Budapesti Hírlap, 1908. november (28. évfolyam, 262-286. szám)

1908-11-14 / 273. szám

1908. november 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (273. sz.) _________ 11 hogy szívesebben találkozik össze három spanyol , acarkistával, mint egy szüffrazsettel. — (Házasság.) Iradó Leó bujakalászi szesz­gyáros eljegyezte Vajda Ellát, Vajda Zsigmond festőművész leányát. Bolgár Géza kalocsai üveges eljegyezte Veisz Erzőikét Baján. Szolka Gyula főhadnagy, november 10-én tar­­totta esküvőjét a gödöllői udvari kápolnában sáros­falvi és nádasdi Bittó Idával. Tanuk voltak Teodze Lajos dr. palotaorvos és Thegze Gyula dr. jogaka­­démiai igazgató.­­ (A monitorok.) Újvidékről jelentik ne­künk. Az összes monitorok és cirkálóhajók szombaton reggel az óbudai téli kikötőbe mennek s onnan Bécsbe, hogy a császári jubileum-ünnepségen részt­­vegyenek. •— (Szalay Péterná köszönete.*) Szalay Péter államtitkár özvegye a következő sorok közlését kéri. Felejthetetlen férjem elhunyta alkalmából a jóleső fegyeletes részvétnek oly nagyszámú megnyi­latkozása érkezett hozzánk a bel- és külföldről, a társadalom minden rétegéből, hogy azokra egyen­ként köszönetünk­et kifejeznünk főleg jelen lelki­­állapotunkban lehetetlen. Tolmácsolják ez igénytelen szavaink mélyen érzett hálánkat mindazok iránt, a­kik a bennünket ért, pótolhatatlan veszteségben szi­ves részvétükkel enyhitették megmérhetetlen fáj­dalmunkat. szinte tisztelettel özvegy Szalay Pé­terné és családja.­­ (Roosevelt tréfája.) Az Egyesült Álla­mok elnöke, Roosevelt, úgy látszik, fölhasználja el­nökségének hátralévő hónapjait arra, hogy­— be­széltessen magáról. Ezt a célt legutóbb, mint New­­Yorkból írják, vagy hatvan jól táplált vezérkari tiszt rovására érték el, a­kik egész jóhiszeműen fogadták el ez elnöknek egy kis sétára szóló szeretetreméltó meg­hívását. A­­kényelemhez szokott tisztek, mit sem sejtve, a kitűzött időben megjelentek a Rock Creek­­parkban, a­hol Roosevelt fogadta őket. A­mikor az­után az elnök vidám társalgás közben arról kezdett beszélni, hogy a tiszteknek béke idején is folytono­san edzeni kell magukat a háborús időkre. Ezzel az­után elindult a sétára, a tisztek, most már kissé bi­­zalmatlankodva, utána. A séta első célpontja egy kis domb volt, a­melynek tetejére valóságos roham­­lépésben vezette Roosevelt a társaságot. Roosevelt a maga, a­ki edzve van,minden fáradság ellen, köny­­­nyen gázolt át az apró cserjéken és magas fü­vön­, de az amerikai hadsereg büszke vezérei bizony prüsz­kölve és lihegve követték. Alig értek föl a domb te­tejére, Roosevelt a másik oldalon versenyfutást ren­dezett lefelé. Könnyen megelőzte vendégeit s lenn a völgyben ismét egy újabb dombra kapaszkodott föl, a­­hová társasága a legnagyobb erőmegfeszítéssel kö­vette. Onnan Roosevelt a folyóhoz futott s miután óráját és kulcsait a kalapja alá rejtette, bátran bele­gázolt a nyakig érő hullámokba. A tisztek, akarva­­nem akarva, követték a kérlelhetetlen vezetőt. Roose­velt elsőnek érte el a túlsó partot s lerázva magáról a vizet, nevetve így szólt: — Azt hiszem, még nem fáradtunk el. A hideg víz csak fokozza az étvágyat. Ezzel folytatta a sétát még vagy nyolc kilo­méternyi után, míg végre pihenőt adott halálosan elfáradt vendégeinek.­­ (A bécsi Lobkowitz-palota.) Prágából jelentik nekünk: Budapestről néhány nappal ezelőtt jelentették, hogy Széchenyi, László gróf kétmillió ko­ronáért meg akarja venni Lobkowitz Edénke herceg­nek bécsi palotájét, a­melyben most a francia nagy­követség van elhelyezve. Erről a hírről a Bohemia ma­ azt jelenti, hogy Lobkowitz hercegnek tettek ugyan ajánlatot a palota megvételére, de a herceg ezt az ajánlatot visszautasította.