Budapesti Hírlap, 1899. augusztus (19. évfolyam, 211-241. szám)

1899-08-02 / 212. szám

1899. augusztus 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (212. sz.) tettel és hódolattal emlékezett meg Méltóságodról, mint a magyarság koszorús költőjéről és hosszú életet kiván önnek. Sátoralja-Ujhely: (Jókaihoz.) Petőfi emléké­nek dicsőítésére egybegyült ezernyi hazafias kö­zönségünk lelkesen hódol neked, a dicsőült „lelke jobb felé“-nek, az élő halhatatlannak. Tanítsd a magyart és regélj­­ róla, magadról és a hihetetle­nül nagy időkről még soká, igen soká . . . Matolai Etele, Hérics Sándor, az iparegyesület elnökei. Bécs : (Segesvárra.) A kegyelet legmelegebb érzésével veszünk részt a távolban Magyarország halhatatlan dalnokának, Petőfinek emlékünnepén. Bécsi magyar dalkör. Zalaegerszeg. (Segesvárra.) A zalaegerszegi jogász-ifjúság szépen sikerült Petőfi-ünnepsége alkalmából üdvözöl benneteket és szívben veletek van. Siposs Géza, az egyetemi ifjak radikális pártjá­nak elnöke. 3­esőberény: A­míg Petőfi emlékét sírjánál ünneplitek, üdvöz legyetek. A mezőberényi Petőfi­­t ü­nneplők. Ünneplés a vidéken. urak: Balogh Lajos dr. ügyvéd, Budanovich Béla, Vojnich­ Andor, Balog Lipót és Temanovich Zoltán egyetemi polgárok.­­Keszthely: Lobogódíszes városunkban a Hullám szállóban folyt le az ünnep. Orbán Lajos tanár ünnepi beszédet mondott, Gyarmatiiy Miklós jogász magyar ábrándot zongorázott, Bruck kisasszony és Kertész Ödön operaházi tag Petőfi dalaiból énekel­tek, Sark­ady Károly pedig Patyi István tanár ódá­ját olvasta föl. Az ünnep 160 frtot jövedelmezett a Petőfi-háznak. Ujverbász : A műkedvelő-társulat rendezte ünnepünket. Az elnöki megnyitót Tölcséry István tanár, az ünnepi beszédet Székely Sándor tanár mondta, Ott Ferenc, Kramer Márton és Mamusity János Petőfi-költeményeket szavaltak. A daloskor három énekszámmal működött közre. Körmöcbánya: A Magyar­ Egyesület és a Széchenyi­ Egyesület közösen rendezték ünnepünket, a­mely minden tekintetben sikerült, a daloskor s több úrhölgy Kölcsey Himnuszát s Petőfi Talpra magyar­ját adták elő, Varga Janka kisasszony Endrődi Sándor Petőfi című költeményét szavalta el s viharos tapsot aratott; Maurer Mihály főiskolai tanár mélyen átgondolt és lelkes beszédjében ün­nepelte Petőfit. A segesvári ünnepen a Magyar Egyesületet Vizy Ferenc tanár képviselte.­­ Balaton-Füred: Nagysikerű ünnepünk gon­dolata Mangold Henriknétől ered. A Szerdnia-udvar zászlódiszes udvarán folyt le; tombola-játékkal kez­dődött és Petőfi-költemények szavalásával végző­dött. Végül az egész társaságot lefotografálták. JCor­tnica : Délelőtt 11 órakor a fürdő főterén gyűlt össze a közönség. Az ünnepséget a fürdő zenekara nyitotta meg és végezte be a himnuszszal, melyet a közönség kalaplevéve énekelt. Majd Győző Lajos, a Vígszínház tagja lépett emelvényre s rövid, de lelkes szavakkal méltatta a nap jelentő­ségét. Közzene után ugyancsak ő elszavalta Pósa Lajos alkalmi költeményét, majd a Talpra magyart, mely után a közönség a Rákóczi hangjai mellett oszlott szét. Este táncmulatság volt a vendéglő nagytermében, mely meglehető­szépen jövedelmezett a Petőfi-liáz alapjára. Hagry-Szent-Miklós : a torontál megyei város­ban július 30-án, 700 főnyi ünneplő közönség jelen­létében folyt le esti 8 órakor a Petőfi-ünnep a Behetc-sas kerti helyiségében. A közönség legnagyobb része az intelligencia és iparososztály köréből került ki. Az ünnep műsora a következő volt: 1. Szózat. Előadta Steiner Mihály zenekara. 