Budapesti Hírlap, 1904. június(24. évfolyam, 151-180. szám)
1904-06-12 / 162. szám
más intézetek tisztviselői és magánosok is a részvételre. Jelentkezni legkésőbb június 20-ig kell a főfelügyelőségnél a Nemzeti Múzeumban. .* ( A zeneszerzői jog Angliában.) Londonból jelentik: Az alsóházban a zeneszerzői jogról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál■ egy paragrafus fölvételit indítványozták, melynek értelmében külföldi kompozíciók tulajdonosai műveik megjelenésétől számított tizenkét hónap alatt kötelesek műveiket Angliában bejelenteni, mely esetben joguk van szerzői joguknak megsértése esetén büntető uton eljárni. Az indítványt elfogadták. . * (Tudományos élet.) A Magyar Tudományos Akadémia második osztálya június 13-dikán, hétfőn délután öt órakor ülést tart, melynek tárgya: Radvánszky Béla báró tiszteleti tag Balassa és Rimay barátsága című értekezése. — A magyar királyi Természettudományi Társulat növénytani szakosztálya legutóbbi ülését Klein Gyula elnöklésével az egyetemi növénykert pálmaházában tartotta, ahol Mágocsy- Dietz Sándor a bakonyi kirándulás alkalmával talált két új növényfajt mutatott be. Azután ugyancsak ő, Mágócsy-Dietz, az egyetemi növénykert történetét ismertette a növénykert megalapításától a mai napig. Tűzzön János néhány, a fákon, élősködő gombafajokról bűzért és részletesebben azokat a gombafajokat ismertette, amelyek a fák rákos megbetegedését okozzák. Az ülés végén,a megjelent tagok Mágócsy-Dietz vezetésével aprójára végignézték az egyetemi növénykertet. * (Új Idők.) Ami a hét eseményeiből fényképezőgéppel megrögzíthető volt: a margitszigeti rózsaünnep, a király látogatásai, a szegedi Tisza-szobor, az mind együtt látható az ifj Idők mostani számában. Nemkülönben Neogrády Antalnak egy nagyon kedves rajza is. Jókai utolsó regényének utolsó folytatása, Herczeg Ferenc, Malonyay Dezső, Fáradt Antal, Tábori Róbert, Wolfner Pál, Ambrozovits Dezső és mások közleményei egészítik ki a füzet tartalmát. A KÖNYVESHÁZ. Aranyos Erzsike megjött. Ezt a kissé hosszadalmas címet viseli (még pedig aranyos nyomásban) egy verses könyv, melynek szerzője Révai Károly. A könyv is igen érdekes, az esete is. Az utóbbit elmondja az ajánlás, mely így szól: „Ki az égből alaszalttal, vénülő szivemnek vigasztalására, kire busz hosszú esztendeig várakoztam: neked ajánlom e kicsiny dalokat Aranyos Erzsikéül, drága kis leányom!. A vénülő szív szerénykedés, vagy kacérság. Soha fiatalabb szivet, maga az örök ifjúsági verselő apa ujjongó szive. Tele örömmel, vágygyal, reménynyel, boldogsággal, őszinteséggel, életkedvvel, szeretettel, a kis jövevény imádatával. Az alkalom — az emberiség egyik nagy csábítója — tette az apát költővé. Mert nem értéktelen rímpengetés ez a kötet. Igaz érzéseknek, nemes, mély emberi indulatoknak, kedves és találó kifejezése. Nyíltság a szándékban, őszinteség a kivitelben, egy megindult emberi szívnek tanuságtétele arról, amit az élet legbecsesebbet adhat: a gyermekről. Igaz, húsz évi sóvárgás után elérni, amiért hiába látszottunk epekedni, nem közönséges eset. Nem csoda, ha büvös forrást fakaszt egy, olyan szívből, amely különben sem kő. A gyermekét már sok költő megénekelte. Aki e dalnak megtalálja a kifejezéseit, ebbeli érzéseinek gondolatot tud adni, mindig számíthat figyelemre. Hiszen millió és millió ember átesik az apaság gyönyörén: örül, ujjong, dicsekszik, büszkén néz körül, elsúl az érzelemben, de tehetetlen, ha tükörben akarja fölfogni érzelmeit, hogy a világnak megmutassa. Ehhez mégis külön adomány kell. Révaiban lappangott a költő. A kis néma jövevény, az égből szállt angyal megszólaltatta, különben örökké néma maradt volna. A kinek gyermeke van, Isten e legpazarabb s mégis legdrágább ajándéka: csendes gyönyörrel fogja e verseket olvasni, mert kiáltozását hallja annak, a ki hiába sóvárogta e boldogságot, és ujjongását, amikor már-már váratlanul beköszöntött. Azt sem tudom, különben róla, kapható-e a könyv, de rá van nyomtatva, hogy Déván adták ki Hirsch Adolf betűivel. A könyv verses mottója igy szól: Ne néznétek, hogy nincs művészet benne, Hivalgó érzés, merész gondolat. Csak azt zengem, mi összegyűlt szivembe Húsz hosszu-hosszu, esztendő alatt. Eperjes templomai. Eperjes templomairól szép művet irt Dívard Kornél. Nagy gonddal, tartalmas hozzáértéssel leírja Eperjes templomainak művészeti történetét ,és műemlékeit, valamint érdekes adatokat közöl két, a múlt század első felében élt kiváló festőről: Brocky Károlyról és Rombauer Jánosról. Mind a két művész élete érintkezik Eperjes műemlékeivel, az utóbbi Eperjesen dolgozott és ott is halt meg. Dívaid elsőül a Szent Miklósról elnevezett ősi plébánia-templomot írja le, mely Magyarországon a csúcsíves csarnok-templomok legtökéletesebb példája. A templomnak érdekes művészettörténeti fejlődése van. A templom műtörténeti emlékei közt különösen érdekes Gábor arkangyal XV. századbeli faszobra, de a főoltárnak 1490-ben készült három nagyarányú szobra is fafaragásunk legjobb emlékei közé tartozik, de ezeken kívül is több becses műemlék maradt a templom viharos múltjából a jelenkorra. A másik brrt templom az ágostai hitvallású evangélikusok tepimploma. Ebben is számos műemléket őriznek s különösen sokat foglalkozik a szerző Brockynak Krisztus és a szamáriai asszony jelenetét ábrázoló olajfestményével. Ennek kapcsán tér ki Brocky élete történetére. Leírja aztán Eperjesnek még két barokk templomát, kálváriáját és végül Rombauer életéről mond el új és följegyzésre méltó adatokat. Díváid gonddal, kritikával és élvezetesen irta meg a könyvet, szolgálatot téve vele művészeti irodalmunknak. A könyvben 23 kép is van és általán nagyon ízléses a kiállítása. A Singer és Wolfner kiadása, ára egy korona ötven fillér. A testgyakorlás módszeres tanítása. Ez a hue egy most megjelent könyvnek. A Könyv írója Szemző Lajos fővárosi polgári iskolai igazgató, hivatott szakembere a tornázásnak. Régi tornamester s a torna tanítóképző tanfolyamnak előadó tanára. A könyvet elolvasva, világos előttünk, hogy Szemző Lajos mit akar. Nem akar részletes útmutatást adni a tornatanítóknak a tornatanításban, hanem általános és tegyük hozzá mindjárt, igen becses útbaigazítást ad arra nézve, hogy milyen elvek szerint, milyen irányban és micsoda eszközökkel kell a hivatott tornatanítónak feladatát megoldania. A tornatanítónak, mondja Szemző Lajos könyvében, teljes pedagógiai képzettsége legyen, mert éppenolyan a nevelői feladata, mint a más tárgy tanítójáé, sőt igen sokszor a tanulók pajtásává kell lennie, tehát a tanítás komolyságát a játék kellemességével kell egyesítenie, amihez különös erkölcsi és szellemi erő szükséges! E szavak jellemzik a műnek irányát és ezt az irányt a szerző öntudatosan, teljes szakismerettel és a tornázás nagy szeretetével követi. Könyvének egyes fejezetei röviden, világosan magyarázzák meg a testgyakorlás bonctani és élettani hatását, a testgyakorlás fajait és rendszerét, a nevelő-tornázás idejét, elveit, a tornázásban előforduló hibák kútforrását, javítását, a tornázó tanulók fegyelmezéset és osztályozását. Jó fejezetek keretében találó bírálatot mond a szerző a testedzés, minden ismert ágáról, a mozgásos játékot, úszást, evezést, turistaságot, korcsolyázást, vívást és kerékpározást egyenkint tárgyalja, előnyeit fölsorolja, de rámutat az egyes hátrányokra is, így főleg óva int a túlzástól. A sétálást és a szobai tornázást testedzés szempontjából kevésre becsüli s e véleményét érthetően meg