­­ (A zárai hamis megrendelések.) A mi­nap­­ már megemlítettük, hogy a zárai helytartóság ne­vében nagyobb hamis megrendelést tettek. Most a kö­vetkezőket jelentik ezzel kapcsolatban: Már hónapok­kal ezelőtt egy zárai cég arról értesítette a helytartó­ságot, hogy a megrendelt húsz írógép rendelkezésre áll. Kitűnt, hogy hamis megrendelésről van szó. A helytartóságon mindamellett nem tulajdonítottak az esetnek nagyobb jelentőséget, mert azt hitték, hogy valamelyik hivatalnok rossz tréfát űzött. Néhány nappal ezelőtt azonban a spalatói kerületi kapitány­ság szintén küldött ilyenfajta értesítést, a­melyben azt jelentette a helytartóságnak, hogy a Magyaror­szágból megrendelt tíz vagyon, ezer méter mázsa, búza a kikötőben vesztegel, tessék intézkedni. Ez az eset már nagyobb föltű­nést keltett és a helytartóság megindította a vizsgálatot, a­melynek folyamán letartóztatták Viola helytartósági irodatisztet, a­ki­nél kompromittáló iratokat találtak. Viola­ ugyanis a helytartósági iktató­hivatalban­ volt alkalmazva és a helytartóság hivatalos levélpapirosán különböző megrendeléseket tett. A többi közt a barcsi Spitzer és a bécsi Lőwenstein cégektől nagym­ennyiségű bu­zit, árpát és lisztet rendelt. Elsőnek a­­Spitzer-cég tett ajánlatot a helyta­rtósági felszólításra, a rait el­fogadták. A helytartóságon azonban erről semmit sem tudtak, mert Viola az érkező postából rögtön kiválogatta a Spitzertől és a többi cégtől jövő leve­leket, a­melyeket maga intézett el rányomva a helytartósági bélyegzőt és aláírva Táncsics, Gol­ff, Pollák és a többi referens nevét. Még távira­tváltás is volt Viola és a Spitzer-cég között, anélkül, hogy a hivatalban bármit is észrevettek volna. A helytar­tóság természetesen vonakodik a harmincezer korona értékű gabonaszállítmányt átvenni és­ jogászkörök­ben különböző szempontokból tárgyalják az esetet, mert még koránt sincs eldöntve, hogy ki viseli a kárt, a helytartóság-e avagy a szállító cég. Ezenkí­vül, mint a Viola lakásán talált iratokból kitűnik, a bécsi Lőwenstein-cégtől a napokban fog érkezni mintegy tíz vagyon liszt, a­mivel a helytartóság szin­tén nem tud mit csinálni. Az összes megrendelések Pennies névre szóltak és valószínű, hogy Violának bűntársai is voltak, a­kiket azonban még nem sike­rült kinyomozni. — JGyászrovat.) Révai Sámuel, a Révai- Testvérek-cég megalapítója ma Budapesten hetven­hat éves korában meghalt. Oly időben, a­mikor a könyvkiadás úgyszólván kilátástalan vállalkozás volt Magyarországon, az elhunyt erős­­inteligenciával és előrelátással megérezte és tevékenységével elő is ké­szítette azt a fejlődési folyamatot, mely a múlt szá­zad 80-as éveiben a magyar könyvkiadás terén meg­indult. A 80-as és 90-es évek íróit nagyobbára Ré­vai Sámuel vitte a publikum közé és 1895-ben vo­nult vissza a magánéletbe. 1900-ban jelent meg A társadalmi jólét föltételei című szociálpolitikai műve, mely mély­­­járatú gondolataival föltű­nést kel­tett. Fiai, Révai Mór és­ Ödön és egy leánya, to­vábbá­ nagyszámú rokon és baráti kör siratja az el­hunytat, a­kinek temetése, vasárnap délelőtt 11 óra­kor lesz a Lónyay­ utca 28. számú házból. Idősb Slaussnar József nyugalmazott fővárosi tisztviselő november 11-én het­venhárom éves korá­ban meghalt Budapesten. Jó­r Battlay Imréné, született Szabóky Erzsébet, néhai Battlay­ Imre.