Budapesti Hírlap, 1883. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1883-12-01 / 331. szám
— (Báró és orvos.) Pisztoly-párbaj volt a napokban Maros-Szentkirályon báró Splényi Ödön és dr. Cseh Károly között. A párbajra a „Székely Nemzetiben és „Erdélyi Értesítőiben közelebbről lefolyt polémia szolgáltatott okot. Báró Splényi Ödön a Cseh Károly cikkét személyére nézve sérelmesnek találván, lovagias elégtételre szólította fel dr. Cseh Károlyt. A párbaj báró Bánfy Jenő mészkirályi birtokán délelőtt 9 órakor folyt le. Spónyi segédei voltak : Dessewffy Kálmán és Dessewffy Arisztid, a dr. Cseh Károly részéről Tisza László és Nagy Lajos. A szokásos kibékitési kísérletek után kimérték a távolságot, 25 lépés distance 5 lépés avance-szal, melyet azonban egyik fél sem vett igénybe. A párbajban a felek nem sérültek meg. (Requiem.) Néhai Károlyi Erzsébet grófnőért a mai nap délelőttjén gyászmise volt Fóthon, melyet Somhegyi József, báthmonostori apát, pápai kamarás celebrált teljes segédlettel. A gyászmisén megjelentek id. gróf Károlyi István özvegye, gr. Károlyi Sándor és neje szül. gróf Kornis Clarisse, gr. Károlyi Gyuláné, gróf Pálffy Geraldine s gróf Dessewffy Marczel stb. — (A köd.) Itt van a nyakunkon, napok óta makacsul táboroz városunk felett, reggel és este londoni sűrűségűvé lesz, s a mai napon az áldott nap egyetlen sugarát sem engedte a földig jutni. Egyik szerkesztőségi szolgánk ma betört orral tért vissza valahonnan: a szegény neki ment egy vaslámpaoszlopnak, melyet a ködben nem látott. Ah, és mi sem látjuk azt a csinos női fejet, mely szerkesztőségünkkel szemben egyik ablaknak állandó díszét szokta képezni. A köd elnyelte. Köd előttünk, köd utánunk. Vakok vagyunk, s csak tapogatózva haladhatunk. Az égő lámpások sárgás lángudvartól körülvéve égnek. A közlekedés meglassudik, kocsik csak lépésben mernek haladni, a járókelők szakadatlan karambolozással kerülgetik egymást. Csuda, hogy komolyabb balesetek még nem történtek. (Berzsenyi Dániel mellszobra.) Szombathelyről írják lapunknak: Tóth István, a bécsi akadémia kiváló tehetségű növendéke, Tóth Sándor szombathelyi polgártársunk fia, legközelebb Berzsenyi Dániel mellszobrát, melyet szünidőkben készített, Vasmegyének ajándékozta. A jeles kivitelű szobrot, mely Tóthot szép reményekre jogosítja, Vasmegye köszönettel fogadta és a megyeházban elhelyezte, egyúttal 50 irtot utalványozott buzdításul a fiatal szobrásznak. (Párbaj képviselő és ügyész közt.) Párisból írják november 28-ikáról, hogy Gervitt e-Réache képviselő és Feissal, a guadeloupi ügyészség egy régebbi tagja közt ma párbaj volt. Feissal úr a jobb vállán nehéz sebet kapott. (Difteritisz CAK-Szeredában.) A csikmegyei szövődében a difteritisz kiütvén, a tanítást beszüntették s a növendékeket haza bocsátották jövő évi január 2-ig. A polgári leányiskolában hasonlóan beszüntették a tanítást, bár ott betegülés nem fordult elő. Az óvó intézkedést azért volt szükséges a polgári iskolára is kiterjeszteni, mert a szövődével, melynek növendékei közt betegülés és egy halálozás esete is fordult elő, egy épületben és egy udvaron van elhelyezve. (Ál-csángó.) A beköltözött csángó csapatokból néhány Szegeden is ragadt, akiknek elhelyezéséről a hatóság gondoskodott. Ezek közt volt egy fiatal, Incze