Budapesti Hírlap, 1903. július (23. évfolyam, 178-208. szám)

1903-07-01 / 178. szám

1903. julins 1. . BUDAPESTI HÍRLAP. (178. ez.) A miniszterek üdvözlése.­­Eszekéről Jelentik, Hogy Kavrak főispán Verőce vármegye nevében, Gróf­f polgármester Eszék város nevében táviratban üdvö­zölték Khuen-Héderváry gróf miniszterelnököt, Eszék­­városának tiszteletbeli polgárát. Üdvözlő táviratot küldtek Kolossváry Dezső honvédelmi és Tomasics horvát miniszternek is. Veszprém város közönsége, mint tudósítónk táviratozza, üdvözölte Kolossváry Dezső minisztert, a város szülöttét. A honvédelmi mi­niszter Szeglethy György polgármesternek a következő választ küldte: őszinte örömmel vettem szülővárosom tisztelt közönsége nevében honvédelmi miniszterré történt leg­kegyelmesebb kinevezésem alkalmából hozzám intézett szíves és meleg hangú üdvözlő sürgönyét. Ezen szíves megemlékezésükért legőszintébb hálás köszönetem fe­jezzem ki s kérem, ezen köszönetemet szü­lővárosom közönsége minden egyes tagjának is tolmácsolni kegyeskedjék. Nehéz feladatom teljes tudatában lépek itj működésem ke­­­rébe, ama megmásíthatatlan szándékai, hogy a legfelsőbb trón, valamint szeretett hazánk jólétét és biztosságát előmozdítani mindenkor legszentebb köte­lességemnek tartom. SKolossváry, " A katonai bűnvádi perrendtartás reformja. ;3? félhivatalos Búd. Tud. jelenti: A mint értesülünk, a katonai bűnvádi perrendtartás reformjának munká­latát már befejezték és valószínű, hogy az erre vonat­kozó törvényjavaslatok még ez év őszén parlamenti tárgyalás alá kerülnek. E reform a hadbírák létszámának tekintélyes szaporítását fogja maga után vonni és a hadsereg­­igazgatás, a­mint a hadsereg rendeleti lapjának ez évi április 25-iki melléklapjában közölt pályázati felhí­vásban olvasható, a hadbírói tisztikar megfelelő pót­lására nagyobb számú, évi 1600 korona járulékkal ja­vadalmazott állást tervez a jövő évre. A hadbírói gya­korlatra oly tartalékos tiszteket, katonai hivatalnoko­kat, hadapródokat és hadapród-jelölteket bocsátanak, a­kik jogi tanulmányaikat befejezték és a jogi állam­­vizsgálat letételét bizonyítványnyal igazolni tudják. A kérvény alakjára és felszerelésére nézve a részletes adatok a hadbíróság szervi határozmányaiban találha­tók. Pályázók, a­kik a magyar, horvát vagy rom­án nyelvet bírják, különös figyelemben részesülnek. Kilépés a szabadelvű pártkörből. Vészi Jó­zsef országgyűlési képviselő a következő levelet intézte­­'Podmaniczky Frigyes báróhoz, a szabadelvű párt el­nökéhez: ' ''-n... kormányelnök úr programbeszédéből arról értesültünk,hogy az uj kabinet elejteni készül az 1899. évi XX®. törvénycikknek ama garanciális ren­delkezését, mely szerint az uj autonóm vámtarifa el­készültéig a külföldi államokkal a kereskedelmi szer­ződések ügyében tárgyalások nem indíthatók. Az idé­zett törvénynek ,eme rendelkezése volt a viszonossági szankció alá helyezett ama kompenzációk egyike, a­melyek fejében Széll Kálmán javaslatára a magyar törvényhozás belenyugodott a vámközösségi állapot­nak 1903 helyett 1907-ig való fönntartásába. E törvé­nyes garanciának elejtését az országra nézve kárhoza­­tosnak tartván s benne fördulását látván annak a megegyezésnek, mely számára Széll Kálmán 1899-ben az egész