Budapesti Hírlap, 1883. február (3. évfolyam, 32-59. szám)
1883-02-01 / 32. szám
1888. február 1. OTDAPESra HOUUUP* (32.) retekről megfeledkeztek. A szerbeket még a nevüktől is meg akarják fosztani, a cyrill-betűt kiszorították a szerémi és szlavonországi hivatalokból. A borátok ellenséges álláspontot foglaltak el a szerbek irányában, a szerb képviselőknek tehát nincs többé helyük a horvát pártok között: önálló szerb pártot kell tehát alkotniok, hogy a szerb nevet s a szerb fajt méltóan képviseljék. Közlő szerint Pejacsevich bán az egyetlen, aki szerbek iránt nem elfogult. A magyarok sokkal lojálisabbak, mint a horvátok, mert ők megadták a szerbeknek a szerb nemzeti egyházi autonómiát, s biztosították is az 1868. évi IX. törvénycikkel, mig a horvátok nem is akarnak hallani a szerb névről, annál kevésbbé akarnak tudni holmi szerb nemzeti autonómiáról Horvátországban. A szerbek a szerb individualitás elismertetéséért fognak küzdeni Horvátországban, s a horvátok kedvéért nem fognak többé sem a magyarokkal szemben a kiegyezés dolgában, sem a bécsi kormány irányában Dalmácia elnyerhetéséért s Horvátországhoz való csatoltatása érdekében ellenséges álláspontot elfoglalni. FŐVÁROSI ÜGYEK. Még egyszer a „fővárosi ügyekről.“ (Az utolsó szó.) A napokban jól esett kellőképen méltatnom e becses lapok hasábjain a tekintetes tanács működésének egyes oldalait, s a „Veszedelem után“ című apróságok végén megkockáztattam azt az állítást, hogy a tanács a főszámvevő véleménye nélkül egyetlen lépést sem tesz. Amint hallottam, ezen sokan megütköztek, nem bírván felfogni észszel : mikép lehet az, hogy egy alárendelt közeg vezesse pórázon a magisztrátus eszejárását. Ez elég furcsa, de úgy van. Mi az oka ennek ? Honnan veszi a főszámvevő a hatalmat, hogy csak úgy lovagolva a tanács fején, befolyásolja annak minden határozatát ? Hát ennek sok oka van. El is mondok egyet mást. A számvevőség feladata az ellenőrzést gyakorolni , hogy a tanács pénzügyi intézkedéseiben tett határozatai a költségvetés keretében hajtassanak végre , hogy a kiadási és bevételi tételek a kellő rovatok s tételek alatt számoltassanak el, és csakis a nagyobb pénzügyi műveleteknél hivatása javaslatait megtenni, terveket készíteni. Semmiféle szervezési szabályzatban nincs nyoma annak, hogy mint engedélyező közeg a tanácsra tolja magát, a tanács kezét annyira megkösse, hogy ez még egy 50—60 frtos segélyt se merjen utalványozni a „segélyezések rovata“ alatt fölvett összeg terhére a számvevőség engedélye nélkül. •— Hát a tanács az oka ! — mondhatják némelyek. Nos, hát a tanács az oka, az igen természetes. S épen ez a bökkenő, hogy miért engedi ezt a tanács ? — Miért ? Csak azért, mert teljesen nélkülözi a tanács a pénzügyi szakértelmet s ezért teszi magát függővé alárendelt közegétől. — A jegyzők, akik a tanácsi határozatokat fogalmazzák, annyira benne vannak már ebben, hogy minden határozat végére előre odaírják : „Számvevőségi vélemény kikérendő. „Példát is tudunk rá. Egyik magasabb állású hivatalnok betegsége alatt őt egy másik magas állású tisztviselő helyettesítette. A közgyűlés már régebb megalkotta azt a szabályt, hogy ha valaki hivatalos teendőiben akadályozva van, köteles őt az erre alkalmas alantabb álló tisztviselő díj nélkül helyettesíteni ; ha azonban ez a helyettesítés 2 hónapnál tovább tart, hát a helyettesítő megkapja a helyettesített fizetésének a két hónapon túli időre eső hányadát. Ez szabály. A helyettesítő tehát, kérte az őt jogosan megillető pótlékot. A tanács azonban ahelyett, hogy egyszerűen kiutalványoztatta volna a kérdéses öszszeget, hát véleményt kért előbb a főszámvevőtől a kiutalványozhatás iránt ! ! — Nem hiszem, hogy Kochinchinában előfordulhatna ilyesmi. Voltak továbbá a tanácsnak pénzügyi tévedései, amelyeket kellőkép felöltöztetni és a közgyűlés meg a közönség előtt elfogadhatóvá tenni csak a számvevőségi szakvélemény kabalisztikus számításai voltak képesek. És ez a szakvélemény igen jó szolgálatokat tett a magisztrátusnak, amely iránt