Budapesti Hírlap, 1913. szeptember (33. évfolyam, 207-231. szám)
1913-09-02 / 207. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP (207. sz.) 1913. szeptember 2. is elkapatott önérzettel többre, nagyobbra — Erdélyre tör. A román népnek ebbeli gondolkozását és törekvését közük velünk, a Budapesti Hirlappal, úgyszólván nap-nap után, számtalan fenyegető üzenetben, a mely névtelenül érkezik hozzánk Romániából. Hogy egy példával illusztráljuk fejtegetésünket, ime bemutatunk egy képeslevelezőlapot, amelyet a minap kaptunk Romániából. Az üzenet magyar fordításban így szól: Hunok! Hátrább azokkal az ázsiai támadásokkal, amelyeket Románország ellen intéztek folytonosan. Azt hiszem, nem sok idő fog eltelni és ti is Bulgária sorsára fogtok jutni. A román hadsereg nemsokára nagy akcióra lesz hivatva: elvenni Erdélyt és Bukovinát. Titeket pedig, vad hunok, vissza fogunk küldeni a törökökkel együtt Ázsiába, ahonnan jöttetek! A levelezőlap pedig, mely ezt az írást hozta, a képes oldalán a Bulgária felé a Dunán átkelő román hadsereget ábrázolja, a*lép alatt ezzel a fölírással: Nemsokára Magyarországon így mulatnak Romániában, Magyarország rovására. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy túlságos jelentőséget tulajdonítsunk ezeknek a jelenségeknek; de viszont azt gondoljuk, nem folytathatjuk tovább azt a hibát sem, hogy a szívünkön melengessük a kígyót, amely megtelt gyilkos méreggel ellenünk, s számba se vegyük a közvetetlen szomszédságunkban (és bent a haza határain belül) rendszeresen fölszított és következetesen szervezett ellenséges tömegindulatot, amely állami integritásunk ellen irányul. • Mi őszinte barátsággal viseltetünk a román királyság iránt s őszintén óhajtjuk boldogulását és virulását. Ezt érezhette Románia mindig emelkedése egész vonalán a mi részünkről, utoljára a balkáni válság során is. Magyarország és Románia rá is vannak utalva, mint a Kelet határán élő két rokontalan nép, hogy egymással szoros baráti szövetségben éljenek. De ha Románia elhízza magát s azt hiszi, hogy Magyarország és a monarkia nagyhatalmi támasztéka nélkül, vagy talán ellenére, talán rovására is virulhat és biztosságba helyezheti fejlődését , akkor nagyon csalódik. Ha azokat a fenyegetéseket, amelyeket a rendszeresen űzött agitáció támasztott ellenünk a román tömegben, megkísértenék valóra váltani, hamarosan megéreznék a monarkia erejét. De ha ezt az őrültséget föl sem tesszük s egy percig sem hisszük is, hogy Románia megtámadja határainkat, akkor is figyelmeztetnünk kell Románia sorsának illetékes intézőit azokra a konzekvenciákra, amelyekkel ezek a szakadatlan ízetlen, kelletlen és sértően fenyegető támadások járhatnak, a közöttünk fönnálló barátságos, fontos és szükséges jóviszony szempontjából. Mi a külső politikánk eddigi vonalán, amely Románia nagyságának mindenben kedvezett, csak addig maradhatunk, amíg Románia részéről hasonló, őszinte barátságos indulatot tapasztalunk. Szívesen állunk Románia mellé továbbra is s örömmel fogjuk látni, ha Románia megnövekedett határai között is tovább fejti ki állami, gazdasági és kulturális erőit. De ha tapasztalni fogjuk a szomszéd királyság ellenséges érzelmeit; ha nem vetnek határt a gyűlölködő izgatásnak; ha állandóan zaklatni fogják a magyar hazában lakó fajrokonokat, akik a magyar nemzet nagylelkű oltalma alatt viruló életet folytatnak; s ha folyton kapjuk Romániából az oktalan fenyegetést, hogy igy-ugy vigyázzunk, mert Törökország után legközelebb reánk kerül a sor, akkor végre is meg fogja