Budapesti Hírlap, 1886. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1886-01-01 / 1. szám

ß 1 '■■■■■»■ ...........■........■■■■■——«■­............................. — (Királyunk mint vagyonszerző.) Egyik­­bécsi lap szerint ő felsége a király a gasteini fürdőt fekvőségeivel s gyógyító forrásaival együtt magántulaj­donául vétette meg. — (Újévi ajándék a katonatiszteknek.) A­­katonatisztek fizetését tudvalevőleg jelentékenyen föl­emelték, s a nagyobb fizetés január 1-étől jár ki. A gyalogsági kadét ezentúl Budapesten 282 frtba kerü­l évenkint beleértve teljes ellátását és a ruházatát is. A tiszthelyettes 400 frtba. A hadnagy fizetése 600 frt, pótléka 120 frt, lakáspénze 360 frt, bútorbérletpénz 44 frt, szolgatartás-pénz 96 frt; a hadnagy tehát januárius 1-étől 1220 frtot fog kapni évenként. A főhadnagy 1340 frtot, a Il­od oszt. százados 1756, az I-ső oszt. 1936, az őrnagy 2580, az alezredes 3000, az ezredes 4136, a vezér­őrnagy 5524, az altábornagy 7860 frtot. A lovasságnál ezenkívül lótartási általányok is járnak, melyeket az illető tiszt tetszése szerint vagy pénzben vehet fel, vagy pedig természetben, azaz szénában és zabban. Vannak ezenkívül szolgálati pótlékok is, így például a budapesti parancsoló tábornok, kinek a fizetése csak 8400 frt, összesen 17.296 frtot kap. A bécsi, gráci prágai s egy osztrák városbeli 21.000 forintot. A­­zárai, aki helytartó is, 30.000 frtot kap, a szerajevói, mint a tartományi kormány feje, 32.000 frt.­­ (1886.) Az új év pénteken kezdődik s ugyan­csak pénteki nappal is ér véget , igy a pénteki nap szerencsétlenségének babonájában k­ivük könnyen sze­rencsétlennek tarthatják az egész esztendőt. Hogy ilyen lesz-e, nem tudni, de hogy közönséges lesz, az már bizonyos. Csak 365 napból fog állani, tudniillik 53 vasárnap lesz benne s a változó ünnepek közül h­úsvét április 25-ére, pünkösd pedig június 13-ára esik. A farsang tart vízkereszt napjától húshagyó keddig, vagyis január 6-tól március 9-ig, tehát 62 napig. Az úgynevezett uralkodó bolygó ez évben Merkur lesz. Az egyes évszakok a következő napokon állanak be : ta­vasz március 20-án, nyár június 21-én, ősz szeptember 28-án, a tél december 21-én. 1886-ban csupán két nap­­fogyatkozás lesz : egy gyümű­alakú március 5-én, s egy teljes augusztus 29-én, mi azonban egyiket sem fogjuk láthatni. Holdfogyatkozás egy sem lesz. A hold­változá­sok minden hónapban rendesen négyszer fordulnak elő, csupán július hóban ötször.­­ (Kinevezések a közös hadseregben.) A hadsereg rendeleti lapjának ma megjelent száma je­lenti, hogy szemecki Daublebsky Mór altábornagy, a hadiskola parancsnoka, a vezérkar főnökének helyette­séül — és Merta Manó vezérőrnagy az 1. sz. hegyi dandár parancsnoka a hadiskola parancsnokává nevez­tetett ki. A várakozási illetékkel szabadságolt preaui Lustig Károly ezredes a hadsereg állományban és Prokopp Vilmos alezredes a 9. sz. gyalog ezrednél nyugalmaztattak és ez alkalomból az előbbi a tisztelet­beli vezérőrnagy­ jelleget, az utóbbi a tiszteletbeli ez­redesi jelleget kapta.­­ (Az ibériai unió.) Mint minden déli népnek, úgy a spanyolnak is nagyon élénk a fantáziája. Ennek a fantáziának bizonyára sok része van abban a mindamellett rendkívül érde­kes levélben, melyet egy nagy berlini lapnak ír­nak Madridból a hó 22-dikéről. A tudósítás sze­rint Spanyolországban mindinkább szaporodnak a párthívei az ibériai uniónak, vagyis Spanyolország és Portugál egyesítésének , és pedig Dom Luis portugál király alatt. E hó 21-dikén ugyanis — írja az említett levelező — késő éji órákban az a hír terjedt el Madridban, hogy egy szétágazó összeesküvést fedeztek föl, a­melynek célja lett volna Alfonzo