Budapesti Hírlap, 1911. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1911. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP (1. sz.) a delegáció határozatát jóváhagyta. A királyi kéziratot ellenjegyezte a három közös miniszter. Az osztrák helyzet: Bécsből jelentik: A király ma hosszabb kihallgatáson fogadta Bienerth báró miniszterelnököt és megbízta az új kormány megalakításával. Erre vonatkozóan a Wiener Zeitung holnapi száma a következő legfelsőbb kéziratot fogja közölni: Kedves Bienerth báró! Megbízom önt, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok új minisztériumát megalkossa és várom erre vonatkozó előterjesztéseit. Bécs, 1910. december 31. Ferenc József s. k., Bienerth s. k. Bécsből jelentik nekünk. A N. Fr. Presse értesülése szerint az új kormány csak január 9-10-ike között fog megalakulni, mert a miniszterelnök eddig ebben a dologban senkivel sem tárgyalt és előbb meg akarja várni a prágai tárgyalások eredményét is. A kormány nem lesz ideiglenes jellegű, hanem végleges kormány s közép helyet fog elfoglalni parlamentáris- és hivatalnok-minisztérium között. Hogy nemzeti minisztereket fognak-e kinevezni, még nem bizonyos. A miniszterek kiválasztásánál úgy az illető férfiak egyéni kvalitására, valamint pártállásukra is tekintettel lesznek. A volt kormány tagjai közül valószínűleg az új kormánynak is tagjai lesznek Hohenburger dr. és Stürgkh gróf, ez utóbbi azonban valószínűleg nem mint közoktatásügyi miniszter, hanem mint belügyminiszter, továbbá Weiszkirchner és Georgi. Be fog lépni az új kormányba minden valószínűség szerint Glembinszki is, míg a pénzügyminiszter Urban német képviselő, vagy Schuster, az osztrák postatakarékpénztár igazgatója lesz. Német nemzeti miniszter gyanánt Pacher német radikálist emlegetik. Egy másik bécsi jelentésünk szerint az új kormány a birodalmi gyűlés január 18-iki első ülésén fog bemutatkozni. Bienerth báró ezúttal már harmadszor kapott megbízást kabinetalakításra. A szerb egyházi zsinat összehívása. A tavasszal ülésezett utoljára a szerb egyházi kongreszszus, amelyet aztán hosszabb időre elnapoltak. Ő felsége most megengedte, hogy a pátriárka a kongresszust húsvét után egybehívhassa, hírrel a hivatalos lap mai száma a következőket jelenti: Ö császári és apostoli királyi Felsége 1910. évi december 22-én kelt legfelső elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a görög keleti szerb nemzeti egyházi kongresszust a görögkeleti szerb érsek-metropolita-patriarka az 1910. évi junius 23-án kelt legfelső elhatározástól eltérőleg, folytatólagos ülésezésre az 1911. évben a görögkeleti húsvéti és pünkösdi ünnepek közötti időben hívhassa Karlócára egybe. A bosnyák országos bank kormányzója, Bécsből jelentik nekünk. Pénzügyi körökben hire jár, hogy Bansekovits Miksa titkos tanácsos, a bosnyák országos bank kormányzója legközelebb megválik állásától és utódja Kielmannsegg Erik gróf, alsó-ausztriai helytartó lesz. Hivatalos helyen a híresztelésnek Kielmannsegg grófra vonatkozó részét megcáfolják. — Nem, kegyelmes úr, csak maradjunk a régiben. Így jobb mind a kettőnknek. .. Különös találkozás az élet és halál határán! Kaas Ivorral egyszerre halt meg Szűcs Gyula, az egykori híres Pátri. Életüknek egy nevezetes korszakát (Pátri életében mindenesetre ez volt a legnevezetesebb) egymás mellett küzdve töltötték. Ez a szerb-török, majd az orosz-török háború ideje volt. A budapesti egyetem ifjúsága azóta sem játszott világtörténeti szerepet. De akkor erősen. Azok a nagy törökbarát diáktüntetések szolgáltattak alkalmat Andrássy Gyula grófnak arra a kijelentésre, hogy a magyar nemzetet csak nagy nehezen tudja visszatartani attól, hogy hanyatt-homlok bele ne rohanjon az orosz elleni háborúba. S mikor minket, diákgyerekeket a Thaisz Elek lovasrendőrei végigkardlapoztak Budapest utcáin, nem sejtettük, hogy ez Bécsben mint a Tisza-kabinet energiája és Szentpétervárott mint Andrássy Gyula vaskeze szerepel. Ezeknek a tüntetéseknek a harsonása, a költője és a fölszitója Kaas