2. Ünnepi beszéd, tartotta Jeszenszky Géza dr. 3. Talpra magyar, éne­kelte a polg. iskolai ifjúság énekkara. 4. Egy gondo­lat bánt engemet . . . Petőfitől, szavalta Kühn Lajos. 5. Petőfi életéből. Fölolvasás : tartotta Pólya Endre. 6. A legszebb dal. Szavalta Áts Nagy Ferenc. Az ünnep a leglelkesebben folyt le. Modor: A szomszédos Harmónia nyaraló­telepen lefolyt ünnepen a Petőfi-Társaségot Prém József képviselte, ki lelkes beszédet mondott a Mert az olló éles, hegyes szerszám s könnyen beleszalad a birka húsába. Kéznél van ugyan a kékkő, a­mi azonnal összerántja a nyílt sebet, de sokszor ez sem használ, elvesz az állat. Egymásután ugrál ki a hodály ajtaján a megnyirt birka s bizonyosan csiklandozik a háta, mert első dolga meghempergőzni a gye­pen. Eázik is így kopaszon, talán röstelli is a pucérságát, de főképpen éhes és feledvén a bántalmakat, mohón neki e­sik a terített asztal­nak, a­melytől váratlanul elszakították. A gazda néhány segítséggel osztályozta a kész gyapjút, lelkiismeretesen, nehogy pa­nasza legyen annak a dupla cégnek, a­melyik már a télen foglalót adott az árura. Most már csak a szekerek hiányoznak, behálózva, útra készen áll a gyapjú, nagy költőről, zajos tetszést aratva. Az utána kö­vetkezett hangverseny gazdag programjának számai nagyobbára Petőfi költeményeiből és a dalaira írt zenedarabokból állt. Közreműködtek: Bakos Erzsi, Valentényi Gáspár, Hgl Mária, kik szavalásukkal tűntek ki; továbbá Ilerdy B., Valentényi Leo, Krcismár A., Horony István, Heller Pál, a­kik ének­es zeneszámokat adtak elő. A nyaraló közönség zsúfolásig megtöltötte a termet, melyet Petőfi arc­képével díszítettek. A jelen volt osztrák családok versenyt tapsoltak a nagyszámú budapesti, pozsonyi és győri vendégekkel. Böm­söd : Petőfi Sándor egy időben szüleivel együtt Bömsödön lakott. Lakóházukat most emlék­táblával fogják megjelölni. Ennek költségeire gyerme­kek közreműködésével rendeztek Petöfi-ünnepet. Igen kedvesek voltak a Petöfi-verseket szavaló és Petöfi­­dalokat éneklő gyermekek. A gyermekeket Oláh Béláné dr.-né, Onody Zsigmondné és Tóth István tanították be. A gyermek­ünnep 18 forintot jöve­delmezett a Petőfi-táblára. Zsiebling : Temesmegye e tiszta németajkú községe meleg érzéssel ünnepelte meg Petőfi emlékét. Több Petőfi-versot szavaltak, előadták Jókai Apotheozisát s a daloskor a Honfi-dalt és a Himnuszt énekelte. Xissa-Beő: Az izraelita templomban folyt le a Petőfi-Ünneplés. A megnyitó beszédet Grósz Ármin dr. községi orvos, az ünnepi szónoklatot Neuman Vilmos tanító mondotta, Gróf Jenő érte­kezett Petőfi költészetéről, Keppich Vera, Nichtig Salamon, Gotfrid Iván, Mohovin József és Voititzky Gyula szavaltak, Ehrlich János záróbeszédet mon­dott. Az ünneplő gyülekezet a Rákóczi-induló mel­lett osztott szét. Matlárháza: E fürdő közönsége lelkes ünne­pet ült, a­melyen a Petőfi-ház javára 64 frt gyűlt be. Galánfy Lajos és Hunyor Sándor az összeget szerkesztőségünknek küldték be. Marcal: A katolikus legényegyesü­let rende­zett Petőfi-ünnepet. Az ünnepi beszédet Krizmanics Péter mondotta. Bártfa : A fürdő nagy vendéglőjében művész­­estét rendeztek s utána táncmulatságot a bártfai gimnáziumi alumneum javára. A műsorban volt egy