Budapesti Hírlap, 1900. április (20. évfolyam, 90-118. szám)
1900-04-28 / 116. szám
6 százra menő meghívott vendég a pavillonhoz érkezett, megkezdték a körsétát. A történelmi pavilonban minden egyes terem megtekintésekor az elragadtatás hangján ismerték el a vendégek régibb keletű kultúránk előkelőségét. Nagyon tetszett a Hermann Ottó által kiállított ősfoglalkozási csoport, mely a szaktudósok előtt valósággal szenzációt keltett. Jeles tudósunkat magyarázataiban neje támogatta. Mikor a vendégek a huszárterembe értek, nem találtak elég méltó szavakat elismerésük kifejezésére. Nemcsak a pavilion belső tartalma, hanem arhitektúrája is nagy sikert aratott. A kormánybiztos bemutatta a vendégeknek Fittler Kamill műszaki igazgatót és a pavilion építőit, Bálint és Jámbor műépítészeket. Az összes francia lapok a legszimpatikusabban nyilatkoznak kiállításunkról, amelyet mind terjedelmes cikkekben ismertetnek. Este a kormánybiztos nagy dinert adott, melyen a nagykövet, a párisi bizottsági tagok, a kiállítás rendezői és az előkelőbb kiállítók vettek részt. (Gyássrovat.) Bihari Sándor technikust, ki Berlinben rejtelmes módon vetett véget életének, tegnap temették. Temetését a berlini magyar egyesület rendezte. Forgách Károly gróf, titkos tanácsos, főrendiházi tag holttestét holnap délután három órakor szentelik be Bécsben. Az elhunyt gróf életrajzába tévedésből csúszott bele az adat, hogy elnöke volt a nyitrai Vöröskereszt-egyesületnek. Az a Forgách Károly gróf, a ki a nyitrai Vöröskereszt-egyesületnek elnöke, most Ghymesen van jó egészségben. Özvegy Rottman Józsefné, szül. Csánk Mária ötvenhat éves korában április 25-én meghalt Beregszászon. Az elhunytban Rottman Elemér dr. fővárosi orvos édesanyját gyászolja. (Az esküdtek szíve.) Olyan mindennapos történet, hogy az elcsábított leány elemészti kis gyermekét, akit nem tud eltartani, mégis mélyen meghatja az embert. Az apátion csecsemők sorsáról még mindig nem gondoskodik eléggé a társadalom. Hány száz meg száz apróság pusztul el a falusi dajkaságban, az angyalcsinálók bűnös keze között és a kétségbeesett fiatal anyák pillanatnyi sötét elhatározásától . Példa volt erre a mai esküdtszéki tárgyaláson a szerencsétlen Ábrahám Eugénia esete, aki vízbe fojtotta gyermekét, mert kedvese eltaszította s botlásáért annyira kiközösítették a társadalomból, hogy még kenyéradó állást sem tudott kapni. Az esküdtek elitélték a gyilkos anyát, de hogy őket is megindította a senki gyermekeinek a sorsa, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tárgyalás ötletéből gyűjtést rendeztek maguk között s huszonkilenc koronát raktak össze az országos lelencház alapja javára. Ez a jótékony intézmény van hivatva arra, hogy az ágrólszakadt, elhagyott, kitaszított és a halálra szánt törvénytelen szülötteket gondozza és fölnevelje. Ha a társadalom oly erőssé teszi ezt az intézményt, hogy minden törvénytelen gyermeket keblére fogadhat, az Abrakául Eugéniák sem kerülnek a vádlottak padjára. Az esküdtek a Budapesti Hírlapnak adták át a gyűjtést, amelyhez hozzájárult: Burányi József 4 korona, Hartl László 4 korona, Bakh János 1 korona, Nedeczky Tibor 2 korona, Krazsói János 1 korona, Szentes Aurél 1 korona, Beer Lajos 1 korona, ifj. Nagy Károly 1 korona, Biermann Izrael 1 korona, Burger Albert 2 korona, Butterschmidt Károly 1 korona, Hecht Bernát 1 korona, Köncs Géza 1 korona, Weber József 1 korona, Szana