Boldizsár nevű legény is, aki egy mulatóhelyiségben mint háziszolga nyert alkalmazást. A legény megbecsülte magát, szófogadó engedelmes volt ; a minap azonban szolgálatából egyszerre megszökött. Az ügy a kapitány elé került, ahol a legény önként bevallotta, hogy biz ő nem csángó, hanem becsületes erdélyi, csiktapolcai illetőségű székely s csak azért szegődött a bevándorlók közé, mert jobb sorsot remélt. Most egyelőre rosszabb lesz a sorsa, mert a kapitányság haza meneszti gyalog. (Felolvasó egyetemi tanárok.) Az egyetemi felolvasások iránt, amelyeket a bölcsészethallgatókat segítő egyesület javára egyetemi tanárok tartanak, igen nagy az érdeklődés, úgy az ifjúság és tanári kar, valamint a nagyközönség, különösen a hölgyek körében. Az első felolvasásra — mely december 2-án (vasárnap) délelőtt fél 11 órakor az egyetem központi épületének dísztermében fog megtartatni — a jegyek már nagy részben elkeltek s a jótékony célra több felülfizetés is történt. A vasárnapi felolvasás tárgyai: „Tennyson király idylljei“ Szász Károlytól s „Göthe Faustja és Madách Ádám“-ja Beöthy Zsolttól. — (A józsefvárosi jótékony nőegyesület), mely évenként szokott saját javára mulatságot rendezni, ma este tartotta táncvigalommal egybekötött hangversenyét a vigadó kis termében. Az egyesület tevékeny hölgyei elég nagyszámú s válogatott közönséget hoztak össze, főkép a józsefvárosi intelligencia köréből s nyújtottak neki élvezetet a hangversenyen közreműködők által, kik között legnagyobb tetszésben mindenek felett Hegyi Aranka, majd Hajós Zsigmond éneke részesült. A hangverseny többi része Schwaden Rezső zongora s Frankhauser Károly hegedű játékából állott. A műsor végével Bunkó Gyula zenéje mellett táncnak kellett volna következnie, de már erre alig maradt néhány pár a hangverseny közönségéből. (Gróf mint vasúti munkás.) Chicagóból azt írják a „Temps“- nak, hogy Sam Frigyes herceg legidősebb fia, a 22 éves Sam Alfréd gróf a ki a bonni egyetemen tanult, 1882 október havában a szülei házból és Németországból hirtelen eltűnt, mert szülei nem engedték meg, hogy egy bonni előkelő polgári családból való leányt feleségül vegyen. Sam herceg csaknem egy évig nem hallott hír fiáról. Csak most szeptemberben értesült, hogy Alfréd gróf mint napszámos, és pedig mint földmunkás van alkalmazva az illinoisi vasútnál, Chicagótól 5 mérföldre. Egy másik földmunkás, Schneider Károly, kilátásból ismerte a grófot, miután egy huszárezredben szolgált vele, fölismerte a napszámos grófot. Schneider sietett értesíteni Sam herceget, hogy Alfréd fia és ő egy és ugyanazon házban laknak Chicagóban. Amint e hírt vette a herceg, megbizta Marzohn bárót, az ő jószágigazgatóját, hogy keresse föl az elveszett fiút. Marzohn báró egy pár hét előtt érkezett Chicagóba s a napokban indult hazafelé Alfréd gróffal és Schneiderrel a Pennsylvania-vasúton. Mindhárman visszajönnek Bonnba. — (Jordán és Jordán.) Markovics Lázár váci kanonokon esett meg az a kis tévedés, amint közelebbről a vasúton Vácról Budapestre utazott. Dunakeszin a vasúti kocsi megnyílt ajtaján egy úr lépett be, akit ő — nagy örömére — Jordán István pomázi nagybirtokosnak nézett. „Szervusz Jordán ! ugyan hogy kerültél te ide“ ! ? — és siet barátjának kezét nyújtani. „Bocsánat! — szól a megszólított látható zavarral, nincs szerencsém uraságodat ismerni. Én nem vagyok Jordán, hanem X. Y. földbirtokos.