Budapesti Hírlap, 1889. május (9. évfolyam, 119-149. szám)
1889-05-01 / 119. szám
Budapest, 1889 IX. évfolyam 119. sz Szerda, május I Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Akássi József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV. kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A bécsi katolikus gyűlés. Budapest, ápr. 80. Egyházpolitikai és vallásos kérdésekről írni a legkényesebb dolgok közé tartozik oly olvasó közönség előtt, melyben a különféle felekezetek abban az arányszámban találtatnak, amelyben a népszámlálás számadatai közt szerepelnek. Semmi téren nem találkozik oly sűrűen a két véglet, mint itt: egyfelül a vallásbeli teljes indifferentizmus, másfelül a nagy érzékenység. Már most az indifferenseknek az is baj, ha az ember a vallással csak foglalkozik; az érzékenyeknek pedig az, ha nem az ő érzékenységük szerint foglalkozik az ember vele. Érzületéhez, meggyözödéséhez, hitéhez minden embernek szent joga van — és hány szegény, hány boldogtalan ember van, a kinek egyebe sincsen hiténél. Amit pedig valaki jog szerint bír, ha mindjárt „csak“ ideális jószág is, azt sérteni, bántalmazni sem a műveltség, sem a felvilágosodás, sem a más meggyőződés címén nemcsak nem illik, de nem is szabad. Azonban, hol kezdődik a sértés oly kérdésben, melynek rajongói vannak, melyben az érzékenység oly sok szívet és elmét elfoglal ? Könnyen takarózhatnánk azzal, hogy az igazság kimondása nem sértés. De igazság-e Péternek, a mi Pálnak az ? Mégis, bármily kényes legyen is, egy újságra nézve szinte lehetetlen, hogy hallgasson oly eseményről, mint e pillanatban az osztrák katolikusok gyűlése Bécsben, melynek iránya, határozatai, sikere, vagy kudarca szükségképen kell, hogy hazánk számos buzgó katolikusait is érdekeljék. E gyűlésen hozzá idegen országbeli vendégek is vannak, bizonyára néhány magyar is. És a katolikus egyház nemzetközi természete, a pápa állása országok és népek között, a katolikus egyház minden mozgalmát nemzeti határokon túlmenő jelentőséggel és érdekkel ruházza fel. Természetes, hogy mi a tanácskozások részleteihez szólni nem kívánunk. A határozatoknak s a beszédeknek csakis iránya érdekel bennünket. Az áramlat, amely vezérlő eszméiből kisugárzik, az csábít arra, hirlapírói kötelességünkön kívül, hogy a kérdéshez mi is gyújtsunk egy szerény szál gyertyát. A megnyitó ülés szónokai hódoltak a pápának, világi uralmát reklamálták, és két fogalom azonosságát proklamálták nagy lelkesedéssel: az osztrákságot és a katolicizmust. A pápa és a császár, mondák rövidebben. Azonban a politikát kiutasították a gyűlésből, ki a nemzetiséget is és tevékenységük teréül a társadalmat jelölték ki. Azonban észrevétlen maradt, hogy a pápa világi uralma és a császár: ez már politika. Nem vétetett figyelembe, hogy a felsőbb klérus közjogi állással várnának reggelig, ha édes szülőjök meg nem sokallaná s be nem parancsolná őket — aludni. Aludni ! Én teremtem, mintha az úgy parancsszóra menne ! Nehéz volna olyan lányra akadni, aki csak úgy könnyedén le tudja álomra hajtani fejét májusra virradóra, még ha hozzá szerelmes is. Bognár Péterné asszonyom aranyos madara, a karcsú Katica is, a jó Isten tudja szerii számát, hányadszor osont ki már — hiába. Oh, ha elmaradna a „májiaa — gondolja — még a kútba ölné magát szégyenében, bánatában ! Aggódva számlálgatja az öreg kakukkos óra egyhangú ütését s szinte belesápad, mikor a tizenkettőt is elveri. ■ — Még egy kis félórát virrasztok — suttogja — azután. . . Nem volt ideje befejezni. Édesanyja elunta a hosszas várakozást és mivel tudta, hogy Katica bizony ma be nem jön a maga jó szántából reggelig sem, hát csak kibotorkált. — Gyere be, édes lányom, szólítja meg szelíden, későre jár az idő. — Mindjárt, édes szülőm, mindjárt, csak még néhány öltést teszek ezen — a Jancsi dolmányán, felel Katica, nem is véve észre nagy zavarában, hogy a saját kendőjét tartja kezében. Bognár Péterné asszonyom jószűt mosolygott, azután mintha semmit nem vett volna észre, folytató : — Hagyd abba, fiam, holnap is nap lesz, azután pihenni is csak kell valamelyest. bir