Budapesti Hírlap, 1896. október(16. évfolyam, 270-300. szám)
1896-10-01 / 270. szám
Budapest, 1398, b^^iaj(’,október l.h Előfisetéslárak: Egéea 3 frt 30 kr., agy hónapra 1 frt 20 kr. »]^;,i|.!fj( yvtáwJ l&irdetázek nonparellis Kogtetettik lalotswMp, hétfőn és ttanep bt*p rrió capon is. B&KOJJ Jiao. ~'~~'J* ' Egy*» $lám fit, helyben ^lerkswtWfl Sasetéslarak: Egéea évré IA frt, félért« 3 frt, negyedévre 3 frt 30 kr., agy holoapra 1 frt 20 kr. Megjelenik miore»a*p, hétfőn és üunép utcn való cspen is. Fösacikeajtó és Uptolajdoai Kiköti J*n0. hirdetések noaparelllo* szájul Egy*» asám ára helyben ia kisdéhlistal: VNIL, Bükk Szilárd-utó* 4. a*. •■zimütissal dUJejuhia »serint. 4 kr., vMeksn 8 kr. i- ,«gsmiasa^ssisasg»MasasssBTTOZiassaisa»«aaBS»»*aa^ iT,i^^.>^rrrrlií;r»'inr.Tr-'.vii-if gB, {‘Tisztelettel............................................. ' Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy • cím az illető postahivataloknál az előfize*etés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A feloszlatás. . ..... .ír • : V '' • ■*-Budapest, szept. 30. Ma végre a kormány nyilatkozott s beszéde szerint immár csak napjai vannak az országgyűlésnek, mégpedig mint mondani szokás: megszámlált napjai. A millenium vége egy nagy országos választás, alég pedig ha, jelek nem csalnak, olyan választás, aminőt nem látott eddig az ezeréves Magyarország. Választás teljes katonai mozgósítással, amelyre alig , tudunk remegés nélkül gondolni. A katonaság döntőbb szerepet lesz hivatva játszani benne, mint a választóság. Ha valaha igaz volt, hogy a hadsereg nem a háborúért van a világon, hanem hogy biztosítsa a békét, akkor ez a mondás most fog csalbizonyosodni... Mert valószínű, hogy, katonaság nélkül inkább országos verekedés lenne ez, semmint választás. Mert ahogy a párturalom a legszebb alkotmányos jog mostani gyakorlását előkészítette, s aminek úgyszólván főpróbája volt néhány időközi választás Nyitrán és más egyebütt, az az új választást a létért való elkeseredett harccá fogja tenni. Eredménye pedig alkalmasint egy pirrhusi győzedelem lesz. A pirrhusi győzelem az, amitől a megvert fél a harcban esik el, a győztes pedig a harc után. De ne foglalkozzunk előre a jövő e véres képeivel, amelyeket úgy sem fogunk elkerülni. Ráérünk akkor, bár akkor se kellene velük foglalkoznunk. E helyett nézzük meg a helyzetet, amelylyel immár szemben állunk. Világosnak tetszik előttünk, hogy a kormány csak éppen a milleniumra való tekintettel halasztotta eddig is e szerencsétlen országgyűlés kivégzését. Mert hiszen a feloszlatás által megsemmisül jóformán minden munkájának az eredménye, amelylyel idejét az utóbbi hónapokban eltöltötte; a pénzügyi bizottság tárgyalása a költségvetésről semmis; a kvótabizottság munkája semmi; a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása a kútba esett. Bánffy báró a miniszterelnök még azt remélte, hogy ezt a javaslatot a főrendek egészben el fogják vetni. Híveit ma be sem hívta a tárgyalásra, hadd legyen a klerikális táboré a többség. De ez a többség nem ment a csapdába. Elfogadta általánosságban a törvényjavaslatot, csak a megmódosította. Azonban törvény nem lehet belőle, mert a föloszlatással becsapják előle a képviselőház kapuját. Igazuk volt azoknak, akik kezdettől fogva azt állították, hogy a szabadelvű párti többség soha sem vette komolyan ezt a törvényjavaslatot. Eképpen sok munka, tömérdek költség kárba vész. Az új országgyűlés november elején ülhet össze. Másfél hónapja lesz a megalakulásra, a fölirati vitára, a budgetőtárgyalásra (indemnitivel) és a kiegyezési alku megindítására. Ez még akkor is sok volna, ha csupa szabadelvű képviselő jönne ide a választásból, ami pedig még nem egészen valószínű. Vegyük ehhez hozzá azt a barátságos kedvet, amelyet a választás élet-halál harcából az ellenzékek összetört romjai magukkal fognak hozni s akkor azt mondhatjuk, hogy ha nem is bizonyos, de legalább is több, mint valószínű, hogy a tavasszal — még egyszer fogunk választani. De történhetnek más csodák is, mert a poltika kiszámíthatatlan, as tud magán segíteni választás nélkül is, ha kénytelen vele.' *.***..»•• ORSZÁGGYŰLÉS..., ' t. Budapest, uiept. 