Budapesti Hírlap, 1886. december (6. évfolyam, 332-361. szám)
1886-12-01 / 332. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP, (332. sz.) 1886. december 1 Kaposvárott se hiszik el Széchenyinek az emberek. De tegye szivére kezét, vallja be őszintén: hiszi-e maga? Ha hiszi, minek ellenkezett idáig? S miért beszél e pontról oly homályosan? Interpelláltatni óhajt a képviselőházban ? Méltányos egyezség alatt olyant kell érteni, melyben az érdekek kiegyenlíttetnek, nem pedig hol azok feláldozhatnak. Igazán, a román vámtárgyalásokra kiváncsiak vagyunk! Amit a keleti kérdésről mondott, azt Tisza és Kálnoky jobban elmondották, de amit a túlkiadásokról említett, azt csak részben szerettük hallani. Nem fogadhatjuk el a védekezést, hogy a túlkiadás se baj, akármennyit költött engedély nélkül a kormány, „azért nyugodtak lehetnek az adózók, mert a pénz hasznos beruházásokba lett fektetve.“ Ez nem áll. Ugyan mit felelne a nemes gróf gazdatisztjének, ha ez az ő engedelme nélkül minden jövedelmet elköltene s még azonfelül adósságot csinálna a gróf számlájára, „hasznos beruházásokra?“ Az ígéret, hogy „a jövő és következő években már nem lesz túlköltekezés, s a kormány szigorú korlátai között marad a takarékosságnak“, jobban hangzik. Tessék az ígéretet megtartani. De e témáról a költségvetési vitában lesz még alkalom a nyilatkozásra. A miniszter kaposvári beszéde bizonynyal nem az utolsó szó ez ügyben. -------—■ ■ — - ' ■ ■ .... '■ - -A delegációkból. Budapest, nov. 30. A magyar delegáció mai teljes ülésén valamennyi albizottság előadója konstatálta, hogy a magyar és a megfelelő osztrák albizottságok határozatai közt eltérés nincs. Erre az elnök kimondta, hogy már most az országos bizottság határozatai megerősítés végett ő felségéhez fel fognak terjesztetni. A megerősítés megtörténtét holnap d. u. fél 3-kor nyilvános ülésen fogják kihirdetni. * A mitől rettegtem, bekövetkezett: egy csomó régebben visszautasított szindarab végére odabiggyesztették a szegény, ártatlan Patkószeget is és igy e fölséges címet örökké lehetetlenné tették. Mit csináljak ? Elmenjek a titkárhoz, bevalljak neki mindent és megkértem, hogy csak küldje vissza a bírálóhoz ? Elmondjam, hogy csak tévedés volt az egész ? Ez lesz a legjobb. Föl is mentem, újra bemutattam neki magamat, láttam, hogy emlékszik rám, mert a kalapját elcsukta a szekrénybe. Rögtön kezembe nyomta a Patkószeget. — Bocsánat, — kezdem, — némi magyarázatokkal tartozom .... •— Sajnálom, nincs időm, csak azt mondja meg gyorsan, hova akar kilyukadni ? — Tév és igazságtalanság áldozata vagyok. . . — Mondta már, hogy lyukadjon ki. .. — A „Patkószeg“ törvénytelenül utasíttatott vissza. — Nem lehet, a bíráló úr visszaküldte, én regisztráltam, a könyvekben is, a lapokban is, a darab megfutotta a hivatalos utat, csak nem akarja ezt a legvégén megakasztani ? S úgy nézett rám, mint egy szentségtörőre. Elpárologtam, hónom alatt a Patkószeggel, melynek sorsa most már szeget, még pedig Patkószeget ütött a fejembe. Még az este egy olyan zseniális ideám támadt, mely már határozottan közel fér a puskapor feltalálásához. Penicilusommal gyönyörűen kivakartam a Patkószeg címet, a saját nevemet, helyébe azt írtam: „Szeget szeggel (ez is pászolt), irta Turul, s másnap hordárral felküldtem az igazgató úrhoz. A címen kívül úgy sem ismertek még egyebet belőle s bizonyos, hogy a csempészet sikerült. Azóta lesem megint a sorsát. Sipulusz. Az osztrák delegáció mai ülésén befejezte teendőit. Kálnoky gr. a király megbízásából ő felsége köszönetét és elismerését fejezte ki az áldozatkészségért és odaadásért, mely a delegáció tagjait ez ülésszakban vezette. A maga és minisztertársai részéről pedig megköszönte az irányukban tanúsított előzékenységet, és bizalmat. Smolka elnöki zárszavában ama meggyőződését fejezte ki, hogy a delegáció elégtétellel nézhet vissza lefolyt működésére. Bármennyire ügyelt arra, hogy az adófizetők képességeit ne vegye túlságosan igénybe, mégsem szállíthatta le a kért összegek egyikét sem, mert kötelességének tartotta megadni azt, amit minimumnak tart arra, hogy a monarchia legfontosabb érdekei megvédelmeztessenek. Másrészt a közös minisztériumokat is elismerés