Budapesti Hírlap, 1910. november (30. évfolyam, 260-284. szám)
1910. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP (259. sz.) 77. . kár. Kovács József és Garbai Sándor. A gyűlés ki- mondotta, hogy az általános, egyenlő és titkos vá- lasztójog sürgős megalkotásáért a képviselőházhoz kérvényt intéz. — A készfizetés bonyodalmai. — Nincs válság. — Kész a megegyezés. — Budapest, okt. 31. Bécsből azt a hírt vesszük, hogy a válság megszűnt, mert a mai napon a két kormány között létrejött a megegyezés a készfizetés kérdésében. Ezt a gyors és meglepő fordulatot csak egyképpen tudjuk magunknak megmagyarázni, nevezetesen olyformán, hogy az osztrák kormány eltért eddigi magatartásától s a magyar kormánynak sikerült teljes mértékben érvényesítenie a maga álláspontját. Mert hogy a magyar kormány ejtette el a maga jogos és mindenképpen megérett követelését, a melynek a megvalósítását százszorosan fogadta s amit a szónbeszéd is kilátásba helyezett, azt végre is föl nem tehetjük. Különösen az előzmények után nem hihetjük, hogy a kormány pusztán taktikából élesítette ki válságosra a készfizetés kérdését. Mindenképp föl kell tennünk azt, hogy a kormány elérte célját: a készfizetés biztos fölvételét, abban a pillanatban, mihelyt a gazdasági körülmények ezt megengedik, és olyformán, hogy az osztrák politika nem akadékoskodhatik többé e kérdés végleges rendezésének. Mert nem kell azt gondolni, hogy már holnap vagy egy előre megállapított fix terminusban elkövetkezik a készfizetés. Ilyet komoly fináncpolitikus nem követelhet, hanem igenis olyformán gondoljuk a megoldást, hogy ne függjön többé senkitől, sem az osztrák kormányoktól, sem az osztrák pártoktól, sem semmiféle új tárgyalástól a készfizetés beállása. Ennek most már, miután a megegyezés megtörténik és miután a két parlament szankcionálja, önként és föltétlenül el kell következnie, függetlenül — Úgy véljük — még a kormányok akaratától is. Ez volna az egyedül helyes megoldás s föl kell tennünk, hogy a magyar kormány ezt érte el. Erre vall különben az a körülmény, hogy a két pénzügyminiszter most már érintkezésbe látkozásom túl a síron. Nem lesz ugyan megújulása a földi viszonynak és nem lesz egyszerű egymásra ismerés. De a vonzalomnál fogva, annak fokához mérten, lesz megérzése, megsejtése egymásnak, mert nem enyésznek el az életnek a halál után való folytatásában azok a nyomok, amelyeket egymás lelkében hagytunk. Hányszor akadunk a földön is olyan emberre, aki az első perctől fogva régi, kedves ismerős. Ki tudja, hogy a föld előtti kezdetlegesebb életben hol és mikor volt az nekünk valakink? Ez a megérzés pedig okvetetlenül fejlődik az élet magasabb állomásain. Fejlődik lényünk magva, életünk főterméke is, az egyéniség, ez a lényeges, maradandó bélyeg az esetleges, külső vonások közt. Ha stílusom eléggé kiforrott: az, aki szeret, névtelen cikkemben is rám ismer. Van tehát lehetősége a minden reményünket teljesítő, minden vágyunkat betöltő találkozásnak kedveseinkkel a halál után. Ha lesz majd halálban, az majd a szociológiának lesz része. És ilyenféle gyakorlati szabályokat fog tartalmazni. Okosan élj és fejleszd ki egyéniségedet a földön már csak azért is, hogy az örök élet következő állomásain könnyebb dolgod legyen és hogy biztosabban rád ismerjenek szeretteid. Szeresd, ismerd meg, egyéniségek kifejlesztésében segítsd a hozzádtartozókat, felebarátaidat, a család és a társadalom tagjait, hogy a földi élet után is találkozhassatok, hogy rájuk ismerhess, hogy sok jó barátod legyen és hogy a szeretetben, a társadalmiasságban gyakorlott lévén, otthonosan érezhesd magadat az