Budapesti Hírlap, 1892. november (12. évfolyam, 302-331. szám)
1892-11-12 / 313. szám
1892. november 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (313. ss.) amaz óhajtásnak, hogy Csáky gróf továbbra is tartsa meg a vallás- és közoktatási tárca vezetését, a mely óhajtás minden valószinüség szerint teljesedésbe is fog menni. Annál szerteágazóbb kombinációk tárgya a többi tárcák, legkivált a belügyi tárca. Komoly jelöltjeként e tárcának a pártban leginkább Rádsó Kálmán vasmegyei főispánt emlegetik. Sokat beszélnek Tisza Istvánnak a kabinetbe való esetleges belépéséről is. Ez a kombináció azonban egyálalán nem találkozik kedvező fogadtatással a kormánypárt zöménél. Perhorreskálja még azoknak nagy része is, kik az egyházpolitikai kérdésekben s a válság eddigi lefolyása alatt a Tisza-csoporttal tartottak. Remélik is, hogy az intéző körökben lesz elég belátás arra, hogy az új kabinet parlamenti helyzetét ne rontsák gyökerében meg Tisza István miniszterségével. Amit igen sokan már azért határozottan elleneznek, mert újabb tápot nyerne általa az a meglehetősen elterjedt gyanú, hogy a Tiszacsoport egész akciójában a liberális egyházpolitika csak ürügy volt, s a valódi rugót ambíció és családi tekintetek képezték. Polgári házasság a papíron. A P. Lloyd mai cikkelye azt sejteti, hogy a kötelező polgári házasságot csak elvben kapja meg az ország, mint annak idején az állami közigazgatást. „A polgári házasságnak — szól a cikkely — a gyakorlati életben való azonnali alkalmazása merő lehetetlenség, mert nincsenek meg rá a közigazgatási feltételek. De nem értjük, hogy mi gátolhatná a jövendő kormányt — föltéve, hogy megszerezte a reform alkotmányos előfeltételeit — hogy kötelező ígéretet tegyen oly értelemben, hogy a kötelező polgári házasság elvét legközelebb épp úgy szándékozik törvénybe iktatni, ahogyan annak idejében a közigazgatás államosításának elve törvénybe iktattatott. Bármily kicsinyben vélekedjünk is ez utóbbi törvényhozási tény felől, azt mégsem tagadhatjuk, hogy legalább félig szilárd alapot fektetett az állami közigazgatás kiépítéséhez. De képzeljük a hatást, ha a sokat emlegetett két cikkelyben foglalt elveket nem iktatták volna törvénybe, hanem csupán a kormány kinyilatkoztatta volna azokat ! Volna-e csak egy ember is az országban, aki ily deklaráció után a közigazgatási reformot fikciónál egyébnek tarthatná ? És ha — a mi iránt nincs kétségünk — komolyan veszik a kötelező polgári házasságot, mert azt föltétlenül komolyan is kell venni, beérhetnék-e egy ígérettel, mely az eszmét kezdettől fogva a leghátrányosabb szkepszisnek teszi ki ? Ezt kizártnak tartjuk. Szavak elrepülnek A törvények meg megmaradnak és a legsoványabb törvény többet ér a legkövérebb kormányigéretnél.“ Budapest, nov. 11. Az elnök-kérdés a függetlenségi párton. A függetlenségi és 48-as párt országgyűlési körében holnap délután lesz meg az elnökválasztás. A többség jelöltje tudvalevőleg Eötvös Károly s nem lehet kétség, hogy meg is fogják választani. De ez a választás — úgy halljuk legalább — egyáltalán nem lesz sima lefolyású. A szervezet megváltoztatása ügyében az e hetdiki értekezlet napirendretérést határozván el, ezt a kérdést nem igen lehet ugyan újra diskusszió tárgyává tenni, ilyen természetű vita tehát nem is várható. Mindazáltal a választás megkezdése előtt mégis fognak történni felszólalások, mégpedig két irányban. Szóvá fogják tenni Eötvösnek a Szapáry-kabinet lemondásakor tett ama kijelentését, a melylyel a még meg sem született jövendő kormánynak sietett tárgyilagos oppoziciót ígérni s ebből kiindulva, azt a szoros viszonyt, a melyben Eötvös Károly a volt és valószínűleg leendő igazságügyminiszterrel s az ennek sokszor — mint a konzuli bíráskodás ügyében — még a saját pártja ellenére is szolgálatokat tevő függetlenségi hírlappal áll. Ki fogják továbbá emelni, hogy feltétlen szükség van a többi ellenzéki pártokkal a fegyverbarátság fentartására, amire tudvalevőleg Eötvös nem hajlandó. Tesznek-e valamely konkrét indítványt, még nem bizonyos , de ez nem is lényeges, minthogy a többség el van határozva, hogy az elnökválasztást el