illeti meg, amiért hogy követelményeiket a legszerényebb mértékre korlátozták, s köszönet ama készségért, melylyel mindenre iparkodtak felvilágosítást nyújtani. Az elnök utalt ama ritka egyértelműségre is, mely a delegáció tárgyalásain uralkodott, mely bizonynyal alkalmas arra, hogy a monarchia tekintélyét és hatalmi állását emelje és erősítse. Olyan jelenség, mely világosan mutatja, hogy Ausztria- Magyarország népei, éspedig nemzetiségi különbség nélkül, bárminő pártnézetben és meggyőződésben legyenek is, szilárdul el vannak határozva, a monarchia vitális érdekeinek megvédéséért és csorbítatlan, nagyhatalmi állásáért mint egy ember helyt állani (Élénk helyeslés), mint olyan ember, a kinek nincsen egy vagy két lelke, hanem egyetlen egy lélekkel bir, de ez Ausztria-Magyarország népeinek lelke. (Helyeslés.) Végül a szónok ő felségét, a királyt éltette. Falkenhayn erre köszönetet mondott az elnöknek, ez pedig a bizottságok elnökeinek és előadóinak. Erre az osztrák delegáció 21-dik ülésszaka berekesztetett. Az országgyűlés — mint a félhivatalos „Pol. Corr.“-nek Budapestről jelentik — ebben az esztendőben már nem szándékszik lényeges érdemleges munkát végezni. Mindenesetre várható azonban, hogy a pénzügyi bizottság még az idén készíti elő a budgetet. Szapáry gróf egyelőre semmiféle új pénzügyi műveletbe sem szándékszik bocsátkozni. A kiegyezés: Tisza Kálmán miniszterelnök Taaffe gróf miniszterelnökkel — ki ma reggel visszautazott Bécsbe — budapesti tartózkodása alatt ismételten behatóan megbeszélte a fenforgó kiegyezési ügyeket. Ez értekezleteken csupán a mindkét fél quota-regnikoláris küldöttségének eljárása ügyében tudtak megegyezni, s ennek értelmében a magyar quotaküldöttség december 4-én Budapesten, az osztrák quota-küldöttség ugyanaznap Bécsben fog megalakulni, e küldöttségek tulajdonkép való tanácskozásai azonban csak januárban veszik kezdetüket. A nyers petróleumvám kérdése még mindig vitás , a magyar kormánynak erre vonatkozó legutóbbi javaslataira az osztrák kormány még eddig érdemlegesen nem is felelt. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék holnap, szerdán esti 6 órakor értekezletet tart. Bosznia polgári adlátusa, Nikolics Fedor báró, ki már két év előtt azzal a kijelentéssel foglalta el állását, hogy abban csak két évig marad, s beadta lemondását s ő felsége azt el is fogadta. Nikolics, bir szerint családi körülményei következtében mondott le ; részint Romániában levő birtokának a vezetése, melyet a megölt Mihály fejedelemtől örökölt, részint fiának a betegsége, mi Budapesten való tartózkodását teszi szükségessé, kényszeritették állásának elhagyására, melyet úgy fölfelé, mint lefelé megelégedésre töltött be. Hivatalos teendőinek a vezetésével Kutschera bárót a belügyi kormányzat igazgatója bizatott meg. Egy orosz félhivatalos Andrássy beszédéről. A külföldi sajtó még mindig foglalkozik Andrássy Gyula grófnak a delegációban tartott beszédével. Legújabban a „Journal de St. Pétersbourg“, az orosz-francia félhivatalos újság foglalkozik vele s „érdekesnek“ találja, hogy Ausztria-Magyarországnak — Andrássy szavai szerint — nincsenek terjeszkedési vágyai. E megtérés — mondja a nevezett újság — feljegyzésre méltó, noha nem régi keletű s oly kifejezések által, melyek Bosznia és Hercegovina megszállását igazolják, — enyhíttetik. Az Oroszországnak adott tanácsokra azt jegyzi meg, hogy azokat senki sem kérte s Andrássy maga sem fogja elvitatni Oroszország ama jogát, hogy a saját érdekeinek a megítélésénél maga legyen a legilletékesebb bíró. A bolgár válság. Törökország magatartása a bolgár kérdésben, nevezetesen Oroszországgal való nagy barátkozása, egyre érthetetlenebbé kezd lenni. Ez a szerencsétlen ország, mely nem tudott okulni a közelmúlt keserű tapasztalatain, most egyszerre legnagyobb ellenségével szövetkezik s csinál frontot az európai hatalmasságoknak A minapokban dekorálta a hirhedt Kaulbarst, most meg Ga db a n efendi által azt tanácsolja a bolgár régensségnek, hogy a nemzetgyűlés küldöttsége ne menjen el az európai udvarokhoz a fejedelemjelölés ügyében, majd eligazítják azt Török- és Oroszország — Európával egyetértőleg. A régensség azonban nem