Budapesti Hírlap, 1899. augusztus (19. évfolyam, 211-241. szám)
1899-08-02 / 212. szám
1899. augusztus 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (212. sz.) tettel és hódolattal emlékezett meg Méltóságodról, mint a magyarság koszorús költőjéről és hosszú életet kiván önnek. Sátoralja-Ujhely: (Jókaihoz.) Petőfi emlékének dicsőítésére egybegyült ezernyi hazafias közönségünk lelkesen hódol neked, a dicsőült „lelke jobb felé“-nek, az élő halhatatlannak. Tanítsd a magyart és regélj róla, magadról és a hihetetlenül nagy időkről még soká, igen soká . . . Matolai Etele, Hérics Sándor, az iparegyesület elnökei. Bécs : (Segesvárra.) A kegyelet legmelegebb érzésével veszünk részt a távolban Magyarország halhatatlan dalnokának, Petőfinek emlékünnepén. Bécsi magyar dalkör. Zalaegerszeg. (Segesvárra.) A zalaegerszegi jogász-ifjúság szépen sikerült Petőfi-ünnepsége alkalmából üdvözöl benneteket és szívben veletek van. Siposs Géza, az egyetemi ifjak radikális pártjának elnöke. 3esőberény: Amíg Petőfi emlékét sírjánál ünneplitek, üdvöz legyetek. A mezőberényi Petőfit ünneplők. Ünneplés a vidéken. urak: Balogh Lajos dr. ügyvéd, Budanovich Béla, Vojnich Andor, Balog Lipót és Temanovich Zoltán egyetemi polgárok.Keszthely: Lobogódíszes városunkban a Hullám szállóban folyt le az ünnep. Orbán Lajos tanár ünnepi beszédet mondott, Gyarmatiiy Miklós jogász magyar ábrándot zongorázott, Bruck kisasszony és Kertész Ödön operaházi tag Petőfi dalaiból énekeltek, Sarkady Károly pedig Patyi István tanár ódáját olvasta föl. Az ünnep 160 frtot jövedelmezett a Petőfi-háznak. Ujverbász : A műkedvelő-társulat rendezte ünnepünket. Az elnöki megnyitót Tölcséry István tanár, az ünnepi beszédet Székely Sándor tanár mondta, Ott Ferenc, Kramer Márton és Mamusity János Petőfi-költeményeket szavaltak. A daloskor három énekszámmal működött közre. Körmöcbánya: A Magyar Egyesület és a Széchenyi Egyesület közösen rendezték ünnepünket, amely minden tekintetben sikerült, a daloskor s több úrhölgy Kölcsey Himnuszát s Petőfi Talpra magyarját adták elő, Varga Janka kisasszony Endrődi Sándor Petőfi című költeményét szavalta el s viharos tapsot aratott; Maurer Mihály főiskolai tanár mélyen átgondolt és lelkes beszédjében ünnepelte Petőfit. A segesvári ünnepen a Magyar Egyesületet Vizy Ferenc tanár képviselte. Balaton-Füred: Nagysikerű ünnepünk gondolata Mangold Henriknétől ered. A Szerdnia-udvar zászlódiszes udvarán folyt le; tombola-játékkal kezdődött és Petőfi-költemények szavalásával végződött. Végül az egész társaságot lefotografálták. JCortnica : Délelőtt 11 órakor a fürdő főterén gyűlt össze a közönség. Az ünnepséget a fürdő zenekara nyitotta meg és végezte be a himnuszszal, melyet a közönség kalaplevéve énekelt. Majd Győző Lajos, a Vígszínház tagja lépett emelvényre s rövid, de lelkes szavakkal méltatta a nap jelentőségét. Közzene után ugyancsak ő elszavalta Pósa Lajos alkalmi költeményét, majd a Talpra magyart, mely után a közönség a Rákóczi hangjai mellett oszlott szét. Este táncmulatság volt a vendéglő nagytermében, mely meglehetőszépen jövedelmezett a Petőfi-liáz alapjára. Hagry-Szent-Miklós : a torontál megyei városban július 30-án, 700 főnyi ünneplő közönség jelenlétében folyt le esti 8 órakor a Petőfi-ünnep a Behetc-sas kerti helyiségében. A közönség legnagyobb része az intelligencia és iparososztály köréből került ki. Az ünnep műsora a következő volt: 1. Szózat. Előadta Steiner Mihály zenekara. 