Budapesti Hírlap, 1885. június (5. évfolyam, 149-177. szám)
1885-06-03 / 151. szám
V. évfolyam 151. Az Előfizetési Urak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Budapest, 1885. Szerda, junius 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben é kr., vidéken 5 kr. A bécsi választások. Véres fővel dicsőítik most bécsi testvéreink a szabadságot. Sörtől neki lelkesedve ők is már verekedéssel gyakorolják a legszebb alkotmányos polgárjogot. Nem mi tanítottuk őket erre, mert mi be nem avatkoztunk, maguktól jöttek rá s csináltak olyan élénk választást az osztrák fővárosban, hogy még olyat Budapest se látott. Az új választótörvény, az öt forintos cenzus egész forradalmat idézett fel az osztrák választásokban. A fővárosban Bécsben 1879-ben választó volt 22,467 s ebből szavazott 14,132, most pedig választó volt 46,246 s ebből szavazott 31,612, tehát több mint kétszer annyi. Óriási tömeg az, ha egész nap izgatottan jár, kél, kocsizik, beszél, iszik és kiabál s esetleg összeverekezik. S a tömegek hatása kábító. Bécs idegei reszketnek és még napokig reszketni fognak. Senki ilyen választásokat nem is képzelt. Hogy a német liberális párt, a Bürgerpartei, melyé volt egész Bécs, s mely a kormány ellen a decentralizáció miatt, s a németség érdekében opponált, tizenkét mandátumból négyet veszítsen, s a belvárost kivéve minden kerületben a leghevesebb megtámadásoknak legyen kitéve: ki hitte volna ? Ahol győzött is, nagy nehezen győzhetett meg. A bécsi nép demokratákat választott a liberálisok helyébe s ezzel szocialisztikus hajlamokat árult el. Még különösebb azonban, hogy három kerületben antiszemita jelölteket állított s egyet közülök meg is választott. Egy másikat Baden, egy harmadikat Ivette küld a raixrabba, melynek tehát szintén meglesznek német antiszemitái. Bécsben 5483 választó szavazott antiszemita jelöltekre. A zsidó választókat ütötték,verték, mig a rendőrség közbe nem lépett s vagy harminc rendbontót el nem csukott. A kereskedők becsukták boltjaikat, féltek, hogy zendülés lesz. Mit szól ehez a „Pester Lloyd?, mely egy ízben barbársággal vádolta a magyarokat, hogy a civilizált bécsi németek mit művelnek ? Íme ők elfogultabbak nálunknál, pedig kevesebb okuk van rá. Mert a zsidó mind német Ausztriában s ha nálunk meggazdagszik, felhurcolkodik s viszi a pénzt Bécsbe, ott forgatja s fekteti vállalatokba. S a bécsi zsidóság fölvilágosodott műveit, nem olyan mint a mi lengyel zsidóink Máramarosban. Nálunk az antiiszemitizmus közgazdasági és magyarsági kérdés, hogy a kereskedelem magyarosítása nem megy, mert zsidók kezében van, kik németül viszik s egymás közt németül beszélnek szívesebben, Wiener Briefeket olvasnak s a magyarok műveltségét lenézik. Az antiszemitizmus pedig abban hibázta el nálunk, hogy nem beolvasztani a magyarságba, hanem kirekeszteni az országból akarta a hatszázezer zsidó állampolgárt, ami képrtelenség. Ámbár nem sok bántódásuk esett Magyarországon, a zsidóság Bécsre hivatkozott és Ausztriára, hogy ott van civilizáció, szabadság és jogbiztonság, oda kell menni lakni. Mit szólnak most? Be fogják-e ismerni, hogy igazságtalanok voltak hazájuk Magyarország iránt, s fognak-e iparkodni magyarokká lenni? Ez kötelességük régen vagy legalább az emancipáció óta, melynek nagyobb hatása van, ha a zsidóság rögtön utána magyarságra tér. De térjünk vissza az osztrák választásokra. Herbst megbukott kétszer Csehországban, megválasztatott harmadszor Bécsben. Pino és Falkenhayn miniszterek megbuktak Felső-Ausztriában, hol a városok liberálisokat választottak. Bach is megbukott Salzburgban. Mindez nem változtat az eredményen, hogy a kormány többsége nagyobb lesz mint volt, a német ellenzék pedig frakcióba lesz oszolva. És ezzel új éra kezdődik Ausztriában: anticentralista éra. Különös fordulat mindenesetre. Nekünk magyaroknak, a bécsi és osztrák választások semleges nézőinek szerepünk nem jut odaát s nem is kivánunk osztrák kérdésekben szerepelni. A helyzet számunkra adva van: inter duos litigantes tertius gaudet. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Az uj honfoglalás. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Ostromlott vár népe az a hunyadi magyarság. Olyan a kedélye is. Egész lelki világa egy középpont körül forog, arra irányozza tekintetét, ahol viszonyítja tetteit, az lett hitvallásává, fenyegetett nemzeti nyelve. Ahány emberrel öszszejöttem, földesurral, hivatalbelivel, pappal, tanítóval, jegyzővel, polgármesterrel, az mind csak annyi ébernek tartja magát, amennyit a nemzetisége érdekében tenni tud s ilyen szemüvegen át nézi a többi embereket is. És hogy ez nemcsak a mi látogatásunk tiszteletére volt így, meg lehetett ítélni egész gondolkodásmódjukból, lelkesedésük tárgyaiból s ama csodálatos társadalmi szervezetből, melynek létezését a lépten-nyomon elénk tűnő jelek kétségei kizárólag igazolják. Láthatatlan kötelék fűzi itt egybe az embereket, a fölismert veszély tudata s a közös védelem szüksége. S mint mindenütt, hol kockázattal jár a késedelem s egyetlen balfogás helyrehozatatlan károk okozója lehet, a felelősség nagysága itt is fegyelmezi az összetartó elemeket, kizárja a kicsinyes versengést, a visszavonás és meghasonlás eme szülőanyját s minden embernek hasznavehetősége igaz mértéke szerint, az őt megillető helyet biztosítja. S mindez nincs paragrafusba szedve, az egész szervezet benne él az emberek öntudatában, s a szerepek fölcserélése sohasem rontja meg az egyöntetű munka harmóniáját. Természeti törvény mozgatott mindenkit a maga utján, mint a hullámzó atomokat, hogy aki nézi és be tud pillantani a dolgok mélyére, csodálkozva áll meg, leemeli kalapját fajunk e nem ismert erénye előtt s fölsóhajt, vajha e maroknyi elszakadt magyarság példája tettre és áldozatra tudná lelkesíteni a egész magyar társadalmat, hogy a milliók filléreiből hatalmas segélyforrás támadna, mely kétségen felül biztosíthatná törekvéseik sikerét ! Mert így, ahogy most küzdenek, sziszifusi munka az. Emberfölöttit tesznek, de ki biztosítja őket s a hazát, hogy nem ingoványra építenek ? Mikor a volt erdélyi vasút vonalán Kolozsvártól Gyéresig utaztunk, Marchart főmérnök egy egész óráig magyarázta nekünk, hogy milyen csodálatos talaja van helylyel-helylyel a szép Erdélynek. Az ember lát egy hegyet a vasút jobboldalán, a hegy sziklás, széles alapú, kemény talaja alig termi meg a füvet, szóval a hajlíthatatlan rideg szilárdság maga. S mikor másnap megint meg akarjuk nézni, a hegy már a vasút másik oldalán áll, azaz állana, ha a vasútból átutazása közben meghagyott volna valamit. Vasúti műnyelven ezt a tüneményt csuszamlásnak hívják s nagyon félnek tőle, mert alig lehet ellene védekezni. Addig kell ásni lefelé a föld gyomrába, mig megtalálják azt az agyagréteget, mely ha sok vizet talál magába venni, rögtön megmozdul a nyomás alatt s egész hegyeket szépen odább szállít s útközben aztán együtt elsodornak mindent. Ettől a csodás természeti tüneménytől féltem én a mi hunyadmegyei magyarjaink munkáját. A talaj nagyon csuszamlósnak tetszik előttem, s tartok tőle, hogy az a bizonyos láthatatlan agyagréteg egyszer csak vizet fog, s megindul mindazzal ami a hátán van. Mi lesz akkor veletek, bátor, lelkes kis csapat, melynek hősiességét és buzgóságát megírni büszkeség és gyönyör nekem? Ti megérdemlitek, hogy e sorstól megóvjon benneteket a nemzet, mely nagy és hatalmas, s melynek örök szégyene volna, ha magatokra hagyna a nehéz munkában. Reméljetek! Valami súgja nékem, s jelek is mutatják, hogy soha nem látott napok várnak a magyarra, s igy ti reátok is! Hunyadiak fészke sok dicsőség tanúja volt hajdan, ott voltam falai közt, kinéztem lovagterme ablakából s akkor gondoltam rá, hogy micsoda kicsinység lesz egykor az a mi régi nagyságunk, ha majd jönni fog az a jobb kor, mely után imádkozva s munka közt izzadva epekedünk, s mily csodás ismétlődése a történeteknek, ha a kezünkből négyszáz év előtt kihullott gyeplőket kezünkbe ragadva, Európa keletén ismét mi kormányozzuk az események futását, csakhogy jóval erősebb karokkal s talán több ügyességgel is. Ábránd ma még mindez, az igaz, de ki venné zokon magyar embertől, ha Vajdahunyadon ábrándozásra hajlik a kedélye ? Mert elvittek oda is, hol múlt és jövő ölelkeznek — Vajdahunyadra, szives házigazdáink Horváth Alajos és Paule István. Kirándulásunk második napján történt, hogy tekintet nélkül az első nap izgalmaira, reggeli hét órakor szives vendégszeretet parancsolt ki bennünket az ágyból, vaskocsira ültetett, azután utazni vitt Mai gsámnak 12 oldala tartalmas.