­ Kassai főügyész özvegye novem­ber 12-én­ meghalt Budapesten. ...... Waldapfel Mihály, Waldapfel János kis­fia november 11-én meghalt Budapesten. Havas Artur magyar államvasúti főmérnök november­­11-én, ötvenegy éves­­korában­­ Budapes­ten elhunyt. Kokutány Geiza nyugalmazott királyi táblai bíró november 12-én hatvannyolc ötös korában meg­halt Budapesten.­­ (Ú­jabb sztrájk Fiuméban.) Alig zajlott le Fiuméban­, a szavazati jog érdekében rendezett ál­talános sztrájk s már­is újabb sztrájk ütött ki. A fiumei építőmunkások ugyanis ma reggel abbahagy­ták a munkát. A sztrájk oka, hogy a rendőrség le­tartóztatta és tizennyolc napi elzárásra ítélte Galdin Viktor építőmunkást, mert engedelem nélkül nép­­gyűlést hívott össze. Galdin fölebbezett az ítélet el­len a városi tanácshoz, a­mely megerősítette az íté­letet. Azután a kormányzósági tanácshoz fölebbe­zett az elítélt munkás. A munkások nem várták meg Galdin dolgában az illetékes hatóság határoza­tát, hanem sztrájkot kezdtek, memorandumot küld­tek a rendőrségnek, proklam­ációt ragasztottak ki az utcákon, csoportosultak a munkásegyesület háza előtt és az általános sztrájk­­ megismétlésével fenye­getőztek. A sztrájkoló építőmunkások délben tün­tető felvonulást rendeztek az utcákon, de a rendet nem zavarták meg. Délben a sztrájkoló munkások héttagú küldöttsége megjelent Wickenburg gróf kor­mányzó-helyettesnél, a­kitől Galdinnak azonnal való szabadonbocsátását kérték azzal a megokulással, hogy ez lecsillapítaná az izgatott tömeget. Wicken­­burg gróf legnagyobb sajnálatára kijelentette, hogy nem tehet azonnal eleget a küldöttség óhajtásának, de megígérte, hogy a kormányzótanács ülésén ebben az irányban előterjesztést tesz. Délután a kormány­zóság palotájában tanácsülés volt, a­melyen Galdin ügyét vitatták­ meg. A kormányzósági tanács ma még nem döntött, hanem holnap reggel folytatja a tanácskozást. A rendőrség a sztrájk folytán ismét készenlétben van. Hat óra felé néhány proklamáció került nyilvánosságra, melyben a szociáldemokrata­párt holnapra bejelenti az általános sztrájkot. Este 8 órakor a szakszervezeti tanács ülést tartott, a­me­lyen két órás vita után 17 szavazattal 5 ellenében el­határozták, hogy proklamálják az általános sztrájkot. Az általános sztrájk holnap reggel kezdődik s a szociáldemokrata­ párt­ ötven megbízottja ma éjjel az összes munkásokat értesíti az általános sztrájk ki­mondásáról­. Derencin rendőrfőkapitány-helyettes in­tézkedésére holnap­­reggeltől a katonaság állandóan segítségére tesz­ a rendőrségnek, miután a hatóságok teljes szigorral akarnak föllépni a sztrájkkal szem­ben. Holnap tiz órakor gyűlés lesz a­ Zichy-téren.­­ (Az öreg honvédeknek.) Száraz Elemér imnázium­i tanuló egy doboz szivarvéget küldött hzzánk az öreg honvédők számára. A küldeményt rendeltetése helyére juttatják. (Elfogták a negyedik rablót.) A teg­napelőtti rablótámadás negyedik tettesét, Böde Imrét, ma reggel a nyomozó detektívek egy kisebb szállóban elfogták. A nyomozás során ugyanis ki­derült, hogy Böde Imre cinkostársával, Rózsi Imré­vel a rablás után kiment Óbudára; az éjszakát ott egy épülőfélben lévő házban töltötték­­el együtt. Reggel bejöttek a városba s itt különváltak. Rózsit Őrsy­ detektív még tegnap délelőtt elfogta s az ő vallomása alapján indultak aztán Böde után. Böde Imre egész nap csavargott a fővárosban, este pedig elment a Nem­zeti Színházba és végignézte az elő­adást. Azután egy kis korcsmában megvacsorázott