Tamás 1 korona, Csalánfyi Károly 1 korona, Nadel Samu dr. 2 korona, Berinkey Gyula 1 korona, Moórecz Ferenc 2 korona. Összesen: 29 korom. Az adományt rendeltetése helyére fogjuk juttatni. (A hazai ipar az iskolában.) Az V. ker. polgári leányiskola tanári kara üdvös dolgot cselekedett a hazai ipar érdekében. Gyulay Béla dr. igazgató ugyanis a tanári értekezleten azt indítványozta, hogy a hazai ipar előmozdításába be kell vonni az iskolát is. Minden egyes tárgy alkalmat ad arra, hogy a tanító az iskolában az iparos pályát megkedveltesse és főleg a hazai ipar pártolását növendékeinek szívére kösse. Azonkívül a tanulókat figyelmeztetni kell, hogy csakis hazai gyártmányú iskolaszert vegyenek és használjanak. Végül kívánatosnak tartja az igazgató, hogy a tanító ne gúnyolja az iparost — mint némelyek szokták — sőt a szorgalmas, józan, ügyes és takarékos iparosokat példaképpen kell fölemlíteni. E tárgyban a tanári kar részletes memorandumot intéz a tanácshoz, hogy hasonló eljárásra buzdítsa a többi iskolát is. (Egy munkás érdemkeresztje.) Plattner György óbudai hajógyári ácsot ötven éves hű szolgálatáért a király az ezüst érdemkereszttel tüntette ki. Ebből az alkalomból társai április 30-án a Magyar koronához címzett vendéglőben társas vacsorával egybekötött jubileumi ünnepet rendeznek a kitüntetett munkás tiszteletére. (Elhunyt szerb államférfin.) A múlt hétfőn meghalt Belgrádban Szerbia egyik kitűnő fia, Gyorgyevics János volt közoktatásügyi miniszter. Az elhunyt 1826 november 26-án született Zentán. Iskoláit szülővárosában, Újvidéken és Szegeden végezte. A bölcsészetet Temesvárott és Pesten hallgatta, majd 1845-ben beiratkozott Pesten orvostanhallgatónak. A magyar szabadságharc kitörése Pesten találta a nagy tehetségű ifjút, aki akkor a zöldfa-utcai Tökölyi-intézet növendéke volt. Bár atyja jómódú zentai kereskedő volt, nem folyamodott hozzá segítségért s a Tökölyi-intézettől kapott évi 60 forint kevés volt, hogy tanulmányait folytathassa. E helyzet közepette érkezett hozzá Nikolics Izidor akkori bácsmegyei főispán levele, melyben Gyorgyevicset fölhívja, hogy jöjjön Zomborba, ahol a főispáni hivatalban alkalmazást talált. Nyugtalan természete nem volt azonban megelégedve a hivatallal és sok bolyongás után az újvidéki szerb gimnázium tanárává nevezték ki. Később, 1857-ben megint Pestre ment ahol a szerb Matica tudós társaságnak, melynek akkor Pesten volt a székhelye, titkára lett s egyszersmind átvette a Szrpszki Letopisz szerkesztését. A magyarországi szerb színészetet, újvidéki gimnáziumi igazgató korában szervezte 1861-ben, melynek egyszersmind igazgatója lett. Gyorgyevics az első szerb szinésztársulattal Belgrádba ment vendégszereplésre s oly nagy sikert ért el a szerb fővárosban, hogy Mihály fejedelem 1867-ben megbízta őt a Belgrádban létesítendő szerb Nemzeti Színház létesítésével. Gyorgyevics sikerrel felelt meg feladatának s már 1868-ban készen volt a belgrádi szerb színház, melyben azonban Mihály fejedelem már nem gyönyörködhetett, minthogy időközben, 1868 jún. 8-án meggyilkolták. Gyorgyevics János azután Szerbiában maradt, ahol tanár volt a sabáci, majd a belgrádi gimnáziumban és felső leányiskolában, később az egyetemen és katonai iskolában tanította a szerb történelmet. A szerb irodalmat körülbelül ötven kötettel gyarapította s a szerb nemzeti kultúra történetében maradandó emléket állított magának. Gyorgyevics