élet minden utain a mindenségen átlép az Osztrák és Magyar Bankkal, amit a készfizetés problémájával kapcsolatban olyképpen értelmezhetünk, hogy a banknak lesz feladata megállapítani azt az időt, amelyen a készfizetés valósággal életbe lép. A nevezetes fordulat előzményei az események külsőségeiből nyilván láthatók. Héderváry gróf — a miniszteri tanács minapi végzése után — vasárnap Bécsbe utazott ott tanácskozván Bienerth osztrák miniszterelnökkel, föltárta a magyar kormány elhatározását és a helyzetnek teljes komolyságát. E tanácskozás után Héderváry gróf a királynál volt külön kihallgatáson, ahol kétségkívül szintén kifejtette, hogy a magyar kormány nem maradhatna helyén, ha programját a készfizetés kérdésében meg nem valósíthatná. Ez audienciának, úgy látszik, döntő jelentősége volt, mert, úgy látszik, ezen történt meg az, amit a Budapesti Hírlap előre jelzett vasárnapi számában, hogy a király átlátta a magyar álláspont erejét s elhatározta, hogy az osztrák kormányt és a magyart is uj tárgyalásra utasítja. Ez meg is történt, ő felsége hivatta Bienerth bárót, Héderváry gróf pedig sürgősen felcitálta Bécsbe Lukács pénzügyminisztert. A király kihallgatáson fogadta Lukács Lászlót is. E kihallgatások nyomán kezdődött az új tárgyalás. A két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter, miután már ismételten megszakították a tárgyalást, ma délután újra összeültek s mindjárt az első tanácskozásukat azzal végezték, hogy megegyezésre tudtak jutni. Bilinszki osztrák pénzügyminiszter, úgy látszik, ma már belátta, hogy tévedett, amidőn az osztrák refratban nemrég azt a kijelentést tette, hogy a készfizetés nem aktuális. Be kell látnia, hogy a készfizetés nagyon is időszerű. Egyébként meg kell várnunk a részletes fölvilágosítást, hogy tiszta képünk lehessen a megoldás jelentőségéről. A bécsi események történetét a következőkben foglaljuk össze. A bécsi tárgyalások. Bécs, okt. 31. Héderváry Károly gróf miniszterelnök vasárnap reggel Bécsbe érkezett, és már a reggeli órákban tárgyalt Bienerth báró osztrák miniszterelnökkel a készfizetés ügyéről. Vasárnap délelőtt tíz órakor Héderváry gróf Schönbrunnban kihallgatáson volt a királynál. A kihallgatás után a király kihallgatáson fogadta Bienerth bárót is, Héderváry gróf pedig telefonon fölkérte Lukács László pénzügyminisztert, hogy azonnal utazzék Bécsbe. Lukács pénzügyminiszter vasárnap este már Bécsbe érkezett és még aznap csaknem éjfélig tárgyalt a miniszterelnökkel. Hétfőn reggel Lukács László pénzügyminiszter értesítést kapott a kabinetirodától, hogy a király délután két órakor kihallgatáson fogadja. A pénzügyminiszter kihallgatása háromnegyed óra hosszáig tartott. Lukács László az audiencia után visszatért a magyar minisztérium épületébe, ahol Héderváry gróf várta. Héderváry és Lukács nyilatkozatai. Bécs, okt. 31. A hétfői nap folyamán Héderváry Károly prof több újságírót fogadott. A döntő értekezlet előtt már olyformán nyilatkozott, hogy a válsághírek nagyon koraiak, mert ő úgy látja, hogy mind akét oldalon a megegyezést óhajtják és nem a harcot. Kijelentette továbbá a miniszterelnök, hogy a készfizetés ügye még korántsem futott zátonyra, mert a tárgyalást még folytatják és a miniszterek talán majd megtalálják azt a megoldást, amelyet a szakreferensek nem találtak meg. A helyzet némileg javult, mondotta a miniszterelnök és van egy kis remény arra, hogy létre fog jönni a megegyezés. A magyar kormány nem követeli, hogy rögtön legyen meg a készfizetés, de ezt az ügyet egyszers mindenkorra véglegesen rendezni akarja. Hogy ez a rendezés valami deklaráció vagy külön