nem halasztja és Eötvös Károlyt választja meg. Erre az elégedetlenek, akiknek az élén Polónyi Cséza áll — úgy beszélik — ki fognak lépni a pártkörből, a nélkül azonban, hogy valamely más párthoz csatlakoznának. Egy püspök a polgári házasságról. Szász Domokos erdélyi ev. ref. püspök terjedelmes emlékiratot intézett az igazságügyminiszterhez a házassági jog állami szabályozása tárgyában. Kimutatja, mily kontroverziókra vezet az, hogy házassági ügyekben minden felekezet saját hitelvei értelmében bíráskodik. E hitfelekezeti törvényeket azonban az 1868. évi 53. tc. bizonyos tekintetben az állami törvények jellegével és az egyházi bíróságok ítéleteit az állami bíróságok ítéleteinek erejével ruházván fel, a kontroverziók egész sora áll elő , nevezetesen a hitfelekezeti törvényeknek egymással s az állami törvényekkel, valamint az állami törvényeknek önmagukkal való összeütközései. E zűrzavaros, a felekezeti békét felforgató állapot egyedüli orvossága a házassági jog egységes állami szabályozása. Kéri tehát az igazságügyminisztert, • mint „széles tapasztalatokkal párosult tudással kapcsolatban hivatott kezdeményezőt,“ hogy „ez a kezdeményezés minden fölös késedelem nélkül történnék meg.“ Elkeresztelési ügy. A váci felsőjárás főszolgabírója Beller Imre rákos-palotai r. kat. lelkészt, akit Benkő István r.palotai ev. ref. lelkész elkeresztelés miatt panaszolt be, mint annak idején megírtuk, fölmentette. Az ügy II. fokú elbírálás végett most került Feldházy Mihály, Pest vármegye alispánja elé, ki a felmentő ítélet megváltoztatásával Beller Imrét a febrinikusi rendelettel megállapított kihágásban vétkesnek mondta ki s ezért 25 forint pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén saját költségén eltöltendő 3 napi elzárásra ítélte. Az ítélet megokolása kiemeli, hogy a panaszolt lelkész maga elismeri, hogy a keresztelési anyakönyvet az illetékes lelkésznek nem küldte át; az a védekezése pedig, hogy ez a szülők óhajtásához képest történt, meg nem állhat, mert egyes emberek óhajtása a törvény végrehajtását meg nem gátolhatja. A balázsfalvai érsekség betöltése. Budapest, nov. 11. A hazai oláh lapok hasábjain már megindult az izgatás, hogy az üresedésben levő balázsfalvai érsekségre az összeülő zsinat csak olyanokat válasszon meg jelöltekül, akik készek megvédelmezni a román görög-katolikus egyház nyelvét és intézményeit és nem politikai ügynökei a kormánynak. Egyidejűleg figyelmeztetik az illetékes testüleket, hogy a zsinat tagjaiul csak „kipróbált oláhokat“ válaszszanak meg. Miután a múlt vasárnap Szabó János szamosújvári püspök két bizalmas embere járt Nagy-Szebenben, a Tribuna ebből azt következteti, hogy Román Miron nagyszebeni román görög-keleti érsek támogatását kérték ki Szabó püspök érsekjelöltsége érdekében. A dologról különben a hirhedt lap Miron és Szabó feliratú vezércikkében így ír : „D (t. i. Szabó püspök), biztos lévén abban, hogy a románok bizalma soha nem fogja meghívni a főpapi trónra, célját úgy véli elérhetőnek, ha egy ellenséges kormány kegyét koldulja ki, nemzetének és egyházának felháborító elárulásával. Miután megszerezte e kegyet, azt hiszi, hogy pár magyarbarát szavazat segítségével biztosította magának az érseki söveget. És hogy tervei minden tekintetben tökéletesek legyenek, az ostor, kivel Isten meglátogatta a szamosújvári egyházmegyét, szétnéz maga körül s támogatókat keres a kormány többi ügynökei közt, kik a románok nyakán ülnek. Ezért látjuk Szabó püspök bérenceit itt Nagy-Szebenben, Román Miron érsek embereinek ajtai előtt ólálkodni, mert az érsektől jövő „jó szó“ hasznos lehet. Vagyis oly férfiakat, mint Lucaciu, fel kell függeszteni állásuktól s olyanokat, mint Miron érsek, barátokat kell megnyerni, mert ily módon szerzik az érseki széket a magyar alkotmányosság erényeinek és erkölcseinek korszakában. Magától értetődik, hogy Miron érsek elfogadja a barátságot, melyet a Szamos mellék testvére ajánl, mert mily gyönyörűsége volna az szivének, ha a balázsfalvai érseki egyházmegyében is egy Szabó-féle ember védpajzsa alatt meghonosulna a nyomorúság és viszály, mint amik alatt a román ortodox egyház „Almanach.