Budapesti Hírlap, 1904. augusztus (24. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-01 / 212. szám
mm Budapest, 1904.XXIV. évfolyam 212. szám. Hétfő, augusztus 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helybe.: 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadóh. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utcaé. sz. Eirdetés- és hirdetés-fölvéül: Ugyantha Jósef-körút S. u. m. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 fll. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Ferdinand, Péter és Nikita. Budapest, júl. 31. Csak a felületes szemlélő nem veszi észre, hogy a Balkán-kérdés tavaly óta lényeges változáson ment át. Egyfelől tisztázódtak az eszmék a közvetetlenül érdekelt nagyhatalmak, Magyarország- Ausztria és Oroszország között, másfelől kísérlet történt arra, hogy Bulgária, Szerbia és Montenegró közös alapot keressenek a jövő eshetőségeivel szemben. A mürzstégi megállapodás indítékát megtaláljuk az azóta kitört kelet-ázsiai háborúban, a balkáni uralkodók szövetkezési hajlandóságát pedig a magyarosztrák monarkia és Oroszország minden kétséget kizáró programjában. Ez idő szerint ugyanis nem kétség tárgya, hogy a két keleti nagyhatalom teljesen abbahagyta az egymással való rivalizálást. Nemcsak üres jelszó, hanem évekre szóló határozott cél: a balkáni státusz evó főn tartása. Helyes volt-e külügyi politikánknak ilykép lekötni magát a másfelé elfoglalt Oroszország kedvéért, avagy ellenkezőleg, föl kellett volna használnia az alkalmat önálló akcióra: e percben nem dönthető el s csak a későbbi fejlemények fogják Goluhovszki gróf állásfoglalását igazolni, esetleg kompromittálni. Annyi azonban elvitázhatatlan tény, hogy ez a bizonytalan időre megkötött egyezség bizonyos tekintetben tisztázta a balkáni helyzetet. ..* A balkáni uralkodók, kormányok és pártok eleddig terveket szőhettek és különféle akciót kezdhettek abban a biztos tudatban, hogy pártfogókra lelnek vagy Bécsben, vagy Szentpétervárott. Keleti ravaszsággal, mely épp oly otthonos Belgrádban, mint Szófiában és Cettingében, kijátszottak egymás ellen a bécsi és pétervári diplomáciát, sőt nem egyszer komolyabb ellentéteket idéztek föl a két nagyhatalom kabinetjei között. Mindennek végét vetette a mürzstégi megállapodás, a balkáni intrikák, besúgások és a tervek most süket fülekre találnak Bécsben is, Pétervárott is. Hogy ez az állapot nem tetszik az ambíciótól duzzadó és minden áron változást óhajtó balkáni országoknak — amelyek politikusainak nem csekély része zavaros viszonyok közt keresi és reményti az érvényesülést — sokkal természetesebb, semhogy bővebb magyarázatot igényelne. Ennélfogva, természetes és logikus az is, hogy a balkáni uralkodók és vezérpolitikusok cserbenhagyva, érzik magukat eddigi pártfogóik által és inkább egymás közt iparkodnak megegyezésre jutni. Magasabb szempontból véve a dolgot, ennek a közeledésnek van etikai alapja, sőt jogosultsága is. Amióta a Balkán-államok alkotmányos életet élnek és a kulturális fejlődés útjára léptek, minden elfogulatlan és szabadságszerető ember előtt visszatetsző volt, hogy fölöttük majd az egyik, majd a másik nagyhatalom gyakorolt gyámkodó befolyást. Az európai liberális közvélemény, amelyhez a magyarság véleménye elsőnek csatlakozott, minden ellenmondás nélkül elfogadta az újabban hangoztatott jelszót: „A Balkán a balkánnépeké“. Ha tehát a balkáni uralkodók megegyezni és szövetkezni akarnak a végből, hogy a Balkánt illető politikai, egyházi és közgazdasági kérdéseket közös egyetértéssel rendezzék, ezt a törekvést csak helyeselni és üdvözölni lehet. Sőt azon sem volna szabad megütközni, ha a balkáni államok a rendezés mikéntjére nézve a magyar-osztrák monarkia és Oroszország tetszésétől függetlenül járnának el. Az ördögöt azonban fölösleges falra festeni: ily messzire menő egyetértés létrejövetele ki van zárva, s ennélfogva nem kell tartani attól, hogy a Balkán-államok nyíiltan szembehelyezkedjenek az entente hatalmak kívánságaival. Közös politikai akció részükről csupán Törökország irányában képzelhető. A Balkán belső helyzetének tisztázását kétségkívül előmozdította az Obrenovics-dinasztia