okivetlen hálásnak kellett lennie, így vált a számvevőség a tanács orákulumává. De hát ez kevés volt. Mikor a szervezés késedelmessége miatt a tanács oly heves támadásnak volt kitéve, Gerlóczy alpolgármester tudvalevőleg erélyesen visszautasitá a vádat, — de a tanácsban is kijelenté, hogy most már kérni nem lehet. — De ha a főszámvevő késedelmeskedik. — Adja be véleményét a főszámvevő ! volt a rendelet. Cserébe a sietségért elfogadta a tanács azt, hogy a szervezési operátumba felvétetett egy passzus, mely szerint a főszámvevőnek 1000 írttal magasabb, tehát polgármesteri fizetést ad. A polgármester, aki mintahivatalnoka annyira elfoglalja magát teendőivel, hogy magánérdekek ellen nem akar — ideje sincs hozzá — küzdeni, elhallgatta az erre tett javaslatot. Az alpolgármesterek se sokat törődtek vele, hisz nekik is mindegy. Igen, de bántotta ez a tanácsnokokat. Hogyan ? Alantas közege a tanácsnak és magasabb fizetésben, mint a tanácsos ? Ez furcsa ? Biztosíthatjuk a t. tanácsos urakat, hogy ezt mi is épen olyan furcsának találtuk. De tény, hogy a fizetésemelési javaslat keresztül ment, s amint már írtuk is, nagy hangon hirdette a számadás, hogy lesz rá fedezet, most ennyi meg ennyi lesz a megtakarítás, t. i. a számtisztek és egy pár számtanácsos fizetésének redukálásából. Mert a dolog úgy áll, hogy az egész számvevőséget új alapon akarja szervezni a főszámvevő s így a meglevő fizetések is redukálhatók, bár erre precedenst aligha fog valahol találni bárki is. Hanem a nagyszabású terv dugába dőlt. Mint hírlik, a miniszter épen azt a két tételt kifogásolta az operátumban, amelyekre oly nagy súly volt fektetve: t. i. az 1000 frt fizetési többletet és a személyzet fizetésének redukálását. Nagy is e miatt a megszontyolodás egyfelől és az öröm a másik oldalon. (És el lehetünk rá készülve, hogy az egész szervezés ismét hallgatni fog jó ideig, mert hát kinek állana érdekében azt most sürgetni.) És ezekkel be is fejezem elmélkedéseimet a tettes tanács és számvevősége közötti viszonyról. Hogy foglalkoztam vele, oka az, mert tudni akarjam, mi hátráltatja egyes ügyek elintézését s mennyi-ben igaz a közgyűlésben a tanács ellen felhozott rossz akaratú mulasztás vádja? Meggyőződtem, hogy a visszás helyzetek olykor abszurdumok egész sorára bukkanhat ott a megfigyelő, a melyek, amig fennál-j lanak, a tettes magisztrátus igen sok napját meg fog- r ják keseríteni. ! «® s — A szabadságharc szobra. A szobor nagybizottsága ma Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen mind a pénzügyi, mind a művészeti bizottságok munkálatai előterjesztettek. Előbb a gyűjtés szervezetét állapították meg, helyeselvén az albizottsági tervezetet. Majd a gyűjtőívekre írandó s kibocsátandó felhívás szövegét kezdték bírálni. Emich Gusztáv kir. kamarás indítványára a felhívás újabb szövegezésére albizottság küldetett ki Királyi Pál, dr. Lipthay Béla, Gelléri Szabó János, Halász Géza urakból. Ezután megválasztották a budapesti kerületi gyűjtő bizottságok elnökeit. Megválasztották az első kerületbe Országh Sándort, a II-ikba Ivánka Imrét, a III-ikba Végh Jánost, a IV-ikbe Királyi Pált, az V-ikbe Gelléri Szabó Jánost, a VI-ikba Török Józsefet, a Vilikbe Morzsányi Károlyt, a VIII-ikba Molnár Endrét, a IXikbe Pruker Lászlót, a Xikbe Henczler Ignác elöljárót. Az elnökök maguk alakítják meg a gyűjtő bizottságokat. Most a művészeti albizottság javaslatait mutatták be és pedig először is a szobor helyét illetőleg. Az albizottság, mint ismeretes, a Gizella-tért ajánlja. Lipthay Béla báró ezen propozicióval szemben alternativ kijelölést kért. Mert ha a művész kezét megkötni semmikép se akarjuk s igy az szobrot is, oszlopot is alkothat, bizonyos pedig, hogy az oszlop csak az oktogon-téren lesz helyén, mig a szobor másutt is jó helyet kaphat, ekként két helyet kellett kijelölni. Igen hosszas esz EGYLETEK és INTÉZETEK. — A tizedik felolvasást az iparoskörben Ráth Károly korelnök tartandja február 1én csütörtökön este fél 8 órakor „A svédekről és a svéd iparról“. — A