Iver volt, az egyik vezére pedig Szűcs Pátri, a tipikus, népszerű ősjogász. Aki mindenkit ismert az egyetemen, a tanárait kivéve. Elnöke volt a híres hatvanasbizottságnak, mely az ifjúság tüntetéseit és mozgalmait vezette, s az ő fejében támadt a gondolat, hogy a magyar ifjúság vigyen diszkardot Abdul Kerim basának, a szerbeken aratott égő-koporsóját ! A politikai események. Budapest, dec. 31. A parlamenti helyzet. Az új esztendő első keddjén ül újra össze a képviselőház tanácskozásra. Napirendjét már megállapították: folytatják a szerb kereskedelmi szerződés tárgyalását. A vita eltart néhány napig, de bizonyos, hogy a hét végéig elintézik. Szükséges is, mert a szerbiai szkupstina már elfogadta a szerződést abban a reményben, hogy Ausztria a császári rendelettel lépteti életbe és hogy a magyar parlament legkésőbb január tizennegyedikéig szintén elfogadja a sürgős javaslatot. Ebbéli föltevésében aligha csalódik. A szerb szerződés után a képviselőház az eredeti bankjavaslatot tárgyalja. Kétségtelen, hogy a bankvita hosszú lesz. Részt vesznek benne a Kossuth-párt vezérei és pénzügyi szakemberei: Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Mezőssy Béla, Désy Zoltán és még néhányan, a Justhpártnak pedig körülbelül a fele fog beszélni. A Justh-párt bankbizottsága összeállította a bankvita anyagát és eddig értesülésünk szerint a pártnak tizenöt tagja készült el a fölszólalásra. És noha bizonyos, hogy a kormánypártnak alig néhány tagja beszél, (közöttük Tisza István gróf), a vita három hétig okvetetlenül eltart és ezzel elhúzódik jó ideig a bank-exlex is. Ha pedig közben incidensek is lesznek, akkor a bankvita végét pontosan megállapítani nem lehet. Ilyen incidens lehet példának okáért a trónörökös ismeretes nyyatkozata is, melyet az ellenzék valamely formában okvetetlenül szóba fog hozni. A nagyarányú bankvita kellemetlen lehet a kormányra, nem csupán a bank-exlex miatt, hanem a delegáció miatt is. Az 1911. évi közös költségvetés tárgyalására a delegációt január huszadikára óhajtották összehívni. Nem valószínű pedig, hogy bank-exlexben üljön össze a delegáció. A kormány megvárja tehát a bankvita végét és csak azután tesz előterjesztést a delegáció munkájának folytatására. Könnyen lehetséges, hogy ez csak január legvégén, esetleg február elején történik. A bankszabadalom meghosszabbítása után a képviselőház az 1015. évi költségvetést türtelmeiért. A deputáció el is vitte a diszkardot Konstantinápolyba, s egy cseppet sem zsenirozta az, hogy mire odaért, Abdul Kerim már féligmeddig el volt csapva fővezéri állásából. A dolog azért európai föltűnést keltett. Triesztben a szlávok nagy magyarellenes tüntetéssel fogadták a küldöttséget, krumplival, kővel és rothadt naranccsal megdobálták. És itt történt, hogy Szűcs Pátri az indulni készülő hajóról lerohant a Szan- sarló mólón fütyülő tömeg közé és egy szétszedett vaságynak az egyik oldalával egymaga szétverte a csőcseléket. Ilyen nagyerejű és bátor legény volt Pátri... Az akkori nagy diákmozgalmak híresebb szerepvivői közül meghalt Lukács Gyula és Tóth Béla is, ma már csak Szemere Miklós van életben ... Pátri aztán nagyon csöndes ember lett, a képviselőházban mint terembiztos húzta meg magát, de mindig büszke volt arra, hogy kiváló emberek szívesen megajándékozták barátságukkal, mert jóravaló, szerény és becsületes lélek volt. Vele is egy típus tűnt el a tizenkilencedik század Magyarországából. Ha az ember mélyebben elemezte, rájött, hogy becses anyagot tartalmaz, de nem volt képes magát fegyelmezni, hiányzott belőle a kitartás, minek következtében elhanyagolta magát, elmaradt a kortól és kimaradt mindenből. De széles mellében hű szív dobogóit és sokan kényes szemekkel állják körül gyalja. Közben a delegáció is ülésezik. Az idei költségvetési vita szintén hosszadalmas lesz, mert mint már megírtuk, a miniszterelnök alkalmat akar adni pártjának arra, hogy egy évi hallgatás után végre szóhoz juthasson. A tárgyalás körülbelül két hónapig fog tartani, tehát a tavaszig. Április