Budapesti Hírlap, 1910. június(30. évfolyam, 129-154. szám)
1910-06-01 / 129. szám
1910. junius 1. BUDAPESTI HÍRLAP (129. p.). A miniszter ezután rátér a hadsereg és a haditengerészet követelésének többletére. Nagy költséget fog követelni a katonai szolgálati időnek megrövidítése. " Kém beszélve az állami költségvetésnek legalább kilencven millió koronával való állandó megterheléséről, az első években ez az új intézmény egyszers mindenkorra száz millió koronánál nagyobb összeget fog követelni új kaszárnyák építésére, gyakorló- és lövőterek berendezésére, a hadfelszerelési készletek kiegészítésére és várak és erődítések építésére. Ami a haditengerészeti kiadásokat illeti, a kormánynak a legutóbbi budapesti közös miniszteri konferenciákon még nem volt hivatalosan tudomása Dreadnoughtok építéséről, de egészen bizonyos, hogy e hajók építése már a legközelebbi közös miniszteri konferencia tanácskozásának tárgya lesz, így a miniszter most is csak megközelítően jelentheti, hogy a haditengerészetnek a legközelebbi időben egyszersmindekkorra körülbelül háromszáz millió korona kiadási többletre lesz szüksége. Ezt az öszszeget természetesen csak kölcsönnel lehet majd fedezni. Nagyobb hajók építését egyrészt a nemzetközi politikai helyzet, másrészt pedig a tecnikai haladásnak valóban pusztító hatása teszi szükségessé. Végül még körülbelül húsz millió koronát kell majd előteremteni a kimustrált hajók helyébe építendő új hajókra. A miniszter azt mondja, hogy teljességgel lehetetlen, hogy mindezekről a követelésekről már most kimerítő programot adjon, azonban tekintettel a kedvező gazdasági helyzetre és a fényes aratásra való kilátásra, lehetséges lesz a nép adóképességét fokozni. A szerb egyházi kongresszus Karlócáról jelentik a Magyar Távirati Irodának. A szerb egyházi kongresszus igazolóbizottsága tegnap egész nap éjfél utáni 2 óráig szakadatlanul dolgozott Boszánc Péró elnöklésével. A bizottság öt radikális tagja tegnap délután kilépett a tanácskozásból. A bizottság ma befejezte a kongresszusnak előterjesztendő jelentését. A kettős mandátumokon kívül eddig nagy szabálytalanságokat konstatált a karlócai, újvidéki és az erdeyiki választásoknál és e mandátumok megsemmisítését fogja ajánlani. Ezenkívül több mandátum ügyében vizsgálatot rendelnek el. A kongresszus holnap ,16 órakor ül össze. Az erős,temperamentumos és tárgyilagosan támadó beszéd nagy föltűnést keltett. Grinner ridegen vágta oda a miniszternek, hogy nem való az olyan nagy vállalkozásnak az élére, mint a minő a porosz államvasutak kormányzási, és hogy ismételten teljességgel félreismerte a gazdasági helyzetet. Nem vonta kétségbe a miniszter jóakaratát és jó szándékát, de tagadta az erre a nagy felelősséggel járó állásra való képességét és hivatottságát. A pénzügyminisztert a heves bírálat kihozta sodrából és éles szóval tiltakozott ellene, mire Gritner humoros és csípős megjegyzésekkel megismételte állításait. A porosz pénzügyminiszter ellen, Berlinből táviratozzék nekünk. A porosz urak házának tegnapi költségvetési vitájában a ház legfiatalabb tagja, Grinner bankigazgató . heves támadóst intézett a porosz pénzügyigazgatás és akinak feje, Rheinbaben báró pénzügyminiszterellen. Másnap elmentem a férfi vacsorára. Zsakettben, szürke kravátlival. A szálló különterme előtt lévő kis szaténban fogadott Bandi. Frakkban, kifogástalanul sima ingmellel, vakító lakkcipőben, valami külföldi ordó rozettájával a gomblyukában. Csakhamar megérkeztek a többi vendégek is. Képviselők, politikusok s kéthárom külföldi úriember, akiknek a tiszteletére adatott a vacsora. Borzasztó mód röstelkedtem. Mert hát bizony én férfivacsora alatt azt értettem, hogy majd együtt leszünk vagy hatan, nyolcan fiatal legényemberek s fogunk diskurálni —,na hát amiről ilyenkor diskurálni szokás. Asszonyhistóriákról, vadászhistóriákról, a komolyabbja pedig hivatalról, előmenetelről s a föjebbvalóiról, akik persze mind nehézkes, szekáns vén szamarak . . . Mindehhez persze untig elég jó a zsakett, meg a szürke kravátli. Bandit barátom vacsorája azonban egészen más volt. A kis piros selyemernyős villámlámpácskákkal