Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-12 / 282. szám
k belőle egyet-mást elalkudni. Hanem a reform az oka, vagyis az, hogy a reform rajtuk van és érckötelékkel kötözi őket egymáshoz. Aki közülök menni nem akar, azt nincsen hatalom, amely kidobja bársonyos székéből. Tehát sakkot adnak egymásnak a főrendiházban, a sajtóban, de megmattolni nem képesek egymást. Ahhoz egy véletlen baklövés kell, amely egyiknek vagy másiknak segítségére jöjjön. A korona pedig nézi, vár, unja ezt a játékot, mert az is sakkban van. Előtte úgy fél a párt ), hogy nagyobb válság esetén szükségképp új választásra kellene bocsájtani a dolgot, de új választás esetén kimondhatatlanul megszaporodva jönne a házba a szélsőbaloldal. Az ugyan megcsinálná a reformokat is, de csinálna még valamit, ami csak igen kevéssé hasonlítana ahhoz a végsőig vitt konzervativizmushoz a közjogban, mely mostan karöltve jár a liberális egyházpolitikával. És ezt a korona szives volt el is hinni tanácsadóinak és tűri a szabadelvű — sakkozást. Számvevőszék és minisztérium konfliktusa. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 11. zólag 1889-ben hozott országos határozat ama pontjába, mely szerint az évek közötti ily hitelátruházás csak a törvényhozásnak újabb fölhatalmazása alapján vehető igénybe. Fölkérte tehát erre a körülményre való utalással a kereskedelmi minisztert, hogy a szóban forgó összeget az 1893. évi hitel terhére vezettesse át. A miniszter megtagadta eme kérés teljesítését, megjegyezvén, hogy „tudtával nem áll fönn oly törvényes intézkedés, amely bárminő korlátot szabna eléje abban, hogy az egyes vasutaknak biztosított államsegély egyszerre egész összegében fizettessék-e ki és hogy az évi részletek egyenlőek legyenek-e és hogy abból, hogy a miniszter óvatosságból — nehogy túlkiadások álljanak elő — az engedményesekkel szemben föntartja magának, hogy e segélyösszegeket több évi részletekben is törleszthesse, egyátalán nem következik hogy a segély bizonyos részeit korábban is ne folyósíthassa, ha a költségvetési hitelből fedezet áll még rendelkezésére.“ Az állami számvevőszék tanácsülése ezt az átiratot tüzetesen megvitatván, egyhangúlag abban állapodott meg, hogy itt az 1889-iki országos határozatba ütköző évek közti átruházás esete forog fenn s ennélfogva az ügyet a minisztertanács határozata alá bocsátotta, azon hitben lévén, „hogy a minisztertanács kiváló hivatása őrködni a felett, hogy számviteli és ellenőrzési rendszerünk alapelvei csorbát ne szenvedjenek.“ A minisztertanács kijelentette, hogy „véleménye szerint a kereskedelmi miniszter nem jött összeütközésbe az 1889-iki országos határozattal, midőn az 1892. évre helyi érdekű vasutak segélyezésére megszavazott hitelnek egy részével egyes, akkor vagy régebben létrejött helyi érdekű vasutakkal szemben fennálló tartozásait az abban az évben esedékes és a törvényhozással is közölt részletnél nagyobb összegben törlesztette.“ Az állami számvevőszék nem nyugodhatott meg a minisztertanács eme határozatában, amely nézete szerint téves, mert a törvényhozás az 1888. IV. tc. 7. §-ával magának tartotta fenn a helyi érdekű vasutak segélyezésére évente fordítható öszszegnek egyes évekre költségvetésileg vagy pedig a kereskedelmi és pénzügyi miniszterek egyetértő előterjesztése alapján való megállapítását. E fentartás pedig kizárja azt, hogy a segélyezés általányozásnak tekintessék s kötelességgé teszi az évenkint mutatkozó szükséglet tüzetes indokolását, amely indokolás tartalma s az egyes vasutakra vonatkozó jelentésekben foglalt részletezések adják meg a hitel felhasználására nézve a jogcímet. Mindezeknél fogva az állami számvevőszék a miniszter eljárásában törvényeink s országos határozat által tiltott eljárást lát, melynek általánosítása az országgyűlés s az állami számvevőszék ellens útbaigazítaná