letűnése is. Szerbia, mig Milán uralkodott s mig Sándor öszszes gondját felesége pozíciójának megerősítésére fordította, elszigetelve, sőt, mondhatni, barátságtalan viszonyban állott úgy Bulgáriával, mint Montenegróval. A Karagyorgyevicsek visszatérése, ha másban nem, de abban föltétlenül jelentős Szerbiára, és a Balkánra nézve, hogy fölnyitotta a szerb külügyi aspirációknak 1878 óta elzárt szellentyűit. Ezek az aspirációk érintik ugyan Bulgária és Montenegró törekvéseit, sőt egyes kérdésekben homlokegyenest ellenkeznek amazokéival, lényegileg azonban és végeredményül az a céljuk, hogy a Balkánnak a török uralom alá tartozó részein nemez uralom megszűnése esetén, idegen nagyhatalom meg ne vethesse lábát. Tudjuk, hogy Milán nem gördített volna akadályt a monarkia balkáni terjeszkedése elé, sőt — Bulgária rovására nyerendő rekompenzációért — még elő is segítette volna azt. Péter király ellenben, illetőleg a mai Szerbia — mert hiszen ott most nem a király irányítja a politikát — tűzzel és vassal szegülne ellen minden ilyen kísérletnek. A szerb külügyi politika új irányának külső jeleit Péter és Ferdinánd találkozásaiban, továbbá azokban a gyakori és titkos tanácskozásokban ismerhetjük föl, amelyeket a belgrádi kabinet Cettinyében folytat. De a balkáni viszonyok abszolút nem ismerését jelentené annak föltevése, hogy e találkozásoknak és tanácskozásoknak már is pozitív eredménye van. A teljes megértésig hosszú az út. Mély és nagy ellentétek várnak áthidalásra, egyrészt a bolgárok és szerbek, másrészt a szerbek és a montenegrinasok közt. A macedón kérdésnek annyi érzékeny pontja van nemzetiségi, földrajzi, hatalmi egyensúly és felekezeti szempontból, hogy azokra nézve véglegesen megállapodni három Bismarck sem volna képes. Bizonyos elvi megegyezést az uralkodók és kormányok kölcsönös előzékenysége létrehozhat, ha annak nincs szilárd alapja — csak kifelé. Mihelyt a belső rendezkedéshez, a macedónkérdés tettleges megoldásához kell nyúlni, az uralkodók megegyezése hajótörést fog szenvedni népeik kölcsönös irigykedésén. A szerbek, bolgárok és a montenegróiak egyesíthetők Törökország, vagy a magyar-osztrák monarkia ellen, de nem egyesíthetők békés osztozkodásra. A jelentés a közeljövőt illetőleg e tekintetben nem foroghat fönn kétség. Évtizedeknek kell elmúlniok, míg a helyi viszonyok és a nemzetiségi izgatás okozta gyűlölködés elcsittul és helyet ad a fajrokonságon alapuló egyetértésnek. Ferdinánd, Péter és Nikita, amidőn országaink speciális céljainak előmozdításán mesterkednek, egyidejűleg emez egyetértés, jobban mondva a megértési útját is egyengetik. Sem okunk, sem jogunk nincs, hogy akadályokat gördítsünk elejtük. Ellenkezőleg: Magyarország csak rokonérzéssel láthatja, ha a balkáni népek megszűnnek Oroszország játékszere és eszköze lenni s a balkáni függő kérdéseket maguk között, békésen akarják megoldásra juttatni. Mai számunk 3 oldal. Tisza István gróf miniszterelnök a mai vasárnapot Héderváron, Héderváry Károly gróf, a király személye körüli miniszter családja körében töltötte. A miniszterelnök hétfőn, reggel ismét Budapestre érkezik. Pártalakulás Szepes megyében. Iglóról táviratozza tudósí térik: Szepes megyében új párt van alakulóban, szabad polgárok egyesülése névvel. A párt előkészítő bizottsága vasárnapitt ülést tartott, melyen a megye minden részéből mintegy száz választó jelent meg. A párt országos és községi kérdésekben ellenzéki álláspontot foglal el. Főbb elveik: az önálló vámterület a nemzeti követelések kivívásával és a klikkrendszer megtörése. A párt legközelebb tartja nagy alakuló gyűlését. Új párt Szerbiában, Belgráditól jelentik nekünk. Mindeddig lekicsinyelték, kigúnyolták az új párt vezéreit, agitátorait és párthíveit, de most már komolyan foglalkoznak vele a szerb politikusok. Veszedelmesnek tartják, mert rohamosan terjeszkedik. Főképpen veszedelmes az új párt az uralkodó radikális pártra nézve, amelynek eddigi párthíveitől hódítja el a választókat az alig néhány hét óta megindított mozgalom. Az új pártot szeljácska sztránjcának , parasztpártnak hívják. Az egyik pártvezér, Kurtovics a minap lapot indított a szerb fővárosban, Szerbszki