érteni Románia és meg fogja érteni az egész világ, hogy eddigi külső politikánk irányán nekünk változtatnunk kell s alkalmazkodnunk kell a magunk részéről is a román népnek barátságtalan és ellenséges viselkedéséhez. Akkor azután meg kell erősítenünk keleti határainkat s magunk tartását minden vonaton a szerint fogjuk berendezni, hogy mire számíthatunk a jövőben: jóbarátot vagy ellenséget lássunk-e az uj Romániában, magát (azelőtt való nap és éjszaka folyton szolgálatban volt), a kertbe húzódott és két óriás tamariszkuszfa törzse között a köpenyére keveredett. Lassankint megnehezedtek a szempillái, s amint elnézegette a fakoronák fölött kéklő eget és a szürkés felhőket, már-már elszunynyadt, amikor hirtelen neszt hallott. Ezt a zajt jól ismerte. Valaki óvatosan lépked a haraszton át. És pedig, úgy látszik, errefelé tart. Villámsebesen talpra szökkent. Kihúzta hüvelyéből borotvaéles kardját és meglapulva a tamariszkusz mögött, lélegzetfojtva kémlelt a fák közé. — A lókötő, — morogta félig boszosan, félig mulatva. A gyanús alak már egészen látható volt.Tizenhárom-tizennnégy éves kamasz. Az arca kissé piszkos volt, nemkülönben a fedetlen nyaka, mely a rojtos ingből kiemelkedett. A szeme azonban csakúgycsillogott, mint két nagy karbunkulus s amint ide-oda fordította a fejét, a hátratolt kockás, viseltes sapkája mintha megrezdült volna. Különben a ruhája meglehetős kopott volt, az inge elől nyitott, úgy hogy a barna melle fedetlen maradt. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy jobb kezében egy ódivatú, öblös csövű nyúlvadászót tartott. Ki tudja, melyik zsibárusnál szerezte. Calas hadnagy rögtön tisztában volt ahelyzettel. A fiú külsejéről látta, hogy afféle utcagyerek, aki a gaminok sokat megénekelt rendjébe tartozik és a béke pillanataiban szabad lopással, korlátlan semmittevéssel és más hasonló rangú életműködéssel iparkodik beleolvadni a maga módja szerint a társadalom folyamába. Ezek a speciesek voltak különben az egész kommün idején a le'-'veszedelmesebb alakok. Ügyesen, lopva csúztak ide-oda, kikémleltek mindent és egy csepp lelkiismeretfurdalás nélkül megkéselték hátulról a meglepett őrszemet. — Várlak, jó madár! — dünnyögte a hadnagy. A süvölvény éppen erre tartott. Néha öszszehúzta a szempilláit, hogy jobban fürkésszen, máskülönben azonban bámulatra méltó könnyűvérűséggel és fennakadás nélkül haladt. Úgy látszik, nem tartott semmi rossztól. Calas hagyta elmenni a maga fatörzse előtt, akkor aztán egyetlen ugrással a nyomában termett és karon ragadta. A pasas megdöbbent, ellenszegülni akart, de hiába vergődött, rágódott. A tiszt hátracsavarta a kezét. A puska kiesett a fiú markából, le, a fűre. A gazdája mozdulni sem tudott. — Ebadta kölyke — fakadt ki a tiszt. — Jókor jöttél, amint láthatod. Persze kémkedni, ahhoz ti értetek. A jutalmát mindjárt meg is kapod. A fiú semmit se szólt. Calas maga elé állította és meg nem állhatta, hogy jobban szemügyre ne vegye. Valóságos gyerek ez, Isten úgy segéljen. Gyerek ez, akárhogy is vegyük a dolgot. És az a szeme. Az a nagy fekete gyerekszem, amelyik olyan butácskán és ártatlanul néz a világba, ahogy csak a gyerek képes bámulni. — Miért tetted ezt? — formedt rá haragosan. — Nem gondolod, hogy ocsmány dolog a kémkedés? Nem tudod, hogy az ilyen alakkal hogy szoktunk mi elbánni? Mit gondolsz, hé? A kis gamin dacosan elbiggesztette a száját. Akkora megvetéssel mérte végig ellenfelét, hogy Calas meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát. De aztán valahogy ismét