is okolja. Ha van észrevételünk a könyv e részére, úgy csak az az egy lehet, hogy a szerző a táncról nem emlékszik meg, pedig a tánc nem sorolható azok közé a testgyakorlatok közé, melyekről joggal mondja, hogy egyoldalú hatással vannak a szervezetre. A tornázás fajtái Szemző Lajos szerint: a nevelő (pedagógiai) tornázás, a felnőttek tornázása (egyesületi tornázás), a gyógyító és a mutatványos (cirkuszi) tornázás. A nevelő-tornázás főelvei szerinte: a tornatanítást a tornázó egyénhez kell alkalmazni, a haladásnak fokozatosnak, atestképzésnek pedig arányosnak kell lenni s végül az esztétikai célt nem szabad a tornatanításnál mellőzni. Különösen érdekes a mozgásos játékokról szóló fejezet. Olyan a torna játék nélkül, mint az étel só nélkül! mondja a szerző s a játéknak az egészségre való jó hatását a nevelésre, való jó hatásával szinte egyenlő értékűnek mondja. Tanítványainkat akkor ismerjük meg leginkább, ám játszani látjuk; itt előtör igazi természetük, ki-kitör a szenvedelem, jelentkezik a hajlam, a rendesen elnyomott rossz szokások, indulatok itt mutatkoznak: a bátortalan anyámasszony természetű tanulót s viszont a nagyon pajkosat a játszótér csakhamar leleplezi. Ezek után a tornázási anyagot ismerteti a könyv a tornázók kora, illetőleg az iskolák szerint fölosztva, rendszerbe szedve. A nők gimnasztikájának külön fejezetet szentel a könyv és ebben lelkére köti a tornatanítónak azt,, hogy a gyakorlatok megválasztásában az egyénítés elve mellett alkalmazkodnia kell a női testalkathoz és a nőiességhez. A versenyről Szemző Lajos ezt mondja: e nemes, ártatlan vetélkedés hatalmas nevelő eszköz, bemutatása a tudásnak győzelem céljából. Hogy mások fölött akár erkölcsi, akár szellemi vagy testi tudásunkkal diadalmaskodtunk, ez jól esik; azonban ez az érzés csk akkor lehet nemes, ha a kérkedésnek, az elbizakodottságnak minden árnyalatától teljesen mentes, íme. Így fogja föl a versenyt a tornázás hivatott mestere. S e szempontból mondja el mindazt, ami a versenynyel kapcsolatos. A versenynek szerinte minden anyagias, nyerészkedési vágy nélkül kell lefolynia, mert a testi erő igen sokszor csak öröklött tulajdonság, nem pedig szerzett érdem; értékesítése szinte nemtelen dolog, mint általában a testünkkel való nyerészkedés. Más helyen, az érmékről szólva, ezt mondja Szemző: nevelői szempontból nem lehetünk hívei a testi erő külső módon való fitogtatásának; az érmet, mint jutalmat, a tanuló legföljebb tornaünnepek alkalmával viselhesse; leghelyesebb azonban a győztest koszorúval, könyvvel vagy más emléktárgygyal megjutalmazni. A versenyek előkészítéséről szólva, kikel a tanulóknál a training ellen s azt a nevelő-tornázás elveivel teljesen ellenkezőnek mondja. Még a befejezett növésű, teljesen megállapodott férfiúnál is csak állandó orvosi felügyelet mellett tartja a traininget megengedhetőnek, amelylyel, járó megerőltetés már oly sokszor jajl szomorú következményekkel. Ezek után a versenyek rendezésére ad útbaigazításokat, majd a tornaünnnepeknek, versenytornázásnak és az egyesületi tornázásnak szentel külön fejezetet. A könyvnek a játékokról és versenyekről szóló tanulságos része legbecsesebb anyaga e műnek és egymagában is elegendő arra, hogy annyik jelentőséget adjon. E kérdést ilyen szakszerűen, ilyen körültekintő gonddal, még a magyar szakmunka nem tárgyalta. Becses része a könyvnek tornatanítók számára a kérdések és feladatok című befejező rész is, amely összefoglalja a tornatanítók összes tudnivalóját, iskolák szerint csoportosítva. A könyv függeléke a Magyarországi Tornaegyesületek Szövetségének versenyszabályait közli. Az érdemes mű a Légrády-testvérek kiadása, kár, hogy ára nincsen a könyven föltüntetve. A Balaton szerepe a gyermekvédelemben. A