 1. 1. TÁRCZ A. Budapesti szemle. Jan. 12. Operabál drámai alakban : Szegény Tamás fázik. — Lehunytával dicsérd a napot! — Báli divatképek 1859-ből. — Lancaster és Manchester. — Diplomata álarczosok. — A párkák egy páholyban.— Reszkess polka a börzén. — Nem lesz háború. — Udvariatlan urak és urfiak. — Hosszú orrok és savanyú képek. — Embersereglet helyett állatsereglet. — Egyetértés a — vadállatok közt. — Perlekedő házasfelek. — Rosina Hl. — Szeretnék egy pesti operabált látni — mondám. ismerősöm. — Ha egyéb bajod nincs, ezen segíthetünk — válaszolom — s azon nagy rózsaszín falragaszra mutattam, mely úgy díszelgett a gránátos utcza sarkán, mintha az idei farsang bíborosan följövő napját ábrázolta volna. Ah, de valamint a nap reggeli képéről nem lehet a későbbi időre bizton következtetni, úgy a rózsaszínű hirdetményről sem olvasta volna le senki, hogy a balest oly hideg és unalmas lesz. Lehunytával dicsérd a napot! — Nevezzétek ezt inkább drámabálnak (Szegény Tamás fázik)! vagy akárminek—jegyzé meg fönnebbi ismerősöm, ki a párisi operabálok vigságát, zaját, hullámzó életét látta, melyekről Börne azt írá, hogy bennük össze van keverve a mennyország az alvilággal. Különben úgy látszik, a drámabál nevezet nem volt minden mellékértelem és czélzás nélkül mondva — amennyiben itt is oly lassan bonyolódott ki valami figyelmet ébresztő és megkapó, mint egy rész szomorújátékban, s az öltözékek is többnyire oly kopottak voltak, mint egy dráma kiállításánál látható. Ha Jámbor ur szabó-újsága még élne, igen furcsa báli férfidivatképekre kapott volna itt anyagot. Harmadévi köpönyegek, melyek a politikai gyorsan változó constellatióknál fogva már ideoda forgattattak; prémes budák nyakig gombolva, melyeket gazdájok mint egy rendületlen hadvezér úgy őrzött minden résnyitástól ; voltak olyanok is, kik a budát kéréseivé, egy böttivel többet akasztottak nyakukba. Egy ily bundás vendéget azzal szólított meg egy álarczos: Hogy tán a fázó szegények javára öltözött ily melegen. Közbevetőleg legyen mondva ez volt az egyetlen elmésség, melyet ez egész éjjel maszktól hallottunk, a többi hallgatásban kereste az okosságot. Egypár nőmaszk, kik piros és fehér rózsafüzéreket hordtak fejükön, igen megnehezteltek reám; a piros és fehér rózsára valamit mondtam nekik a Lancaster és York pártharczokról, mire az egyik végig nézve rajtam, gúnyosan mondá, nézném meg jobban bársony ruháját, hogy az egyáltalában nem „Manchester.“ — Két szultanina,sárga turbánnal fejükön, interpellált: mit tartok szívükről ? .. Édeseim, Törökország jövendőjét képviselik, hanem azt nem tudom, hány nagyhatalom osztozott már rajta. — A többiekkel még szóba is bajos volt ereszkedni, mert oly hallgatagok voltak, mint valami diplomaták, akik fontos sürgönyöket hordanak magukkal. Egy páholyban három nő-álarczos sötét dominókban a mythologiai három párka szerepét játszotta : amint az egyik megindította a beszéd fonalát, a másik tovább fonta, a harmadik mindig elvágta, s e fonalmetszés következtében majdhogynem teljesedett rajtunk a párkák végzete, t. i. majd meghaltunk — az unalom miatt. Szóval e vigalomra ráillett a mondás, melylyel a „Contemporaine“ most annyit bajlódik • La France s’ennuie ! — Reunio volt ez sör nélkül, melyben az idei tánczzenerepertoir meghallgatására gyülekeztek egybe. Hallottuk Strausz Jánosnak minden újabb szerzeményeit. A „káprázatok,“ „sugárzatok“ és „bécsi gyermekek“ czímü keringőket; a „bölcsődal“ és „művész franczia négyest“; a „mouliner polkát“ és „Flora polkamazurkát“; végre egy „tremblant“-polkát, melyre azonban nem reszketett senki. Úgy látszik most minden „tremblant“ a báltermekből a börzére költözött. Egy hadi hirecskére reszkess polkát jár az egész pénzvilág! Az idei farsangra már a nagy böjt előtt keresztet lehet vetni. Mint a hadviseléshez három dolog