parlament hozzájárulását kivivta, e fölfogá­somból le kell vonnom a konzekvenciákat s ez okból a szabadelvű párt kötelékéből ezennel tisztelettel ki­lépek. Hodossy Imre nyilatkozata. Hodossy Imre a következő nyilatkozatot teszi közzé: Ama fölszólalásomat, a­melylyel tegnap a sza­­badelvű párt értekezletén az új kormányt üdvözöl­tem, néhány lap akként közli, mintha én ott a párt­nak valamely töredéke nevében szólaltam volna föl és ezen lapok ehhez megjegyzéseket fűznek. Ez­zel szemben ki kell emelnem, hogy én nem vala­mely párttöredék nevében, hanem a párt nagyérdemű elnökének, Podmaniczky Frigyes bárónak egyenes fölhívása és megbízása folytán az egész szabadelvű párt nevében szólottam és üdvözöltem az uj kormányt. Budapest, 1903 junius 30. Hodossy Imre országgyű­lési képviselő. Igazolt képviselő. A képviselőház VII. bíráló bizottsága ma délután Bánhidy Antal báró elnöklésé­vel összeült, hogy Óváry Ferencnek a bizottsághoz utasított megbízó levelét tárgyalja. A bizottság a meg­bízó levelet rendben találta és Óváryt a harminc nap fönntartásával igazolta. A verbászi mandátum. Szabadkáról távira­toztak a Magyar Távirati Irodá­nak. A verbászi vá­lasztókerületben megindult a képviselőválasztási moz­galom. A szabadelvű párt jelöltje Vojnits István báró. Ma érkezett Szabadkára kétszázötven verbászi vá­lasztó, a­kik felajánlották Vojnits Istvánnak a jelölt­séget. Vojnits a jelöltséget elfogadta. A helyzet.­ ­ Budapest, jan. 30. A Khuen-Héderváry-kormány parlamenti bemutatkozása, a­melynek részletes leírása lapunk más helyén olvasható, olyan zajos jelenetek köz­ben történt, a­melyek az obstrukció legviharosabb üléseire emlékeztetnek. Csaknem előre lehetett látni, hogy ez fog ma elkövetkezni. Már a minap jeleztük, hogy a függetlenségi pártnak ilyesmi iránt fogékony tag­jaira mily erős hatást tett az a gúny, a­melylyel pártonkívüli ellenzékiek, néppártiak és Szeder­kényiek illették a bánnal történt megegyezést. Jeleztük, hogy az ellenzéki frakciók nem fogják elmulasztani az alkalmat, hogy az igazi ellenzék­nek önmagukat tüntessék föl a Kossuth párt ro­vására. A Kossuth-párt féltékeny tagjai ebben a maguk­ tekintélyét, sőt a párt exisztenciáját lát­ták megtámadva, annál is inkább, mert a függet­lenségi kerületekről jöttek a hírek, hogy a vá­lasztók rossz néven veszik a paktumot, s ennél­­­fogva az a törekvés kapott erőre köztük, hogy az egyezséget visszacsinálják és folytassák az ob­­strukciót ott, a­hol Széll Kálmán lemondásánál elhagyták. Ez a törekvés jutott kifejezésre a kép­viselőház mai ülésén a kormányelnökkel szemben, a­ki kétségtelenül azért is vállalkozott kormány­alakításra, mert a Kossuth-párttal megegyeznie sikerült s mert bízott abban a kötésben, a mely nyolc függetlenségi megbízott közreműködésével jött létre s a melyet egyhangú párthatározat pe­csételt meg. A képviselőházban ma arról volt szó, hogy a függetlenségi pártban szakadás veszedelme fe­nyeget azok között, a­kik ragaszkodnak az egyez­séghez és azok közt, a­kik folytatni akarják a har­cot a nemzeti vívmányok kiüzdése érdekében. Estére a párt rendkívüli és üürgős konferenciát hívott össze, a­melyen a párt helyzetéről, a párt magatartásáról és a párt sorsáról tanácskozzék. Az értekezleten, a­mely