Budapesti Hírlap, 1897. október(17. évfolyam, 273-303. szám)
1897-10-07 / 279. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP. (279. sz.) 1897. október 7. jég, hogy a szegényalap javára követelhet áldozatot. A jog jog s ha joga volt ma szegényalapra kérni, joga volna a jövőben a községi, a nyugdíj s a kortesalapra is áldozatot követelni. A közgyűlés lefolyása a következő volt: Bejelentések. Márkus József elnök bejelentette, hogy a közmunkatanácsban s a központi választmányban egy-egy tagsági hely megüresedett s azt a jövő ülésen töltsék be. Bejelentette, hogy a tiszti főorvosi állás is megüresedett, de kéri, hogy azt az általános restaurációig ne töltsék be. A főorvosi helyettesítéssel Schermann Adolf dr.-t bízták meg. Klotild kir. hercegasszony megköszönte a fővárosnak a László-Otthon számára tett alapítványát. Irányi Dániel-utca. Faller Ferenc főjegyző fölolvasta Pártos Béla indítványát, hogy a lerombolt Irányi-utca helyett a Kalap-utcát nevezzék el Irányi-utcának. Habothy Sándor azzal toldotta meg az indítványt, hogy a Kalap utcát Irányi Dániel-utcának nevezzék. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta, amit Pártos Béla meg is köszönt. A gellérthegyi pálmakert. Budapesten tavaly Pálmákért Egyesület alakult, hogy a Gellérthegy déli oldalán nagy parkot létesítsen. A park céljára szükséges 20.000 négyszögöl terület részben magánosok, részben a Kerkápoly- Bodor alapítvány és a főváros tulajdona. Az egyesület, a mintegy 150—170.000 forint értékű magántelkeket a saját költségén hajlandó megszerezni, a fővárost pedig arra kéri, hogy az alapítványi területet szerezze meg s a fővárosi telkekkel együtt adja át az egyesületnek. Az egyesület hetven évre részvénytársaságot alakít s hetven év után a társaság összes ingatlanas beruházása a főváros tulajdonába menne át. A részletek megállapítására ad hoc bizottság kiküldését kéri az egyesület. A telekeladó s a pénzügyi és gazdasági bizottságok még a tárgyalásba sem akarnak belemenni, mert az üdülőhelyek létesítése nem részvénytársaságok feladata és a Gellért-hegy szabályozása s a citadella fölhasználása még nincsen megállapítva. A tanács ellenben a pálmakert létesítését a közérdekre üdvösnek tartja s azért azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a tárgyalásokat kezdje meg s az ad hoc bizottságba képviselőit küldje ki. Preyer Hugó alig talál elég erős szavakat a tanács amaz eljárásának jellemzésére, hogy a fővárosi vagyont a magánspekulációnak akarja elajándékozni. Azelőtt különböző címeken egyesek spekuláltak fővárosi telekre, amióta ennek a közgyűlés egyszer s mindenkorra útját vágta, az egyesek egyesületeket és részvénytársaságokat alakítottak s igy próbálnak olcsó fővárosi telekhez jutni. A pálmakerttársaság még tovább megy s nem elégszik meg a fővárosi területtel, hanem azt akarja, hogy a főváros vegyen is nekik telket. A Gellérthegy jövőjét nem áldozza föl egy részvénytársaság kedvéért. Kéri, hogy a társaság kérését egyszerűen utasítsák el s még csak tárgyalást se kezdjenek vele. A közgyűlés nagy többséggel elfogadta az indítványt s ezzel a gellérthegyi pálmakertet eltemette. A végzetes télihiba. A főváros tavaly a gyalogjárók elfoglalásáról szabályrendeletet készített s kimondotta, hogy a két méternél keskenyebb gyalogjárót üzleti célokra elfoglalni nem lehet, az ennél szélesebb gyalogjárónak pedig csak negyven százaléka foglalható el. A szabályrendelet leírásakor azonban tévedésből a két méter helyett három métert írtak s igy küldték föl jóváhagyás végett a miniszterhez, aki jóvá is hagyta. A tévedést csak azután vették észre és kérték a minisztert, hogy határozatát korrigálja