“ E dologban az a vicc, hogy az illető esetleg jordán volt, de nem István és nem is nagy J-vel írva. (A bepörölt kormány.) Deseffi Ottó kisszállási birtokos a birtokán keresztül folyó Csukás érnek a kormány rendeletére történt elzáratása miatt tetemes károkat szenvedett, amennyiben a Csukás éren lefolyó belvizek birtokának nagy részét elöntötték. Deseffi Ottó, tekintve, hogy ez a kár a kormánynak közvetlen rendelete következtében háromlott reá, a kecskeméti kir. törvényszék előtt kártérítési keresetet indított a kormány ellen. A törvényszék a károk felbecsülése után a kérelemnek helyt adott s ezt másodfokban a királyi tábla is megerősítette. A kincstár képviseletével megbízott kir. jogügyek igazgatósága azonban az ügyet a királyi kúriához felebbezvén, ez a kérdéses ügy elbírálására a bíróságokat illetékteleneknek mondotta ki, s az 1070. évi XL. t. c. 30. §-a értelmében panaszost a közigazgatási hatósághoz utasította. E bírói végzés alapján Deseffi keresetét Pest megye alispánjához nyújtotta be, ki, tekintettel arra, hogy a kúria ezen ügyben nemcsak a birói határozatokat, hanem az eljárás folyamán felmerült összes birói tényeket is semmisnek nyilvánította, a törvény értelmében, közigazgatási hatóság közbejöttével újabb kárbecslést rendelt el, melynek alapján fog aztán az érdemleges határozat hozatni. (Farkas-világ a Székelyföldön.) A farkasok a törvény oltalma alatt szabadon csatangolhatnak jobbra-balra és űzhetik mesterségüket kényökkedvök szerint a székelyek földjén. Alig múlik el nap, hogy innen, vagy amonnan ne hallanánk e fenevadak garázdálkodásairól, így a héten id. Péter József csikbánkfalvi lakosnak saját udvarán, a falu közepében, 20 db juhát szaggattak szét a farkasok. Ugyancsak a héten Csik-Szentgyörgyön 12 darab juhot, Ménaságon 18 darabot téptek szét és mind a község között. Rajuk puskázni persze nem lehet, mert abból baj lesz. Bizony az a fegyveradó nem a mi havasaink közé való, — jegyzi meg a kormánypárti „Székely Nemzet.“ — (nagy szerencsétlenség) történt a debreceni vasúti pályaháznál. Egy munkás oly szerencsétlenül jutott két kocsi közé, hogy feje összezúzódott, s a törzs elválva fejtől, bukott le a földre. A szerencsétlen véget ért embernek neje s öt gyermeke maradt hátra. (Szervezett orvvadászat.) Gróf Károlyi Alajos nagyhirü stomfai vadaskertjében már régibb időtől szórványosan, ma már egész rendszeresen vitt orvvadászatot fedeztek föl. Szervezett tolvajbanda űzi itt kártékony mesterségét. Különösen kiválnak e nemben Almás, Lotornó, Grinád, Neustift és Szentgyörgy sz. kir. város. Miután a grófi vadászok óvatossága s a megyei rendőrközegek közreműködése eredményre nem vezetett, az uradalmi igazgatóság a belügyminisztériumtól kivételes rendszabályokat kért. (A Volkmann-bizottság választmánya), mely tudvalevőleg Volkmann Róbert emlékének megörökítse végett alakult, holnap (december 1-én) d. u. 5 órakor hatvani utca 4. sz. I. em. 1. ajtó ülést tart. (Körmagyar a kolosvári Jogászbálon.) A kolozsvári jogászbál az idén avval is felül fogja múlni az ezelőttieket, hogy egyik legszebb de abszolúte nem kultivált nemzeti táncunkat, a körmagyart is fel fogja venni táncrendjébe. A