Budapesti Hírlap, 1910. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1910-03-31 / 76. szám

1910. március 31. BUDAPESTI HÍRLAP (76. sz.) 17 éve. • Mabei, Akarnok, Figyelmes, Micbán. Biztosan egy­­hosszal nyerve, háromnegyedhosszal harmadik. Totó: 10:61. Helyre: 20:55, 155 és 74. Könyvfogadás: 10 Le­­gislator, 4 Megállj, 6 Blonde, F­aseur, Figyelmes, 7 Miczbán, 8 Mabei, 10 Carkler, Akarnok,­­% a többi. //.• Márciusi hendikep: 3000 korona. 1600 méter. Mr. Adrien 9é. stpm. Locarno 52% (Smutny) első, Milne F. 3é. sher. Egerton 49 (Hollinger) második, Olissich P. gróf 4é. pk. Perkáta 57% (Csompora) harma­dik.. Futott még: Coldregen, Setétkapu,­ Pigrette, Psyche, Buszt, Oberbayer, Vacant, Bataie, Baby, Sweet, Arany. Könnyen három hosszal nyerve, két hosszal har­madik. Tót.: 10:35. Helyre: 20:37, 43 és 64. Könyvfo­gadás: 2 Locarno, 4 Egerton, 5 Oberbayer és Vacant, 6 Perkáta és Setétkapu, 8 Pierette, Sweet, Arany, 10 a többi. , III. Visegrádi gátverseny. 1800 korona, 2400 mé­ter. Jankovich B. Gy. 6é. stpm. Mintán 66 (Maas) első, Bohonegy G. 5é. pk. Belle Heine 68 (Csompora) második, Nowotny L. id. stpm. Péda 69% (Sparkes) harmadik. Küzdelem után rövid fejhosszal nyerve, hat­hosszal harmadik. Tót.: 10:35. Könyvfogadás: 1% reá Belle Heine, Péda, 3 Miután. IV. Jankovich díj. Akadályverseny: 1800 korona. 4000 méter. Jankovich B. Gy. 5é. sk. Petronella 69% (Czárán Z.) első. Orssich P. gróf 4é. pk. Hiú 67 (Nei­­mans báró) második, Negropontes Gy. id. Gk. Tina 69%. (Folis) harmadik. Könnyen két és félhosszal nyerve, tízhosszal harmadik. Tót.: 10:14. Könyvfogadás: 2 rea Petronella, 2 Tina, 4 Hiú. V. Gitverseny hendikep. 1800 korona. 3200 mé­ter. Negropontes Gy. 5é. sk. Bovely 74% (Healy) első, Issekutz Gy. 4é. pk. alig 69% (Neuman) második, Ro­­honczy G. 6é.­pher. Okos 60 (Csompora) harmadik. Fu­tott még: Tinkabelle, Tilly, Tamagno, Campanille, Lady Cornelie. Könnyen két hosszal nyerve, egy hosszal har­madik. .Tót.: 10:45. Helyre: 20:35, 34 és 35. Könyv­­fogadás: 2 Tinkabelle, 3 Lovely, 4 Okos, Campanille, 5 Olly, 10 a többi. . VI. Űrlovas-hendikep. 1800 korona. 1800 méter. Neimans E. báró 3é. pk. Cascadense 60% (Zangen B.) első, Mr. Redgrey 3é. sm. Sógor 59 (Krause) második, Durneiss Gy. báró 3é. pm. Merion 59 (Folis) harmadik. Futott még: . Szerény, Szökevény NI., • Jesuite, Haupt, von Köpeniek, Dóri, Caprice. Könnyen egy hosszal nyerve, másfélhosszal harmadik. Tót.: 10:37. Helyre: 20:29, 34 és 165. Könyvfogadás: 2 Sócor, 3 Cascadeuse, 4 Jesuite, Haupt, von Köpenick, Dóri, 16 a többi. EGYESÜLETEK. Az Országos Középiskolai Tanár­egye­sülés pén­teken déli 12 órakor tiszteleg a kultuszminiszternél Negyesy László elnök vezetésével. Ugyanakkor az országos tanári­ , kongresszus végrehajtó­ bizottsága is megjelenik a miniszter előtt Ratkovszky Pál fő­igazgató vezetésével. Az egyesület ez után is kéri a tanárokat,­­hogy minél nagyobb számban csatlakoz­zanak a küldöttséghez.v A Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület ápri­lis 1-én este 6 és­ fél órakor saját helyiségében (Bu­dapest, Vill., Aggteleki­ utca 8.) szakülést tart. Tárgy* Beér Endre dr.: Az új gyógyszerkönyv galenikus ré­szének ismertetése.V A Magyar Fényképészek Országos Szövetsége április 7-én este 8 órakor saját helyiségében (VIII., Kőfaragó­ utca 7.) tartja V-ik évi rendes közgyűlését. VIDÉK. — Birtokpolitika