Budapesti Hírlap, 1883. szeptember (3. évfolyam, 241-268. szám)
1883-09-12 / 251. szám
IIi. évfolyam. 251. szám. Budapest, 1893. Szerda, szeptember 12. Előfizetési Árak: Kiás* évre 8 írt, félévre 7 frt, negyedévre 8 írt 60 kr., egy héra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Giakálli J á s * 0 f. Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal XV. kerület, kalap-utva 16. as&m. .......... ■■ ...-— ---------■.......................................... Szobieszki emlékezete. A krakkói várnagy fia, Lengyelország Hunyadyja, Szobieszki János király dicsőségével tele van a világ. Fájdalmasan ünnepli a lengyel nemzet győzelmének emlékét. Kétszáz esztendeje múlt, hogy húszezer lengyel nemes vitéz, a nemzet színe, elindult megsegíteni a német császárt, hogy a törökök el ne vegyék tőle székvárosát Bécset. Kora hajnaltól estig ontották vérüket Ausztriáért és a kereszténységért. Győztek, a törökök vad futásban meg sem állottak Győrig. Ekkor tört meg a török hatalom Európában, a lengyelek törték meg, nagy örömére az egész kereszténységnek, de örökébe a töröknek lépett a német és muszka, melyek Lengyelországot is felfalták. Mily nagy emlékek égnek a lengyel hazafiak lelkében, midőn Szobieszki sírjához járulnak ! Előttük lebeg hazájuk képe, milyen volt kétszáz év előtt. A Kárpáttól a balti tengerig s Brandenburgtól a Dnyeper vizéig övék volt minden föld és nép. Nagy hatalom volt Európában, híres gazdag és művelt. Szabadságban párja nem volt csak Anglia. Királya volt korának legnagyobb hadvezére, ki legyőzte a tatárokat, a kozákokat, s a törököket háromszor önzetlenül segítette a császárt, s nem is kapott tőle egyéb jutalmat hálátlanságnál, mert miután Bécset felmentette s háborúja Törökországgal tovább folyt, Ausztria cserben hagyta. Hogy köszönték neki a bécsiek akkor, hogy városukat a tisztől s a kiraboltatástól, magukat a vérfürdőtől, vagy rabságra hurcoltatástól megmenté, letérdepeltek előtte s advlinak szegélyeit csókolták, ő pedig templomba ment Istennek hálát adni. Most pedig irigylik tőle a dicsőséget s Bécs megmentésének érdemét egészen a bécsi polgároknak s a derék Stahrembergnek akarnák tulajdonítani. De Szobieszki sirja Krakkóban nagyobb fényárban úszik, semhogy el lehetne homályositani az irigységnek. Egy egész nemzet kegyelete őrzi s az árva lengyelek atyjok sírjánál találkoztak, hogy hűséget fogadjanak egymáshoz. Bécs egészen szép uj városházának megnyitásával van elfoglalva, Schmidt építészt és Ybl polgármestert ünnepli kitüntetéssel, a régiekről csak megemlékszik futólag. Mert nem akar a lengyelek iránt szívességet mutatni és oppozícióját Taaffe kormánya ellen kiterjeszti a hős Szobieszki és lengyel vitézeire. Politikai jelentősége a bécsi ünnepélyeknek tehát nincs. A krakkói ünnepélyek ellenben a lengyel nemzet egységét demonstrálják a világnak. Ki a lengyel nemzet, hontalanul is él s keresi királyát. Jönnek Oroszországból, jönnek Poroszországból a lengyel képviselők s kezet szorítanak az osztrák lengyelekkel. Politikusok gyűlése ez Lengyelország hajdani székvárosában. Nem köthetnek kardot, nem viselhetnek háborút, nem állíthatják helyre birodalmukat, de megmondhatják a világnak, hogy a lengyel nem halott és nem akar meghalni. Egy ezredéves múlt jövőt kíván, egy nagy nép szabadságért epedez, örökké nem tarthat a szolgaság. Lengyelország türelmetlenül várja a szabadulás óráját s kész százszor újra vérét ontani honért és jogért. S bár száz év óta minden uj nemzedék fegyvert fogott s elvérzett, a lengyel ifjak ismét égnek a vágytól a harcot élőiről kezdeni. A hős király győzelmi ünnepélye egész Európa figyelmét és rokonszenvét a méltatlanul üldözött lengyel nép sorsára fordítja. Mi lesz belőle, fiai és unokáiból a nyugati civilizáció és kereszténység harcosainak, kik a keleti moszkovitizmus járma alatt nyögnek? Száz csatán győztes ősök utódai, ne diadalmaskodjanak soha? Annyi lángész és szenvedély mint van e népben, szolgaságban sorvadjon el örökké ? Nem támad egy új Szobieszki köztük az ifjakat vezetni? Igazság földön, menyben irgalom nincsen számukra? Keblükben eltökélt szándék helyreállítani Lengyelországot, lesik az alkalmat, és a remény. Krakkóba jöttek össze sok ezeren hazát keresni s a népnek királyt. A lengyel koronát tudjuk kinek szánták: a magyar királynak. A lengyel koronát elrabolta a muszka s most a cár viseli, de nincs vele megkoronázva. A lengyelek nem is voltak jelen, midőn a cári koronát festette, sőt protestáltak. Lengyelországnak nincs királya még. Előbb a havat pirosra kell festeni vérrel s megölni az ellenséget, azután lehet visszahozni tőle az elrablott koronát és felállítani Szobieszki trónját. Ezek is álmok, melyeket minden lengyel álmodik. Hanem az összeütközés Oroszország és Ausztria-Magyarország közt elkerülhetetlen s csak idő kérdése, ez ad jogosultságot amaz álmoknak. Itália szabadságát Mazzini folytonos agitációjának köszönheti első sorban, a len-A „BUDAPESTI HEAP" TARCÁJA. Simor prímás mint gazda. Két közlemény. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — I. „El kell önnek egyszer Bajcsra jönni, hogy meglássa Magyarország prímása mily jó gazda“ — mondá a múlt évek valamelyik napján Simor János egy országos képviselőnek, ki a főpapi udvarok szívesen látott vendége szokott lenni. Elment-e az illető képviselő Bajcsra ? nem tudom. De ha elment, jól rendezett uradalmat, egy mintagazdaságot látott ott, melyhez hasonlót a magyar főpapi javadalmakon hasztalan keresnénk. Mert hát Simor János ritka gazda. Egyetlen a magyar főpapok között. Legkiválóbb ambíciója, hogy nagy gazdának tartassék azonkívül, hogy szívesen hiszi el magáról, miszerint a festészet terén műértő, az egyházi szószéken pedig Pázmány Péter! Matejkó és Munkácsy látván a primási képgyűjteményt — várjon osztoznék-e Simor János ezen föltevésében — nem kutatom, azt sem tudom, várjon ő eminenciájának hallgatói csakugyan Pázmányra ismernek-e prédikációiban ? Azt azonban készséggel elismerem, hogy ha sorsa őt nem az oltár, hanem Ceres szolgálatába viszi, mint tiszttartó vagy honorum director számot tett volna kollegái között. Már mint győri püspök jó gazda és pénzes ember hírében állott. Az ötvenes évek püspöki kara ezen előnynyel nem dicsekedhetett. Haasz Mihály szatmári püspök roppant jövedelmű javadalmait évi 30.000 forintért bérletbe adta. Péter váci püspököt jeszive és bizalma szekvesztrumba vitte, Roskoványi nyitrai püspök tetemes uradalmai dacára szegénységben él, Ranolder veszprémi püspök adósággal dolgozott, sőt Scitovszky prímással is nem egyszer megtörtént, hogy zsebe üres volt ! Pedig Magyarország prímási méltósága oly óriási javadalmakkal van ellátva, melyek hazánk főpapját egyszersmind legnagyobb birtokossá teszik. És mégis azt látjuk, hogy prímásaink jövedelmei nem mindig állottak arányban az általuk leírt roppant birtokkomplekszummal. Kopácsy prímás fukarság hírében állott. Az esztergomiak és azért nem is szerették. Halála napján történt, hogy egyik magtárában a halomra gyűjtött gabona zsizsikké változott. Pedig a negyvenes években nem egyszer pusztított ínség a nép között, de Kopácsy füle nem volt hajlandó meghallani a nyomornak siró szavát. Mikor aztán temetésén saját lovai megbokrosodtak és nem akarták vinni a főpap koporsójával terhelt halottas kocsit, — és mikor a várhegy oldalán a gyászkocsi tengelye eltörött, s papoknak kell e rudakon tovább vinni a holtat, — senki sem beszélhette ki a nép fejéből a hiedelmet, hogy a nép átkának súlya szállt nehéz teherként a boldogult főpap koporsójára! Mikor a Batthyányi-kormány Hám Jánost prímássá nevezte ki, az uradalmi pénztár összes készlete 40.000 forint volt, mely összeget egyik gazdatiszt vitte Pozsonyba az új prímás után,aki ekkor már Windischgrätz tábornok serege elől menekülni volt kénytelen. A skrupulózus gazdatiszt azonban félvén, hogy szállóján, hol útközben hálni volt kénytelen, sok pénzét észreveszik és ellopják, elővigyázatból a 40.000 forintot a vaskályha tetején levő vasvázába rette. A kályhasűtő azonban akkora tüzet rakott a kályhába, hogy a szép Kossuth-bankók mind hamuvá égtek ! Scitovszky nagy gonddal látott a tagosítás keresztülviteléhez összes uradalmaiban. Ebben keresett kárpótlást azokért a roppant veszteségekért, melyek a primaciát a dézsma, pizetum és egyéb jobbágyi jövedelmek elvesztése folytán érték. Scitovszky alatt a primacia jövedelmeiben lényeges emelkedés volt ugyan tapasztalható, azonban különféle okok következtében, s mert maga Scitovszky minden inkább volt mint jó gazda, — azt a bámulatos eredményt a primási javadalmak kezelése még sem volt képes produkálni, a melylyel ma Simor János méltán dicsekedhetik. Jellemző és érdekes volt Scitovszky prímásnak legelső szemleútja az ő birtokain. Kruplanicz Simon, Esztergom megye mostani derék alispánjának édes atyja volt a primási jószágigazgató. Vele tette legelső gazdászati kirándulását az uj primás. A bajcsi pusztára mentek. Arra a helyre, mely akkor egyszerű puszta volt, olyan, milyen. Mai csimánk 12 oldalt tartalmaz.