fogadta meg a tanácsot, azzal a kijelentéssel, hogy neki nincs joga megakadályoznia a küldöttséget megbízatása teljesítésében. Egy miniszter beszámolója, Széchenyi Pál gróf közgazdasági miniszter tegnap — mint már jeleztük —megjelent kaposvári választói közt s megtartotta beszámoló beszédét, mely a közgazdasági, kereskedelmi és iparkérdéseket felölelte. Nem rég nagy politikai kérdések tartották — mondá — izgatottságban a közönséget (a keleti ügyek), melyek be lévén végezve, ezekre reflektálni most már nem szükség. Az ő minisztériumát érdeklő egyik fontosabb kérdés az osztrákokkal kötött 10 éves vámszerződés felmondása; felmondása a szerződésnek azért válván szükségessé, hogy az újban a nemzet érdekeit érintő, az eddiginél jobb egyezség köttessék, a pontozatok kedvezőbbek legyenek. Hogy a paktum eddig nem létesülhetett, annak oka a petróleum kérdése ; méltányos, középutat találni ugyan nem volna nehéz, de a technika nagyhaladása a finomítást tekintve, a nagy fejlődési processzus majd minden időközben más megoldási kulcsot ajánlanak, s így a szerződés létesítése eddig lehetetlen volt , mi azonban rövid idő alatt be fog következni és pedig azzal az eredménynyel, hogy a behozandó nyers petróleumra nagyobb vám vehetik ki. Másik fontos kérdés: A állatforgalomnak Ausztriába való bevitelére fontos intézkedést tett a miniszter az által, hogy a szabad forgalom biztosítására — mi eddig nem volt — új szerződést kívánt az osztrák kormánytól s az meg is van kötve. Hosszasan beszélt a Romániával kötendő vámszerződésről ia és pedig elmondá, hogy : tíz évvel ezelőtt oly viszonyok közt köttetett meg a szerződés, mikor még Romániát egy állam sem ismerte el önállónak, tehát a románok szívesen fogadták el azt, hiányos volta mellett is, első lépésre jó volt , mi épen annyi előnyt nyújtottunk nekik mint ők nekünk s ha ők a vámkezelést oly őszinteséggel viszik, mint mi, a szerződés megszakítására nem lett volna szükség. De nem jártak el igazságosan s új szerződés kötését kellett kívánnunk, mit ők is helyeseltek, remélve, hogy az újabb jobb lesz az elsőnél. A kísérlet azonban meghiúsult, mert a románok sokkal több előnyt akartak maguknak, mint amenynyit nyújthatnak nekünk s érdekünkben áll, hogy akaratukat ellensúlyozzuk. A magyar kormány tehát megszakította a tárgyalásokat s egyenesen kimondta, hogy addig Romániával tárgyalni nem fog, mig az ottani kormány maga nem jön kérni a szerződéskötést. Románia ezt meg is tette. Egyik miniszterét küldte el kereskedelmi minisztériumunkkal a tárgyalás fonalát újra felvenni, s a mint a román miniszterrel folytatott tárgyalásokból kitűnt, a szerződés rövid idő múlva megköthető lesz mindkét félre nézve méltányosság alapján s igy a vámháboru megszűnésére kilátás van. Kiemelendő a miniszter beszédéből, amit az agrárkérdésről mondott. Hangsúlyozta ugyanis a miniszter s mint hitvallását tette le az eszméket, hogy Magyarország tisztán mint agrár, mint termelő ország fent nem állhat, tehát ipart fejlesztő osztálynak is kell lennie. Kincsünk, mivel bírunk, mit termelünk, nem a külföldé, hanem a mienk, tehát dolgozzuk fel magunk s eladásából gyarapodjunk. Az ország minél több nyers terményt hoz be keletről s ezt feldolgozza, annál több előnyt ér el, s ezt biztosítani csak az érdekeinket kielégítő jó szerződésekkel lehet. Magyarországon a gabonatermelés oly arányú, hogy csak árpát adhatunk a külföldnek, ha Romániából búzát és rozsot nem hoznak be. Romániától nem kell tartanunk, hogy marhaszállításával a külföldön nekünk konkurrenciát csinál, mert úgy Olaszország, mint Svájcban — ha oda szállítaná szarvasmarháit — olcsóbban adja el — a költségeket leszámítva, mint az osztrákoknál ; nekünk húspiacunk egyedül Bécs, Ausztriával, hol legmagasabb árakon fizetik — aránylag — marháinkat. Nem lévén ok félni a versenytől, jogosan kívánhatjuk tehát Romániától, hogy legalább is olyan pontozatú szerződést kössön velünk, mint p. o. Németországgal, mert annyi előnyt mi is adunk neki, mint Németország. Majd áttért a bolgárkérdésre s hangsúlyozá, hogy az osztrák-magyar monarchiának érdekében áll, hogy a Balkán félszigeten a kisebb államok mind önállók legyenek, hogy a barátságos viszonyt read.