és közművelődés. Se­rényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter az Orszá­gos Közművelődési Tanácshoz leiratot intézett, a­melyben a többi között ezt mondja: — Abból az alkalomból, hogy a tanács az anal­fabéta-tanfolyamok rendezését a telepes községek­ben is megkezdette, örömmel látnám, ha jóakarata figyelmét a telepesek társadalmi életére is kiterjesz­tené. Az állami telepítés sikerét rendkívül előmoz­dítaná, ha ez után a tanács szervezetébe be­illeszkedő közművelődési intézetek közreműködé­sét mindazokban az ügyekben biztosíthatnám, a­me­lyek vezetése a hivatalos formákat nem tűri, vagy a­melyekbe való állami beavatkozás egy vagy más ok­ból visszatetszést szülhet. Szívesen venném, ha azo­kon a kérdéseken kívül, hogy mik volnának a te­endők a telepesek társadalmi életének egységessé té­tele körül, továbbá e folyamat befejezése előtt, mily intézkedések szükségesek a szomszédos idegenajkú lakosság és a telepesek között levő összhang létesíté­sére és milyenek az összhang megteremtése után az egységesség érzetének a fölkeltésére, a tanács az iránt is tájékoztatna, hogy ott, a­hol a nemzetiségi vidékeken az állam céltudatos birtokpolitikával a szegény elem gazdasági megerősítésén fáradozik, nem lenne-e helyén a társadalmi szerveknek foko­zottabb­ tevékenysége oly célból, hogy az e területe­ken az állami gondoskodás által mindenesetre fogé­konyabb lakosság között a magyar állameszme erő­­sittessék.« — Főgondnoki választás. Debrecenből táv­­íratozzák: A Simonffy Imre, nyugalmazott polgár­­mester halálával megüresedett református egyházi főgondnoki tisztségre ma délelőtt egyhangúan Ko­vács József polgármestert választották meg. KÖZGAZDASÁG. A munkás balesetbiztosító-pénztár. . Közel három esztendő telt el a munkásbeteg­­segítés és balesetbiztosí­tás ügyét egységesen szabá­lyozó 1907. évi XIX. törvénycikk életbelépése óta. Ez a három esztendő sok súlyos kritikával illette ezt a törvényt, a­mely pedig elsőrangú szociálpoli­tikai alkotásnak készült. Már mint javaslat számos túlzást foglalt magában, a képviselőház merőben ötletszerű és önkényes módosításai folytán pedig sok részében kuszává és rendszertelenné vált. Az elha­markodott életbeléptetés, a­melyből hiányzott min­den komolyabb előkészítés és az átmeneti viszonyok zavartalan áthidalására irányuló törekvés, csak nö­velte azt a visszatetszést, a­melyet már maga a tör­vény is kihívott az összes érdekelt körökben. Az ipari munkásság betegsegítő ügyének egy­séges szabályozása, a balesetbiztosítással való kap­csolatba hozatala s az egész kérdésnek országos in­tézmény keretei közt való rendezése kétségtelenül elodázhatatlan feladat volt. A számos társulati, vál­lalati és magán betegsegítő­ pénztár közül akárhány nem nyújtott teljes garanciát a befizetés helyes föl­­használására sem, a baleset esetén nyújtandó kár­talanítás eseteiben pedig a kártérítésre kötelezett személye, valamint a kártérítés mértéke tekinteté­ben teljes jogbizonytalanság uralkodott, úgy hogy e kérdések törvényhozási szabályozása elől már nem lehetett kitérni. Elvben fölöttébb üdvös munkát végzett azért a magyar törvényhozás, a­mikor az 1907. évi XIX. törvénycikk megalkotásával életre hívta a munkásbetegsegítés és balesetbiztosítás hár­mas szervezetét: a kerületi pénztárt, az országos pénztárt és az állami munkásbiztosító-hivatalt. Ez által