Budapesti Hírlap, 1884. szeptember (4. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-12 / 252. szám
IIL évfolyam, 252. szám. Budapest, 1884 Péntek, szeptember 12. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után raid napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Kalap utcza 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Ferenc József ar cárnál. (bP.) Készítik már a burgban az úti podgyászt. Kefélik már az orosz egyenruhát, fényesítik a tollas sisakon a muszka kétfejű sast, melyben királyunk a „szent birodalom“ határán vizittelni fog a fehér cárnál. El van határozva, a szomszédos uralkodók találkozni fognak s III. Sándor lesz a házigazda, Ferenc József pedig a vendég. De fogadtatás nem készül a cár otthonában; a három világrészre szóló birodalom fő- és székvárosa nem fog ünnepélyek fényében ragyogni, ahogy a császári és királyi látogató rangja, megjelenésének eseményszerűsége magával hozná. Szt. Pétervártt nincs most senki vendéglátó kedvben, oda még a cár se meri betenni lábát. A hatalmas kenyur szuronyok fedezete alatt jött el Varsóba, megrendelt hódolattal véteti ott magát körül, egy egész hadsereg őrködik, hogy ebédjét nyugodtan emészthesse meg s azéjt veszélytelen alhassa át. Az ő sötét életében nem igen derül oly öröm a nap, mikor egy „koronás testvér“ baráti jobbjával népek millióinak rokonszenvét fogadhatja. Ferenc József utazása a népek érzületének megkérdezése nélkül terveztetett. Hideg közönynyel látják az alattvalók az udvari vonatot tova gőzölni ama birodalom havas rónái felé, honnét e világrész csak gaztettek tanulságait s nagy veszedelmek legendáit kapta hagyományul. Miért is megy a király Oroszországba? Nem vagyunk beavatva a diplomáciai kuliszszák titkaiba, melyek ez utazás szükségéről suttognak. A varzini rendező és Kálnokygróf a múlt hóban kicsinálták ez aktust, melyhez most öltözik muszka jelmezbe a király egész kísérete, ők tudják, mi ellen jó ez. Mi csak a külső látványról szólhatunk, melyet az aktus alatt a nézőtérről megfigyelni alkalmunk van. S ez a látvány — nyíltan kijelentjük — megbotránykoztató. Elfojtjuk magunkban az aggodalmakat, melyek minden ily úgynevezett „császár-találkozáskor“ lelkünkben támadnak. A haladni kívánó szabad népeknek van okuk aggódni, ahányszor államunk hajója Oroszországgal egy vízben evez. Soha nem született még galamb akkor, midőn az osztrák kétfejű sas a muszka sassal párzott! Jó vége aligha lesz ennek a mostani vizittelésnek se. De a kérdés e részét hagyjuk egyelőre annyiban. Tételezzük fel, hogy a találkozás raisonja részünkön van s a két uralkodónak pár órai együttléte nélkül kifordulna a világ sarkaiból. Nos ennyit koncedálva is, botrányos marad az a forma, melyben a találkozást inscellálták. Lehetetlen ezt elhallgatnunk, önérzetünk parancsol itt tollunknak. Fennebb már megérintők, hogy Ferenc József királyt nem ott fogadja a cár, hol ily rangú vendéget fogadni illik: a fővárosban, hanem a lengyel provincia határán. Disz és Tompa nélkül esik meg a találkozás, mintha két „beamter“ végezné hivatalos tisztét. Pedig uralkodónk személye ott a muszka területen e monarkhia nagyhatalmát, tekintélyét, nimbuszát képviseli s mint ilyen csak akkor fogadhatja el a muszka vendégszeretetet, ha ez ünnepélyes. De kérdjük: volt-e már III. Sándor akár Bécsben, akár Budapesten az osztrák császárnál és magyar királynál, mióta trónra lépett? A nemzetközi illendőség formái úgy hozzák magukkal, hogy a fiatalabb uralkodó keresse fel a vele egyenrangú, de idős uralkodót. E szabályt mindenkor megtarták az udvarok, mióta udvari etikett létezik. Csak politikai válságok változtatnak ezen is, mikor a szövetségre rászorult fejedelem fiatalabb „testvérénél“ kopogtat segítségért s ezzel mintegy elismeri ennek szupremáciáját. III. Sándor fia lehetne Ferenc Józsefnek. Hangban egyenlők, sőt a Habsburgok régibb dinasztia, genealógiájuk, rokonsági összeköttetéseik, hatalmi állásuk Európában többet jelent a Holstein Grottorpokénál. Ha valahol, ez esetre áll a szabály, hogy a cár tegye az első látogatást. Beismerjük ugyan, hogy II. Sándor „hosszabb külföldi utazásai“ elé sok technikai és erkölcsi akadály gördül. De ha meg tudta az udvariasság szabályát ezek dacára tartani Vilmos császárral szemben, miért tesz kivételt