dinasztiáját megdönteni és a portugál királyt proklamálni Spanyolország uralkodójául. Magas állású egyéniségek állottak összeköttetés­ben a komplottal, melynek középpontja azon­ban nem Madridban, hanem Lissabonban van. Egy, minden esetre nagyon merész verzió sze­rint Bismarck herceg is tudott az összees­küvésről (!?) A spanyol katonaság egy része sem idegenkedett a tervtől, a­mire elég bizony­ság az, hogy a „Casino Militar“-ban sokkal ha­marább tudtak az összeesküvésről, mint a kor­mány. A kormány állítólag megbizonyosodott arról, hogy ebben a kaszinóban titkos összejöve­telek voltak s hogy a kaszinó több tagja is bele van keveredve az összeesküvésbe. Hir szerint Bourbon Henrik herceg ismert lázító föllé­pése a királyi palotában szintén összefüggésben áll ezzel az összeesküvéssel. A kormány, külö­nösen S a g a s t­a, nagy fontosságot tulajdonít a fölfedezett összeesküvésnek, de elég bölcs, hogy azt a nyilvánosság előtt titkolja. Erre magya­rázható, hogy a szenzációs eset hire nem igen szivárgott ki. — (Tilos, tilos, tilos . . .) Már mint apáca­­*~egy barátköntöst viselni — a bécsi álarcos bálokon. A bécsi rendőrség egy rendeletet bocsátott ki, a­mely­ben a nevezett két öltözetet száműzte a maszkok­­torából. — A kenderes f' luitifig, írják lapunknak, ka­rácson második napján szépen sikerült jótékony céda táncvigalmat rendezett, mely a ref. egyháznak mintegy 100 írt jövedelmet hozott. A négyeseket 80 pár tán­colta. A lady patroncsso Horthy létráimé m­írigy volt. Jelen voltak még Gaál Kálmánná, Györy Elekná, Mo­csárt’ Ferencné, Ilázsóné, Sárközy Imréné, Szombat­­helyi Andrásáé, dr. Dériné, Boleman Erzsiké, Méhes Róza (Kisújszállásról) Mocsáry Vilma, J­áz­só Kornél, Sárközy'V­­­izella Rakat­, Szombathelyi Vilma és Ilona, Pádár Kvin Mb. •­­­A korcsolyázó egresület karácsony­fájára­­ az egyesület nagyobb összegért ajándékokat vásá­rolt, s a tagok egymásnak szánt ajándékai is szép számmal gyűlnek. Mindenki, a­ki a jégpályára lép, kap egy számot. A húzás holnap d. u. 5 órakor lesz. Az egyeseknek szánt ajándékokat a név kikiáltása mellett osztják ki. it­t é­s h­ö­z­közelebb egy szakférfiút hozat az egyesü­let, hogy a jégpálya javítása iránt tanácsait kikérje s vele a javítást eszközöltesse. Megemlítendő még, hogy a választmány külön bizottságot küldött, ki, hogy a korcsolya-saison alatt több oly ünnepségről gondoskod­jék, mint a minő a holnapi karácsonyfa-ünnep lesz a pályán.­­ (A kormányozható léghajó.) Egy ismert sportsm­antól veszszük a következő értesítést. Mióta az orosz Baranov nagyszerű találmányával a Ronard és Krebs francia századosok sikerült kísérleteikkel bebizo­nyították, hogy a léghajó kormányozhat­óságának kér­dése már meg van oldva, azaz kedvező v­iszonyok között a léghajó kormányozható, németek, oroszok, ango­lok, franciák és olaszok rendeztek be katonai léghajózási kísérleti állomásokat. A kormányozható léghajó már rég megszűnt fantom lenni. Honfitár­sunk kormányozható léghajójának — a­melyről a napokban emlékeztünk meg — mintája a gépészet va­lódi remeke. A kerékszerkezet ugyanazon fanemből ké­szült, a­melyből a nagy léghajóé, a mozgatóerőt a mintánál erős, liliom ingó nyújtja. E léghajónak legfon­tosabb előnye az orosz és francia találmányok fölött, hogy tetszés szer­inti magasságra ké­pes emelkedni s ugyanabban egyenesen, egy vonalnyit sem emelkedve, a kitűzött cél felé szállani. Ezt páratlanul álló ügyes szerkezete által eszközölheti. A leszállást a nagy léghajónál a kormányzó intézi az előre kitűzött célpontnál ; a mintánál ugyanez történik, mert ügyes készülék segélyével (teippírozás) szintén ott száll le a kis gép, a­hová már előzetesen irányították. A mint