Petőfi szám is: Krausz úr szavalta el az Egy gondo­lat bánt engemet című költeményt. Közreműködtek a többi számokban : Cseri Stefiké, Cséri Ilonka, Breuer Éva, Tolnoki Mariska, Homerka Ulrik, Bor­nemisza Gabi, Zámborszky László dr., Wal­rman Margit és Bartsch Gyula. Veszprém: Az alsóváros jeruzsálemhegyi Petőfi-kör augusztus 6-án rendez Petőfi-ünnepet, délelőtt díszközgyűléssel, este énekkel, beszéddel, szavalattal. Pozsony : A pozsonyi hirlapok egyesületének kezdésére itt széleskörű mozgalom indult meg, melynek célja Petőfi-emlékszobor fölállítása. A mű kivitelével, melyet a város egyik legnagyobb terén, a Nagy­ Lajos-téren szándékoznak fölállítani, Fadrusz egyszerre csak megbillen a szekere s belefordul mindenestől az árokba. Nem kell meg­ijjedni, nem fölötte nagy baj ez ilyenkor. A tört kereket meg lehet kö­tözni valahogy, az ijjedtséget — a­ki belátás­sal bir — leöblíti a kadarcsi csárdánál. Csak az, hogy rájok szakad a sötét este s nem érnek tovább az Ökörhalomnál, a mi benne esik ugyan a hortobágyi pusztában, de még­lehetősen távol a hodálytól. Még men­nének, de egy szárnyak oldalába megakad a lőcs. — Hejnyes a rézangyalát! — kiáltja Jóga. — Itt megállapodjunk! Leszerelnek s ott mindjárt vackot is rak magának a négy ember. A lovakat szabadjára neki eresztik a fűnek, egyedül Jóga kötözi össze a saját lovai lábát az istráng kötéllel. Csillagtalan csöndes este van. Messziről békabrekegés hangzik, egyéb zaj semmi. De hamarosan reszkető hortyogás töri meg a csön­det. Édesen alszik a négy törődött ember a szárnyék alatt. Olykor egyik vagy a másik mély sóhajtással megszakítja a hortyogását, de csak azért, hogy néhány perc múlva újra kezd­hesse. Hajnalban fölébredt valamelyik s első dolga a lovak után nézni. A három békés ló csak megvan, de a többi sem erre sem arra. — Komám hó! — hangzik a serkentő kiáltás. — Elment a jószág! Feltápászkodnak a guba alól s keresnék a lovakat ki jobbra, ki balra, de nincs bajo­sabb dolog, mint a sima pusztán meglelni va­lamit. Búvóhely, kanyarulat, domboldal nincs sehol, ha nem tűnik fel az állat, a­meddig a szem ellát, merre lehessen fordulni? Persze, a hodálynál megvárnák már őket. Kefés Balogh belenéz a reggeli szürkü­letbe, a nagy országút irányában. Mi sem ! Selmecbánya. Föllobogózott városunkban a Petőfi-Ünnep, mozsárdurrogás és éljenzaj közt, reg­geli 9 órakor a városi vigadó előtt vette kezdetét Vöröss Ferenc főjegyző, a rendező bizottság elnö­kének megnyitó beszédével. Falta Imre a Talpra­­magyar­t adta elő. A menet, melyben Selmecbánya közönségének színe-java és az összes hivatalok, egyesületek testületileg vettek részt, Petőfi-dalokat énekelve vonult az apáca kolostor elé, melynek növendékei a Távolból című­ dalt énekelték elraga­dóan. Az ev. líceum előtt Király Ernő tanár beszélt, Kobitsek Ede cipőgyári könyvelő pedig az Egy gondolat bánt engemet költeményt szavalta el. Ezután Petőfi hajdani lakása elé vonult az ünneplő menet. Itt Szentgyörgyi Ede, a Selmecbányai Heti­lap szerkesztője emlékezett meg Petőfiről, beszédét azzal a fölhívással fejezvén be: helyezzen Selmec­bánya közönsége kegyelete jeléül emléktáblát a nagy múltú épületre. Lelkes igen! kiáltás hangzott el a közönség részéről e szavakra. Az emléktáblára már nagyobb alap is gyűlt össze. Az ünnepet Bodnár Zsigmond egyetemi tanárnak, a Petőfi­­társaság kiküldöttének