2. Ünnepi beszéd, tartotta Jeszenszky Géza dr. 3. Talpra magyar, énekelte a polg. iskolai ifjúság énekkara. 4. Egy gondolat bánt engemet . . . Petőfitől, szavalta Kühn Lajos. 5. Petőfi életéből. Fölolvasás : tartotta Pólya Endre. 6. A legszebb dal. Szavalta Áts Nagy Ferenc. Az ünnep a leglelkesebben folyt le. Modor: A szomszédos Harmónia nyaralótelepen lefolyt ünnepen a Petőfi-Társaségot Prém József képviselte, ki lelkes beszédet mondott a Mert az olló éles, hegyes szerszám s könnyen beleszalad a birka húsába. Kéznél van ugyan a kékkő, ami azonnal összerántja a nyílt sebet, de sokszor ez sem használ, elvesz az állat. Egymásután ugrál ki a hodály ajtaján a megnyirt birka s bizonyosan csiklandozik a háta, mert első dolga meghempergőzni a gyepen. Eázik is így kopaszon, talán röstelli is a pucérságát, de főképpen éhes és feledvén a bántalmakat, mohón neki esik a terített asztalnak, amelytől váratlanul elszakították. A gazda néhány segítséggel osztályozta a kész gyapjút, lelkiismeretesen, nehogy panasza legyen annak a dupla cégnek, amelyik már a télen foglalót adott az árura. Most már csak a szekerek hiányoznak, behálózva, útra készen áll a gyapjú, nagy költőről, zajos tetszést aratva. Az utána következett hangverseny gazdag programjának számai nagyobbára Petőfi költeményeiből és a dalaira írt zenedarabokból állt. Közreműködtek: Bakos Erzsi, Valentényi Gáspár, Hgl Mária, kik szavalásukkal tűntek ki; továbbá Ilerdy B., Valentényi Leo, Krcismár A., Horony István, Heller Pál, akik énekes zeneszámokat adtak elő. A nyaraló közönség zsúfolásig megtöltötte a termet, melyet Petőfi arcképével díszítettek. A jelen volt osztrák családok versenyt tapsoltak a nagyszámú budapesti, pozsonyi és győri vendégekkel. Bömsöd : Petőfi Sándor egy időben szüleivel együtt Bömsödön lakott. Lakóházukat most emléktáblával fogják megjelölni. Ennek költségeire gyermekek közreműködésével rendeztek Petöfi-ünnepet. Igen kedvesek voltak a Petöfi-verseket szavaló és Petöfidalokat éneklő gyermekek. A gyermekeket Oláh Béláné dr.-né, Onody Zsigmondné és Tóth István tanították be. A gyermekünnep 18 forintot jövedelmezett a Petőfi-táblára. Zsiebling : Temesmegye e tiszta németajkú községe meleg érzéssel ünnepelte meg Petőfi emlékét. Több Petőfi-versot szavaltak, előadták Jókai Apotheozisát s a daloskor a Honfi-dalt és a Himnuszt énekelte. Xissa-Beő: Az izraelita templomban folyt le a Petőfi-Ünneplés. A megnyitó beszédet Grósz Ármin dr. községi orvos, az ünnepi szónoklatot Neuman Vilmos tanító mondotta, Gróf Jenő értekezett Petőfi költészetéről, Keppich Vera, Nichtig Salamon, Gotfrid Iván, Mohovin József és Voititzky Gyula szavaltak, Ehrlich János záróbeszédet mondott. Az ünneplő gyülekezet a Rákóczi-induló mellett osztott szét. Matlárháza: E fürdő közönsége lelkes ünnepet ült, amelyen a Petőfi-ház javára 64 frt gyűlt be. Galánfy Lajos és Hunyor Sándor az összeget szerkesztőségünknek küldték be. Marcal: A katolikus legényegyesület rendezett Petőfi-ünnepet. Az ünnepi beszédet Krizmanics Péter mondotta. Bártfa : A fürdő nagy vendéglőjében művészestét rendeztek s utána táncmulatságot a bártfai gimnáziumi alumneum javára. A műsorban volt egy Petőfi