az írókat, de a közönséget is. Nem veszik az irodalmat komolyan. Ha volna tiszteletet parancsoló kritikánk, akkor nem volna baj, ha mellette a fiatalok is megpróbálnák erejüket. De csupán csak a fiatalokra bízni a kritikát, amely ily kis irodalmi társaságban, minő a mienk, nehezen óvhatja meg szabadságát, igen veszedelmes dolog. Úgyis nem mindig jó úton járt a magyar kritika. Nagyon abstrakt volt, csupán csak esztétikai szabályok után indult, a melyek maguk is kétségesek s melyeknek alkalmazása még nagyobb eltévelyedés veszélyével járt. Egy Gyulai, a maga erős közvetetten érzékével, magyaros szellemével, egészséges világnézetével tökéletlen fegyverekkel is boldogulhatott; a nálánál kisebbek igazságtalan és céltalan tortúrává tették a magyar kritikát. A fiatalok azzal kárpótolják magukat, hogy mindent dicsérnek, de oly ügyetlenül, hogy senkinek sincsen kedve az agyondicsért könyveket el is olvasni. Évek óta hallszik, hogy a Kisfaludy- Társaság kritikai lapot akar indítani. Nem helyeselném a vállalkozást, de nagyon jó gondolatnak tartanám, ha anyagilag támogatna egy komoly kritikai vállalatot. A magyar irodalom nagyon magára van hagyatva. Én is megbízom életerejében és hiszem, hogy ki fog lábbadni a mostani bajokból. De mégsem ártana, ha okos kritikai higiénával elősegítené, a gyógyulás folyamatait őrzési működését megbénítaná, sőt majdnem lehetetlenné tenné s végeredményében oda vezethetne, hogy minden egyes minisztérium számtalan módját találná ugyanez alapon s ugyanily megokolással annak, hogy az eszközölt megtakarítások minden áron elköltessenek, épp igy annak is, hogy a következő évben előreláthatólag felmerülendő túlkiadásokat egészben, vagy részben az előző év megtakarításából fedezzék; mindkét esetben pedig nemcsak az országgyűlés ellenőrzési joga sértetik meg, de az illető évek költségvetésének és zárószámadásának reális alapja is. Az 1870. XVI. t.-cz. 9. §-ában megállapított felelősségére való hivatkozással bejelenti tehát az állami számvevőszék elnöke ezt az ügyet az országgyűlésnek, bizalommal remélvén, hogy döntése és elhatározása az állami számvevőszék által föltett elveket sértetlenül fenn fogja tartani s mindenesetre eme, az állami számvevőszék nézete szerint, téves eljárásnak legalább is rendszeresítését és általánosítását lehetetlenné teeni. Az országgyűlés közelebb hivatva lesz dönteni egy érdekes kontroverzióról, mely az állami számvevőszék és a kereskedelemügyi miniszter között merült fel, melyben a minisztertanács a kereskedelemügyi miniszternek adott igazat,,, de az állami számvevőszék nem nyugo. ...esett meg a minisztertanács határozatában s az országgyűlés döntése alá terjesztette az ügyet. ■ ■ . Az állami számvevőszék megkeresése folytán ugyanis a kereskedelmi miniszter megküldte hozzá a több helyi érdekű vasút részére biztosított állami ■hozzájárulások kiutalványozására vonatkozó ügyiratokat. Kitűnt ezekből, hogy a helyi érdekű vasutak segélyezésére 1892-re engedélyezett 300.000 frtból abban az évben felhasználatlan maradt 38.035 frt, amely összegből több helyi érdekű vasútnak az 1893-ra járó s ebben az évben kifizetendő segélyösszegek fedeztettek. Az állami számvevőszék azt találta, hogy ez az eljárás beleütközött a zárószámadásokra vonatko-Arany idejében úgy látszott, mint ha a magyar szellem véglegesen felülkerekedett volna. Hol van oa az a végtelen ragaszkodás mindenhez, a hit igazán magyar? Érdemes elolvasni Riedl Frigyes szép könyvét Arany Jánosról, mely tele van ebbeli tanulságokkal. Riedl néha talán nagyon közelről, nagyító üveggel nézi Aranyt, de Aranyt szabad így is nézni. Arany is tanult idegenektől, de először magyar szellemmel tanult, azután egészséges lévén, egészséges dolgokat tanult. A mi ifjú tehetségeinknek a beteges, túlérett dolgok iránt van fogékonyságuk. E bajoknak egyik