magyarországi néptanítók „Eötvös-alapját gyűjtő központi bizottság f. é. február 2-án délelőtt 10 órakor a sugárúti tanítónő-képző intézet zenetermében ünnepélyes gyűlést tart, melyre az ügybarátokat meghívja az elnökség. A nemzeti kaszinó közgyűlése tudvalevőleg Somssich Pált kérte fel a február 11-én végbemenendő Széchenyi lakomán az alkalmi beszéd tartására. Somssich azonban hivatkozással egészségi állapotára, e kitüntetést nem fogadta el s igy az alkalmi szónok valószínűleg a kaszinó igazgatója Károlyi István gróf lesz. — A kereskedő ifjak társulatában ma este Schütz Miksa, nagyszámú közönség előtt felolvasást tartott „Goethe Faustjáról a zenében. Előre bocsátván, hogy e tárgyat főleg tekintettel a Schuman féle Faust zenének küszöbön álló előadására választotta, előadja Goethe drámájának jelentőségét a zenében és a különböző, 30-an felül levő zenei feldolgozás sorsát. Az előadó ezután bővebben szólt azon Faust-zenékről, melyek csakugyan számbavehetők : az operákról, Spohr, Gounod, Boito műveiről, majd áttért tulajdonképeni tárgyára : Schumann Faust,zenéjének ismertetésére, egyes részeinek behető elemzésére. 3 mecsete fejlett ki most s belehoztak számos teret, igy pl. a Deák-tért s a sugárút városligeti torkolatát, — a bizottság a Gizellatér egyedüli kijelölését 9 szóval 8 ellen elejtette, ellenben elfogadta azt, hogy alternative hozassák föl : a Gizellatér, Oktogontér és Deák tér, így három hely adatik a tervező művész rendelkezésére. Egyébiránt a helyet végleg a közgyűlés jelöli ki s még a közmunkatanács is hozzászól. A pályázati feltételek tárgyalása során Vidéky János felszólalt azon becsúszott hiba ellen, hogy a kivontató minták magassága 1 méter 1 5 cm. Elhatározták, hogy a minta magassága 105 méter legyen. Házmán Ferenc azon indítványt tette, hogy a kiirandó pályázat internacionális jellegű legyen. Azonban Halász Géza, Királyi Pál s mások felszólalása után ezen indítványt egyhangúlag elvetették s csak magyar művészek pályázhatnak. A főv. közoktatásügyi bizottság újjáalakulása alkalmából a fővárosi községi elemi tanítók képviselője is újból lesz választandó. E végből felhivatnak az összes községi igazgató-, vezető- és véglegesített osztálytanítók, s h°gy február 4-én délelőtt 10 órakor az új városháza közgyűlési társalgó termében a választás megejtése céljából jelenjenek meg. A belvárosi (IV. Ker.) törv. hatósági bizottsági tagok felkéretnek, hogy a szakbizottságokba választandó tagok kijelölése végett február 2-án pénteken délután 4 órakor a régi városház tanácstermében megjelenni szíveskedjenek. A főv. III. ker. uj köztemető tárgyában jan. 29-én esti 7 órakor az ó-budai „Korona“ vendéglő nagy termében a III. ker. polgárai előleges értekezletet tartottak. Az értekezleten mintegy 300 ó-budai és buda-ujlaki polgár vett részt s azon egyhangú határozatban állapodott meg , hogy a kavicsdűlő, melyet a fővárosi hatóság ily célra megszerezni szándékozik, köztemetőnek el nem fogadható; mivel igen mélyen a várostól és közlekedési utaktól távol fekszik, talaja tiszta kavicsból áll, melyben a talajvíz csaknem a föld felszínéig ér s azonfelül valamivel nagyobb záporeső alkalmával a vörösvári patak általi teljes elözönlésnek is kitéve van, tehát mindazon tulajdonságokkal bír, melyekkel a tudomány és tapasztalat szerint köztemetőre szánt helynek bírnia nem szabad. Alkalmasabb hely kiszemelése s egy újabb kitűzendő értekezleten ide vágó pozitív javaslatok előterjesztése végett egy 14 tagú bizottság lett III. ker. polgárokból kiküldve, melynek tagjai : Holtzspach András, dr. Dumitreanu Ágost, Ettl Károly, Behringer Mátyás, Tholt Titusz, Strohberger Károly, Thaler Ignác, Varga András, Kameter Antal, Molnár József, ifj Haszmann József, Stern Mihály, Wodicska Károly és Martin Konrád. Említést érdemel, hogy azon helyek közé, melyek köztemetőre legalkalmasabbaknak látszanak, az óbudai malomdülő is tartozik, vagyis épen azon hely, hol Fehéregyháza egykor állott s hol a honalapító Árpád fejedelem 907-ik évben eltemetve lett.