a liberális párthoz tartozott s az Avakumovicskabinet megalakulásakor, 1891-ben a közoktatásügyi tárcát vállalta el. 1896-ban nyugalomba vonult. (Budapest legszebb fája.) Az Esti ujság mai első cikkelyében ezt írja: Egy platánfának kér ma kegyelmet a Budapesti Hirlap-hm az ismert kitűnő művész: Vágó Pál. Az Andrássy-uti körtéren áll Budapest legszebb platánusza, magyarul boglárfája, mely hatalmas, terebélyes koronájával gyönyörűségére szolgál minden, a természet szépségei iránt fogékony embernek. Ezt a szép boglárfát félti Vágó Pál attól a szobortól, a melyet a király adta tiz közül odaállítani szándékoznak. De mégsem a szobortól félti Vágó a fát, mert hiszen maga mondja, hogy irigylendő az a szobrász, aki munkája számára ilyen hátteret talál. A szobor szépségének és kellő hatásának érdekében áll, hogy a platán ott maradjon a helyén. Tehát mitől és kitől félti a művész a körönd szépségét ? Erre a kérdésre további részében megfelel a cikk : attól a barbárságtól, a melylyel a fővárosban a fákkal elbánnak, s a legkisebb okból is könyörtelenül kivagdalják. Hol vannak azok az emberek, —így folytatja a cikkíró — akik egy-egy fácskát úgy dédelgetnek, mintha édes gyermekük volna? Faluhelyen, kis városban vannak azok a jó emberek, akik megbecsülik a természet kegyes adományát. A nagyvárosban alig találni egyet-egyet. A nagyváros lármás tülekedésében, az élet gyors és izzó súrlódásai közt kiszárad a lélekből a természet gyöngéd poézise. Régi panasz már, hogy nem fordítanak elég gondot a város természeti kincseinek gyarapítására és csak a kőnek van becsülete. Pedig: „Egy palotát vagy szobrot, avagy egy egész házcsoportot emelni csak pénzkérdés, megvan egy év alatt, de egy szép fa nálunk csodaszámba megy,“ — írja fölszólalásában Vágó Pál. A cikk azután fölemlíti, hogy sok a betegség és kevés a levegő a városban. Utcák, terek szűkek; ha egy téren van is park, árnyat adó terebélyes fa nincs benne. Ennek pedig elsősorban a gyermekek vallják kárát. Azért tehát: Kegyelmet minden fának, amely megbecsülhetetlen változat és üdeség e szűkmellü város köves útja és sikátorai között. (Az újságírók kongresszusa.) Az Otthon irók és hirlapirók körének választmánya ma délután három órakor tartott ülésén határozott a párisi kongresszus dolgában. Az Otthon számára 18 hely van, melyekre 35 tag jelentkezett. A helyek betöltése után delegátusokul a választmány a következőket jelölte ki: Bélai Izor, Hevesi József, Kovács Dénes, Lendvay Sándor, Rákosi Viktor, Salamon Ödön és Szokolay Kornél. (Vallástanárok országos értekezlete.) A magyarországi ág. hitv. evang. egyház középiskolai vallástanárai július hónap 2-án Budapesten, a Deák téri ev. gimnázium tanácstermében értekezletet tartanak, melynek legfőbb tárgya: a középiskolai vallástanári tanítási terv végleges megállapítása lesz. (Várfogságra ítélt honvédfőhadnagy.) Zombor városának a múlt évi december végén véres szenzációja volt, amelynek híre bejárta akkor az egész országot. A zombori Korzó-kávéházban éjnek idején Kanyó Jenő megyei alszámvevő együtt mulatott Hetessy Viktor honvédfőhadnagygyal. Iddogálás közben összekaptak, aminek verekedés lett a vége. Az alszámvevő székkel támadt neki a főhadnagynak, aki erre kardot rántott és alaposan összevagdalta az alszámvevőt, levágta a fülét is. A véres eset tragikusabb része még csak ezután következett. Kanyó alszámvevő, amikor a nagy tükörbe pillantva