Ferenc Józseffel szemben? Danzig semmivel sincs közelebb Oroszországhoz, mint akár Krakó, akár Lemberg. A vízi utazás semmivel se biztosabb a szárazföldinél, s a gőzhajót épúgy fel lehet robbantani, mint a vasúti vonatot. A német császárnál elnémultak a skrupulusok, a magyar királytól azonban azt követelik, hogy respektálja ezeket s üljön ő a kocsira, ha a cárral találkozni akar. E megkülönböztetés sértő az uralkodóra, megalázó a monarkhiára, főleg Oroszországgal szemben, melynek diplomáciája becsvágyát leli Ausztria - Magyarország kisebbítésében. Annál kevésbbé lett volna szabad e csúfságba beleegyezni, mert — sic fata tulere — .királyunk az olasz uralkodó pár látogatását még ma sem viszonozta. Lehet, hogy az olasz barátságra nem szorult Bécs, — de vájjon okos dolog ily formátlan látogatási aktussal bizonyítványt állitni ki, hogy az orosz barátságra annál inkább rászorultunk ? Tovább megyünk. Nem csak durva formahibát követett el a külügyi hivatal, midőn a varzini parancsra királyunknak e szomorú utazást tanácsolta, s egyúttal könnyelmű kockára tette ki Ferenc József személyét s életét. Orosz területen mai napság nem jó koronás főknek magukat mutogatni, kivált a cár oldalán nem jó. Az összeesküvések társadalma lakik ott, melytől egyik perc se biztos, hogy nem tervez-e valami végzetes lépést. Nincs abban kétségünk, hogy Ferenc József király személye mint uralkodó és ember, mint idegen és vendég egyaránt a tisztelet adójában részesül minden orosznál. Lovagias jelleme, nemes szive, alkotmányos érzülete hírét bizonynyal hallották a muszkák is, s ily tulajdonságok mindenütt imponálni szoktak. De a gép, mely az aknát gyújtja, nem gondolkozik, s a bombának nincs logikája, a golyó irányt változtathat merő véletlenből, nem téve különbséget a fehér kenyur s nemes vendége közt. Ezért rossz szemmel nézzük ezt a szerencsétlen utazást. Kárhoztatjuk kigondolóit, felelőssé teszszük végrehajtóit minden következményekért. A gondviselés őrködjék királyunk fölött s fordítsa jóra tanácsadóinak esztelenségét! Tehát már a győzők is drágálják az országgyűlési mandátumot? — Kimondják kereken, hogy ily áron kevés nekik a háromévi dicsőség; legalább 5—6 évi dukál ennyi fáradság és áldozatért! Maga a miniszterelnök is ezt konstatálta, midőn nagyváradi választói előtt liberális tévedését töredelmesen bevallva mély részvéttel tűrhetetlennek jelentette ki, hogy a választási küzdelmek a szegény választók idegeit minden három évben teljes hat hónapon át izgalomban tartsák. Mert hiszen azt már az egész világ nagyon természetesnek találja, hogy ő kegyelmességének legkevésbbé sem a saját és pártjának érdekeire való tekintetből, hanem kizárólag csak az idegbeteg választóközönség kímélése végett kell az ötévi országgyűlés. Ki is kételkedhetnék ezen, hanem azért ne vegye rossz néven a miniszterelnök, ha szerintünk mégis őszintébben, férfiasabban, büszkébben nyilatkozott az öcs, a sol-disant demokrata párt grófja. Ő Dicső Szt.Mártonban leplezetlenül megmondta választóinak és az országnak, hogy a demoralizáció nő, a választásoknál aljas üzérkedés dívik, a politikai költségek elviselhetetlenek, a választási agitáció fanatikus, ezért kell neki a hatévi országgyűlés. Becsüljük e nyíltságáért, de még többre becsülnők, ha hozzátette volna, hogy ime ennyire sülyed egy nemzet politikai élete, amelynek kormánya és uralkodó pártja egy évtizeden át ellenkezőjét cselekszi mindannak, amit ellenzék korában majdnem épp annyi ideig dobbal és harsonával hirdetett, mert amely nemzetből az eszményekhez való ragaszkodást és a férfias szótartásban való bizalmat kiölik, annak a politika nem lehet többé szentély, amelybe tisztátalan érzelmekkel belépni nem szabad, hanem a legjobb esetben csak holmi.... játék-börze vagy más efféle. Igaz, hogy még ennyire nem vagyunk. De a kórtünetek, melyekre a szegedi gróf utalt, valók és elvitázhatatlanok, s ha nem akarjuk, hogy a kórság állami szervezetünk velejébe fészkelje be magát, orvosságot kell keresni ellene. A kormánypárt vezérférfiai e célból az országgyűlés tartamának jelentékeny meghosszabbítását ajánlják. Érzik azonban, hogy méregize van ez orvosságnak, hát rögr. tJ wr. x *Mr±*g rFm* IWaoutfJtt», ■.afffccjusiítí. «mmb* * Öt évi országgyűlés. Hal a simánk 12 oldalt tartalmaz.