nagy emlékbeszéde és a Jókai-féle Apotheosis fejezte be. Ezt Vöröss Ferenc adta elő. Az ünnepen résztvett közönség száma — mivel a vidékről is igen sokan özönlöttek be ez alkalommal — meghaladta az 5000-et. Délután pedig Fi­inye-fürdőben ülték meg a Petőfi-ünnepet. Szabadka: Az egyetemi ifjúság rendezte a Petőfi-ünnepet, a­mely a Ferenc-rendi szerzetesek templomában, a segesvári csatatéren elvérzett hon­védek lelki üdvéért mondott gyászmisével kezdő­dött. A mise után a közönség a Pest szállóban gyűlt össze, a­hol a szabadkai dalosegyesület és a kalocsai tanítók dalosköre énekeltek s részben beszédet mondtak, részben szavaltak a következő juhász­­oz is, mire szétriadnak s miután nincs más utjok, a folyó felé iramodnak. A viz part­ján egyszerre megáll a sok állat s hátra­­forditott fejjel, nyöszörögve taszitná egymást visszafelé. Ámde körül vannak véve, nincs menekvés, le kell sétálni egyenként a hídra. Hátulról szelíden közibük pattog a karikás­ostor és sokára lelép az első állat a deszkára. A­mint a híd végére ér, a buktatóról lerántja egy legény s belementi a vizba egymásután többször, hogy a szikes víz jól átjárja a bundá­ját. Ilyen sors éri a másodikat, a harmadikat, a századikat. A keresztvízen átment birkák összekerül­nek a túlpart gyepes földjén. Nincs kedvük sem mozogni, sem enni. Legjobban szeretné­nek összebújva leheveredni, de tilos ilyenkor a pihenés, mert nem azért tisztálkodtak meg, hogy újfent piszkot kapjon a bunda. Eső­től is, portól is óvakodni kell, minélfogva leg­jobb nekik behúzódni a h­odályba, a­hol már fris szálas szalma várja őket. Két-három napot itt tölt a nyáj keserves siránkozás közt, míg rajuk virrad a nyírás napja. A gazda itt is személyesen jelen van, mert tudni való, hogy gazda nélkül el­szetve­­potyálják az emberek a drága időt. A hodály­­ban egész napon át csattog a nagy olló, ke­serves hangokat ád az állat. A példaszó sze­rint még a sármunkához is tapasztalás kell. Hát még a nyíráshoz. Itt megismerszik, melyik juhász milyen értékű, mely vidékről való. Az egyik guggolva szedi térdei közé az állatot s előbb végigszalad ollójával a birka gerincén s úgy indul oldalvást jobbra-balra. Ez balmazi juhász. Ellenben a nagyiványi ember már röstebb, ülve dolgozik s előbb a fejét tisztítja meg az állatnak s úgy megy karikában lejjebb-lejjebb. Ez a különbség azonban nem számit, csak az a fontos, hogy a nyírás alatt minél kevesebb állat hulljon el. * Aznap negyedmagával, déli két órakor megindul Jóga Bálint szegődés szerint. A szeredásban az úthoz mérve van eleség, itóka bőven. Három-három ló van a szekerek elé fogva. Girhes, száraz kis állatok, de edzettek már a strapás munkára. Kocognak az árokkal szegett nagy utón, pipázgatva, szó nélkül. De a szótalanság hamar kiszárítja a torkukat s a Képlátó csárdánál az első ember már hátra fordítja a fejét: — Hadd inna itt a j­ószág komám! — mondja a csárda felé suhogtatván ostorát. Megállnak. Míg a jószág csillapítja a szomját, addig a komámok is barátkoznak az eresz alatti asztalnál. Nem árt ilyenkor egy kis pihenés, annál iigabban indul az ember tovább. Hajkurász­­szák is a lovakat s mihamar kedvök szottyan egy kis versenyzéshez is. Uccu neki, hol az egyik elül, hol a másik. Recseg a szekér ol­dala, zörög rajta a lánc. A kurjantásuk messze fölveri a puszta csöndjét. De Gyökös Gábornak .

Next