egyes országokban s ez is politika A szándék tehát szép, de hatalmas akadályai vannak az életben. Nálunk példának okáért a helyett, hogy a katolikus hierarchiát az állam megfosztetta volna abbeli állásától, mely fontos tényezővé teszi a politikában: inkább belevitte ugyanoda — többek közt a főrendiházba — a többi bevett felekezeteket. És ha mindez nem volna is, ha szaván lehetne fogni a bécsi gyűlést ? a katolikus egyház tevékenységét korlátozni lehetne magára a társadalomra mit jelentene ez? Nem a társadalom számára dolgozik-e az állam is, melynek tevékenységét értjük a politika alatt ? nem ütközik-e a két erkölcsi hatalmasság lépten-nyomon egymásba? Itt mint ellenfél, ott mint versenytárs, gyakran mint egymást kiegészítő dolgozótársak ? Az ünnepek és vasárnapok, a felekezeti egyenjogúság, az iskola, a házasság, a vallásos egyesületek, társaságok és rendek, mind tárgyai a profán politika intézkedéseinek. Mind kényszerítő ok arra, hogy az egyházat a politika harcaiba kérlelhetetlenül belesodorja. A bécsi gyűlés szónokainak kinyilatkoztatására is ráillik tehát a mondás: az akarat erős, de a test gyenge! Kirekesztik a bécsiek a nemzetiségi kérdéseket is megszentelt céljaik köréből. De ott van Strossmayer püspök, ott vannak a keleti egyházak nem-Katica engedelmesen kezet csókol, s csendes jó ujcakát kívánva eltávozik — pihenni. Hanem bizony Bognár Péterné asszony régen aluszsza már az igazak álmát, mikor a csinos Katicát még mindig nem hagyja nyugodni szive dobogása. Antalan azt forgatja bodros fejecskéjében : nem feledkezik-e meg róla Varga Pista, nem-e csak hitegette, csalogatta ? Pista pedig, miután erős alkudozás után, sikerült neki a Bodri kutyát egy hatalmas darab pmpossal megvesztegetni, a legmélyebb titokon belopózik a ház előtti kis kertbe, kezében ásóval s a leggyönyörűbb nyárfával, a milyen csak három falu határában terem. Régen kiszemelte ő azt az uraság kertjében s elég gondot adott neki, míg amúgy szépszerével beszerezhette. Mert hát nem kis bajjal jár az ily helyről a „szerzés“, de mit csináljon a szegény legény, ha ott terem a legsudarabb, legszebb. Ha a kertészlegények véletlenül megcsípik úgy munka közben, kegyetlenül megkeseríttheti. No, de azért van az embernek magához való esze, akkor menjen, mikor alkalmas az idő hozzá. Meg mint minden, mihez nehezen jutunk, úgy az ily módon szerzett fa is emeli a leány szemében a legény becsét, kivált ha szebb, mint a többi lányé. Amint a kertben Katica ablaka alá ér, óvatosan körültekint, nem látja-e valaki. Miután meggyőződött, hogy nem, csendesen, még a lélekzetét is visszafojtva magába, elkezdi ásni a tácska számára a gödröt. Mikor elég bőséges, vigyázva belehelyezi s gondosan leföldeli, a legkisebb nesz nélkül. Ennek végez- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Május elseje falun. — A Budapesti ITirlap eredeti tárcája. — Nem hiába tartják májust a szerelem hónapjának, nehezen is várják jöttét a legények, hát még a leányok ! Sok piciny szív megdobban, sok kis kebel jön hullámzásba e nap közeledtekor s bizony itt-ott a köny is kicsordul. És még jó, ha az édes érzés vagy keserű fájdalom tüzet, mely az arcot lángoló pirossá változtatja, rá lehet fogni a tavaszi szellőre. Mert az egyszer szent, hogy e napon ég az arc, tűz lobog a szemben. Nem is ok nélkül. Május elsején válik el, mint a nóta mondja , kinek nincsen, — igaz abban , hogy kinek van — szeretője, babája. Csoda-e ilyen formán, ha a megelőző estén nem tudnak aludni a leányok ? és még a legfélénkebb is oda-odalopózik a kerítéshez, ki-kitekintget a keskeny nyíláson s remény és kétség között lesivárja : jön-e várjon ? Pedig azok a ragyogó szemek hiába vetik fényeket a sötétségbe, a falu csendes, kihalt. Legfölebb a község érdemes őre és órája : a bakter súlyos lépése hangzik időközönként, majd recsegő kiáltása rázza meg a levegőt, amint keményen biztatja a gondjaira bízott nyájat . Tizenegyet vert az óra, ember, térj meg nyugovóra ! A legénysereg mintha elköltözött volna az utolsó szálig, idegen vidékre. A lányok csak leskelődnek, várnak. Ott Kai ezér ciak 12 oldal.