forrása, hogy kevés a folytonosság szellemi életünkben. Külön kellene arról tanulmányt írni, mily végzetes dolog volt az, hogy Arany János Nagy-Szalontán érlelődött nagy íróvá, nem a nemzet szellemi életének középpontjában, régi olvasmányok hatása alatt, úgy, hogy a körülötte lüktető élet csak eltompított kifejezésre talált műveiben. Ha Arany János modern író lett volna, akkor fiataljaink nem mehetnének el mellette,oly közömbösen. De jól vigyázzanak! Arany János, mennél jobban eltávolodnak tőle, annál inkább nő s őket még kicsinyebbeknek tünteti föl. Ha mellette maradnának, ők is nőhetnének vele együtt. Ha fiataljaink sejtenék, hogy műveiket mily gyorsan felejtik majd kortársaik, a szép kiállítással és illusztrációkkal egyetemben, talán mégis meghökkennének. ...... . Régi panasz régi betegségről: nincsen irodalmi kritikánk, amely a közönség felfogásának, benyomásainak, érzésének adna hangot Alfa. BUDAPESTI HÍRLAP, (282 sz.) 1894. október 12. Budapest, okt. 11. Belépés a szabadelvű pártba. Kullmann János, a szepes-szombati kerület országgyűlési képviselője, ki a polgári házasság fölött való képviselőházi viták alkalmával kilépett a nemzeti pártból, a mai napon belépett az országgyűlési szabadelvű pártba. Püspöki konferencia. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 11. Vaszary Kolos hercegprímás budavári palotájában a püspöki kar ma délelőtt értekezletet tartott, amelyen a következő főpapok vettek részt : Vaszary Kolos hercegprímás, Csuszka György kalocsai érsek, Schuster Konstantin váci, Bende Imre nyitrai, Firczák Gyula munkácsi, Bubics Zsigmond kassai, Meszlényi Gyula szatmári, Hornig Károly br. veszprémi, Steiner Fülöp székesfehérvári, Rimély Károly besztercebányai, Mihályi Viktor lugosi, Szabó János szamosújvári, Vályi János eperjesi püspökök és Fehér Ipoly pannonhalmi főapát. Összesen tehát tizennégy egyházfő jelent meg, akiket a hercegprímás szives szavakkal üdvözölt s délelőtt 10 órakor, rövid imádság elmondása után, megnyitotta az értekezletet. A szabadelvű javaslatok. Első tárgyként a főrendiházban megbukott két egyházpolitikai törvényjavaslat további sorsáról tanácskozott a püspöki kar. Mindkettőre általánosságban véve, kimondották, hogy amennyiben a javaslatokat a kormány másodízben is a főrendiház elé viszi: azokkal szemben insolidum föntartják eddigi álláspontjukat, amelynek érvényesítésére épp úgy törekedni fognak, mint ez a most lezajlott tárgyalások alkalmával történt. A vallás szabad gyakorlására vonatkozó javaslattal szemben a másodszori tárgyalásnál is erős akciót fog kifejteni a püspöki kar s különösen a felekezetnélküliség törvénybeigtatása ellen fog a legerősebben küzdeni. Hiszi is, hogy ebben a kérdésben nem marad kisebbségben. Az izraelita vallás recepciójának politikai és társadalmi oldala ellen a püspöki karnak nincs kifogása. De nem járulhat szavazatával oly törvényes intézkedéshez, amely a magyar nemzetet megfosztaná keresztény jellegétől. A püspöki karnak több oldalról is kifejezett felfogása szerint egész helületünk, a történelem századaiban kifejlődött összes institúcióink elannyira össze vannak forrva a kereszténységgel, hogy a históriai és természetes kapcsok megszakításától a magyar állam megrendülését kell féltenie. A kereszténység kebeléből való kivetkezésre vonatkozó részhez semmi esetre sem járulhat hozzá, mert ez a keresztény felfogás megtagadása volna. Természetes, hogy a főpapi kar a világi főrendek közös értelmű akcióját nem kísérheti szimpátia nélkül. Arról, várjon a kormány fog-e majd a részletekre vonatkozó egyezkedést megpróbálni, idáig nincs tudomása a főpapi karnak. De ez, —az Eötvös báró és Szilágyi minisztereknek a javaslatok változatlan föntartására vonatkozó elvi kijelentéseik folytán, — egyelőre kizártnak tekintendő. Gondoskodás történt az iránt, hogy az egy-