és betért a Zöld koszorú-szállóba aludni. A rendőr­ség az éjjel több szállóban razziát tartott. A Zöld koszorú-szállóba is eljutottak és sorra vizsgálták a szobákat. A­mikor Böde szobájának ajtaján kopog­tak, nem akarta kinyitni, csak akkor engedelmeske­dett a fölszólításnak, a­mikor azzal fenyegetőztek, hogy rátörik az ajtót. A detektiveknek aztán azt mondotta, h­ogy őt Kollár Jánosnak hívják és hogy vidéki e­mber. Az egyik detektív azonban a személy­­leírás alapján ráismert, Im­re Böde megvallotta, hogy a keresett rabló. Elmondotta azt is, hogy a korcsmáros pirosköves gyűrűjét, a­melyet az ujjáról húztak le dulakodás közben, Ó-Budán egy órásnak adta el. A négy rablót ma kisérték át az ügyész­séghez.­­­ (Az olasz kormányozható léghajó.) Rimai levelezőnk írja: A táviratok már beszámoltak röviden az ol­asz kormányozható­ katonai léghajó si­került római útjáról. A léghajón az érdemel elsősorban figyelmet, hogy föltaláló­ katonák, a­kik­ hivatásszerűen foglal­koztak a­­katonai­ léghajózás kérdésével. Míg más államok hadügyi­ kormánya idegen polgáremberek találmányát vásárolja meg, az ország védelmére, addig a szerencsés Olaszország saját fiainak szorgal­mából és­­aránylag ,igen csekély, költséggel jutott a nagyfontosságú találmányhoz. A Braccianóban állo­másozó katonai léghajós­ osztály építette a szivar­­alakú léggömböt, Moris őrnagy parancsnoksága alatt. A­ nagyon pontosan működő kormány Crorco és Bicaldoni kapitányok találmánya, a­kik a léghajót római útján is vezették. Dálolasz származású mind­kettő. Harmadik társuk, a­ki a gépet igazgatta, Monári altiszt, venetói születésű­ gépész. A léghajó hatvan méter hosszú­ , hogy a levegőt könnyebben hasíthassa, az eleje igen hegyes. A henger szerkesz­tésénél igen sok újítást használtak föl. Belsejében acélhengerek futnak végig, melyek két oldalt rend­kívül gyorsan 63 hagy zajjal működő csavarokkal vannak a kosárban elhelyezett motorral összefüggés­ben. Az egész halton egy alurailliumszerű anyaggal van bevonva, s ezért a­ léghajó­ ezüstö3 fényben csillog. Közvetetlenül a henger alatt függ a kosár, mely hét méter hosszú és másfél méter széles.­­Alul­ról’ nézve a léghajóval egynek látszik. Közepén egy Clément-Bayárd-féle 100 lóerejű motor működik. A nagyon komplikált szerkezetű kormány a csónak­­végén van. A csónak elején a személyzet és a mű­szerek számára van hely. A léghajó a minap déli 12 óra 15 perckor jelent meg a piazza d'Armi fölött. A csapatok abbahagyták gyakorlatukat és élénk erviva­ kiáltással üdvözölték az első olasz katonai léghajót. Nemsokára a Vatikán fölött lebegett a lég­hajó, mely meglepő biztossággal és ötven kilomé­ternyi sebességgel haladt célja, a Campodoglio felé. A pápa udvari papjaival messzelátóra figyelte meg a léghajót. Egy óra tájban érkeztek meg a bátor lég­hajósok a Cam­podoglio fölé, a­hol a menetsebes­séget húsz kilométerre redukálták. A közönségén, mely ekkor már sok ezer főre szaporodott, leírhatat­lan lelkesedés vett erőt. Lassan egy szabályos félkört irt le a léghajó s a koi­inál felé tartott. Ekkor tűnt föl a piazza Venezia bejárójánál Moris őrnagy auto­mobilja, a ki az egész­ utón­ követte, a légha­jósokat.­ Ismerősei, tiszttársai hozzárohantak s az őrnagy örömében sorra csókolta bajtársait. A Koffinál­­téren az egész udvartartás és Számos politikai , és katonai előkelőség várta a léghajót. Casana hadügy­miniszter órával a kezében konstatálta a légi utasok pontos megérkezését. A léghajó néhány ügyes m­ozdu­

Next