törvényjavaslat útján történik-e, erre a kérdésre azt felelte, hogy valami harmadik módozat is lehet, amely a másik kettőt is magában foglalhatja. Lukács László pénzügyminiszter is nyilatkozott olyformán, hogy a szakreferensek tárgyalása azért volt eredménytelen, mert az osztrák megbízottak utasítása nagyon szűkkörű volt: abból, hogy a miniszterek tovább tárgyalnak, arra lehet következtetni, hogy van némi reménységük a megegyezésre. A döntő tanácskozás: Bécs, okt. 31. Ma délután három órakor az osztrák miniszterelnöki palotában értekezletre gyűlt össze a készfizetés ügyében a két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter: Héderváry gróf, Bienerth báró, Lukács László és Bilinszki lovag. Félhivatalos jelentés szerint a döntő jelentőségű tanácskozás másfél óra hosszáig tartott, és befejeztével Héderváry gróf miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter visszatért a magyar házba. A tanácskozásról a következő kommünikét adták ki: A két miniszterelnök és a két pénzügyi miniszter között ma délután megtartott beható, több óra hosszáig tartó tanácskozás során sikerült a készfizetések kérdésében a két kormány nézetei között eddig fönnállott "differenciák legnagyobb részét "kiegyenlíteni. A két pénzügyminiszter most már azonnal személyes érintkezésbe fog lépni az Osztrák és Magyar Bank vezető személyiségeivel, hogy megállapítsák amaz elvi alapot, amelyen azután mindkét rész szakelőadói a detailmunkálatokat kidolgozni fogják. Lukács László pénzügyminiszter holnap még Bécsben marad, hogy a mai tanácskozáson történt megállapodás értelmében Bilinszki lovag osztrák pénzügyminiszterrel együtt személyesen érintkezésbe lépjen az Osztrák és Magyar Bank vezető férfiaival, és a mennyiben a tárgyalás holnap véget ér, már holnap este visszautazik Budapestre. Héderváry gróf holnap tér vissza Budapestre. Bécs, okt. 31. (Saját tudósítónktól. A mai nap folyamán történt megállapodásról mind a két kormány mélységesen hallgat, de a két kormányhoz közel álló körökből az hallatszik, hogy ez a megállapodás két részre oszlik: 1. az osztrák kormány elvben elismeri a készfizetés megkezdésének szükségét, 2. a készfizetés megkezdésének időpontja a két birodalom pénzügyi helyzetének és a nemzetközi pénzpiacnak alapos figyelembevételével állapítandó meg, úgy azonban, hogy a végleges döntés magára a bankra bizassék. Az osztrákok, Bécs, okt. 31. Az osztrák politikai körök véleménye szerint a tárgyalást a kormányok most már siettetni fogják, mert december végén lejár a bankszabadalm és e két hónap alatt nemcsak a két törvényhozásnak, de az Osztrák és Magyar Bank közgyűlésének is el kell intéznie a bankügyeket. Geszmann volt miniszter, a keresztényszocialista párt elnöke vasárnap a készfizetés ellen mondott beszédet. Szerinte semmi tárgyi ok nincs arra, hogy a bankot a készfizetésre kötelezzék. Ha a magyar miniszterek csupán politikai okok miatt sürgetik a készfizetés szabályozását, akkor Ausztria pártjai tiltakoznak az ellen, hogy a magyar kormány taktikája Ausztria rovására érvényesüljön s hogy Ausztria költségén erősítse meg a magyar kormány a maga pozícióját. A keresztény-szocialista párt tiltakozik az ellen is, hogy a magyar kormány az uralkodót kényszerhelyzetbe juttatja és tőle kér döntést egy gazdasági természetű dologban, holott az ily ügyeket az uralkodó mindig a kormányokra és a parlamentekre bízta. A magyar kormány a király révén nyomást akar gyakorolni az osztrák kormányra. Az osztrák kormány azonban tudja, hogy ha a kötelező készfizetésnek azonnal vagy a közeljövőben való megkezdését ellenzi, az osztrák birodalmi gyű