Budapesti Hírlap, 1910. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1910-01-01 / 1. szám
felvéti c *. nnap.El msgjelenik hstie kivételvel mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévra 14 kor , negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helybe és vidéken 1. fll. Hirdetések milliméter számítással d2 szaki szerint. ariignaui Budapest, 1910. XXX. évfolyam, 1. szám. Szombat, január 1. Szerkesztőség: VIII. ker. Rökk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54—63. Kiadóhivatal: Vill. ker., József körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95. Kiárusítás 55-53. Apróhirdetés 55-95. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 61-04. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, így az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fönnakadást ne szenvedjen ! A történet logikája. Budapest, dec. 31. Mélyen a felszín alatt rejtőznek a történeti élet hajtó erői, melyek a nemzetek karakterétől, helyzetétől, élményeitől, tehát oly tényezőktőlfüggnek, melyeknek megítélése oly különböző, mint azoknak a fölfogása, kik ily ítéletre vállalkoznak. Ezért oly bizonytalan a történeti élet törvényeinek megállapítása és sokan vannak, akik azt hiszik, hogy ily törvények nincsenek is. De , ha elég magasból nézzük a történeti élet folyását, úgyhogy jókora darabot belőle áttekinthetünk, mégis megsejtjük, hogy csak a felszínen van véletlen, csak az egyes eset kiszámíthatatlan; az Egészben nagy, szükséges kapcsolatok döntik el a nemzetek sorsát és szabnak irányt fejlődésének.A kinek ily, összefoglaló áttekintése nincsen, akár történetíró, akár politikus; aki csak a jelen alakulásaival bíbelődik, hogy aráról holnapra gondoskodjék; aki a jelenből akarja a jövőt megérteni és a múltról megfeledkezik, az hasonlít a vak emberhez, akit tapintó érzéke lépésről lépésre elég jól eligazít, de a ki mások vezetésére nem lehet hivatva. Az újabb magyar politikai fejlődésnek az a nagy átka, hogy az ily nemű vakok jutottak benne szerepre. Deák Ferenc generációja kihalt. Ez a generáció az elnyomás hosszú korszakában százszor meghányta-vetette a haza sorsát, megértette a magyar történet nagy törvényét és e törvény hegycsúcsáról bámulatos előrelátással igazította a magyar politikai életet. E generációnak kiváló tanítványai is akadtak. De közben új nemzedék nőtt fel, mely nem ette az egyiptomi sanyarúságok keserű kenyerét és nem értette meg, mily nehéz volt a népet kivezetni az ígéret földjére vezető útra. Azóta tévelygünk hol jobbra, hol balra; azt hisszük, hogy mert nagy hévvel nekiindultunk, előre is jutunk, holott körben forgunk és bizony visszafelé is mentünk. Hol van az a híres józan megfontolásunk? Ha valamely hadsereg háborúba indul, akkor a sereg előtt portyázó csapatok járnak, melyek nyugtalanítják és megtévelyítik az ellenfélt, de a sereg zöme együtt marad, hogy mihelyt az alkalom kínálkozik, egész erejét kifejthesse. De ma a magyarság csupa portyázó csapatból áll, mindegyik csak a maga erejére támaszkodik, zöm nincsen, sőt még egymás ellen is fordulnak, az ellenfél pedig összetömörítve várja és veri vissza a rendszertelen támadást, vaksággal még tán soha sem vert at bennünket a sors. A magyarság pártokra szakadva, az osztrák ellenünk egységesen szervezve, nagy aggodalommal kell a jövőbe tekintenünk. A törbésnek van logikája, de mi nehezen értjük meg, mert nem olyan, mint a mién- mint a mindennapi életé. A mi álláspontunk a dinasztiával szemben hatalmas zokokon nyugszik, me- tekkel,átkágban megbizunk. Folyton mondjuk a krrfy, hogy erős Magyarország a dri ti a legerősebb támasza. Mi nem oly utalunk sem erre, se Pétervár felé, miígt, a csehek, se Berlin felé, mint az alldajcsok, se Bukarest felé, mint a siri oláhk , és a Balkán tájékára, mint a kipróbált,- panicsárok. Nekünk igazán itt élnünk, hasnunk kell, bennünk tehát megbúik a dinasztia. Továbbá mondjuk: Ez .»