Budapesti Hírlap, 1901. július (21. évfolyam, 178-208. szám)
1901-07-01 / 178. szám
g BUDAPESTI HÍRLAP. (178. sz.) 1901. julius 1. tordaihoz hasonló állandó bizottságot alakítottak, a bizottság elnökéül Kovács István kir. táblai bírót, intéző elnökéül Beicher Gábor kir. telekkönyvvezetőt, jegyzőül pedig Gál Miklós kir. adótisztet választották meg. Elhatározták, hogy a szegedi állami tisztviselők által tervezett országos tisztviselői kongresszuson kiküldöttük által részt vesznek, s a bizottság képviseletével Reicher Gábor intéző elnököt, esetleg az intéző elnök helyett Szabó József kir. adóhivatali ellenőr bizottsági tagot bízták meg. A Moson vármegye területén működő állami tisztviselők a minap értekezletre jöttek össze, amelyen kimondották, hogy a tordaiaknak köszönetüket fejezik ki a mozgalom megindításáért és hogy csatlakoznak hozzájuk. Elfogadta az értekezlet a szegedi állami tisztviselők memorandumának az országos tisztviselői kongresszusról szóló részét. Megalakították az állandó bizottságot is és elnökké Cserháti Sándor gazdasági akadémiai tanárt, jegyzővé Virágh Gyula kir. aljárásbirót és bizottsági tagokká. Podhoránszky Géza magyar királyi államépítészeti főmérnököt, Sárközy Benő magyar királyi posta és távíró főtisztet, György Deák István kir. adótárnokot és Kovács György állami elemi iskolai igazgatót választották meg. A szombathelyi állami tisztviselők június 27-én értekezletet tartottak, melyen a tordaiak, szegediek és rimaszombatiak által megindítottt mozgalomhoz csatlakoztak. Elhatározta az értekezlet, hogy a vármegye székhelyén kívül lakó állami tisztviselőket is felhívja a mozgalomhoz való csatlakozásra. A szeptemberben megtartandó országos tisztviselői kongresszus eszméjét helyeselték s annak összehívását, intézését a szegedi bizottságra kívánják bízni. A kormányhoz és törvényhozáshoz terjesztendő memorandumban határozott kifejezését kérik a szombathelyiek annak, hogy a magyar állami tisztviselő fizetése legalább is olyan legyen, mint az osztrákoké, a lakáspénz pedig fölmehessék. E teendők elvégzésére és a mozgalom ébrentartására tizennégy tagú helyi állandó bizottságot választottak, melyben az állami hivatalok minden ágazata képviselve van. Tagjai: Zahy Kristóf dr. törvényszéki elnök, Kassay E. József királyi tanácsos pénzügyigazgató, Krammer Nándor pénzügyi számtanácsos, Sigmenszky Kálmán erdőfelügyelő, Bárdossy László királyi ügyész, Gerő Ferenc, a kultúrmérnöki hivatal főnöke, Szalay Ágoston törvényszéki bíró, Seemann Gábor, a felső kereskedelmi iskola igazgatója, Vajda Bálint postafelügyelő, Mesterházy Lajos törvényszéki irodaigazgató, Huszár Pál dr. pénzügyi fogalmazó és Halasi Viktor törvényszéki aljegyző. A székesfejérvári állami tisztviselők gyűlést tartottak Kuthy József dr. főigazgató elnöklésével. Egyhangúlag elhatározták, hogy a tordai mozgalomhoz csatlakoznak. A megyei képviselőkön kívül Zichy Jenő gróf pártfogását is fölkérik. Állandó bizottságot is alakítottak. A LÁTHATATLAN EMBER. Regény. Irta: Gárdonyi Géza. 5 ____ A gazdám lóra ült. A lovat én vezettem kantárszáron. Rusztikiosz csak úgy gyalog lépkedett mellettünk. Csáthnak a sátorához mentünk. Én künn maradtam a lóval, ők ketten beléptek. Mi dolga volt az én uramnak Csáth tal, azt csak később tudtam meg. Ajándékot ígért neki, ha Atilla elé juttatja a követeket. Míg ők bent időztek a Csáth sátorában, én kívülről bámultam a sátort. Kettős sátor volt, mind a kettő vastag puha csörgéből. A bejáratot fehér lófarkak és ökölnyi aranyozott csörgők díszítették. A bejárat fölött jelvény volt: egy vörös posztóból varrt kézben két valóságos kard, mind a kettő feketére festve, s ezek fölött a nap aranyozott képe. Később láttam, hogy minden sátornak van valami ilyen jelvénye. Rendesen a bejárat fölött lóg, vagy oda van tűzve. Zászló csak a király sátorán lengett. A hátulsó sátor nyilván a nőké volt. Látszott ez a bejáraton csüggő gyöngyfüzérekről, s az ablakokon fehérlő fátyolkárpitokról. A női sátor előtt ökrös szekér állott. Szőnyegeket és ládákat raktak rája. Én persze kíváncsian néztem a sátort, hátha