kívántatik, úgy a jó farsanghoz is : pénz, pénz és pénz. A farsang máskülönben is sokban hasonlít a hadviseléshez. A nők vaspánczélt öltenek , ezek a vállfüzek; bástyák mögé vonulnak, ezek a crinolinok; colonokba állanak, ezek a franczia négyesek; nyilakkal lőnek, ezek a szívgyilkos pillantások, győznek és meggyőzetnek; békét kötnek nagy hadiadóval, ezt a férjek viselik; háborút üzennek és folytatnak, ez a házasság. Az idén, mint az előjelekből látszik, ily értelemben nem fogják a csendet zavarni, s nem lesz háború, nagy területet mondok, még „Európában“ sem, mert se az „ifjak,“ se az „urak“ nem mozognak, mi elég udvariatlanság tőlük. A nők (a nőegyesület) bált adnak az uraknak, s az urak nem igyekeznek azt visszaadni. Udvariatlan urak és urfiak! Álarczáruló boltjaink megnyíltak, de a Pierot és Harlequin ruhákat csak a szél lógatja, s egypár nagyorrú lárva iszonyúan savanyú képet vág az arra menőkre; különben a nagy orr és a savanyú kép maholnap nemcsak álarcos boltjainkban, hanem egyéb kereskedéseinkben is napirenden lesz, ha az idők ily farsangtalanokká válnak. S ha a tárczák megbuknak, mi vár a tárczairókra ?.. Az embersereglet hiányában kénytelenek lesznek az állatseregletet látogatni. Kreutzberg úrnak ez haszon lesz a szénatéren. Közelebb jelen voltunk e menageriában az állatok egy spirce-ján. A menageria-főnök ép akkor traktálta meg kedves vendégeit afrika rengetegeiből s az ázsiai rónákról. Itt tapasztaltuk, hogy e civilizálatlan világrészek vad lakói sok előnynyel bírnak civilisatiónk fölött. — E vendégek oly barátságosan lakomáztak együtt, és egyik sem irigyelte a másiktól a betevő falatot ; vendéglő gazdájukat nem szólták meg s nem is hízelegtek neki; ha valamelyik kezet csókolt, az valódi őszinte hála volt. Kreutzberg az összeeresztett tigrist oroszlánnal, medvét leopárddal s bár nem hasonszőrűek voltak, egymást maró polémia mégsem fejlődött ki köztük. Oh, mint irigyelhette volna sok ember e szép egyetértést. E morálra egy nem idomár, hanem irodalmár szomszédom azt jegyezte ugyan meg , hogy próbálják csak ez oroszlánt, tigrist és leopárdot egy órára szerkesztőkké vagy színészekké tenni, akiknek nem csak húsra és korpapogácsára, hanem előfizetőkre és dicsőségre is szükségük van, s akkor lássuk, megmarad e ezen szép egyetértés köztük? .. Színházunknál egy csendes Gibellin és Guellharcz foly az opera és dráma közt. Sokan, azon esetre, ha a viszonyokat nem rendezik,a drámának bukását jósolják; kérem ez nem is volna csoda, ha igaz, hogy a dráma az operára is költ. Szegény ember ne tartson magának pazar házastársat. Egyébiránt miután a válóper csak újabb bonyodalomba keverhetné a házasfeleket. igyekezzenek kibékülni akkér, hogy kölcsönösen tegyék takarékosabbá háztartásukat. Tehát a nő egy kissé varassa szűkebbre a crinolint, s a megtakarított kelméből hagyjon mellényre valót a férjnek és mindketten gondoljanak gyermekeikre, azaz a jövendő időkre. A szülők pedig ne békétlenkedjenek, tiszteljék egymást, hogy hosszú életűek legyenek e földön! Egy új dráma után, melyet „Fiammina“ néven ismertünk meg, az opera megint a Sevillai borbélylyal köszöntött be; a borbély a régi volt, de új Rozinát hozott: Tiefensee kisasszonyt. Ez rövid idő alatt már a harmadik Rozina. Omne trinum perfectum, azt mondja egy classicus példaszó, de az a mi harmadik Rozinánkra nem alkalmazható. Tiefensee kisasszonytól a la camera sok szépet és kedvest hallottunk, azonban a színpadi nagyobb mértéknek nem felelt meg. Ő szép, érczes mély hangokkal bir, középhangjai közt is van egésséges, énekelni is tanult, de coloratura-énekesnőnek mégsem való. Trillái, kivált a mondott estvén kellemetlenek voltak. Meglehet indispositio gátoló hangereje és művészete ép kifejtésében, de a szobirónak szomorú kötelessége lévén az eredmény után ítélni, erről nem