szám is: Krausz úr szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című költeményt. Közreműködtek a többi számokban : Cseri Stefiké, Cséri Ilonka, Breuer Éva, Tolnoki Mariska, Homerka Ulrik, Bornemisza Gabi, Zámborszky László dr., Walrman Margit és Bartsch Gyula. Veszprém: Az alsóváros jeruzsálemhegyi Petőfi-kör augusztus 6-án rendez Petőfi-ünnepet, délelőtt díszközgyűléssel, este énekkel, beszéddel, szavalattal. Pozsony : A pozsonyi hirlapok egyesületének kezdésére itt széleskörű mozgalom indult meg, melynek célja Petőfi-emlékszobor fölállítása. A mű kivitelével, melyet a város egyik legnagyobb terén, a Nagy Lajos-téren szándékoznak fölállítani, Fadrusz egyszerre csak megbillen a szekere s belefordul mindenestől az árokba. Nem kell megijjedni, nem fölötte nagy baj ez ilyenkor. A tört kereket meg lehet kötözni valahogy, az ijjedtséget — aki belátással bir — leöblíti a kadarcsi csárdánál. Csak az, hogy rájok szakad a sötét este s nem érnek tovább az Ökörhalomnál, a mi benne esik ugyan a hortobágyi pusztában, de méglehetősen távol a hodálytól. Még mennének, de egy szárnyak oldalába megakad a lőcs. — Hejnyes a rézangyalát! — kiáltja Jóga. — Itt megállapodjunk! Leszerelnek s ott mindjárt vackot is rak magának a négy ember. A lovakat szabadjára neki eresztik a fűnek, egyedül Jóga kötözi össze a saját lovai lábát az istráng kötéllel. Csillagtalan csöndes este van. Messziről békabrekegés hangzik, egyéb zaj semmi. De hamarosan reszkető hortyogás töri meg a csöndet. Édesen alszik a négy törődött ember a szárnyék alatt. Olykor egyik vagy a másik mély sóhajtással megszakítja a hortyogását, de csak azért, hogy néhány perc múlva újra kezdhesse. Hajnalban fölébredt valamelyik s első dolga a lovak után nézni. A három békés ló csak megvan, de a többi sem erre sem arra. — Komám hó! — hangzik a serkentő kiáltás. — Elment a jószág! Feltápászkodnak a guba alól s keresnék a lovakat ki jobbra, ki balra, de nincs bajosabb dolog, mint a sima pusztán meglelni valamit. Búvóhely, kanyarulat, domboldal nincs sehol, ha nem tűnik fel az állat, ameddig a szem ellát, merre lehessen fordulni? Persze, a hodálynál megvárnák már őket. Kefés Balogh belenéz a reggeli szürkületbe, a nagy országút irányában. Mi sem ! Selmecbánya. Föllobogózott városunkban a Petőfi-Ünnep, mozsárdurrogás és éljenzaj közt, reggeli 9 órakor a városi vigadó előtt vette kezdetét Vöröss Ferenc főjegyző, a rendező bizottság elnökének megnyitó beszédével. Falta Imre a Talpramagyart adta elő. A menet, melyben Selmecbánya közönségének színe-java és az összes hivatalok, egyesületek testületileg vettek részt, Petőfi-dalokat énekelve vonult az apáca kolostor elé, melynek növendékei a Távolból című dalt énekelték elragadóan. Az ev. líceum előtt Király Ernő tanár beszélt, Kobitsek Ede cipőgyári könyvelő pedig az Egy gondolat bánt engemet költeményt szavalta el. Ezután Petőfi hajdani lakása elé vonult az ünneplő menet. Itt Szentgyörgyi Ede, a Selmecbányai Hetilap szerkesztője emlékezett meg Petőfiről, beszédét azzal a fölhívással fejezvén be: helyezzen Selmecbánya közönsége kegyelete jeléül emléktáblát a nagy múltú épületre. Lelkes igen! kiáltás hangzott el a közönség részéről e szavakra. Az emléktáblára már nagyobb alap is gyűlt össze. Az ünnepet Bodnár Zsigmond egyetemi tanárnak, a Petőfitársaság