fölülkerekedett Változás a diplomáciában. A vasárnapi lapok jelentették már, hogy Forgách János gróf, drezdai követet néhány hétre a külügyminisztériumba rendelték be szolgálattételre. A külügyminisztert és, az osztályfőnököket az utolsó hónapok külső politi- ■ kai eseményei ugyanis annyira kimentették, hogy múlhatatlanul szükségük van egy kis pihenőre. Bécsi tudósítónk most arról értesít bennünket, hogy Forgách gróf berendelése akülügyminisztériumban korántsem ideiglenes jellegű, mert a drezdai követet a legközelebbi jövőben, alkalmasint, már ebben a' hónapban külügyminisztériumi osztályfővé fogják kinevezni. A külügyminisztériumban most igen nagyi a bosszúsága. Elhatározta, hogy keményen rá-’ ijeszt a gyerekre. — Gyere! —■ rivalta. Megragadta a nyakánál és nagyot lódított!! rajta. Az volt a szándéka, hogy a fegyverek elé állíttatja- és miután megijesztette, szélnek ereszti.! Mégis, egy ekkora gyerekkel mit kezdjen?. "Nem lett volna hozzá szive, hogy agyonlövesse. Ebben a pillanatban újabb zörej támadt a sűrűben. Valaki, úgy, látszik, ismét erre tart. Szépen vagyunk! Micsoda hitvány kis kölykökr ezek! Az embernek folyton meggyűlik velük a baja. A hadnagy a kardját a foglya feje fölé emelte és fojtott hangon modta: — Meg ne moccanj, különben rögtön szét- hasítom a koponyádat ebadta! A fiú elsápadt és egész testében remegni, kezdett. ) Abban a pillanatban kibukkant a lomb mögül a másik gyanús idegen. Ez pedig egy kis leány volt. Olyan gyümölcsárus vagy virágárus vagy miféle. Kávészinti szoknyácska meg fehér blúz volt rajta. Lehetett úgy tizenkét éves. A fiú csak nyikkanhtani tudott, mert a hadnagy fogta az álla alatt. De a lábával toporzékolt úgy, hogy a lányka észrevette őket. Elfehéredett és néhány lépést futott. De aztán megállott és egyszerre, kevés habozás után odaállított a katona elé. Úgy látszik, megértette a dolgot. — Itt vagyok én is, — mondta és a kezét engedelmesen nyújtotta maga elé. Garas bámulva méregette. — Mit akarsz te itt?, — kérdezte összeráncolva homlokát. — Hát velem is csinálja azt, amit vele, — viszonzá a kis leány sápadtan és eltökélve. Én is olyan hibás vagyok, mint ő — és rámutatott a fiúra. A miniszterelnökök a királynál, Ischlből jelentik: Az osztrák és a magyar miniszterelnök tervbe vett audienciáját a király schönbrunni tartózkodásának idejére halasztották. Miniszteri tanácskozás. A kormány a nyári politikai szünet után szeptember 3-ikán szerdán délelőtt tíz órakor tartjai az első miniszteri tanácsot Tisza István gróf miniszterelnök elnöklésével. Tisza Itván gróf tegnap érkezett vissza Schlandauból. Ma érkezett BudapestreJankovich Béla kultuszminiszter és Hazai honvédelmi miniszter, aki legutóbb Abbáziában töltött néhány napot. Budapestre érkezett maPejacsevich Tivadar gróf horvát miniszter is és átvette minisztériuma ügyeinek a vezetését. A képviselőház elnökének hazatérése. Beöthy Pál, a képviselőház elnöke Akhenből, aholi több héten át tartózkodott, hazaérkezett és felaranyosi birtokával utazott, ahonnan szeptember köze- :épén tér vissza a fővárosba. A képviselőházi folyós ügyeket egyelőre még Szász Károly alelnök intézi. A nemzeti munkapártban ma este nagyobb számban voltak fent a párt tagjai. Hosszabb időt töltött ott Tisza István gróf miniszterelnök, Sándori János belügyminiszter, Hazai Samu honvédelmi mi- niszter, Balogh Jenő igazságügyminiszter, Ghillány Imre báró földművelésügyi miniszter. Fent járt a’ körben Serényi Bélagróf volt földmivelésügyi miniszter is, aki holnapvisszautazik putnoki birtokára.