rendet­­óhajtott teremteni az addigi össze-vissza állapot helyén, tisztában volt a törvényhozás azzal, hogy a kérdés helyes megoldása csak az új intéz­mény országossá tétele útján képzelhető el, mert csak a kockázat ilyetén megosztása mellett lehet teljesen biztossá tenni anyagi helyzetét Ezért léte­­síttetett az országos pénztár, melynek helyi szervei­ként működnek a kerületi pénztárak, míg az állami felügyelet és ellenőrzés gyakorlására a munkásbiz­tosít­ó-hiva­tal van hivatva. Magukat a pénztárakat a törvény széleskörű autonómiával ruházza föl, a­mely autonómia a munkaadók s a biztosított alkalmazottak paritásán nyugszik —, elvben. A munkaadók és munkások ál­tal külön-külön választott közgyűlési kiküldöttek alkotják az egyes pénztárak közgyűléseit, a­melyek választják­, az igazgatóságot, a­hol természetesen is­mét egyenlő számban foglalnak helyet a munkások és a munkaadók. A kerületi pénztárak igazgatóságá­nak delegátusaiból alakul az országos pénztár köz­­gyűlése, a­mely aztán az országos pénztár igazgatósá­­gát választja s ellenőrzi annak működését , mint látjuk, ez egészen szép és demokratikus hierarchia. Végső ponton, a kerületi pénztár közgyű­lési kiküldötteinek a választásánál, szavazati joggal bír minden pénztári tag, tehát a kis-, illetve fejletlen korú iparostanulók is, a­mi számos visszaélésre ad­hat sőt már adott is okot. Így befolyást gyakorolhat arra az alapfokon meginduló szelekcióra, a­mely vé­gül az országos pénztár igazgatóságának megválasz­tásában nyer befejezést. Minden azonban csak a papiroson fest ilyen szépen. A gyakorlat mindjárt a pénztár megalkotása után egészen más képet mutatott. A paritás, a­mely a munkaadók és a munkások egyenlő kötelezettsé­gei alapján egyenlő jogokat is biztosított a pénz­tár tagjainak, a valóságban mihamar eltorzult. A munkások, a­kiket munkaadójuk köteles elbocsá­tani a pénztár üléseire, szívesen vették ki részüket eb­ből az alkotmányosdiból s országszerte rövidesen majorizálták a munkaadókat, a­kiknek bizony sok­szor van fontosabb dolguk is, mint elmenni a pénz­tár ülésére. Nem szólva arról, hogy számos szocia­lista érzelmű törpe iparos is bekerült a pénztárak vezetőségébe. Úgy áll tudniillik a dolog, hogy az ülé­sen jelenlevők többsége dönt a fölmerülő kérdések­ről s igy a munkások hiánytalanul megjelenvén, az igazi munkaadók hézagos soraival szemben ham­a­­rosan győzelemhez juthatnak a paritás nagyobb di­csőségére. Így történt, hogy szinte az egész országban a szo­ciáldemokrata munkásság kezébe került a betegsegítő pénztárak vezetése, a­mi könnyen oda vezethetne, hogy ez a szép szociállpolitikai intézmény a szoci­alista izgatás és terror eszközévé alacsonyíttatnék le. Megállapítható ugyanis, hogy a munkásság részéről a legtöbb helyen nem is az igazi munkások, hanem a hivatásszerű munkásvezérek jutottak be a Pénztá­rak vezetőségébe, a­kik ha megmelegesznek ezekben a jól dotált állásokban, úgy bizonyára az állásukkal járó tekintélyt és befolyást is készséggel bocsátják­ a szociáldemokrata párt törekvései előmozdításának" a szolgálatába. Ha mindezekhez hozzávesszük azt az állandó torzsalkodást, a­mely az autonómiát élvező országos pénztár, s az ellenőrzést gyakorló állami munkás­­biztosító hivatal között napirenden volt, úgy nem lehet csodálkozni, hogy jóformán a törvény életbe­léptetése után azonnal országos mozgalom indult