Budapesti Hírlap, 1890. május (10. évfolyam, 119-148. szám)
1890-05-01 / 119. szám
Budapest, 1890, 1-TTF—.IX. évfolyam 119. sz. Csütörtök, május I. Előfizetési árak . Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukácsi József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV., Kalap utca 16. sz Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám óra helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A munkások napja. Budapest, ápr. 1O. Szép első májust kívánunk. Mondhatnék így is: kívánunk boldog ünnepet. Azt nem szeretnék, ha vérfolt esnék a munkások ünnepére. Reméljük, hogy Magyarországon nem lesz senkinek oka május elsejét megsiratni. Mi nem félünk tőle, hogy a magyar munkások magukról megfeledkeznek s polgártársaikat megrohanják, hogy a katonaság fegyverével vezessenek vissza, de sokan félnek s ez magában véve elég ok arra, hogy komolyan tekintsük a munkásmozgalmat. Helyeseljük, hogy a magyar kormány megengedte május elsejét ünnepelni a munkásosztályhoz tartozó honpolgároknak. Mert amit a törvény megenged, azt a kormányoknak eltiltani nem szabad, de helyeseljük azt is, hogy ha a kormány bármi túlságos intézkedéseket tett a rend fenntartására, mert ezzel tartozik mindama polgároknak, akik attól tartanak, hogy a felizgatott munkások nem érik be a beszédek hallgatásával és az ismeretes határozatok kimondásával, hanem akaratukat erőnek erejével megkísérlik a társadalomra diktálni. S mert nem bizonyos, nem-e akadnak, kik a tömeget lázítják s nem lehetetlen, hogy a felizgatott tömeg kihágásokat követ el; a felelős kormánynak készen kell lenni, hogy a személy- és vagyonbiztosságot megóvja; de egyszersmind okos is legyen, hogy a rendőrség a munkásokat ne provokálja. A munkásvezetőknek elismerésre méltó szándéka, hogy az őket követő munkásnép a rendet maga fenntartsa és ezzel bebizonyítsa, hogy több bizalomra érdemes, mintsem a mennyivel találkozik. Reméljük ennélfogva, hogy az első május szépen kezdődik és végződik s másnap az emberek csodálkozni fognak rajta, hogy miért tulajdonítottak e napnak oly forradalmi nagy jelentőséget ? Forradalomra a munkásoknak Magyarországon nincs okuk és nincs erejük. A magyar munkásosztály sorsa, azoké, kik műhelyben, vagy gyárakban állandó keresettel birnak, egyáltalán nem kétségbeejtő s alkalmasint jobb, mint a külföldi ipartelepek munkásaié. Az élet itt nem oly drága s nem krumpli képezi a főeledelét az alsó néposztálynak, mint a külföldön többnyire. A bérek is jobbak, mint akár csak Ausztriában is. Hogy a munkások tízezrei Budapesten s más városokban sorsukat javítani akarják , az természetes és jogos törekvés, itt és mindenütt a világon ; minden embernek, minden osztálynak hasonló a törekvése. Ami javítást elérhetnek a munkások törvényes uton, ahhoz joguk van, az ellen senkinek sem lehet kifogása, de törvénytelen eszközökhöz nyúlniok nem szabad. Amint ezt teszik, elvesztették igazságukat s kihívták maguk ellen a társadalmat. Viszont nekik is el kell ismerniük, hogy nemcsak „munkások“ vannak a világon, hanem más emberek is, akik élni akarnak s hogy senki sem köteles valakinek munkát adni, vagy pedig munkáját jobban megfizetni, mint a mennyit ér, avagy drágábban fizetni meg az árucikket, mint a mennyire becsüli és mint a mennyi pénze van. Tehát, ha a munkásoknak élni kell, más polgároknak is meg kell tudni élni s a nemzet táljából senki sem vehet ki többet, mint a saját porcióját, mivel a másét elvennie nem szabad. Ezzel azt állítjuk, hogy a munkáskérdés nemcsak a munkások kérdése, hanem mindnyájunké, akik velük egy államban képezünk társadalmat és szintén dolgozunk s teszünk valami hasznost, ha nem is járunk kék blúzban. Azt tartjuk, hogy a munkások túlhajtanak követeléseikben s az általános sztrájkmozgalom nem vezethet célhoz ezért. Egy májusi félmvep, bármi fényesen sikerüljön s bár százezrek és milliók vegyenek benne részt három világrészen, az emberiség történeti és természetes törvényeit fel nem forgathatja s a közgazdasági elveket meg nem változtathatja. Ama munkások tehát, kik azt hiszik, hogy május elsején az általános európai tüntetéssel véget vetnek minden bajnak és nyomorúságnak s