kiküldöttének nagy emlékbeszéde és a Jókai-féle Apotheosis fejezte be. Ezt Vöröss Ferenc adta elő. Az ünnepen résztvett közönség száma — mivel a vidékről is igen sokan özönlöttek be ez alkalommal — meghaladta az 5000-et. Délután pedig Fiinye-fürdőben ülték meg a Petőfi-ünnepet. Szabadka: Az egyetemi ifjúság rendezte a Petőfi-ünnepet, amely a Ferenc-rendi szerzetesek templomában, a segesvári csatatéren elvérzett honvédek lelki üdvéért mondott gyászmisével kezdődött. A mise után a közönség a Pest szállóban gyűlt össze, ahol a szabadkai dalosegyesület és a kalocsai tanítók dalosköre énekeltek s részben beszédet mondtak, részben szavaltak a következő juhászoz is, mire szétriadnak s miután nincs más utjok, a folyó felé iramodnak. A viz partján egyszerre megáll a sok állat s hátraforditott fejjel, nyöszörögve taszitná egymást visszafelé. Ámde körül vannak véve, nincs menekvés, le kell sétálni egyenként a hídra. Hátulról szelíden közibük pattog a karikásostor és sokára lelép az első állat a deszkára. Amint a híd végére ér, a buktatóról lerántja egy legény s belementi a vizba egymásután többször, hogy a szikes víz jól átjárja a bundáját. Ilyen sors éri a másodikat, a harmadikat, a századikat. A keresztvízen átment birkák összekerülnek a túlpart gyepes földjén. Nincs kedvük sem mozogni, sem enni. Legjobban szeretnének összebújva leheveredni, de tilos ilyenkor a pihenés, mert nem azért tisztálkodtak meg, hogy újfent piszkot kapjon a bunda. Esőtől is, portól is óvakodni kell, minélfogva legjobb nekik behúzódni a hodályba, ahol már fris szálas szalma várja őket. Két-három napot itt tölt a nyáj keserves siránkozás közt, míg rajuk virrad a nyírás napja. A gazda itt is személyesen jelen van, mert tudni való, hogy gazda nélkül elszetvepotyálják az emberek a drága időt. A hodályban egész napon át csattog a nagy olló, keserves hangokat ád az állat. A példaszó szerint még a sármunkához is tapasztalás kell. Hát még a nyíráshoz. Itt megismerszik, melyik juhász milyen értékű, mely vidékről való. Az egyik guggolva szedi térdei közé az állatot s előbb végigszalad ollójával a birka gerincén s úgy indul oldalvást jobbra-balra. Ez balmazi juhász. Ellenben a nagyiványi ember már röstebb, ülve dolgozik s előbb a fejét tisztítja meg az állatnak s úgy megy karikában lejjebb-lejjebb. Ez a különbség azonban nem számit, csak az a fontos, hogy a nyírás alatt minél kevesebb állat hulljon el. * Aznap negyedmagával, déli két órakor megindul Jóga Bálint szegődés szerint. A szeredásban az úthoz mérve van eleség, itóka bőven. Három-három ló van a szekerek elé fogva. Girhes, száraz kis állatok, de edzettek már a strapás munkára. Kocognak az árokkal szegett nagy utón, pipázgatva, szó nélkül. De a szótalanság hamar kiszárítja a torkukat s a Képlátó csárdánál az első ember már hátra fordítja a fejét: — Hadd inna itt a jószág komám! — mondja a csárda felé suhogtatván ostorát. Megállnak. Míg a jószág csillapítja a szomját, addig a komámok is barátkoznak az eresz alatti asztalnál. Nem árt ilyenkor egy kis pihenés, annál iigabban indul az ember tovább. Hajkurászszák is a lovakat s mihamar kedvök szottyan egy kis versenyzéshez is. Uccu neki, hol az egyik elül, hol a másik. Recseg a szekér oldala, zörög rajta a lánc. A kurjantásuk messze fölveri a puszta csöndjét. De Gyökös Gábornak .