Budapesti Hírlap, 1889. november (9. évfolyam, 301-330. szám)
1889-11-01 / 301. szám
4 1589. november 1 BUDAPESTS HÍRLAP. (301 ss.) vegységre jutott asszony fényes otthont rendezett be. Minden két hétben odaállott a budai ház elé egy úri fogat, mely a kicsinyeket elvitte édesatyjukhoz látogatóba. Velük ment ilyenkor a nevelőnő is, a kit anyjuk fogadott. Ma is eljött értük a hintó s mialatt apjuknál mulattak boldogan, gondtalanul, odahaza árvaság várt rájuk, melyről csak nagy idő múltán fogják megtudni, hogy érettük hozott áldozat volt. A mikor a gyermekek elmentek hazulról, a boldogtalan asszony rövid levelet irt s elküldötte a szobaleánynyal Kupp Zsigmond királyi közjegyzőnek. Azután bevonult hálószobájába s magára zárta az ajtót. A szobaleány nemsokára visszatért; a levelet a közjegyző segédének adta át, mert maga a főnök nem volt otthon. Tizenegy óra lehetett éppen. Csaknem egyszerre ért a lakásba aszonyának két barátnőjével, a kik látogatóba jöttek s velük együtt akart bemenni a hálószobába, hogy útjáról számot adjon. De az ajtó be volt zárva s hasztalan zörgették meg előbb gyöngéden, aztán erősebben. A két urhölgyet szomorú sejtelem szállotta meg, noha azt hallották a szobaleánytól, hogy asszonya ma is oly élénk, vidám volt, mint egyébkor s mialatt reggeli toalettjét végezte, jó kedvvel dalolgatott s gyönyörködve nézte a falon nagy arcképét, melyet csak tegnap küldött haza a festő. Nyolc órakor elment hazulról s tiz óra után tért vissza egy kis csomaggal. De elbeszélte a szobaleány azt is, hogy két nappal ezelőtt törvényszéki szolga járt náluk s valami írást adott át úrnőjének, a ki nagyon elszomorodott, mikor végig olvasta. A látogatók egyike, a Klimm Mihályné meghitt barátnője, be volt avatva a válóper minden fázisában megértette rögtön, hogy az az írás a királyi kúria elválasztó ítélete volt, melytől a boldogtalan asszony annyira rettegett. Leszalasztotta a szobaleányt a házmesterhez, hogy hivasson lakatost s egyúttal orvost is. Az orvosra már nem volt szükség. A hálószoba nagy álló tükre előtt, bal karjára támaszkodva, holtan feküdt a ház asszonya s körülötte vérétől piroslott a szőnyeg, a padló Nyakán, egy hosszú, mély sebből, még akkor is szivárgott ki a vér. Jobb keze ujjai ráfagytak a borotva nyelére, melylyel a tükör előtt megölte magát. A léleknek mekkora ereje, elszántsága kellett hozzá, hogy az a gyöngeő így megforgassa saját vérében ezt a gyilkos szerszámot ! Az orvos maga mondja, hogy a vágás oly erős volt, hogy rögtön beállott utána a halál. Elszólították a szerencsétlen áldozathoz a mentőket is, akiknek azonban szintén nem maradt tennivalójuk. A kerületi kapitányságtól Laszner kapitány sietett hozzá Seregély fogalmazóval és Rakucai Sándor rendőrorvossal. Miután meghallgatta a házbelieket, bezáratta a hálószoba ajtaját. A halottat egyelőre ott hagyta, ahová leroskadt. Mihelyt fölfedezték az öngyilkosságot, hírmondót küldtek rögtön Klimm Mihály lakására, hogy ne bocsássák haza a gyermekeket, Irmát és Bélát. Délután két órakor megjelent a halottas házban Rupp közjegyző, aki még csak sejtette akkor, hogy Klimmné halálra szánta magát. Délelőtt nála járt a boldogtalan asszony s nyugodtan, szinte közömbös hangon kérdezett tőle egyet-mást, a többi közt azt is, hogy halála után mi fog történni gyermekeivel. Végrendeletét már régebben deponálta a közjegyzőknél s végrehajtójául unokabátyját, Fischer Sándort, Petőfi életíróját nevezte meg, aki időközben meghalt. Ma aztán tudakolta Rupp úrtól, hogy kit kellene utolsó akaratának végrehajtásával megbíznia. Alighogy hazaérhetett a közjegyzői irodából, szobaleánya hozta a levelet, melyben ez a néhány sor állott csupán : „Egy ellenállhatatlan fátum az örök sötétség éjjelébe van. Isten bocsássa meg bűnömet, s oltalmazza szegény gyermekeimet ! Idezárom Íróasztalom kulcsait. Ezerszer köszönöm hozzám való barátságát.