meg, mely annak novelláris módosítását kívánja. A mozgalom oly intenzív módon jelentkezett, hogy az 1909. évi költségvetés képviselőházi tárgyalása alkal­mával Szterényi József akkori államtitkár, a törvény tulajdonképpeni megalkotója határozott ígéretet tett a kormány nevében a novella mielőbbi elkészítésére és benyújtására. A novella el is készült, de a poli­tikai válság miatt mostanáig sem kerülhetett a pár­­'■'ment elé. A reform sürgős voltát azonban két­ségtelenné teszi az a körülmény is, hogy a jelenlegi kormányelnök rövid programjában is talált alkalmat annak kijelentésére, hogy a novellát, mihelyt a par­lamenti viszonyok megengedik, azonnal beterjeszti. A betegsegítő-pénztár ügyét most az teszi ismét aktuálissá, hogy az állami munkásbiztosító-h­ivatal jóváhagyta a kerületi pénztárak alapszabályait, s így az eddig ideiglenes szabályzatok alapján működő pénztárakat most szervezik véglegesen. Az egész or­szágban most választják a közgyűlési kiküldötteket, s ennek a választásnak az eredményétől függ, hogy kik jutnak be a kerületi pénztárak igazgatóságába, valamint az országos pénztár közgyűlésébe, s ennek igazgatóságába. A választásra most már a munka­adók is szervezkedtek, s szervezkedésüknek eredmé­nye erősen meglátszik az eddigi választáson. Sőt nem egy helyen a józanabb munkásság is síkra szállott a szociáldemokratákkal, s hogy nem eredménytelenül, az legjobban a szocialista sajtó híradásából állapít­ható meg, a­mely elkeseredett dühvel számol be a párt vereségeiről. Az ország legnagyobb pénztáránál, a budapesti kerületi pénztárnál április hónap 3-án lesz a közgyű­lési kiküldöttek választása. Erről a pénztárról eddig igazán kevés jót hallott a nagyközönség, mert rend­szerint csak valami botrányos eseménnyel kapcso­latban szokott szó esni róla. Nem utolsó rendű, neve­zetessége az sem, hogy milliós deficittel dolgozik.­­ A mostani választásra erősen szervezkedtek a szövet­ségekben tömörült munkaadók, a­kik több ezer sza­vazásra jogosító igazolványt váltottak ki, s ezzel előre biztosították maguknak a győzelmet, a­mely­­lyel kiszorítják a pénztár igazgatóságából a munka­adó néven bejutott szocialista törpe­iparosokat. — Ha ennek és a többi választásnak a következtében más képet fog nyerni az országos pénztár igazgató­sága is, úgy­ remélni lehet, hogy a betegsegítő­ pénz­­tárak országszerte hivatásuk magaslatára emelkedve fogják teljesíteni kötelességüket. Ha azonban ez nem következnék el, úgy alig lehet más álláspontra he­lyezkedni, mint követelni a pénztári intézmény tel­jes államosítását, a munkások és a munkaadók jól felfogott közös érdekében. Tóth Dezső dr. : Az ultimé szükséglete máris erősebben mutatkozik, bár a nyílt piacon mindenféle könnyeb­bülés állapítható meg. A jegybank budapesti főin­tézeténél ma 22 millió korona volt a benyújtás 4 millió korona esedékességgel szemben. A magánka­matláb valamivel olcsóbbodott Bécsben és Berlin­ben is. Remélhető, hogy az ultima elmúltával ked­vezőbb lesz az irány a pénzpiacon, mert valószínű, hogy az új magyar járadékkölcsönt már április hónap első felében aláírásra bocsájtják, ha ez iránt a Rothschild-csoport megegyezik, Ullmann Adolf vezérigazgató ugyanis Bécsbe utazik a­hol arról ta­nácskoznak, hogy aláírás vagy pedig szabad eladás útján értékesítsék-e az átvett 112,5 millió korona 4 százalékos magyar koronajáradékot.

Next