nyilatkozhatik egészen kedvezőleg. A közönség megtapsolta mit lehetett, de egész koszorút ezúttal se ez, se mi nem nyújthattunk neki. Je suis á la fin de mon latin. Bulyovszky Gyula. NAPI ÚJDONSÁGOK. * Bolytatás. A zirczi cisterciták apátjául felsőbb helyen megerősített főtiszt. Rezutsek Antal volt zirczi perjel hallomás szerint a folyó hóban tartja beavattatását. * Az irgalmas szerzet budai kórházában a lefolyt évben 2034 beteg vétetett föl s részesült ápolásban, mely számhoz csaknem minden koronaország és hitvallás járult betegeivel. E 2034-ből meghalt 193, haldokolva vagy halva bevitetett 19, gyógyulva elbocsáttatott 1719, és ápolás alatt maradt 102. * Pályadijak novellára és jellemrajzra. Kulini Nagy Benő ur Debreczenből, egy arany tollat tűzött ki jutalmul azon szerző számára, kitől a legjobb elbeszélés jelenik meg a „Divatcsarnok“ szépirodalmi lap 1859-ks folyamában. Ugyane lap szerkesztősége a szokásos tiszteletdij mellett 10 db arany pályajutalmat ígér a legjobb női jellemrajz írójának. * új borkereskedő-társulat. Biztos kútfőből közült , hogy egy az Érmelléken fölállittatni szándékolt borkereskedő-társulat előleges hatósági engedélylyel láttaték el, mely azonnal végérvényüleg is meg fog erősittetni, mihelyt némely törvényes föltételek teljesedésbe mentek, melyek a részvénytőke minimumára és néhány más módosulatokra vonatkoznak. * Viszontlátástól félelem. Szent-Tornyán (Békés megyében) mint a „M. N.“-nak írják — egy kanász, ki újévre letelt szolgálati ideje után Sz.-Andráson lakó feleségéhez lett volna visszatérendő, e viszontlátástóli félelmében — a múlt év utolsó napjának hajnalán, miután előbb még jól reggelizett, fölakasztotta magát. A bánfalvi ref. lelkész a szerencsétlen öngyilkos temetése alkalmával igen megható beszédet tartott a néphez. * Tűzkár. Békés-Csanád megyéből jelentik, hogy Orosházán alul a csabai útban f. hó 8-án a gerendási puszta szomszédjában öt egymásmellett álló szárító pajtában 300 mázsa dohány égett el. Az égés egy napig tartott, mig a tűz az egész mennyiséget föl nem emésztette. * Öngyilkosság. F. hó 8-án Mező-Túr és Gyoma vaspályaállomások közt egy 21 éves parasztlegény öngyilkossági szándékból az érkező pesti vonat elé a sínekre vetette magát. A mozdony, melyet föltartóztatni nem lehetett, a szerencsétlennek fején ment keresztül és összezúzta. * Szülői gondatlanság áldozatai. Múlt évi dec. 21-én egy a szülők által felügyelés nélkül hagyott 2 éves gyermek, Váci-Kis-Hartyánon, a takaréktűzhely közelébe jutván , az ott talált izzó tűzzel játszása közben ruhája meggyuladt, minek közvetlen áldozatául esett. Hasonló eset érte a múlt év utolsó napján egy csernádi lakos M. Mihály 1 éves gyermekét , ki szintén szülői fölvigyázás nélkül, magát a legnagyobb forrásban volt vízzel leöntvén, többnapi sanyargása után, mialatt még csak orvosi segély sem kerestetett számára, kínos halállal múlt ki. * Égi tünemény. F. hó 6-n délután 4 óra tájban épen a mint a nap a láthatár alá eltűnt, Táborban, Berlinben az égen, több más helyen is egy tüneményt vettek észre, mely golyó alakban ragyogó fénynyel keletről délnyugat felé mozgott s hirtelen eltűnt. E meteor látszólagos átmérőjét, a mozgás gyorsasága miatt, nem lehet meghatározni. * Krónikák # beefsteak-club-ból. Beváltjuk ígéretünket, közölvén azon érdekes jelenetek elsejét, mik a beefsteak club krónikáiban följegyeztettek. A múlt század vége felé a híres színész Garrick Dávid is tagja volt.