vége felé több kisebb jelentőségű törvényjavaslat elintézése után, a kormány az eddigi megállapodás szerint a védőerőreformot kívánja tárgyaltatni. Alighanem ennél a nevezetes javaslatnál verődik újra össze az egész ellenzék. Megújul a katonai követelésekről szóló vita és ennek vége, az ellenzéki küzdelem karaktere, hevessége és tartama ma valóban beláthatatlan. A románok egymás közt. A következő levelet kaptuk: Igen tisztelt szerkesztő úr! Nagy érdeklődéssel olvastam becses lapjában azokat a megjegyzéseket, amelyeket a legutóbbi román „béketárgyalások“ előterében álló Mihu János dr. érdekes szerepléséhez fűztek. Talán nem érdektelen, ha a Mihu János jellemzésére elmondottakat egy tanulságos ante-aktával egészítem ki, azzal a vezércikkel, amelyben Mihu János 1902-ben a Szászvároson megjelenő Libertatea című lapban az aktivitás kérdése körül folyó vitába beleszólva, a maga álláspontját kifejtette. Ez az állásfoglalás annál érdekesebb, mert Mihu a most folyó hírlapi polémiák során akképpen nyilatkozott, hogy amit akkor vallott, azt ma is föntartja. Mihu János a szóbanforgó vezércikkben az 1881-iki program átdolgozását követeli, és pedig az 1. és 9. pontokban foglalt közjogi követeléseknek, vagyis az Erdély autonómiájának visszaállítására és a dualizmusra vonatkozó programpontoknak kihagyását. Azt írja, hogy a románoknak mindenben az érvényben lévő törvények alapjára kell helyezkedniük, mert az idealisztikus óhajoknak a megvalósítása fölülmúlja az erejüket. Mindazok után, a mik történtek, — Írja Mihu — ,.meg• ma is bizakodni a koronának, a hármas szövetségnek, vagy tudom is én, melyik európai hatalomnak közjogi követelményeink érdekében való közbenjárásában, vagyis e tekintetben, amint mondani szokták, idegen segítségben reménykedni, szerintem nem egyéb, mint politikai gyerekség.“ E káros politika helyett reális politikát ajánl Mihu az ország törvényeinek alapjára helyezkedve, a nemzetiségi programot a népjólétre vonatkozó szociális és gazdasági programpontokkal kiegészítve. E mellett nagy lelkességgel követeli a nyelv, nemzetiség, az egyház, a felekezeti iskolák, a román közművelődési és gazdasági intézmények és irodalom, általában a román társadalmi élet éber fejlesztését, hadat üzenve azoknak az ellenségeknek, akik a románság ,,elnemzetietlenítésére“ törekednek. Például állítja a románok elé a cseheket, akik a múlt század elején gyöngék voltak, de nyelvük, irodalmuk és közművelődési egyesületeik fejlesztése által ma már annyira megerősödtek, hogy elnémetesítésük lehetőségére nem is lehet gondolni és ennélfogva keresni kell az utat, amely nemzeti kívánalmaik kielégítéséhez vezet. Ez volt Mihu János álláspontja 1902-ben. Mihu álláspontja annál érdekesebb, mert noha ő, mint ez a cikke is mutatja, a nem közjogi természetű kérdésekben élesen nacionalista álláspontot foglal el, mégis elítéli a közjogi szélsőségeket és az agitáció irredentista mellékízét. Ellenben azok a román politikusok, akik a végrehajtó bizottságban irányító tényezők, a nemzetiségi program változatlan föntartásának az alapján állanak. Fogadja stb. (aláírás.) A marostordai állapotok. Marosvásárhelyről jelentik a Magyar Távirati Irodának. Maros-Torda megye tegnap délelőtt közgyűlést tartott, amelynek napirendjén volt a megyebizottsági tagoknak a megválasztása. Haller János gróf, az újonan kinevezett főispán a közgyűlés előtt már két nappal Marosvásárhelyre jött és értekezletre hívta össze a pártok vezető férfiait. Az ellenzékiek magatartásán azonban minden megegyezés meghiúsult. A közgyűlésen az ellenzék teljes számban jelent meg Désy Zoltánnal és Gál Sándorral az élén, a munkapártiak azonban kevesen jelentek meg. A közgyűlésen még Teleki Samu gróf és Kemény Kálmán báró sem jelentek meg, akik pedig azelőtt minden közgyűlésen jelen voltak. Haller János gróf főispán installációja január 12-én lesz. Sléderváry Károly gróf belügyminiszter leiratot intézett Haller János gróf főispánhoz, mellyel Szenner József dr. vármegyei fölfüggesztett aljegyzőt ül- 3