gyermekvédelem nagy és nevezetes kérdését tárgyalja egy tartalmas füzet, amely az Orvosok Lapja tudományos közleményei vállalatában jelent meg. A füzet szerzője Lévai Ödön dr., aki nemrég Az orvos és hivatása című könyvével nagy feltűnést keltett az orvosok népes körében. Ez egy nagyobbszabású munka volt, amely az orvosi etika problémáját fejtegeti, az orvosi működés forrásait járván fél mélyen járó érveléssel, másrészt meg rámutat a mi orvosi viszonyaink félszegségeire és viszásságaira, meg többrendbeli etika- ellenes állapotaira. Ez a munka nagyon kapós volt, valósággal szenzációs hatást tett, nagyon sok orvos egyszerre megtalálta a könyvben mindazt, amit maga tapasztalt, érzett és gondolt, de amit a nyilvánosság előtt fölfejtve most látott először. Most Lévai dr.-nak újabb munkálatával találkozunk, amely a gyermek-, védelmet világítja meg, különösen a Balaton jótékony, hatására való tekintetből. A Balaton a gyermekek ál-dása lehetne, erre irányítja a nyilvánosság figyelmét a tanulmány szerzője. Számbaveszi a Balatont övező vármegyék földrajzi, népességi és higiénikus viszonyait s kimutatja, hogy csak ezekből a vármegyékből mintegy 250.000 gyermek egészségét lehetne felüdíteni és egészséges szervi fejlődését előmozdítani a Balaton gyógyító hatásának kellő kihasználása által. Gyermektelepek és szanatóriumok felállítását sürgeti a Balaton somogyi partján, amelyet a gyermekvédelem egyik legfontosabb tényezőjévé kell kifejleszteni. A magyar birodalom története, Acsády nagyszabású munkájának második, befejező kötete ismegjelent. Az egész munkát 582 illusztráció teszi első-, rangú díszművé. Acsády műve a közönség mindest róilegéhez szól. A tudósokhoz a feldolgozott anyag nagyságával, az eredeti kutfő-tanulmányok sokaságával és a laikusház előadása világosságával és könnyedségével. A két diszkötésű kötet mindössze negyven koronába kerül. Kiadója az Athenaeum. Kapható a Budapesti Hírlap könyvkiadóvállalatánál is. , Szepes vármegye művészeti emlékei. A Szepes vármegyei Történelmi Társulat előfizetési fölhívást hirdet Szepes vármegye művészeti emlékei. című, három részben megjelenő diszmüre. Az első rész: Építészeti emlékek, írta Dívald Kornél, megjelenik 1904 december hónapjában; a második rész: Szobrászat és építészet, irta Tajdovszky János dr., megjelenik 1905 decemberében; a harmadik rész: Iparművészeti emlékek, irta Pekár Károly dr., megjelenik 1906 decemberében. Mindegyik rész 10—10 éves lesz, 40—50 szövegképpel, és 20—30 műmelléklettel s az egész mű előfizetési ára húsz korona. A mű kiadásában a Szepesvármegyei Történelmi Társaságot a műemlékek országos bizottsága támogatja. A főváros új útmutatója. Egy hiányt pótló hasznos kis könyv jelent meg a könyvpiacon. Göde Jenő írta meg A magyar főváros címmel Budapest és környékének közlekedési és idegenforgalmi útmutató- ját, világos, áttekinthető és egészen új módszerrel. A könyv tizenkét fejezetben magát a fővárost, két további fejezetben pedig a budai hegyeket, illetőleg a főváros közvetetten környékét tárgyalja és ízléses, piros vászonkötésben, a szöveg közé nyomtatott illusztrációkkal és térképmelléklettel minden könyvkereskedésben és tőzsdében kapható. Ára egy korona húsz fillér. Ész és erő. Dobrovszky és Jranke kiadásában megjelent Ferke Ágost Ész és erő című drámai költeménye, mely az Akadémia tavalyi Karátsonyi-pályázatán dicséretet nyert. Ügyes, elmés allegória, mely ,a szellemnek a nyers erőn való hatalmát fejti ki drámailag színes és eleven jelenésekben, éles dikcióval, könnyed, sokszor bravúros verseléssel. A mű antik levegője, a mítosz érdekes földolgozása is mutatja, hogy a darab műveit elmének, figyelemreméltó tehetségnek . BUDAPESTI HÍRLAP, (162. sz.) 1904. június 12. 16