legjobb forrásból értesülünk, a föltaláló még a tél folytán részletesen magyarázó fölolvasás kíséretében bemutatja a nagy­közönségnek a pom­pás kis mintát működésében, azaz röpülve. Nyárra tervezve van a Balatonon keresztül való (Siófoktól-Fü­redre) repülés. E terv komolyságát legjobban bizonyítja az a nagyszerű fogadási­­ ajánlat, a­melyet egy sporttársaság ajánl, a­mely szerint tíz forinttól bármily nagy összeg elfogadtatik. A fogadási összeg valamely királyi közjegyzőnél lesz letéve s a fogadás arra szól, hogy a repülő­gép a­ Ba­latonon keresztül a kitűzött pályát használva (ez a kormányozhatóság bizonyítéka) fog átröpülni. Ez irány­ban levélbeli kérdezősködésre örömest ad bővebb fölvi­­lágosítást a „Sport-Almának“ szerkesztősége (Bu­davár).­­ (Magyar szélhámosok Bécsben.) Bécsi levelezőnk táv­írja mai kelettel: Az itteni rendőrség ma két jó madarat tartóztatott le, a­kik a legfurfangosabb módon követték el a legna­­gyob csalásokat. A két szélhámos neve: B­a r­­c­z a Géza és Adler Bernát budapesti ügy­nök. B­a r­c­z­a Géza monosi földbirtokosnak adta ki magát és e címen Adler által meg­vásároltatta részére Steyrben a Hotel Eiselmeyert 93.000 forinton, anélkül azonban, hogy bármely fizetést teljesített volna. Most már azután a szállótulajdonos bécsi és budapesti kereske­dőktől nagy mennyiségű árukat csalt fel, melyeket aztán elkótyavetélt és az érettük kapott pénzt bűntársával együtt elmulatta. Ezenkívül egyéb csalásokat is követtek el. Fölfogadtak különböző személyeket, de csak pénzbeli biztosíték letétele mellett. Ezeket a biztosítékokat elsikkasztották. A két gazembert már beszolgáltatták a bécsi országos törvényszéknek.­­ (A kivel nincs mit beszélni.) Germani­­zálásért sok kereskedőt megróttunk mi már, de mind bánta és szánta a bűneit és javulást ígért, a legtöbb azonban nem akarta elismerni a bűnét, nyilván mert égette arcát a szégyen, hogy magyar létére vetett a magyar nyelv ellen. Tüntető hivalkodással senki sem mert előállani, még a külföldről bevándorlottak sem, s ha német nyomtatványai használatát vetettük valamelyik szemére, megmutatta, hogy van neki magyar is. Csupán egyetlenegy olyan jeles férfiúra találtunk a fővárosi üzletvilágban, a­ki magyar ember ugyan s nagyobbára a magyar kormány támogatásával tartja fönn az üzle­tét s mégis kijelentette, hogy a német számlát küld mindenkinek, mert nála magyar nincs. Testorynak hívják s díszmüveket árul, lámpákat is, melyek az állami sejtélylyel föntartott kőbányai lámpagyárában készülnek. S ez a kereskedő egyik vevőjének, ki ma a német számláját visszaküldte, azt üzente vissza: „Majd én mindjárt magyar számlákat nyomatok annak az ur­nak a kedvéért.“ Testory úr tehát azt tartja rendes dolognak, hogy Budapesten német számlákat használjon s naiv csodálkozással utasítja vissza azt, a­ki tőle ma­gyart kér. Rosszakarat ez vagy elmebeli gyengeség? V­alamelyik bizonyosan, de akár az egyik, akár a má­ma-ak­­incstory sírral mindkét esetben nincs mit beszélni többet. A fölháborító esetet azonban a magyar vevő­közönség tájékoztatása végett nyilvánosságra hozzuk, hadd tudja meg mindenki, hogy a Testory-féle keres­kedésben milyen tisztelete van a magyar nyelnek. (Föltalált baciírusok.) Régóta föl­állították a tudósok azt az elméletet, hogy a hazánk némely vidékein is nagyon elterjedt mo­­csárlaz, malária a vérben keletkező apró szerves lényektől, bacillusoktól veszi eredetét, épúgy mint a tífusz, vagy legújabb föltevés szerint a kolera is. Ez azonban mindeddig csak elmélet volt, mert a bacillusokat senki sem látta. Nemrég azonban két olasz orvos M a r c h i a f a n a és Celli egy munkát adtak ki, a­melyben kije­lentik, hogy ők mikroszkopikus vizsgálások alap­ján tényleg fölfedezték ezeket a bacillusokat, a­melyek a vér egyik alkatrészének, a vörös vértészecskéknek belsejében élősködnek.