Budapesti Hírlap, 1883. szeptember (3. évfolyam, 241-268. szám)

1883-09-12 / 251. szám

IIi. évfolyam. 251. szám. Budapest, 1893. Szerda, szeptember 12. Előfizetési Árak: Kiás* évre 8 írt, félévre 7 frt, negyedévre 8 írt 60 kr., egy héra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Giakálli J á s * 0 f. Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal XV. kerület, kalap-utva 16. as&m. .......... ■■­­ ...-— ---------■.......................................... Szobieszki emlékezete. A krakkói várnagy fia, Lengyelország Hunyadyja, Szobieszki János király dicsősé­gével tele van a világ. Fájdalmasan ünnepli a lengyel nemzet győzelmének emlékét. Két­száz esztendeje múlt, hogy húszezer lengyel nemes vitéz, a nemzet színe, elindult megse­gíteni a német császárt, hogy a törökök el ne vegyék tőle székvárosát Bécset. Kora hajnal­tól estig ontották vérüket Ausztriáért és a kereszténységért. Győztek, a törökök vad fu­tásban meg sem állottak Győrig. Ekkor tört meg a török hatalom Európában, a lengyelek törték meg, nagy örömére az egész keresz­ténységnek, de örökébe a töröknek lépett a német és muszka, melyek Lengyelországot is felfalták. Mily nagy emlékek égnek a lengyel ha­zafiak lelkében, midőn Szobieszki sírjához já­rulnak ! Előttük lebeg hazájuk képe, milyen volt kétszáz év előtt. A Kárpáttól a balti tengerig s Brandenburgtól a Dnyeper vizéig övék volt minden föld és nép. N­­agy hatalom volt Euró­pában, híres gazdag és művelt. Szabadságban párja nem volt csak Anglia. Királya volt ko­rának legnagyobb hadvezére, ki legyőzte a tatárokat, a kozákokat, s a törököket há­romszor­ önzetlenül segítette a császárt, s nem is kapott tőle egyéb jutalmat hálátlanságnál, mert miután Bécset felmentette s háborúja Török­országgal tovább folyt, Ausztria cserben hagyta. Hogy köszönték neki a bécsiek akkor, hogy városukat a tisztől s a kiraboltatástól, magukat a vérfürdőtől, vagy rabságra hurcoltatástól meg­menté, letérdepeltek előtte s advlinak szegé­lyeit csókolták, ő pedig templomba ment Is­tennek hálát adni. Most pedig irigylik tőle a dicsőséget s Bécs megmentésének érdemét egé­szen a bécsi polgároknak s a derék Stahrem­­bergnek akarnák tulajdonítani. De Szobieszki sirja Krakkóban nagyobb fényárban úszik, sem­hogy el lehetne homályositani az irigységnek. Egy egész nemzet kegyelete őrzi s az árva lengyelek atyjok sírjánál találkoztak, hogy hű­séget fogadjanak egymáshoz. Bécs egészen szép uj városházának meg­nyitásával van elfoglalva, Schmidt építészt és Ybl polgármestert ünnepli kitüntetéssel, a ré­giekről csak megemlékszik futólag. Mert nem akar a lengyelek iránt szívességet mutatni és oppozícióját Taaffe kormánya ellen kiterjeszti a hős Szobieszki és lengyel vitézeire. Politikai jelentősége a bécsi ünnepélyeknek tehát nincs. A krakkói ünnepélyek ellenben a lengyel nemzet egységét demonstrálják a világnak. Ki a lengyel nemzet, hontalanul is él s keresi királyát. Jönnek Oroszországból, jönnek Poroszor­szágból a lengyel képviselők s kezet szoríta­nak az osztrák lengyelekkel. Politikusok gyű­lése ez Lengyelország hajdani székvárosában. Nem köthetnek kardot, nem viselhetnek hábo­rút, nem állíthatják helyre birodalmukat, de megmondhatják a világnak, hogy a lengyel nem halott és nem akar meghalni. Egy ez­redéves múlt jövőt kíván, egy nagy nép sza­badságért epedez, örökké nem tarthat a szol­gaság. Lengyelország türelmetlenül várja a sza­badulás óráját s kész százszor újra vérét on­tani honért és jogért. S bár száz év óta minden uj nemzedék fegyvert fogott s elvér­zett, a lengyel ifjak ismét égnek a vágytól a harcot élőiről kezdeni. A hős király győzelmi ünnepélye egész Európa figyelmét és rokon­­szenvét a méltatlanul üldözött lengyel nép sorsára fordítja. Mi lesz belőle, fiai és unokái­ból a nyugati civilizáció és kereszténység harcosainak, kik a keleti moszkovitizmus járma alatt nyögnek? Száz csatán győztes ősök utó­dai, ne diadalmaskodjanak soha? Annyi láng­ész és szenvedély mint van e népben, szolga­ságban sorvadjon el örökké ? Nem támad egy új Szobieszki köztük az ifjakat vezetni? Igazság földön, menyben irgalom nincsen szá­mukra? Keblükben eltökélt szándék helyre­állítani Lengyelországot, lesik az alkalmat, és a remény. Krakkóba jöttek össze sok ezeren hazát keresni s a népnek királyt. A lengyel koronát tudjuk kinek szánták: a magyar királynak. A lengyel koronát elrabolta a muszka s most a cár viseli, de nincs vele megkoronázva. A lengyelek nem is voltak jelen, midőn a cári koronát festette, sőt protestáltak. Lengyelor­szágnak nincs királya még. Előbb a havat pirosra kell festeni vérrel s megölni az ellenséget, azután lehet vissza­hozni tőle az elrablott koronát és felállítani Szobieszki trónját. Ezek is álmok, melyeket minden lengyel álmodik. Hanem az összeütközés Oroszország és Ausztria-Magyarország közt elkerülhetetlen s csak idő kérdése, ez ad jogosultságot amaz álmoknak. Itália szabadságát Mazzini folytonos­­ agitációjának köszönheti első sorban, a len-A „BUDAPESTI HEAP" TARCÁJA. Simor prímás mint gazda. Két közlemény. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — I. „El kell önnek egyszer Bajcsra jönni, hogy meglássa Magyarország prímása mily jó gazda“ — mondá a múlt évek valamelyik napján S­i­­m­o­r János egy országos képviselőnek, ki a főpapi udvarok szívesen látott vendége szokott lenni. Elment-e az illető képviselő Bajcsra ? nem tudom. De ha elment, jól rendezett uradalmat, egy mintagazdaságot látott ott, melyhez hasonlót a magyar főpapi javadalmakon hasztalan ke­resnénk. Mert hát Simor János ritka gazda. Egyet­len a magyar főpapok között. Legkiválóbb ambí­ciója, hogy nagy gazdának tartassék azonkívül, hogy szívesen hiszi el magáról, miszerint a fes­tészet terén műértő, az egyházi szószéken pedig Pázmány Péter! Matejkó és Munkácsy látván a primási képgyűjteményt — várjon osztoznék-e Simor János ezen föltevésében — nem kutatom, azt sem tudom, várjon ő eminenciájának hall­gatói csakugyan Pázmányra ismernek-e prédiká­cióiban ? Azt azonban készséggel elismerem, hogy ha sorsa őt nem az oltár, hanem Ceres szolgálatába viszi, mint tiszttartó vagy hono­rum director számot tett volna kollegái között. Már mint győri püspök jó gazda és pén­zes ember hírében állott. Az ötvenes évek püs­pöki kara ezen előnynyel nem dicsekedhetett. H­a­a­sz Mihály szatmári püspök roppant jöve­delmű javadalmait évi 30.000 forintért bérletbe adta. P­é­­­t­­­e­r váci püspököt jeszive és bi­zalma szekvesztrumba vitte, Roskoványi nyitrai püspök tetemes uradalmai dacára sze­génységben él, Ranolder veszprémi püspök adósággal dolgozott, sőt Scitovszky prí­mással is nem egyszer megtörtént, hogy zsebe üres volt ! Pedig Magyarország prímási méltósága oly óriási javadalmakkal van ellátva, melyek hazánk főpapját egyszersmind legnagyobb birtokossá te­szik. És mégis azt látjuk, hogy prímásaink jö­vedelmei nem mindig állottak arányban az álta­luk leírt roppant birtokkomplekszummal. Kopácsy prímás fukarság hírében ál­lott. Az esztergomiak és azért nem is szerették. Halála napján történt, hogy egyik magtárában a halomra gyűjtött gabona zsizsikké változott. Pe­dig a negyvenes években nem egyszer pusztított ínség a nép között,­­ de Kopácsy füle nem volt hajlandó meghallani a nyomornak siró sza­vát. Mikor aztán temetésén saját lovai megbok­rosodtak és nem akarták vinni a főpap koporsó­jával terhelt halottas kocsit, — és mikor a vár­hegy oldalán a gyászkocsi tengelye eltörött, s papoknak kell e rudakon tovább vinni a holtat, — senki sem beszélhette ki a nép fejéből a hie­delmet, hogy a nép átkának súlya szállt nehéz teherként a boldogult főpap koporsójára! Mikor a Batthyányi-kormány Hám Jánost prímássá nevezte ki, az uradalmi pénztár összes készlete 40.000 forint volt, mely összeget egyik gazdatiszt vitte Pozsonyba az új prímás után,a­ki ekkor már Windischgrätz tábornok serege elől menekülni volt kénytelen. A skrupulózus gazda­tiszt azonban félvén, hogy szállóján, hol útköz­ben hálni volt kénytelen, sok pénzét észreveszik és ellopják, elővigyázatból a 40.000 forintot a vaskályha tetején levő vasvázába rette. A kály­­hasűtő azonban akkora tüzet rakott a kály­hába, hogy a szép Kossuth-bankók mind hamuvá égtek ! Scitovszky nagy gonddal látott a tago­sítás keresztülviteléhez összes uradalmaiban. Ebben keresett kárpótlást azokért a roppant vesz­teségekért, melyek a primaciát a dézsma, pize­­tum és egyéb jobbágyi jövedelmek elvesztése folytán érték. Scitovszky alatt a primacia jövedelmei­ben lényeges emelkedés volt ugyan tapasztalható, azonban különféle okok következtében, s mert maga Scitovszky minden inkább volt mint jó gazda, — azt a bámulatos eredményt a pri­mási javadalmak kezelése még sem volt képes produkálni, a melylyel ma Simor János méltán dicsekedhetik. Jellemző és érdekes volt Scitovszky prímásnak legelső szemleútja az ő birtokain. Kruplanicz Simon, Esztergom megye mostani derék alispánjának édes atyja volt a primási jószágigazgató. Vele tette legelső gaz­­dászati kirándulását az uj primás. A bajcsi pusztára mentek. Arra a helyre, mely akkor egyszerű puszta volt, olyan, milyen. Mai csimánk 12 oldalt tartalmaz.

Next