bált megelőző héten három órán át, egyik táncmester vezetése alatt a vigadóban gyakorlati órák fognak tartatni olyanok számára, kik a körmagyart nem ismerik. (Megszökött 10,000 márkával.) A mincheni rendőrigazgatóság a következőket teszi közzé : Lamp Ignác, mészáros, sz. Brunovban (Morvaország) 23 éves, középtermetű, hosszas sötét arcú, fekete haju, kis bajuszu, sötét ruházattal, e hó 17-én 10,000 márka értékű papír és aranypénzt sikkasztott el s szökött meg vele. A károsult a sikkasztó kézrekeritésére 500 márka jutalmat tűzött ki. (Sikkasztó bíró és pénztárnok.) Siklósról írják az „E—s“-nek, hogy Gyenes Kletus baranyamegyei számvevő, alispéni kiküldetésben megvizsgálta a község számadásait, pénztárát és 15000 irtot meghaladó pénztári hiányt konstatált. A pénztárt Novák Péter bíró és Deumek Frigyes pénztárnok kezelték. A pénztári vizsgálat e hó 24-dikén befejeztetett, de eddig bűnvizsgálatot nem indítottak meg, ami általános feltűnést kelt. A biró és pénztárnok még hivatalukban vannak. (Katalin-bál Szolnokon.) A szolnoki iparos ifjúsági önképző és segélyző egyesület f. hó 24-én táncmulatságot rendezett a megye termében. A mulatságra, mely egész hajnalig tartott, a főispán és neje is megjelent, ami nagyon jó hatást tett a báli közönségre. Az első négyest 50 párt táncolta s a beléptidijak után befolyt összeg meghaladja a 150 frtot. (Csodás jelek járnak az égen.) Tegnapelőtt óta mindenkit csak az foglalkoztat, miért ragyog biborfényben a nyugati égtáj. Ráfogták azt, hogy éjszaki fény — nyugaton! Annyi azonban igaz, hogy tegnapelőtt este vörösebb volt Buda mögött az ég, mint amerre a Zarzecky-féle gyújtógyár lángjai nyaldosták az eget. Tegnap este is még élénk piros fény látszott a lenyugodott nap helyén. Ma este a köd nem engedte ugyan átragyogni az ég bíborát, de kölcsön vette tündöklését s élénk világosság derengett az ezüstös ködbe. Az ég fénylését valószínűen a hideg levegőben megsűrüsödött vizpárák okozták, melyekben sajátszerűen foszlott szét a lenyugvó nap világa. Egyébiránt a „Természettudományi Közlöny“ legközelebbi száma meg fog felelni a kérdésre s akkor majd visszatérünk rá. — (A zöld ruhás ördög.) Buziáson T—y ügyvéd csinos, okos kajdácscsal lepte meg gyermekeit. Volt is öröm az uj vendég bohóságain. Hanem egy délután a szelíd Kokó meggondolta magát s elment — faluzni. Hirdetés, borravaló igérése nem segített, Kokónak se hire se hamva, csak egyes kósza gyerek beszélte, hogy láttak egy nagyon különös madarat, amint a verebekkel harcolt, ilyet mondtak a pásztorok is, hogy látták, amint egy sereg csókával küzködött a buziási erdőben, fáról-fára szállva, menekülve. Négy hét után nagy izgalom támadt Dragojesten, hogy egy ember megfogta az ördögöt kézzel és azóta vele eszik egy tálból malájt, paszulyt, csirkehúst a zöld ruhás ördög s nem akar elmenni többé a háztól, ahol rémítő tépést-szaggatást visz véghez ruhán-subán, katrincán egyaránt, s ezért a gazda agyon is ütné már, de nem mer hozzá nyúlni. Szerencsére meghallotta e rémhírt Táy úr is és sietett örömmel kiváltani a csintalan ördögöt s Kokó úr azóta ismét vidáman csintalankodik — a szalonban, kalitjában, mintha semmi sem történt volna, de néha eszébe jut a kéjutazás s reá kezdi: maláj ! maláj ! I maUF. (831. n.) IHBK december 1.