­­ (Méreg­ keverő mostoha.) Szen­t-P­étervár előkelő köreit most egy páratlan kitartással, de egyút­tal rettentő gonoszsággal keresztülvitt bűntény tartja izgalomban. A dolog, amelyet különben titkolni igye­keznek s a­mely még nem egészen bizonyos, a követ­kező : Mintegy négy évvel ezelőtt Szt.­Pétervárott egy roppant gazdag s előkelő úr végrendeletet csinált, a melyben örököséül 12 éves egyetlen fiát nevezte meg. Alig egy félév múlva az atya megnősült s elvett egy fiatal szép nőt, aki nemsokára olyan befolyást gyakorolt rá, hogy első végrendeletét megsemmisí­tette, s olyan végrendeletet készített, hogy a fia el­halta esetére az egész vagyon az asszonyra száll. A gazdag ember nemsokára meghalt; a fiatal özvegy né­hány hónap múlva férjhez ment egy gyermekkori ba­rátjához, jó egy évig mit sem törődve a nevelőben volt mostoha fiaival. Ez nagyon csodálkozott azon, midőn egy év múlva k­evés inas hívta meg mostoha szüleihez, a­kik elhalmozták őt nyájassággal és Szemrehányással a fölött, hogy őket eddig is elhanyagolta. Meg kellett ígér­nie, hogy ezentúl minden ünnepnap meglátogatja őket, s azt a fiú lelkiismeretesen meg is tette. Igaz, hogy minden ilyen látogatás után heves fej- és gyomorfájást érzett, gyakran hányt is, de ezt csak a szokatlan táp­lálékoknak tulajdonította, így telt el pár év. Egyszer aztán, nem rég, a fia, a­mint a látogatásból visszaér­kezett az intézetbe, olyan rosszul lett, hogy másnapra meghalt. Az orvosok azt mondták, hogy a halált való­színűleg kolevin vagy gyomorhü­dés, vagy valami na­gyon rossz hatású étel okozta s a fiatal örökös holt­testét eltemették. Véletlenül megtudták azonban, hogy az asszony mostoha fiának rendesen maga készítette el a kedvenc ételeit, a­melyekből azután nem evett senki más s a melyek maradékait mindig gondosan el­pusztították. Ez s az a körülmény, hogy a végrendele­tet nagyon hamar fölbontották a bekövetkezett halál után, azt a gyanut ébresztették föl, hogy az ifjú ha­lála nem volt természetes. Erre elrendelték, hogy a holttestet ki kell ásni és vegyileg megvizsgálni. Ha a belekben csak a legkisebb nyomát is találják a méreg­nek, az orosz főváros a legborzasztóbb törvényszéki tárgyalásokra lehet elkészülve.­­ (Farsang.) A „S z e p e s i b­á r“ bizott­ság a következőleg alakult meg: elnök Hutyra Ferenc dr., alelnök Szontagh Félix dr., pénztáros Förster Re­zső, jegyző Huttflész Aladár. A bál a VI. és VII-dik két polgári kör dísztermében 1886. évi február hó 17-én fog megtartatni. A rendezőségnek sikerült bálanyául Juhos Gyuláné, szül. Gassehheimer Eveline úrnőt, protektorul pedig Andaházy László dr., országgy. képviselőt megnyernie. A bál tiszta jövedelme a bizott­ság határozata szerint jótékony célra, fele részben az „Erdélyi köz­művelődési egyesület“ javára fog fordittatni. A meghívókat nemsokára szét­küldik. — A tornászbál. A budapesti (budai) tornaegyesület tagjaiból alakult bizottság által az egye­sület helyiségeiben (I. ker. Attila­ u.) tartatni szokott zártkörű „tornászb­ált,“ az idén, az eddigi szokás­tól eltérőleg, nem a böjtben, hanem a farsang derekán, február 6-án fogják megtartani. E bál az idén — mint­hogy a várszínházból kiszorított „the dansant“ két évi vándorlás után a fővárosi VI-—VI. kerületi körűek Andrássy-úti helyiségeibe költözött —­ a főváros budai részének egyedüli nagyobb szabású elite-bálja lesz. A tisztviselői kar a következőleg alakult: elnök Fischer József, alelnök Csorba Ferenc tr., pénztáros Rónay BUDAPESTI HÍRLAP, (1. sz.) 1886. január 1.

Next