és virágokkal díszített asztalnál Bandi egy nagykövet nyugodt előkelőségével csinálta a honőröket. Anélkül, hogy kijelölte volna a helyeket, észrevétlenül mégis úgy tudta intézni a dolgot, hogy rangfokozat szerint kerültünk egymás mellé. A vacsora közepén Bandi tósztot mondott. Francia tósztot a külföldi urakra. Ott állt az asztalfőnél. Egyik keze nyugodtan, könnyedén az asztalra volt támasztva, a másikkal a pezsgős poharat fogta át. És beszélt fönnakadás, póz és pátosz nélkül. Még a hangja is mintha magasabb, tisztább lett volna . - Visszaemlékeztem a régi időkre, mikor Bandi, amint a debreceni gimnázium dísztanulója az alkalmi beszédek és üdvözlések elmondásával volt megbizva. Szinte magam előtt láttam esetlen alakját, bozontos fejét, melynek üstökébe hol a bal, hol a jobb kezének ujjaival szántott bele, mialatt egyre váltogatta kissé befelé álló, goromba erdős lábait . . . Asztalbontás után épp azon tűnődtem, hogy miként illanhatnék el rövid időn belül, midőn Bandi hozzám lépett s kezét vállamra téve, félhangon arra kért, hogy maradjak, mig a vendégek eltávoznak, hogy együtt mehessünk haza, mert a szép tiszta esti levegőben jó lesz kissé járkálni. Mikor valamennyi vendég eltávozott, Bandi és én, friss cigarettára gyújtva, kabátgallérainkat fölhajtva, kiléptünk a fényesen világított hotelportálé alól a csendes utcára s hallgatva lépdeltünk. „Te, Bandi, kezdem végre egy kis lelki küzdelem után, — hol tanultál te olyan szépen és nyugodtan dikciózni? Engem legközelebb hivatalosan kiküldenek külföldre s már előre lel a hideg, ha elgondolom, hogy esetleg beszélnem is kell majd.“ Bandi fényes cilinderjének karimája alól furcsán nézett rám szemének szögletéből. „Valid csak be nyugodtan, kedves Pista, hogy te tulajdonképpen azt szeretnéd tudni, hogy miként sikerült engem, tüskés sünt, tűrhető simára megfésülni. Nemde, ez van a nyelveden?“ „Eltaláltad“ — feleltem kissé zavartan nevetve. „Nos, ha akarod, elviszlek oda, ahol rövid idő mulva otthagyhatod szónoki lámpalázadat s hatványozott önbizalommal indulhatsz majd külföldi kiküldetésedre.“ „Biz az nagyon szép dolog volna, már én is gondoltam arra, hogy veszek valami színésztől beszélőórákat, s annál jobb, ha te tudsz nekem ilyenvalakit ajánlani.“ Bandi magashangú, előkelő rövid kis nevetéssel felelt: „Oh, majd meglátod, holnap délelőtt érted jövök.“ Ezzel elváltunk. Másnap Bandi pontosan értem jött és útközben még megjegyezte, hogy föltétlen diszkréciót kíván tőlem, hogy hallgatni fogok mindarról, amit majd látok s hogy ne mutassam a csodálkozás legkisebb jelét sem, ha ismerősökre akadnék. Megígértem mindent és kiváncsi voltam, mint egy bakfis. Kocsiba ültünk és Bandi utasítására kihajtattunk a villanegyed egy előttem teljesen ismeretlen utcájába. Ott megállottunk egy nagyobbszerű elegáns villa előtt. Bandi kétszeres rövid csengetésére kinyílt a nagy bejáró ajtó, melyen kis sárgaréztáblán csupán e név állott: le baron Louis de Briedheux. Szép, kellemesen meleg szőnyeges pálmás hallfélébe léptünk. Bandi fölkért, hogy üljek le és várjak, amig ő a báróval beszél, s ezzel eltűnt egy mellékajtón. A kifogástalan előkelőségü inas, aki ajtót nyitott nekünk, rögtön újságokat halmozott elém s ismét szoborszerü mozdulatlansággal a bejáró ajtó mellé állt. Alig lapozgattam egy kissé, midőn Bandi megjelent egy magas, szőke, rendkívül fonirt arcú, de szinte megdöbbentően előkelő úriemberrel, akit mint báró Briedheux-t mutatott be. A báró lekötelező szívességgel üdvözölt s kijelentette, hogy barátom ajánlására kivételesen megengedi, hogy az egész établissementban a gyakorlatokat végignézhessem. Azt hiszem, igen együgyü arcot vághattam, a mikor megköszöntem a báró előzékenységét, — a ki ezek után könnyed meghajlással búcsúzott s magunkra hagyott. „Kezdjük a „salle de rhétorique“-kel, mondá Bandi s karonfogva egy ajtó felé vezetett, melyet az automataszerű inas sietett előttünk föltárni. Csendesen beléptünk egy középnagyságú terembe, melyben egy pódium volt és széksorok. A székeken vagy husz-huszonöt személy ült. A pódiumon állt egy magas barna deresedő úriember és szónokolt. A beszédjéből kivettem, hogy valami ülést nyit meg és számos egyén érdemeit méltatja. Mögötte egy szikár, komor, feketébe öltözött úr állott, aki egy vékony elefántcsontvégű fekete pálcikával minduntalan hol a szónok fölhúzott vállát, hol zavartan az öltözetét cibálgató kezét, hol nyugtalanul váltakozó lábát érintette- „Mi ez?