“ E levelet átadta a közjegyző a főkapitányságnak, amelynek voltakép semmi intézkedni valója nincs, minthogy az öngyilkosság teljesen nyilvánvaló. Azt pedig kétségkívül meg fogja tenni a család kedvéért, hogy elengedi a hivatalos boncolást s nem ellenzi azt sem, hogy a boldogtalan asszonyt saját lakásáról temessék el. Egy jó forrásból eredt verzió szerint a királyi kúria már egy hónappal ezelőtt kimondotta a pörösködő házasfelek elválasztását s a válópört nem a férj, hanem a nő indította meg engesztelhetetlen gyűlölet cimén. Mihelyt ügyvéde benyújtotta a keresetet, Klimm Mihályné odahagyta gyermekeivel férje lakását s anyjához költözött, a bombatéri házba. Akkor még ott lakott ifjabb nővére is, aki azóta nejévé lett egy majna-frankfurti orvosnak. Az elvált asszony nemsokára egészen egyedül maradt, mert kevéssel nővére férjhezmenetele után édesanyját sírba vitte régi betegsége. Ez az újabb csapás végkép lesújtotta Klimmnét. Amikor eltelt a gyász ideje, a világ előtt vidámságot, gondtalanságot erőszakolt magára, mert bántotta volna fiatalos hiúságát, ha azt hitték volna felőle, hogy válópere miatt emészti a bánat. De az egykor híres szépségű huszonnyolc éves asszonyon meglátszott azért, hogy boldogtalan- Otthon akárhányszor keserves sírás közt érték cselédei s ilyenkor azzal magyarázta meg szomorúságát, hogy betegnek érzi magát s attól fél, hogy nemsokára itt kell hagynia gyermekeit. Az a két gyönyörű gyermek volt minden boldogsága és minden boldogtalansága ! TÁVIRATOK. A német birodalmi gyűlésbe’. — Saját tudósitónk távirata. — Berlin, okt. 21. A birodalmi gyűlés ma folytatta a költségvetési vitát. M&Xtzahn pénzügyminiszter kijelentette, hogy a szabad kereskedéshez való visszatérés pillanatnyilag lehetetlen. Boetticher miniszter a kivitel folytonos emelkedését konstatálta. Ezután Richter beszélt, teljes két óra hosszáig. Beszéde gyakran rendkívüli hatást tett. Először is összehasonlította a francia véderőtörvényt a némettel. A francia véderőtörvény már a szeptennátus keresztülvitelére szolgált és most ismét új, roppant terhek fölhalmozására használják. A kartelltöbbség ugy látszik azt mondja : Mi németek nem félünk mástól, csak Istentől és az áldozatok csökkentésétől“. (Nagy tetszés a szabadelvűek és szociáldemokraták padjain ; viharos odókiáltások jobbról.) A véderőtörvény csak azt bizonyítja, hogy nekünk szabadelvűeknek igazunk van, mikor a szolgálati idő leszállítását követeljük. Ami a tengerészet költségvetését illeti, az új követelések valóban túlságosak. Itt, úgy látszik, lassan kint valami szubjektív tengerész-kedvtelés lett irányadóvá. (Nagy mozgás. Richter ezzel arra célzott, hogy Vilmos császár igen vonzódik a tengerészeihez.) „Az ilyen kedvteléseket“, folytatja a ház egyre növekedő izgatottsága között „ne tessék az adófizetők zsebéből űzni. (Nyugtalanság.) Karakterisztikus különben ez a tétel : egy új császári yacht ötöd fél millió márka. Hogyha minden hadi szolgálatra alkalmatlan diszkójó tetszik , ám vegyék a szükséges pénzt a korona dotációjából, amelyet tavaly úgyis három millióval növeltek. De ez így nem járja. Ebbe bele kell szólania a parlamentnek.“ (Hosszantartó mozgás.) Erős bírálatot mondott Richter a gyarmati politikáról is. „Mindkét részről gyújtogatnak, rombolnak, ölik egymást az emberek s ez a trónbeszéd szerint mégis annyi, mint kultúrát és erkölcsöt terjeszteni Afrikában. (Tetszés.) Bennigsen tegnap felszólította a felelős birodalmi pénzügyminisztert, hogy legyen óvatos, mert a kancellár hirtelen elő talál bukkanni Friedrichsruhéból és a hannoveri elnököt társaival együtt a birodalom ellenségeinek bélyegzi, mint öt év előtt velünk szabadelvűekkel cselekedte.“ (Nagy derültség, tetszés.) „De mi jól tudjuk, mit akart tegnap Bennigsen. Fel akarta cicomázni az uralkodó rendszert.