esti hat órától közel ti­zenegyig eltartott, annyian beszéltek az obstruk­ció ellen, mint az obstrukció mellett s a párt nem tudván egyezségre jutni, azt határozta, hogy egy­előre mit sem határoz, hanem holnap folytatja tanácskozását. A párt magatartása arra bírta­­Kossuth Ferenc elnököt és Komjáthy Béla alel­­nököt, hogy a tisztségükről lemondjanak. Holnap deputáció kéri föl Kossuthot lemondásának visz­­szavonására. Érdekes és föltűnő volt a szabadelvű párt magatartása a mai ülésen. Egy része teljesen közömbösen nézte az új pártvezér kínos helyze­tét, a másik, annyira a mennyire, támogatta. A támogatók jobbára a volt nemzeti pártiak közül kerültek ki. Nyílt összetűzés is volt a teremben az ó-szabadelvűek egy csoportja (Kubinyi Géza, Mikszáth Kálmán és Feilitzsch Artur báró) és a volt nemzeti pártiak egy tagja, Ugron János között. A csoport tapsolt Eötvös Károlynak, a­mit U­gron kifogásolt. Erre kölcsönösen kitessé­kelték egymást a pártból. Szóval: épületes állapotok vannak a sza­badelvű pártban. A mai napon egyébként új mozzanat a po­litikai kavarodás növeléséhez: a Széll Kálmán híres formulájának kérdése. Khuen-Héderváry miniszterelnök ugyanis beköszöntőjében jelezte, hogy megváltoztatását óhajtja a formula­törvény abbeli rendelkezésének, a­mely arról szól, hogy a vámtarifa megalkotása előtt nem kezdhetünk kereskedelmi tárgyalást a külfölddel. Khuen- Héderváry kezdeni akar tárgyalást, a vámtarifa törvényes megállapítása előtt. S már most egész nap tárgyalták­­— a képviselőházban és a párt­körökben — azt a kérdést, hogy jó-e ez, vagy rossz, hasznos vagy káros. A szabadelvű pártból többen ki akarnak lépni a formula változása ese­tére. Holnap a képviselőházban, mint értesü­lünk, Barabás Béla, Bseronymi Károly és Eötvös Károly fognak hozzászólni a miniszterelnök programjához, a megjelölt sorrendben., A formula-törvény. . Már tegnap híre kelt, hogy Khuen-Béder­­váry miniszterelnök megváltoztatását tervezi az 1899. évi XXX. törvénycikknek. Kossuth Fe­­renctől tudták meg a függetlenségiek, hogy a miniszterelnök engedelmet akar kérni a törvény­­hozástól arra, hogy megkezdhesse a külföldi álla­mokkal a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalást, a vámtarifa megalkotása előtt. A közlés nagy­­ szenzációt okozott, annál nagyobbat, mert nem szólt világosan , mert nem kísérte az a vallomás, hogy a formula­vál­tozást maga Kossuth Ferenc (is)­ óhajtotta, az alább elmondandó okokból. "A­ miniszterelnök mai képviselőházi elő­terjesztésében jelezte is, hogy oly javaslatot óhajt előterjeszteni a Háznak, a­melyben föl­hatalmazást kapna arra, hogy a kereskedelmi szerződés iránt való tárgyalást megindíthassa. Már most lássuk, miben áll ez a dolog. A Magyarország és Ausztria közötti kereske­delmi viszony rendezetlen. Az 1899. évi XXX. t.-c. 1907. év végéig fönntartja a vámközösséget a viszo­nosság föltételével s Széll Kálmán formulája szerint jogilag „a magyar korona országaira nézve az ön­álló vámterület jogállapota állott elő.“ Ez ideiglenes állapot megszüntetésére a nevezett törvényben (3. §.) „utasíttatik a kormány, hogy ő felsége többi királysága és országaival kötendő vám- és kereske­delmi szövetség létesítése végett, nemkülönben oly célból, hogy az idegen államokkal kötendő kereske­delmi szerződésekben az ország érdekei kellőleg ér­vényre juttassanak, a tárgyalást az osztrák kor­mánynyal indítsa meg.