- Sokszor kellett büntetést fizetnie, mert az alapszabályok ellenére ritkán kerülte el, hogy foglalkozására ne emlékeztessen. Egyszer itt mondá el Hamlet magasztos monológját, s közben szardellavajat kent a pirított kenyérszeletekre. E jelenet hatása oly veséket rázó volt, hogy lord Londonderry-nél ismételnie kellett. Továbbá itt szavalta először híres „ABC“-jét, e megható drámai jelenetet is sokszor ismételte. Az ajtó elé állt, mintha lakásának házkapuja lett volna. A fölső ablakból egy deszkát lát kinyúlni s azonnal megvillan fejében, hogy kisfia még ráléphet a nyaktörő deszkára. Ez valóban meg is történik — egy perez és a gyermek lebukott! Az atya halálos félelme egy hangos „A“ ban tör ki. Épen az imént oktatta fiát az „A B C“-re s most kétségbeesésében mindig ez jár eszében. Lelkében követi a betűk egymásutánját: B C D E F G. A „H“-nál véghetetlen fájdalmában görcsös nevetésben tör ki. Ha ! Ha! Ha ! — Az M N 0 P Q a borzadály kifejezésével hangzanak, mintegy átkul a sorsra ; iszonyú zavara az „R S T U V“-nél nyilatkozik, míg a „W“nél végtelen fájdalommal tör utat magának s az ,,X Y Z“-nél öntudatlanságban hal el. A hatás leírhatatlan volt. A hires Eszlak szintén utánozta e jelenetet. Tudomány, művészet és közélet. * (Magyar tudományos Akadémia.) F. hó 10-kén a phil. törvényt, és történelmi osztály tartotta ülését. Az akadémia legkegyelnesebben kinevezett elnökét gr. Dessewffy Emilt és alelnökét b. Eötvös Józsefet, kik az ülésben megjelentek, a nagyszámmal jelen volt tagok szíves, éljenzéssel üdvözölték. Fölolvasást a közelebb rendes taggá kinevezett Wenzel Gusztáv és Érdy János urak tartottak. Utóbbi folytatta a bessenyőkről tavaly megkezdett értekezését. Wenzel úr pedig Magyarország megyerendszerének történetéről tartott tanulmánydús előadást. Mindenekelőtt e fontos tárgy forrásait és gazdag irodalmát ismertette, melyek azonban e gazdagság daczára sem merítették ki még e tárgyat tökéletesen. A fennebbi tárgyra vonatkozólag számos műveket sorolt föl: Kollár Ádám, Kovácsics Márton, Puky Károly, Botka Tódor, Zsoldos Ignácz, Fejér György, gr. Kemény József, Kurz Antal, Palugyay Imre, Pray György, Perger János és Bartal Györgytől. Ezután magára a tanulmányra tért át, mely hat osztályba foglalható : 1) a megyék eredete, 2) száma, 3) a megyék eredeti szerkezete, 4) a megyei szerkezet külső, 5) belső története és 6) párhuzam a magyar és más hasonló külföldi intézmények közt. A megyei rendszer eredetét W. urszt. Istvánnak tulajdonítja. Igaz ugyan, hogy több vár, mely utóbb megyei székhely lett, már a vezérek és Árpád korában fennállott, de a megyei rendszer e központok körül, csak később fejlett ki. Szt. István adta meg hazánknak európai politikai formáját, a vezérek alatt divatozott szállás és törzs rendszerrel ellentétben, a melyeknek mintája a kunok és erdélyi székelyek ősviszonyaiban látható. Hány megye volt kezdetben ?. Értekező Rogerius és más régi kútfők után úgy hiszi, hogy azokat 72-re tehetni. A legrégibb magyar megyék nevei: a Dunamelléken : Pest, Solt, Bács , Bodrog , Bars , Hont, Nógrád , Zólyom , Liptó , Trencsin, Nyitra, Galgócz és Pozson. A Dunántúl]: Székes - Fehérvár , Pilis, (mely egy 1009-diki okiratban Comitatus civitatis Visegradiensisnek is neveztetik), Zala, Göthke , Locsmánd, Sopron , Vasvár , Babocsa , Veszprém , Szolgagyőr , Mozsony, Győr, Komárom, Somogy, Segásd, Esztergom,Tolna és Baranya. Tiszamellékiek : Aba-Ujvár, Szepes , Sáros, Bereg, Borsva, Ung, Zemplén, Gömör, Borsod, Heves, Szolnok, Csongrád. A Tiszántúl: Becse, Bérén, Bihar, Csanád, Karankó (Kraszna), Keve, Horon, Krassó, Temes, Zaránd, Orod, Bolka, Szabolcs, Szathmár, Ugocsa. A Dráván túl: Valkó, Verőcze, Busán, Slavoniában : Zágráb, Gerzencze, Varasd, Zagroja. Ezen 65 megyéhez járul a hét erdélyi megye, mi összesen 72. Ez előadás után fölolvastatott Főherczeg Albert Főkormányzó Ura cs. Fenségének leirata a fölnevezett elnöki kinevezéseket illetőleg. A régészeti bizottmány Kubinyi Ágoston ur indítványára gr. Andrássy Manó, Ipolyi Arnold és Paur Iván urakkal szaporíttatott. LEGÚJABB KÜLPOSTA. London, jan. 6. (A „Times" a „Moniteur“ megnyugtató czikkéről) „Valóban nagy ideje volt, hogy egy megnyugtató jegyzék a