••z ország csak addig támasza a dinasztiának is, a mig egységes, a mig a szupremacia a mienk, a lig a nemzetiségek nem fordulnak az állapi egysége ellen, a mig ,a mi nyelvnek ennek az egységnek gánuma. Yö , mondjuk, a történet i., mellettünk zonyit, mégis csak mi alkottuk ezt az animol, mi tartottuk fönn a mi uralkodó aink 'hagyományai járják it a lelkeket. a mi íij.'átmányunk’él igazán’, tehát a nagy' _■ nozümbt kiállott,uk, tisztességesen, -jnt kevés nemzet -a föld há■ tán, jobban,m int némely nag nemzet, mi a kis nemze'1. .t okát üldözött, a néha kézen-lábon mmad, ózott nemzet. Ha Magyarország ne is volna, ki kellene találni, a dinasztia kedvéért, az európai, egyensúly kedvéért, mint a nagy és erős élet, mely a szláv román világ közé bevágta magát. Az észjog és a történeti jog, az erkölcs és a haszon mellettünk szól. Igen temészetes, hogy a szlávok ellenünk törnek*, és németek is, de természetlenes, és töhenes, jogellenes volna, ha a dinasztia nem a mi pártunkon állna. Sőt a nagy Németország, a hatalmas Bismarck hagyományainak nyomán, kedvező szemmel néz ránk. Az értelmesebb szlávokat is észre lehet téríteni, így logika szerint rózsás a menyboltunk. És ezen az alapon azután még egy kissé el is bízzuk magunkat, mert hiszen a mi álláspontunk megcáfolhatatlan. Az ember azt hinné, íme megvan a magyar történet nagy földalatti törvénye. A magyar állam kiépítése, a dinasztia kedvező segítségével: a magyar állam magyar jellegének megóvása és fejlesztése. A dolog mégis egészen másképp áll.* Ausztria mindent megtesz a magyar állam magyar jellegének letörésére, a magyar hegemónia lerontására, a nemzetiségek ellenünk való harci kedvének erősítésére. Igaz-e? Itt vannak a tények. Ausztriában az összes pártok követelik az általános, titkos stb. választójog megalkotását Magyarországon. Semmi közük a mi választójogunkhoz, mégis követelik. Nem kell mondanunk, miért követelik. Mert azt remélik, hogy akkor több lesz a nemzetiségi és a szocialista képviselő. Akkor majd nem fogunk egyhangú határozatokat hozni, ha magyar érdekről lesz szó, legyen az kultúrás, vagy gazdasági, vagy szigorúan magyar nemzeti. Akkor majd leszáll a napja a magyar közjognak, mely annyi álmatlan éjszakát hozott az osztrák államférfiakra. Más tények is vannak. Lueger úr Romániába utazik, mely elég nyíltan aspirál Magyarországnak románlakta vidékére. Bukarestben meg úgy ünnepük Luegert, mint a Megváltót, mint a csodát, mert kell-e nagyobb csoda, mint a bécsi, dinasztiaimádó polgármester segítsége ? Ugyanez a Lueger érintkezik a horvát hazafiakkal és Jellasics dicsőítésében egyesül velük. Bécsben közhely lett, hogy a magyarok elnyomják a nemzetiségeket. Német polgártársainknak ellenünk való, izgatása is kenyérkereset Bécsben. Mit nem támogatnak Bécsben, ami Magyarországot megkárosíthatja? Így fest a logikai valóságban. Bezzeg el tudják szlávosítani az olaszlakta területet! Isztriában és Dalmáciában a szláv nyelv a tromf. Mindenütt szláv iskolák, szláv föliratok. Számos helységnek még csak a neve olasz, a lakosság már csak szláv. A szláv törzseknek nyilván nagyobb a terjeszkedő erejük, de az osztrák bürokrácia minden erővel támogatja ezt a terjeszkedést. A magyarok közül sokan nyaralnak Abbáziában, Voloszkában, Lovranában. Tudhatják, hogy a parasztok és munkások közt még mindig sok az olasz, de a népiskolában az olasz nyelvet egyáltalán nem tanítják. Nem rég megjelentek kimutatások, hogy az egész osztrák bürokráciában a szláv elem folyton nő és már messze meghaladja a németet. A bécsi minisztériumok tele vannak szlávokkal. A szláv unió utolsó obstrukciójával hatalmas győzelmet aratott, az obstrukció abbanhagyásáért oly házszabályváltozás lépett életbe, mely elsősorban a németek ellen fordul, akiket eddig még sem lehetett egészen letörni. így tud a maga területén az az Ausztria szlávosítani, amely nálunk iden lehető módon a magyarosítás ellen küzd. Pedig, hogy mi nem igen tudunk magyarosítani, eléggé kézzelfogható történeti tény. * Mai számunk 60 oldal.