Budapesti Hírlap, 1885. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-12 / 250. szám

V. évfolyam. 250. sz.________Budapest 1885. Szombat, szeptember 12. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., kalap-utca lő- ez Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A magyar király Szlavóniában. Egy isten, egy haza, egy király. Ma­gyarország Kárpátoktól Adriáig­ terjed, s folyói a Dráva és a Száva. Átlépve az eszéki hidat a magyar király nem lépte át Magyarország határát. A magyar ki­rály Horvátország, s Tótország királya, s a horvátok nem a horvát királynak, ha­nem a magyar királynak hódolnak, midőn fejedelmük előtt térdet, fejet hajtanak. Szent István koronája magyar korona, s az ő jogára parancsol minden alattvaló­nak, se horvát koronája, se szlavón jogara Ferenc Józsefnek nincs. Magyar jusson övé a tartomány, a föld és nép. Holnap ott lesz a király köztük, a horvátok és szlavónok közt Pozsegán. Oldalán a magyar miniszterelnök, mint kormányfő épugy Szlavóniában, mint Budapesten. A bán is ott lesz és a hor­vát miniszter, a kardinális Zágrábból és a pátriárka Karlócáról, és sok, sok katona és hivatalnok, úr és pór, bosnyák és tö­rök. Pompás látvány lesz : a magyar­ ki­rály fogadja a délszláv népek küldöttsé­geinek hódolatát. Kiváncsi érdeklődéssel tekintünk ma­gunk is oda. Mit fognak szólni, mit fog felelni nekik ? Szokás szerint a szónokla­tok előre bejelentetnek, s a miniszterel­nök készíti azokra a választ, természete­sen a király jóváhagyása és helyeslése mellett. Felelős Tisza minden szóért, de a király mondja, tekintélye egész súlyá­val, mint a saját meggyőződését és aka­ratát, mely előtt a loyalitásnak megha­jolni illik. S bizonyára az udvari kegyen felnőtt, s katonai és állami stipendiumo­kon nevelt, hivatalokból élő horvátok Pozsegán nem fognak opponálni. Tehát politikai jelentősége van a ki­rály látogatásának s nemcsak katonai parádéra ment le a végekre. Kétségkivül. Kísérete politikai s nem csupán illendő­ségből követi őt Tisza. A zágrábi tüntetések, a nagy horvát tanok, a magyar államegység ellen inté­zett támadások, Bosznia annexiója Hor­vátországhoz s nem Magyarországhoz, a mesterséges ellentét e kettő között, a Strossmayer oppozíciója a magyar kormány és a magy­­ar bán ellen, mindezek kíván­ják és megérdemlik, hogy a király által nyiltan meghazudtoltassanak. Hogy ne hivatkozhassék rá senki többet Zimonytól Fiuméig, hogy hát a császár Bécsben nem tart híven a magya­­gyarokkal, hanem valósággal kedvez a horvát ármánynak s örül, ha Zágrábban a magyart bántják. Legyen a mesebeszédnek vége. S a fiatal bán elleni ost­orn szűnjék meg a trón lépcsőinél s a sok méltatlanságért, melyet Khuen-Héderváry gróf magyar házasságáért szenvedett, kárpótlása, a király kegye fényeskedjék neki. És tűn­jék ki, hogy a magyar miniszterelnök nem közvetve, hanem közvetlen kormány­zója Horvátországnak is és nem létezik horvát állam a magyar állam mellett, felett, vagy alatt, hanem létezik csak magyar állam és horvát autonómia. Ezeket kellene Pozsegában a magyar­­ királynak demonstrálni. Vájjon fogja-e tenni ? Tiszától hiba volt, hogy tíz esztendő óta, oly keveset gondolt Horvát-Tótor­­szággal, pedig a horvát kérdés­ már Szlávy idején égetővé vált. Tisza megoldhatta volna azóta. De nem járt Horvátország­ban, nem ismerkedett meg személyekkel és viszonyokkal, nem keresett támaszo­kat Szlavóniában, hol még vannak ele­mek és érdekek, melyek Magyarországhoz szitlnak inkább mint Horvátországhoz. Tisza elhanyagolta Horvátországot, mint elhanyagolta Magyarországot, kivéve a parlamentet és a minisztériumot. Oly ke­veset törődött Szlavóniával, mint a Szé­kelyfölddel, a képviselőválasztásokat ki­véve. Ezért nem boldogult Horvátország­gal s most ott áll, hol tiz évvel ezelőtt s a horvát „kérdés“ regnikoláris bizottsá­gokban alkudozások tárgyát képezi. A pozsegai ünnepségek a bizottságok­nak is szolgálhatnak útmutatásul. Erre nagy szükség lenne, hogy ne maradjanak a tárgyalások ismét meddők. Politikai abszurdumok, mint a Zsivkovics báró programmja, foglalkoztatják a deputáció­­kat. Játék nagyocska gyermekeknek, hogy államtudományokból disputálhassanak s jelentéseket írnak a levéltár számára. A horvát kérdés Kolumbus tojása. Azt ugyan Pozsegán nem fogják odacsapni és megoldani, de irányt jelölhet neki a király. S ezt tegye meg, ezt várjuk tőle. A magyar királyban bízunk s még nem­­ csalatkoztunk ő benne soha. A „BUDAPESTI HÍRLAP" tárcája. Egészségügyi apróságok. (Egészségügyi szövetkezetek Németországban. — Egészségvédő eszközök. — A lakások egészségügyi viszonyainak megvizsgálására alakult társulatok An­gliában. — Új eljárás a lakások levegője szénsavtartal­mának meghatározására. — Gyömbér-pezsgő. — Tej­ből készült likőr.­ — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája.— Imént fejeződött be az országos orvosi és közegészségügyi kongresszus. Az ott hangoztatott üdvös javaslatok reméljük nem fognak eredmény nélkül elhangzani. A kongresszusban tevékenyen részt vett nagy tekintélyű férfiak elég biztosíté­kot nyújtanak erre. Sok szép és hasznos eszmét pendítettek meg, sok közegészségügyi bajra rá­mutattak, azt hiszszük a foganatosítás és az or­voslás nem fog sokáig késni. Az igaz, hogy rop­pant sok a tenni való, sok mulasztást kell még helyre hozni, mielőtt a külföd újabb intézkedé­seinek meghonosításához foghatnának, de a váll­vetett munka mindig gyümölcsöző. Azután a ma­gyar társadalom sem fogja gyámolítás nélkül hagyni a hatóságok komoly törekvését. Nálunk is a külföld mintájára, társadalmi úton is fognak igyekezni a közegészségügyi bajok elhárítására és legdrágább nemzeti kincsünk, a nép egészsé­gének, megőrzésére. Hogy mennyi történik ez irányban külföldön, arra a kongresszus néhány tagja utalt is. Mi itt annak jelzésére, hogy minő messze terjedők egyes nemzeteknél a társadalmi intézkedését az egészségügyet illetőleg, két újabb intézményt kívánunk szóba hozni. Németország nagyobb városaiban már vagy két év óta működnek egymással szervezeti kap­csolatban levő egészségügyi szövetkezetek oly feladattal és céllal, hogy az egész társadalmi életet egészségügyi szempontból reformálják. Min­dennemű egészségügyi kérdésekre és bajokra ki­terjed figyelmük és esetleges orvoslásokban a hatóságot hathatósan támogatják. Tanácsot osz­togatnak és segélylyel szolgálnak házak, vala­mint lakások célszerű berendezésénél; modern egészségügyi eszközök minél szélesebb körű el­terjedéséről gondoskodnak és díjakat tűznek ki szerkesztésükre. Működésük oly sokoldalú, hogy azt vázolni talán hosszadalmas volna. Közös támogatásuk mellett a hesszeni nagy­­hercegség Grossgerau nevű helységében Darm­­stadt­tól nem messze „egészség­védő eszközök gyára“ alakult, ahol kitűnő szakférfiak utasítá­sai szerint készülnek a legkülönfélébb, az egész­ség fenntartására és megóvására célzó eszközök. Ezek közül máris igen elterjedettek : a szabad levegőt belélegző készülék, a saját szisztémájú szellőztetők, a szél ellen védő készülék, az alvás közben jó fekvést biztosító eszköz, különféle hű­tők, ablaknyitók és zárók stb. Az első helyen említett készülék segítségével a zárt helyiségben tartózkodó egyén folyton friss levegőt kaphat kívülről. Különösen fontos ez oly gyárakban és helyiségekben, ahol a munkások mérges gázok­nak vagy káros hatású pornak vannak kitéve.­­ De nagy hasznára van a folytonosan friss, azo­­nos levegő belélegzése mellbajosoknak, vértele­­neknek és általában gyenge szervezetű egyének­nek. Gyenge szemű egyének részére oly jegyző­könyveket és mindennemű papirosokat készíte­nek, melyeken a sorok apró billentyűkkel van­nak megjelölve, úgy, hogy erőltetés nélkül képe­sek az egyenes írásra. Igen nagy már az olyan eszközök száma, amelyeket az egészség­ megvé­dése céljából gyártanak, azok egyenkénti felsoro­lásába természetesen nem bocsátkozhatunk. Gyakran fordulnak elő a házban, a laká­sokban olyan egészségügyi bajok, a­melyeket a laikus ember föl nem ismer és hiába keresi a lakás egészségtelenségének okát, ő nem jön a nyitjára. Szakértők valók ahoz, még­pedig olya­nok, a­kik kizárólag ilyesmikkel foglalkoznak. Hányszor fordult már elő az az eset, hogy vala­mely lakást vagy egész házat a hatóságilag de­legált bizottság egészségesnek nyilvánított és mégis az illető hely különféle betegségeknek fészke ma­radt. Lehet valaki jó orvos, ügyes mérnök, derék építő és ki tudja mi mindenféle szakértő, de az egészségügyi bajoknak valódi felismeréséhez és helyes orvoslásához még­sem ért. Különös isko­lázás és praxis kell ahoz, hogy az ilynemű ba­jokon gyorsan és alaposan segítve legyen. Ebből az elvből kiindulva alakultak Angolország egyes városaiban társulatok, a­melyek külön, jól isko­lázott szakértőkkel vizsgáltatják meg időnként tagjaiknak lakását avagy egész házát és az ott esetleg észlelt bajok gyökeres orvoslását saját embereikkel eszközük. Új házak építésénél, lak­ jai számunk 12 oldalt tartalmaz.

Next