kijön belőle az a leány, aki miatt szegény Deélnek el kell pusztulni. Kiváncsi voltam arra a leányra, akinek a szépségét csak kézlegyintéssel lehet kifejezni, s aki miatt meghal egy ifjú legény. A szekér mellett egy negyvenéves forma kövér nő állott. Valami finom prémből készült hamuszinti mente volt rajta, éppen olyan, mint a férfiaké, és a mente alatt fekete szoknya. . . A főváros zárószámadása. Holnap, hétfőn, délelőtt 11 órakor fogja tárgyalni a székesfőváros zárószámadását, az e célból kiküldött albizottság, a pénzügyi és gazdasági ügyosztályban. Pénteken előttem. Mink emberi csontváz alakjában kaszával és homokórával festjük a halált. A hunföldön feketeszemű és pirosszájú leány. Aki beleszeret, meg kell halnia. Ismét az anyjához fordult, aztán be akart menni a sátorba. A sátorajtónál valamit akart még mondani. Habozva megállott. Eközben ismét rám tévedt a tekintete, s talán hogy, idegen voltam, megállott rajtam. Hogy, erősen visszanéztem, a tekintetünk találkozott. Kem tudom vizsgálják-e valamikor a tudósok az emberi szem titkait ? Mikor két nézés találkozik, két lélek érintkezik. Ez az érintkezés néha hideg, szinte fagyasztó, néha meleg, ölelő. A lélek a szemen át ütni is tud. Csókolni is. A testnek mindehhez semmi köze. Mit mondjak, hogyan hatott rám Emőke nézése? Elzsibbadtam, édesen elzsibbadtam.. A férfisátorból kijött Csáth s körülpillantott a sátor előtt álló szolgám. Én mély meghajlással köszöntem neki. Csáth persze rám se nézett. A lováért kiáltott, s elügetett Atilla sátora felé. Csodálkoztam, hogy a gazdám bent marad, s arra gondoltam, hátha elfogják. De még tíz perc se telt el, jött vissza Csáth, leugrott a lóról, s újra betért a sátorba. A következő percben Priszkosz kibújt a sátor alól és Rusztikiosz is utána. Mind a kettőnek ragyogott az arca az örömtől. — Siessünk, — mondotta a gazdám a lovára fordulva. És annyira vágtatott, hogy nekünk Rusztikioszszal a hun gyermekek nagy derültségére futnunk kellett a ló mellett. — Atilla fogad! — kiáltotta a gazdám már messziről Maksziminosznak. A dél-afrikai háború. Budapest, jan. 30. Az utóbbi időben egyre hangosabb lett a szó, amely az angoloknak a dél-afrikai háborúban folytatott kegyetlenkedését kiáltotta világgá. A sok panaszt semmi módon sem lehet elnyomni, sőt mindegyre több bizonyíték halmozódik össze az angolok ellen. A Nieuwe Rostend, Courant közli azt a jelentést, amelyet Smuts főállamügyész és helyettes főparancsnok küldött Szejin elnöknek. A jelentés, amely szinte hihetetlen részleteket tár föl az angol csapatok kegyetlenkedéséről, a többi közt ezt mondja: Rettenetes hőségben, amelynek sok angol katona áldozatul esett, 1900 július hónapjában Broukhorststation-on át Balmoral-ba tértem vissza. Ott két kocsit láttam, amelyen a klerksdorpi kerületi főnök agg anyja, egy hetvenegy éves öregasszony és ennek a leánya volt gyermekeivel együtt. Az öreg asszony ezt beszélte el nekem: — A donkerbreki ütközet előtt az ő házuk mögött levő hegyszélről gyakran lövöldöztek angol őrjáratokra. Egyszer burok jöttek a házába, akik kenyeret kértek és ő adott nekik. Nem sokára ezután éjjel erős őrjárattal angol tiszt kereste föl és megparancsolta neki, hogy rögtön hagyja el házát, mert parancsa van a ház felgyújtására. Az öreg asszony azt felelte, hogy sokkal öregebb, semhogy éjjel a burok harcoló vonaláig menekülhetne, de a tiszt hajthatatlan maradt és amikor az öregasszonynak időközben fölébredt leánya, du Tait asszony, a tisztet barbár föllépésére figyelmeztette, a tiszt arcul ütötte a fiatal asszonyt. Még éjjel kocsit kellett hozatni a buroktól, de az angol tiszt szigorúan megtiltotta, hogy a kocsin élelmet vagy a nagy hideg ellen takarót vigyenek magukkal. Egy angol tiszt zsebében, aki Bosfontein mellett elesett, levelet találtunk, amely elmondja, mit művelt ez a tiszt. Egy búr házban a zongora köré gyűjtötte az asszonyokat és a gyermekeket. Kényszerítette őket, hogy a God save the Queen-t énekeljék, azután kikergette őket és a házat fölgyujtotta. Nagyon jól mulatott ez a tiszt azon, amikor látta, hogy egy égő házból milyen