“ (Tetszés.) Ami a gabonavámot illeti, a nemzeti szabadelvűek a kartellhez csatlakozva, elveik ellen is semlegességre kényszerültek ■ a legtúlzóbb agrárpolitikát segítik elő. És most meri mondani Bennigsen, hogy a nép elégedett ? Igen, elégedettek a kiváltságosok, akiknek fiai a seregben s a hivatalos életben a legmagasabb állásokat foglalják el; elégedettek a nagyiparosok és nagybirtokosok is, de a sok millió és millió polgár nem, elégedett! És mivé lettek reményeink ? Azelőtt egészen természetesnek tartották a zsidók egyenjogúságát, míg most ki vannak zárva a hadseregből és a hivatalnoki karból. Régentén nem volt osztálykülönbség, most azonban a nemesség elenyészett követelései magas és legmagasabb beszédekben támogatásra lelnek. (A császár beszéde a porosz nemességhez. Szerk.) Az iskolában, az egyházban, a közigazgatásban stagnációt látunk. Stöckernek hatalmas pártfogói vannak. Tömérdek per folyik Bismarck megsértése és felségsértés miatt s csak a múlt esztendőben is volt egy pörünk, a mely mód nélkül sértette jogérzetünket s bizony nem vált becsületünkre. (Nagy mozgás.) Még a táborkar főnöke sem kerülheti el a sértéseket. A szabadelvűség bevallása meggátolja a hadseregben és a közigazgatásban az előbbrejutást. A Puttkamer-rendszertől valahogy megszabadultunk, de az irány megmaradt. De a legroszszabb az, hogy a császár zászlaját is belevitték a politikai küzdelembe (Helyeslés a baloldalon.) s hogy a császár neve most egy politikai párt programmját takarja. (Nagy mozgás.) Nincs — kiáltó Richter — nincs megelégedettség ! A tömeg örül az udvar nagyobb pompájának, de némely hazafi visszaemlékszik arra az időre , mikor egyszerűbb volt az udvar háztartása. Mi szabadelvűek nem vagyunk elkeseredve, mi megmaradunk a harcvonalban és nem vonulunk vissza a tétlenségbe, mint egykor Bennigsen teve. Súlyos gondok nehezednek reánk. A kancellár fölébresztette valamennyi külön érdeket. Ígéreteket tett minden irányban és eljön az idő, amikor e váltókat be kell váltani. Hol lesznek akkor a szükséges férfiak? A tekintélyekkel el fog tűnni a tekintélyekbe vetett hit is. Ha a kancellárnak lesz egy mentsége, — végző beszédét — ez az, hogy olyan jelentékeny férfiú,mint Bennigsen, elkísérte a rossz útra. Richter beszéde rendkívüli benyomást tett. Boetticher államminiszter csak gyöngén válaszolt és többi közt ezt is mondá: „A dolgos német nép nem ér rá két óra hosszat tartó beszédeket olvasni.“ Benningnen Richterrel szemben az önkormányzati és iskolai téren létesített nagy reformokra és a társadalom minden rétegének viszonyaiban beállott általános javulásra utalt. Rickert Bennigsen fejtegetései ellen polemizált. — Hétfőn a szocialista törvényt tárgyalják. A csek koronázás. Prága, okt. 31. A tartománygyűlés felirati bizottságának többsége által elfogadott határozati javaslat a következőleg hangzik : Tekintve, hogy a felirati javaslat sem alakja, sem tartalma tekintetében nem alkalmas arra, hogy császár ő felsége elé terjesztessék, mivel oly dolgokat érint, melyek a törvényhozás, illetőleg a kormány hatáskörébe tartoznak ; tekintve, hogy a tartománygyűlés közjogi nézeteit és meggyőződéseit, valamint a cseh nép kívánságait ismételten az uralkodó tudomására hozta, utalva a rajozát cseh képviselőinek óvástételére, mely az 1879-ik évi október 8-án tartott trónbeszédben jóakaró méltatásban részesült ; végül tekintve, hogy a jelen pillanatban lehetetlen volna 1. a közvetlenül szükséges megállapodásokat létesíteni és 2. a szabadelvű intézmények és a jelen szükséglete, valamint a birodalom egysége és hatalmi állása követelményei egyrészről s másrészről a nép jogi öntudatában élő történelmi intézmények közti összhangzást elérni, melyre a tartománygyűlés mindenkor törekedett és törekedni fog : a tartománygyűlés bizalomteljesen magára a koronára bízza, hogy a nagy műnek, királyi koronázás általi befejezésének időpontját önmaga válassza meg és a felirati javaslat felett napirendre tér. Albrecht főherceg Madridban. Madrid, okt. 31. Albrecht főherceg tiszteletére tegnap az osztrák-magyar nagykövetségnél reggeli volt, melyen Sagasta miniszterelnök, a külügyminiszter, a hadügy.