meg, mert az csak tollúiba volt. A miniszter azonban azt válaszolta, hogy ő csak azért hagyta jóvá a szabályrendeletet, mert abban három méter volt. A három méternél keskenyebb ,gyalogjáró elfoglalását nem engedi meg. A miniszteri leirat alapján a tanács azt javasolta a közgyűlésnek, hogy nyugodjék meg a tévedésben és módosítsa a miniszteri leiratnak megfelelőleg a szabályrendeletet. A közgyűlés azonban Némai Antal indítványára egyhangúlag elvetette a tanács javaslatát s azt határozta, hogy újra fölkr a miniszterhez, hogy a tavalyi szabályrendeletet hagyja jóvá. Az Újépület pályadíja. Az Újépület telkének szabályozására a főváros pályázatot irt ki. A pályázati feltételekben kikitette, hogy a szerző jeligés levélben köteles magát megnevezni s hogy csak magyar állampolgárok pályázhatnak. A pályázatra 26 pályaművet adtak be s a zsűri az ezer forintos első dijat a Babér jeligéjű tervnek ítélte oda. Fölbontották a jeligés levelet, de abban név helyett csak annyi állott, hogy a szerzők csak akkor nevezik meg magukat, ha az első díjat megnyerték. Nemsokára Binder Ferenc, Furthmann W. és Lepuschitz L. jelentkeztek, mint a Babér terv szerzői s kérték az ezer forintot. A tanács fölhívta őket, igazolják magyar honpolgárságukat. E helyett Furthmann és Lepuschitz nyilatkozatot adtak ki, hogy ők csak segítettek Bindernek, aki egyedüli szerzője a tervnek. A tanács e nyilatkozatra sem adta ki a pályadíjat, mert a szerző a jeligés levélben nem nevezte meg magát s igy a pályázati föltételeknek nem felelt meg. Binder a tanács határozata ellen a közgyűléshez felebbezett. Rónai Károly dr. nem tartja méltányosnak s igazságosnak, hogy a szerző ne kapja meg azt a pénzt, a melyet megszolgált s indítványozta, hogy legalább méltányosságból fizessék meg Bindernek a munkáját, mert a mérnöki hivatal a kivitelre elfogadott terv készítésénél Binder tervét használta föl. A közgyűlés nagy többsége elfogadta Rónai indítványát. A Magyar Metropol-vasút. A magyar ipar és kereskedelmi bank Magyar Metropol-vasút név alatt földalatti villamos vasutat tervez a Lipót-körúttól a ferencvárosi pályaházig, a Kigyó-tértől a Hungária-körútig, s az Újépülettől a Duna alatti alagúton át a svábhegyi fogaskerekű vasútig. A kereskedelemügyi miniszter az előmunkálati engedelmet megadta, s ennek alapján a vállalat kidolgozta a részletes terveket, s arra kéri a fővárost, hogy a közterületek átengedésének módozatait állapítsa meg. A mérnöki hivatal kijelenti, hogy a tervezett vasút a főváros közlekedési viszonyait emelni fogja, s az a hatóság támogatását megérdemli, kivitele azonban nehézségekbe ütközik. Először is a vasút kiépítése hosszabb ideig fogja akadályozni a rendes forgalmat, de ezt nem tekintve, a vasutat 8 és széles utcák alatt is tervezik, ahol a föld alatt már meglevő különböző csővezetékek áthelyezése nehéz lesz. Ezenkívül a tervezők az Újépület telkének rendezését, s az eskütéri híd építésével kapcsolatos szabályozásokat már befejezettnek tekintik és a valóságban még nem létező tényezőket vesznek kombinációba. A mérnöki hivatal mindamellett nem akarja megakadályozni a vasút építését s azt javasolja, hogy a közigazgatási bejárás megadását kérje a főváros a minisztertől s a bejáráson, függetlenül a megoldás módjától, általános kikötéseket tegyen a főváros , egyben fölsorolja az összes műszaki feltételeket. A középítési bizottság s a tanács is hiányosnak tartják a terveket, de tekintetbe veszik, hogy a vasút fontos és eddig nélkülözött közlekedési érdekeket pótol s azt javasolják a közgyűlésnek, hogy a terveket a közigazgatási bejárás alapjául fogadja el, a közterületek átengedését elvben mondja ki, de azzal a kikötéssel, hogy a főváros érdekeire vonatkozó műszaki és pénzügyi feltételeket a közigazgatási bejárás és a későbbi tárgyalások folyamán fogja megállapítani. A közgyűlés a tanács javaslatát változatlanul elfogadta. A sütők, cukrászok és mézeskalácsosok szabály,rendelete. A főváros már öt esztendő óta akar szabályrendeleteket csinálni a sütőkről, cukrászokról és mézeskalácsosokról. 