kétségbeesett sietséggel viszik ki az asszonyok a még megmenthető holmit; a holmit egy rakásra hordatta velük és a mikor minden együtt volt, ezt is felgyújtatta. Rettenetes buta arcot vágtak, jegyzi meg levelében az angol tiszt. Keresztül menten azon a területen, írja továbbSmuts, amelyen egy nappal előbb Douglas tábornok vonult végig. Tizennégy nagy parasztház mellett vonultam el, de már csak a puszta fal volt meg belőlük. Élő lelket nem láttam. A romok kísértetiesen emelkedtek a holdas ég felé. Fájdalommal gondoltam Ez rendelkezett a rabszolgákkal, mit hova rakjanak. Kis idő múlva kijött egy fehérarcú tizenöttizenhatéves leány is. A mentése éppen olyan volt, mint az anyjáé, csak éppen a szoknyája volt fehér. Ez-e az vájjon? Ila ez az, nekem bizony nem tetszik. Nemn mondhatnám, hogy rút, hiszen csupa finomság, de láttam már sokkalta szebb leányokat. Nincs benne vér, nincs ami melegítené az embert. Láttam én Konstantinápolyban olyan leányokat, hogy a szépségük megcsapott, mint a tűz melege. A leány egy kis rezessarkú tulipános ládát tétetett föl. Pénz volt-e abban, vagy ékszer, nem tudom, de bizonyosan az ő holmija volt, mert gyékénybe takartatta. A nap rásütött az arcára, s ő egy szürke strudoll legyezőt tartott az arca elé. Ekkor kezdett tetszeni nekem. Minden szép leányon van valami, ami megmarad az ember emlékezetében. Keki a szeme meg a szája volt az. Mintha az egész leány csupán azért jött volna elő a teremtés műhelyéből, hogy ezt a két álmodozó fekete szemet és ezt a piros formás szájat legyen kinek adni. Most is ha rágondolok, a szeme és a szája van előttem. — Anyám, — mondotta, — én nem szeretek szekéren menni. Inkább mennék lóháton. Olyan édes volt a hangja, mint a távoli furulyaszó. — Ebben a ruhában ? — kérdezte az anyja. — Emőke mit gondolsz, milyen lesz a szoknyád ? Ekkor megrezzentem. Ez az! — Veszek rám másikat, — felelte a leány. — Hát megengeded ? S ekkor rám is vetett egy pillantást. Csak olyan pillantás volt az, mint mikor a tükörrel vetett napfény végigsiklik a vizen, de én mégis megrezdültem tőle. Ez a leány a halál szellemét képviselte lakók kegyetlen végzetére. Mennyire meglepődtem, amikor másnap a lakók a hegyi barlangokból előbújtak. Az asszonyok gyermekeikkel oda menekültek, mert a vad állatok között sokkal nagyobb biztosságban érezték magukat, mint az angol katonák között. Igazán, a legkeményebb szívnek is meg kellett indulnia ekkora nyomor láttára. Doornkornból Craterrivierbe lovagoltam, ahol hét családot láttam sok gyerekkel és a rettenetes hidegben mindannyian a szabadban tanyáztak. A hóhér Paget és Plumer még a sátrukat is elégette. Goebler Pál cyperfonteini birtokát nemcsak kifosztották és fölgyújtották, hanem a tulajdonos hetven éves anyósát kegyetlenül megkínozták és elvették minden pénzét és ékszerét. Ami leginkább meghat engem, az az a törhetetlen hit az Istenben, az a csodálatos bizodalom, amely ezeket a megkínzott asszonyokat nem hagyja el egy pillanatra sem. Másként hogyan is volna lehetséges, hogy egy asszony maga köré gyűjti gyermekeit és mialatt az angolok fölgyújtják a házát, gyermekeivel zsoltárt énekel az Isten dicsőségéről. Még az angol tiszt is kényezett, de parancsát teljesítenie kellett. Smuts elmondta még, hogy a kofferek, akik az angolokat kísérik, többször is megtámadták a búr asszonytáborokat, ahol leírhatatlan módon kegyetlenkedtek. A harctérről egyébként kevés hír van. Az angol jelentések, amelyek semmitmondók, csak jelentéktelen összeütközésekről adnak hírt. Ma a következő táviratokat kaptuk: Queenstown, jun. 30. A Reuter-ügynökség jelenti: A gyarmati csapatok június 27-én Whittlesea mellett, Queenstowntól délre, megtámadtak egy búr osztályt, melyben részben lovasok voltak. Három búr elesett. Middelburg, jun. 30. A Reuter-ügynökség jelenti: Abban az ütközetben, melyet Crewe ezredes június 24-én Conwaytól délnyugatra vívott egy búr csapattal, négy búr lövészt elfogtak és egy búr parancsnokot megsebesítettek. London, jun. 30. Milner lordot, a Fokgyarmat kormányzóját, a király tegnap hosszabb kihallgatáson fogadta. FŐVÁROSI ÜGYEK.