30. Egy pillantás a főrendiház ülésére mindenkit meggyőzhetett arról, hogy az egyházpolitikai ellenzék ezuttal nagy többségben van s a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat papi szakaszait el fogja vetni. A katolikus püspöki karból senki sem hiányzott, a padok a két bíboros széke mögött egészen megteltek, a görög keleti szerb és román püspökök is mind eljöttek. Zichy Nándor és Esterházy Miklós Móric grófok egymás mellett ültek, első vezette a vitát, Esterházy intézte a tábort, mely a jobb oldalt elfoglalta s néhány helyet a bőrrészen is. Hetvennyolcan voltak az első felállásnál az ellenzék s negyvenöt a kormánypárt. Ez tehát nem jött be, mert a kormány nem hívta. Ebből mindenki azt következtette, hogy a kormány a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat bukását nem bánja. És meg is bukott, de nem egészen úgy, amint a kormány remélte, hogy az ellenzék el fogja vetni, az egészet. A főrendi ellenzék csak megmódosította a javaslatot. Elsőbben bevette a büntető törvénynek az izgatásról szóló szakaszait is, melyeket akormány a közjogi oppozícióra való tekintetből kihagyott, azután pedig kitörölte belőle a papoknak választási "izgatására kiszabott büntetését. Ezzel már most az egész törvényjavaslat visszakerülne a képviselőházhoz, ha a Házat föl nem oszlatnák. Amint az ülés megnyílt s Glasska György, kalocsai érsek, e király nevenapja alkamából a főrendek hódolatát kifejezte, fölkelt Vécsey József báró s kérdést intézett a miniszterelnökhöz az országgyűlés feloszlatása iránt. Bánffy szívesen megelőzte a képviselőházat, abbeli kijelentésével, hogy igenis legközelebb a feloszlatás iránt- a király, elhatározását ki fogja kérni s több érdemleges ülést a főrendek nem tartanak. Erre Vácsev ■ József báró még egy kérdéssel alkalmatlankodott Perczel Dezsőnek, a választások szabadságára, a lajstromok kezelésére, a visszaélések megszűnte tizére és a katonaság kirendelésére nézve, amire Ferczel azt felelte, hogy mindez a törvény rendelése szerint fogintéződni. Válaszát sem a kérdező, sem a Ház többsége tudomásul nem vette. Áttértek ezután a kúriai bíráskodásra, a mai napirendre. Erdély Sándor igazságügyminiszter bevezető beszédben megokolta és védel- mezte javaslatát. Rövid beszédét figyelemmel hallgatták, éles nem volt Ezután három nagy beszéd következett katolikus részről ellene, Samassa, Zichy Nándor és Schlauck szónoklatai, protestáns részről pedig Szász Károly magyarázta meg a hajó, papjai nevében is, hogy őket a papi paragrafus nem sérti, azt tehát változatlanul elfogadja. Az egri érsek volt az, ki a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását indítványozta. Tette ezt egy nagy beszéd kíséretében a parlamentarizmusról, a képviseleti rendszerről, a szabad választásról és a visszaélésekről, a pártmonopóliumról és miniszteri mindenhatóságról, radikalizmusról a kormányon és kétségbeesésről az ellenzéken és e betegállapotok veszedelmes kinövéseiről és következményeiről. Akadémikus beszéd volt ez, de politikai vonatkozásai miatt a kormányt kelemetetnül érinté. Sokakat meglepett, mert azt hitették, hogy Samassa szabadelvű párti..• ■ é. Meglepő volt Kegovich’.István gróf is rövid nyilatkozatával a papi éa, nemzetségi pséragranusok ellen. ? 'r-' Zichy Nándor gróf tette a részletes tárgyalásnál az indítványokat Röviden okolta meg az elsőt a büntető törvénykönyv közjogi és házasságjogi szakaszának teljes, szövegben átvételéről. Az igazságügyminiszter ellenezte, a Ház elfogadta. A másodikmódosítványt a papi szakaszok eltörlését követelte. A néppárt vezére nagy hévvel beszélt a papság , mellette támadta a kormányt, hogy a püspökökre ráír, az egyházi kormányzatba avatkozik. A püspökök és a jobboldal zajosan helyeselték a szónokot, kit szenvedélye erős kifejezésekre ragadott, melyek ellen Erdély Sándor, igazságügyi miniszter, védte a kormányt. Schlauch Lőrinc bíboros nagy készült beszéddel zárószónok akart lenni s igen nagy figyelműt keltett, mert valóságos egyházpolitika: beszédet mondott, visszapuláatissal az el keresztelési rendelettől a kúriai bíráskodásig. Úgy tüntette fel az egész szabadelvű politikát, mint támadást a katolikus egyház ellen s. azután a magyar állam és* a katolikus* egyház közötti jogviszonyt fejtegette történeti alapon s politikai s nemzeti jelentőségében. Ez a beszéd hideg és metsző volt, mint a beretva. Ez indította Saiss Károlyt, az egyetlen protestáns püspököt, ki jelen volt, arra, hogy rögtönözve feleljen az indirekt szemrehányásokra , a kormány javaslatát védje. Ha nem, merül annyira a teológiai kérdésekbe, szerencs csápebb napja lett volna. A szavazások elől kiment Bánffy.-bén~ maradtak Perczel, Erdély,Wlassics, Darányi, és Lukács. Próbát játszattak . tartani, abból, hogy milyen az, ha a kormányt leszavazzák. SSfei anámank 20 olfifeL ~ . aKw fm A főrendiház ülése. Élnék: Vay Bála báró, Jegyzők: Gáli József, Gyulai Pál, Osiriky .gróf , •• - 1 • • •. .. A kormány részéről Jelen - vasmak j^BánYV':* Dezső báró, Dániel Ernő, . Erdély Sándor, Perczel Dezső, Wlsssics Gyula, Lak^á jafÁsló, Darányi Ignác. : . ..; ' ó; ^ , ■' . ■ . ■ 7 A napiend előtt fölszólalt. ' Császka GyÖxgy kalooS** érsek: Nagyméltóségű elnök ur, méltóséges főrendek fő császári és apostoli királyi felségének, legkegyelmesebb urunknak és királyunknak jövő hónap 4-én öljük dicső