1895 július 12-én a közgyűlés meg is hozta a határozatot, de a belügyi miniszter a szabályrendeletet módosítás végett visszaküldte. A közgyűlés 1895 junius 26-án nem fogadta el a miniszter által ajánlott módosításokat s a szabályrendeletet újra felküldte a miniszterhez. A miniszter másodszor is visszaküldte. A főváros ugyanis szabályrendeletileg akarta megállapítani a kenyérsütéshez használt burgonya és víz maximális mennyiségét. Ki akarta mondani, hogy a kenyérsütéssel való foglalkozáshoz iparhatósági engedelem kell, vagyis az a sok szegény asszony, aki ma a piacokon kenyeret árusít, elveszítené ezt a keresetét. Harmadik kikötése azt volt a fővárosnak, hogy a kenyér és péksütemény súlyát és árát a hatóság állapítja meg. A miniszter egyik intézkedéshez sem adta meg az engedelmet s a tanács ma azt javasolta, hagyják ki azokat az intézkedéseket a szabályrendeletből, hogy végre jóváhagyott szabályrendelet legyen. Indítványozta továbbá, hogy írjanak föl a belügyi miniszterhez, hogy a kenyérben fölhasználható burgonya és víz mennyiségét az egész országra nézve állapítsa meg. A szódavizes konfliktus. A szódavíz szállításából a főváros és a rendőrség között éles konfliktus támadt. A főkapitány ugyanis rendeletet adott ki, hogy a szódavizet csak külön szerkezetű fedett s jégszekrényszerűleg berendezett kocsikban lehet szállítani, aki ez ellen vét, az kihágást követ el. A közrendészeti bizottság tárgyalta a rendeletet, s azt jelentette, hogy a főkapitány rendelete a főváros joga ellen vét, mert a főkapitány csak akkor adhat ki ideiglenes rendeletet, ha közvetetten veszedelem van. A főkapitány rendeletének megszegése pedig kihágást nem formál, mert kihágást csak a törvény, a miniszteri rendelet s szabályrendelet állapíthat meg. A tanács tehát azt indítványozta a közgyűlésnek, hogy a főkapitány rendelete ellen írjon föl a belügyminiszterhez. A közgyűlés ez értelemben határozott. Az angol kisasszonyok kérelme. Az angol kisasszonyok arra kérték a fővárost, hogy iskolájuk s templomuk fűtésének berendezésére adjon 21.000 forintot. A tanács azt javasolta, hogy a kért segítséget a főváros adja meg s a költséget az 1898. és 1899. évi budgetben vegye föl. Polónyi Géza hivatkozik arra, hogy a fővárosnak olyan pénzügyi kalamitásai vannak, hogy a közterheket rövid idő alatt fel kell emelni. A főváros rész anyagi helyzetének nagy részben az az oka, hogy minden felekezet a fővárosi pénztárt erején túl veszi igénybe. Az angol kisasszonyok intézetének szükségleteiről eddig az érsekség gondoskodott s most azért fordulnak a fővároshoz, mert az érsekség a segítséget megvonta. Elismeri, hogy a fővárosnak a felekezeteket segítenie kell, de kölcsönpénzből adományokat nem adhat. Szükséges, hogy az évi segítséget fix összegben állapítsák meg s addig adjanak segítséget, amíg az tart. Indítványozza, hogy elvileg szavazzák meg, de a fedezetet csak a jövő évi budget tárgyalása alkalmával állapítsák meg. Heltai Ferenc a Polónyi által fölvetett ideát sokkal fontosabbnak tartja, semhogy ezzel a kérdéssel kapcsolatba lehetne hozni. Az angol kisasszonyok elemi és polgári iskolát tartanak fen s ott a fővárosi polgárok s nem a püspökség gyermekei tanulnak. (Elénk derültség.) A tanács javaslatát