meglátta, hogy arca mennyire el van torzulva, kirántotta revolverét és ott a tükör előtt főbe lőtte magát. Az eset a szegedi hadbíróság elé került, amely — mint tudósítónk jelenti — negyedfél hónapi vizsgálat után rangvesztésre és három hónapi várfogságra ítélte a főhadnagyot. — (Orbán főhadnagy balesete.) Megírtuk a minap, hogy az utolsó football-mérkőzés alkalmával Orbán főhadnagy a lábát törte. Orbán most hozzánk intézett levelében megírja szerencsétlensége okát. E szerint nem rúgás következtében történt a lábtörése, hanem a berlini csapat egyik félvédője, Patilke, persze nem szándékosan, egész testsúlyával éppen sarokkal ugrott a főhadnagy lábára, mikor ez a labdát visszarúgta. — Egyébként a főhadnagy már teljesen a javulás útján van, amit bizonyára őszinte örömmel fog tudomásul venni minden tisztelője és barátja. —A debreceni diák-kongresszus.) Magyarország összes főiskoláinak, egyetemeinek és akadémiáinak képviselői találkoznak holnap este a kálvinista Rómában, Debrecenben, mely ezúttal másodszor látja szívesen az országos diák-kongresszus tagjait. A kongresszusra 145 kiküldöttet várnak. A négy napra tervezett tanácskozások 28-án reggel istentisztelettel kezdődnek. A budapesti Egyetemi Kör és a többi pesti diákegyesület képviselői ma délután utaztak el Debrecenbe. (A Vénusz forgása.) A pulkovói orosz csillagvizsgáló intézetben, mint Lussinpiccolo- ból táviratozzák. Bielopolszkij odavaló csillagásznak sikerült spektrografikus után meghatároznia a Vénusz bolygó rövid tengelyforgási idejét, amivel ez a vitás kérdés Brennernek a Manora-csillagvizsgálóban (Lussinpiccolo) tett megfigyelése javára dőlt el. A Vénusz tengelyforgási idejét, vagyis napjának hosszúságát már évszázadok óta próbálják meghatározni. Cassini szerint közel huszonnégy óráig tart, amíg a Vénusz egyszer megfordul a tengelye körül. Ellenben Schiaparelli szerint 225-ször huszonnégy óra a tengelyforgási ideje, vagyis összeesik a Vénusz évének tartamával. A Vénusz felületén elmosódó foltok vannak s ezekből újabban Brenner a rövid ideig tartó tengelyforgás mellett döntött, amit most megerősít az orosz csillagász fölfedezése is. (Áprilisi hó.) Az ország több vidékén nagyon kimutatta a foga fehérét a szeszélyes április. Több helyről téli idő híre jön. Rózsahegyről jelenti levelezőnk, hogy több napi meleg idő után hirtelen leszállt a hőmérő kénesője, tegnap pedig sűrűn havazott. Zágrábból jelentik, hogy ott tegnap bámulatos hirtelenséggel változott meg az idő. A város lakói gyönyörű nyári reggelre virradtak. Délelőtt tíz óra tájban aztán elkezdett esni, miközben hatalmas szél söpörte végig az utcákat. Egyszerre csak nagyot dördült s a villám beleütött a főpostahivatal telefon központjába, de oly különös módon, hogy másodpercekig lehetett valami lobbanó kékes lángot látni. Bár a villámot fölfogta a villámhárító, a villamosság mégis eloszlott és a város összes telefonkészülékeiből kékes szikrák pattantak ki. Délután havazni kezdett Zágrábban. (A kis szökevények.) A Barcsay utcai gimnázium három tanulója, Leipnik Frigyes, Kukorelly György és Kövi Pál nem jelent meg ma az iskolában, hanem nyakába vette a világot s eltűnt a fővárosból. A kétségbeesett szülők bejelentették az esetet a rendőrségnek. Szerintük a három diák Fiuméba ment, hogy onnan Amerikába jusson. Szökésüket már régóta tervezgették, de szüleik nem BUDAPESTI HÍRLAP. (116. sz.) 1900. április 28.