“ kérdem halkan Bandi- A politikai helyzet. Budapest, máj. 31. Holnap, június elsején, az ország legtöbb kerületében — körülbelül háromszázötvenben —■ megtörténik a képviselőválasztás. Budapest is holnap választja meg képviselőit. Ezzel aztán lehull aza lepel is, amely a politika legközelebbi jövőjét teljes bizonytalanságba takarta s elfödte az új parlament képét. Alkalmasint már holnap eldől az a nevezetes kérdés, hogy az egymással szemközt álló s egymással küzdő politikai irányok közül melyik kerekedik fölül, vagy legalább is melyik mutat legnagyobb erőt és életképességet. Teljességgel érthető az a lázas érdeklődés, amellyel a magyar politikai világ, általában az egész közvélemény s minden érdekelt tényező is a holnapi eredményt várja. Különösen a munkapártban és a Justh-párt részéről tapasztalható nagy izgatottság, mert hiszen ez a két párt egész egzisztenciáját érzi kockán forogni. Héderváry Károly gróf miniszterelnök, aki tulajdonképpen a dolgok megindítója volt, a választás előestéjén távol volt az országtól. Ma este kel útra Boszniából, ahová a királyt kísérte el és holnap, szerdán délben érkezik haza Budapestre. A választást illető dolgokban, mint belügyminiszter, személyesen fog intézkedni,, ha a kormány beavatkozása, vagy rendelkezése szükségessé válik. Azokban a kerületekben, amelyek szerdán választanak, a korteskedést fölváltotta a pártok fölvonulásának zaja. Számos nagyobb terjedelmű vidéki kerületben már ma délután s este a választás helyére vonultak a választók s éjjeli ------- --------—-i.....iiii-TúrTiriTriBift»vr»',é,i«aa táborozással várják, hogy az urnák előtt érvényesíthessék erejüket. Sajnos, több kerületből kihágások és erőszakosság híre érkezik ma is, ámbár katonaság van kirendelve minden fölizgatott vidékre. Attól lehet tartani, hogy nem egy, helyen vér fogja pirosra festeni a lobogókat. Az utóbbi napokban több visszalépés történt, különösen a Justh-párt részéről. Ha a jelölt látja, hogy nincs reménye a győzelmre, nem szívesen állja mindvégig a reménytelen harcot s a fuvardíj okozta alkotmányos költséget. A választás küszöbén való visszalépésnek rendszerint ez az indító oka. A miniszterelnök hazatérése. Mint félhivatalosan jelentik, Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma este utazott el Szerajevóból és holnap déli egy órakor érkezik Budapestre. Zichy miniszter nyilatkozata. Székesfehérvárról jelentik nekünk: A munkapárt ma este gyűlést tartott, a melyen Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter beszédet mondott. Megköszönte a lelkes fogadást és rámutatott arra, hogy nincs igazuk azoknak, a kik azt mondják, hogy a kormánynak nincs programja. A ki elolvasta a miniszterelnök programját, az nem állíthatja ezt. Az iparpártolás eddig rendszertelen volt, most a kormány az ipar tervszerű föllendítését tűzte ki céljául. Ami a kereskedelem érdekeit illeti, a pécsi iparosokhoz intézett levelében kifejtette elveit. Az adóreformot sürgetni fogja. Pártolja a szövetkezeteket, de csak a mikor a maguk lábán meg tudnak élni. Mint vallásügyi miniszter erős meggyőződésű katolikus, de éppen azért tisztelettel hajol meg minden más meggyőződés előtt. Soha sem állította, hogy az 1848. évi XX. törvénycikket nem kell kiterjeszteni a zsidó felekezetre. A zsidó vallás bevett vallás, amelynek érdekeit támogatni akarja. A középiskolákban a diákság túl van terhelve és ezen változtatni kell. Többi gondot kell fordítani az internátusokra. Míg Budapest világvárossá fejlődik, ami különben örvendetes, azalatt a vidéki városokat elhanyagolják. Ezután nagy gondot fognak fordítani a vidéki városok felvirágoztatására. A miniszter ezután Justh-nak egy nyilatkozatával foglalkozott, amelyben azt mondta, hogy mindenkitől várta volna, csak tőle nem, hogy, a darabont-kormány szolgálatába szegődjék. Azt tár 3