“ Ez megtörtént. Az egyezség december utolján létrejött, de törvényerőre nem emelkedett. Ebből következik a bökkenő. Mert a tör­vény további szakaszai (a 4-ik és 6-ik) a következő rendelkezéseket tartalmazzák: „A külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa új autonóm vámtarifával he­lyettesítendő, a­mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi.“ A­­4-ik szakaszban megállapított feltételeik „bár­melyikének meg nem tartása ugyanazzal a joghatály­­lyal bír, mint a viszonosság meg nem tartása.“ Eb­­ből az következik, hogy ha új autonóm vámtarifánk nincs, a külfölddel tárgyalásokat folytatni nem le­het, és ha törvényes fölhatalmazás nélkül ezt a kor­mányok bármelyike megkísértené, ezzel megsértetnék a viszonosság és az 1907-ig kikötött vámközösség azonnal erejét veszti és az önálló vámterület jog­állapota ténylegessé válnék. A miniszterelnök már most törvényes föl­hatalmazást kér arra, hogy a tárgyalást megin­díthassa, még mielőtt a vámtarifát elkészítettük volna. A miniszterelnök ez eljárására nézve, il­­­letékes forrásból, a következő magyarázatot szereztük: — Kifogytunk az időből és sürget az az érdek, hogy gazdaságunknak hathatós védelmet szerezzünk a külfölddel való vonatkozásban. Olyan szűkiben va­gyunk az időnek, hogy a vámtarifa tárgyalására majd csak őszszel kerülhet a sor, addig pedig a kormány az 1899. évi XXX. törvénycikk értelmében szóba sem állhatna a külfölddel. Olaszországnak fölmondották a szerződést és nagy érdekünk, hogy tájékoztassuk Olasz­országot, meg általában az egész külföldet gazdaságun­kat illető szándékunkról. A formula­törvény módosí­tása csak arra irányul, hogy a kormánynak ne legyen annyira kötve a keze, hogy szóba se állhasson a kül­földdel. A törvénynek lényegét, a­mely a kereskedelmi szerződésnek­ és a vámszövetségnek egyidejű lejáratá­ban csúcsosodik ki, a tervbe vett módosítás nem érinti. A formula­törvénynek minden tartalma fönnmarad, a terminusok összeesése is; éppen csak azt akarja a kor­mány, hogy ne kelljen várakoznia őszig, a­míg­­ a vám­tarifa parlamenti letárgyalása után szóba állhat a kül­földi államokkal. S nem terjesztene semmiféle megálla­podást a törvényhozás elé, a­míg a vámtarifa nem kész. Szóval: minden intézkedés a törvényhozás kezé­ben marad s a törvény lényeges tartalma nem gyöngül a módosítás által. Hozzátette forrásunk azt is, hogy hasonló gon­dolattal maga Széll Kálmán is foglalkozott, továbbá, hogy a módosítást Kossuth Ferenc óhajtotta, főképp azért, hogy nyári szünete lehessen a képviselőháznak. Másrészt azonban más argumentumokat hangoztatnak a tervbe vett módosítás ellen. A szabadelvű párt számos tagja, köztük Weisz Ber­told a következőképpen adják elő fölfogásukat: — Abszurd dolog, fölhatalmazást adni a kor­mánynak tárgyalásra a külfölddel, a­mikor azt sem tudjuk, hogy az önálló, vagy a közös vámterület alapján fogunk-e állni. Tudhatjuk-e, hogy nem csi­nálnak-e Ausztriában, más kormány alatt, vagy a­ Reichsrathban, olyan változtatásokat a vámtarifa té­telein és a vámszövetség-tervezet tartalmán, hogy : 3

Next