elkezdődik a paradicsomi gyöngyélet, hogy kevés lesz a munka és sok a pénz s a munkásoknak nem parancsol senki, hanem ők parancsolnak a mestereknek, gyártulajdonosoknak és igazgatóknak : ez nem fog bekövetkezni. Hanem május másodikén épp oly nap lesz, mint április harmincadikén volt s a világ folyása medrében halad tovább. Előre — az igaz — és demokratikus irányban, hogy minél több ember és család lehessen minél boldogabb, de nem úgy, hogy ezentúl munkásprivilégiumok legyenek, az arisztokratikus osztályok eltörlött privilégiumai helyébe. Forradalmat csak nagy és igaz okok szülhetnek. Ahol nincs ok forradalomra, ott ez nem is lehetséges. Ezért képtelenség hinni, hogy Magyarországon munkásforradalom lehessen. Más országokban azonban lehet, csakhogy ritkán szokott sikerülni, sőt az egész történelemben egyetlen esetet sem tudnánk rá felhozni, hogy munkáslázadások le ne vehettek volna, pedig voltak olyanok is, melyek egész Európában elterjedtek évekig elhúzódtak. Ha Franciaországban az anarkisták jelenleg május elsején meg akarják kísérteni a száz esztendő előtti nagy forradalmat újra a negyedik rend érdekében, felejtik, hogy a nemesség és a papság csak néhány százezer főből állott s tehát Robespierre ez osztályokat lefejeztethette s igy szerezte meg a polgárságnak az uralmat Franciaországban. A harmadik rend azonban, vagyis e polgárság, jelenleg milliók szerint számlál s e milliók nem állanak a gilotin alá. A külföldön imitt-amott lehetséges a szocialisták polgárháborúja, bár reméljük, hogy nem kísérlik meg sehol. Magyarországon azonban szocializmus és munkáskérdés oly kevés alappal bírnak, hogy itt legfeljebb csak tüntethetnek. Világos, hogy nálunk az egész mozgalom importált és mesterkélt s nincs természetes ereje, melylyel győzhetne. ------------------------------------------------------------------ Mai számunk 14 oldal. A decentralizáció a pártkörökben — Saját tudósítóinktól. — Budapest, ápr. 30. A kormánypárt mai értekezletén élénk vita tárgyát képezte a királyi táblák megosztására vonatkozó törvényjavaslat. A vita csaknem kizárólag a táblai székhelyek s területek megállapítása körül forgott. Mindjárt kezdetén Görgey Béla azt a kérdést intézte a miniszterhez, voltaképpen mily állást foglal el javaslatának e részével szemben. Fali, Miksa bejelenti a házban előterjesztendő ama indítványát, hogy kimondatván, miként az Alföld jelentékeny részének érdekei kívánják Aradon kir. tábla felállítását, a törvényjavaslat két első szakasza ily értelmű átdolgozás végett utasíttassék vissza az igazságügyi bizottsághoz. — Varasdy szintén bejelentett egy indítványt, melynek értelmében Győr helyett Szombathelyen lenne kir. tábla felállítandó. — Szilágyi miniszter hangsúlyozza, hogy nem szabad a helyi érdekek dédelgetésének annyira menni, hogy az igazságszolgáltatás érdekei veszélyeztessenek, nem tett kifogást az ellen, hogy egyes képviselők a pártból választóik óhajának megfelelően szólaljanak fel a házban, de kérte, hogy e fontos szervezeti reform ne hagyassék nyílt kérdésnek. Boros Béni az aradi tábla érdekében szólalt fel ezután s kivánatosnak mondotta, hogy Felső-Magyarországon s a Dunántúl is állíttassák fel még egyegy kir. tábla. Ezután Tisza Kálmán szólalt fel, ezúttal először, mint a pártnak egyszerű tagja. Teljesen magáévá tette az igazságügy miniszter által kifejtett nézeteket, elismerését nyilvánító Arad érdemei iránt s örömét fejlődése fölött, de megjegyzi , hogy Nagy-Várad legalább is éppen annyira alkalmas székhelynek, egyaránt alkalmas két város közül pedig nem lett volna helyes az érdekelt terület legszélén fekvő Aradot választani. — Boros B. legalább annyit kért, hogy Arad ne N.Váradhoz, hanem Szegedhez csatoltassék. Az igazságügyminiszter ennek is ellene, nyilatkozott, ellenben hozzájárult Kubinyi Árpád amaz indítványához, hogy a rózsahegyi törvényszék területe Kassa helyett Pozsonyhoz csatoltassék. Ezt az utóbbi indítványt a pártértekezlet is magáévá téve, egyebekben azonban minden érdemleges módosítás nélkül elfogadandónak határozta a tvjavaslatot. A mérsékelt ellenzék ma este tartott értekezletet Királyi Pál elnöklete alatt. Tárgyalás alá