“ A Singer és Wolfner cég ma küldte szét az 1893-ik évi Almanach első példányait. Szerkesztője Mikszáth Kálmán ; írói, Jókai Mórral az élükön : Beniczky-Bajza Lenke, Bródy Sándor, Cyarmathy Zsigáné, Herczeg Ferencz, Justh Zsigmond, Kozma Andor, Lipcsey Ádám, Mikszáth Kálmán, Rákosi Viktor, Sebők Zsigmond, Szalóczy Bertalan, Tábori Róbert, Tóth Béla és Vadnay Károly. Az elmúlt évben is körülbelül ezek a nevek szerepeltek az Almanach irodalmi részében, mi azonban úgy találjuk, hogy az Almanach irodalmi színvonala, a tavalyihoz hasonlítva, határozottan emelkedett. Hogy az Almanach dolgozótársai jól tudnak írni, arról a magyar közönség, amely a felsorolt nevek mindegyikét ismeri, éppen annyira meg van győződve, mint a kritika. Az idei Almanach azonban nem csak azt bizonyítja, hogy az írók jól tudnak írni, hanem azt is, hogy ezúttal kiválóan jól akartak írni. Bródy Sándor azt mondja az el nem készült novella történetében: „Ennek a piros könyvnek a tekintélye kezd kiállhatatlan lenni. Az emberek nem azt kérdik, hogy ez vagy az tagja-e a Kisfaludy-társaságnak, hanem, hogy irt-e a Mikszáth-féle Almanach-ba.il És Bródy Sándornak, amennyiben megjegyzése a könyvvásárló, (hiába tagadnék: van már ilyen is!) tehát a tulajdonképpeni publikumra vonatkozik, igaza van. Az Írók, ez igazság tudatában, éltek az alkalommal, hogy a szabad versenyben invenciójuk gazdagságát és modoruk előnyeit minél kedvezőbb világításban mutassák be, az Almanach olvasóközönségének pedig az a haszna e versenyből, hogy a többé kevésbé briliáns, de kivétel nélkül szeretettel és magasabb ambícióval megírt novellák egész sorát kapja. Ez a körülmény oly irodalmi jelentőséget ad az Ahnanac-nek, mely messzire felülmúlja az egyszerű szépirodalmi vállalat jelentőségét és ez a körülmény a Singer és Wolfner erkölcsi sikerének az alapja. A tizenöt elbeszélés közül csak találomra említünk egypárt. Ott van Vadnai Károly A vörös kéz című novellája, az író ismert finom modorában, de hatalmas társadalmi perspektíva keretében megírt életkép. Justh Zsigmond Kihűlt csillag fénye című dolgozata e filozofáló poéta legköltőibb alkotásai sorába tartozik. Lionel, a fiatal angol katonatiszt, Indiában állomásozik, valahol Lahore mellett. Egy nap felbukik a lóval és szörnyet hal. Angliában élő menyasszonya, Jessie, távirati utón értesül a szerencsétlenségről, az indiai tengeri posta azonban később, még heteken át hozza neki a szerelmes leveleket, melyeket vőlegénye még életében irt. Az író kitűnően festi azt a fantasztikus lelki állapotot, melyben a szerelmes Jessie a túlvilági postát fogadja. Pompás dolog Kozma Andor Hűsége. Az életből vett platonikus dragonyos alakját valóságos lélektani bravúrral írta meg Kozma. A Budapesti Hírlap belső dolgozótársai közül hárman írtak az Almanach-ba : Tóth Béla A pellengér, Rákosi Viktor Kelemen és Pattantyús, Herczeg Ferenc pedig A protektor című elbeszélést. Rákosi Viktor elbeszélését lapunk mai tárcarovatában reprodukáljuk. 3 nyög. Valóban : par nobile fratrum ! Láthatjuk tehát, hogy a győzelmet még nem szereztük meg, ha a görög-katolikus érsek megválasztásának joga el van is ismerve. Azért a papság és a nép kötelessége jól intézni minden döntő tényt s nem szabad megengedni, hogy a gyengelelküek közül se kösse le magát senki egyetlen szavazattal sem a farkasok mellett, kik a pásztorbotot bitorolni szeretnék. A román görög-katolikus papságtól függ most, hogy Balázsfalván olyan érsekünk legyen, aki úgy esze, mint szíve szerint megfelel a nemzeti egyház érdekeinek és az isteni rendelésnek.“ A Gazeta Transilvaniei jelenti, hogy a kormány megkérdezte az összes román görög katolikus püspököket (Pável Mihály nagyváradi, Szabó János szamosujvári és Mihályi Viktor dr. lugosi püspökről van szó), hogy mi az ő nézetük a balázsfalvai érsekségnek választás útján való betöltéséről. A megkérdezett püspökök mindannyian a választás jogos volta mellett nyilatkoztak. Az említett lap értesülése szerint a balázsfalvai érsekségre a zsinat által megejtendő kijelölő gyűlésen mint királyi biztos Iioszú József, az állami számvevőszék alelnöke fog szerepelni.