elfogadja. Kurfürst Miksa közbekiált : Éljen a nem katolikus Heltai! Bogisics Mihály kijelenti, hogy az érsekség a maga költségeiből semmit sem akar a fővárosra hárítani, de az érsekség sohasem tartotta fen az iskolát, ott csak alapítói helyei vannak. A közgyűlés nagy többsége a tanács javaslatát elfogadta. A Magyar Színház. A törvényhatóság a Magyar Színház megnyitásának engedelmét ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a szegényalap javára az első két évben évenként két, a következő három évben három s azután minden évben egy jótékonycélú előadást tartozik tartani. A közgyűlés határozatát a vállalat és Heltai Ferenc dr. megfelebbezték. A miniszter a kikötést törölte, mert a főváros, mint közhatóság, csak azt vizsgálhatja, hogy a vállalat a törvényben vagy szabályrendeletben előírt kötelezettségének megfelelt-e, de az engedelem megadását a községi bevételek szaporításától nem teheti függővé. A tanács azt javasolja, hogy a közgyűlés a miniszteri leiratot vegye tudomásul. Polónyi Géza sajnálja, hogy a közgyűlési határozatot egy bizottsági tag is megfelebbezte. Ha a fővárosnak joga van az engedelmet megtagadni, akkor joga van az engedőlmet feltételekhez is kötni. A miniszteri leiratban a főváros autonóm jogának korlátozását látja s azt indítványozza, hogy a közgyűlés ragaszkodjék első határozatához. Heltai Ferenc dr. mindenkor ragaszkodott a főváros autonóm jogához, de ez a kikötés jogtalan volt. A színházat az egész világon magasabb fokú iparvállalatnak tekintik s a közgyűlés csak azt vizsgálhatja, hogy a közrendőri s ipari feltételeknek eleget tett-e a vállalat. Hiszen ha joga volna a fővárosnak három-négy jótékony célú előadást kikötni, akkor éppen olyan joga van százat kikötni. Ez közigazgatási abszurdum. Ilyen kikötéseket a törvényhatóság csak szabályrendeletileg biztosíthat magának, elfogadja a tanács javaslatát. Polónyi Géza szerint a fővárosnak joga van olyan feltételt megállapítani, a milyet akar s így joga van egy templomnak az építés engedelmét ahhoz is kötni, hogy azt a torony tetejével lefelé építsék. Fönntartja indítványát, amelyet a közgyűlés többsége el is fogadott. Kisebb ügyek. A közgyűlés Brunner J. L. és társa cégnek megengedte, hogy munkásbérházat építsen. A főváros a magyar gazdasszonyok országos egyesületének 3000 négyszögöl telket adott át azzal a kikötéssel, hogy 100 árvát ingyen tartozik gondozni. Ma az árvák számát 50-re szállították le. — A közgyűlés tudomásul vette, hogy az új nemzeti színházat nem a kúria telektömbjére építik, hozzájárult ahhoz, hogy a gellérthegyi siklót vizeimre rendezzék be. — A főváros a budapest-vác-kassai út fentartásához a kormánytól évi 40.000 ezer forintot kért. A kormány azonban csak 25.000 forintot hajlandó adni s a közgyűlés ma ezt el is fogadta. — A közúti vasutak közlekedésére vonatkozó szabályrendeletet a közgyűlés elfogadta s Heltai Ferenc indítványára kimondotta, hogy a közúti vasutak belsejében az állóhelyeket nem engedi meg. — Busay Béla kérelmét, hogy a Rózsa- és Sziv-utca sarkán patikát nyithasson, elutasították. — A Szent László-kórházban egy segédorvosi állást rendszeresítettek 500 forint fizetéssel, szabad lakással s élelmezéssel. — A közgyűlés még 1894-ben utasította a tanácsot, tanulmányozza, hogy nem lehetne-e a selyemtenyésztést Budapesten meghonosítani. A tanács Bezerédj Pál szakértő értesítése alapján azt jelentette, hogy nem lehet. A közgyűlés ezt tudomásul vette. A közraktárakat bérlő bank felügyelő bizottságába az elhalt Nászay Mór helyett Hüttl Tivadart küldték ki. A tavalyi hódoló díszfelvonulás alkalmával fölállított tribünök jövedelméből a főváros 10.000 forintos alap