Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-03-06 / 65. szám
Budapest, 1915. XXXV. évfolyam, 65. szám. Szombat, március 6. megjelenik hétfő kivételével mindennap. előfizetési ára is: Egész évre 32 kor., félévre 16 kor., negyedévre 3 kor., egy hónapra 3 kor. 80 fill. Egres szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 13 fill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság: Vin. ker., Blekk Szilárd utca 4. szám. Kiadóhivatal, VIII. ker., József-könti 5. szám. TELEFONSZárfióK: József 43 József 53, József 63. A Dardanellák* Budapest, márc. 5. Néhány nap óta mintegy váratlan fordulattal a nagy háborúban az érdeklődés középpontjába a Dardanellák léptek. Míg Európa hol a keleti, hol a nyugati harctéren tartotta tekintetét, hogy valamelyik helyen meglássa a döntő fordulat jeleit, addig egyszerre átbillent a mérkőzés súlya a Dardanellákra. Mi okozta ezt, nehéz kitalálni. Mindenesetre első belépése ez a tűzvonalba a nagy flottáknak, melyek eddig csak szerény epizódokra vállalkoztak a nagy tragédiában. Talán igaza van annak a római újságnak, mely pár nappal azelőtt azt jelentette, hogy a Dardanellák erőszakolása azért égető, hogy szabad utat nyissanak egyfelől a felhalmozódott orosz gabonának az antant országaiba, másfelől az antant muníciós szállítmányainak Oroszországba. Mert Oroszország állítólag annyira fogytán van már a lövészetének, hogy kénytelen lesz a harcról lemondani, ha érdektársai hamarosan el nem látják munícióval. Lehet az is, hogy a Dardanellák ostroma egyik megfélemlítő válasz akar lenni a német blokádra. Az sem lehetetlen, hogy Oroszország a szárazföldi harcok gyötrelmes elhúzódásában türelmét vesztve kierőszakolta az antanttól e tengeri akciót, abban a reményben, hogy magának a zsákmány egy részét legalább biztosítsa. Bármint legyen is a dolog az indítékokkal, a valóság, mellyel számolni kell immár az, hogy az egyesült angol és francia földközi flotta ostromolja a Dardanellák kapuerődjeit, angol előadás szerint nagy eredménnyel, török és német források szerint minden komoly siker nélkül. Egyelőre tehát nem lehet tudni, mily kilátásai vannak a vállalkozásnak. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy ha a támadás csak a tengerre szorítkozik, igen hosszú időbe kerül és igen nagy áldozatba valamely közepes sikere is az ostromló flottának. Ebben a pillanatban több biztossággal foglalkozhatunk e kérdés politikai mint sztratégiai oldalával. A Dardanellák és Konstantinápoly birtoka európai fontossággal bír. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az, aki az európai kontinens e nevezetes és gyönyörű pontját bírja, egyszersmind európai hatalom is. Csak azt jelenti, hogy ha egy hatalom bírja, akkor ez félelmetes erő, mely ura lesz Európa délkeletének és a Földközi-tengernek. Amíg a bizánci császárság ereje megvolt, Konstantinápoly uralkodott az egész Balkánon és verekedett Európa keletével. Mikor Törökország mint hódító a bizánci császárok örökébe elnyerte azt a bázist, melyről hódító hadjáratait szárazon elvitte Bécsig, tengeren kiverte a Földközi-tenger keleti részéből Velencét. Az egész Balkánnak meg kell rendülnie a gondolattól, hogy most a lehanyatlott törökség örökébe a moszkovita zsarnokság lépjen. Mi akkor is itt leszünk, hogy ma már kedvezőbb körülmények között, mint valamikor a törökkel, kétségkívül immár egész Nyugat-Európa által támogatva, útját álljuk a rabtartó cárok diád lutjának. De mielőtt hozzánk férne, hadaival keresztül gázolna a balkánnépek testén, mint ahogy a török keresztül gázolt. Akkor azután vége lenne minden szép álomnak, a szabad Hellászról, a független Szerbiáról, a türelmes mappákon oly gyönyörű színekkel kirajzolt Dákóromániáról és az önálló Bulgáriáról. Az osztrák és magyar politikának, melyet néhai Andrássy Gyula gróf fogalmazott meg s melynek biztosítása végett és nem veszedelmére okkupálta Boszniát, az a tanítása és alapelve, hogy a balkán népek önállón és szabadon fejlődjenek független országokká ez erő szerint, amely bennök lakozik. Éis ha Törökország, melynek fönnállása egyelőre legjobban megfelel Európa békéjének és érdekeinek, nem lenne képes regenerálódva magát európai államnak fentartani, akkor e balkán népek egyike vagy másika, legfőképpen a bolgár vagy görög legyen Konstantinápoly urává. Ebben is megóvható Európa minden érdeke, így Konstantinápoly birtoka nem lesz se a Balkánra, sem Európára nézve semminő veszedelem forrása. Aki nyitott szemmel nézi az eseményeket, csak ezek szerint ítélheti meg a Dardanellák ostromát az antant által. Ez ostrommal az összes balkánállamok érdeke belekerült a háború tűzvonalába. Ez teszi ránk nézve fölöttébb érdekessé a fejleményeket, melyek a Dardanellák ostroma következtében várhatók. Az északi harctérről. — A franca offenzíva. & Matreiarssíták. — Budapest, márc. 5. nofer mai szűkszavú jelentése nem nyit tág teret a magyarázónak : a helyzet nem változott. Orosz-Lengyelországban nyugalom van, mint már régóta. Nyugat-Galiciában a tegnap jelentett mozgolódásnak egyelőre nincs folytatása, mert hiszen onnan is nyugalmat jeleznek. A Kárpátokban tovább harcolnak. Nem is vártuk másképp. Mert ha majd a hegyek közt SZÍVÓS és rettenthetetlen katonáinknak sikerül elérniök, hogy a rengeteg orosz erő megtörik és a Kárpátokban tovább nem harcol, mert nem tud harcolni, akkor a háború egy nagy és ránk nézve legsúlyosabb szakaszának vége is lesz. A németeknél sem változott meg a helyzet. A helyzet, amely abban van, hogy a határmenti tereken, Grodnónál, Lomzánál az oroszok támadnak, a németek visszaverik őket. A különbség legföljebb az orosz foglyok számában mutatkozik. Meg abban, hogy az orosz most már nemcsak fenn északon, frontja jobb szárnyán, hanem a centrumban, Varsótól északra, Plocknál és nyugatra, Skierniewicénél is támad. Az eredmény azonban itt is ugyanaz: teljes sikertelenség. A nyugati harctérnek messze eleső, széjjelszórt szakaszain az offenzív szellemnek hathatósabb élénksége mutatkozik az angolok és franciák részéről. Úgy látszik, a németeknek nincs kifogásuk az álló harc megszüntetése és a kézitusa rendszeressé tétele ellen. Ők nem veszí-ttenek ezen az új módszeren sem. A Champagne-ban, ahol a legerősebb ez a tusakodás, a franciák egy lépéssel sem tudták ellenségeiket hátrább szorítani állásaikból. És ugyanilyen meddők a francia kísérletek az Argoimeokban, a Vogézekben, az angoloké Flandriában. Csak a mindkét oldalról való érvágás az egyetlen kézzelfogható foganatja ennek a taktikának. Meddig bírják a rettentőn megfogyatkozott francia hadak? Meddig a francia nemzet, amelynek anyái vonakodnak egynél több fiat szülni? És ha ez a támadó taktika is csődöt mond, amelyet oly lelkendezve sürgettek, követeltek: quid tunc? Mi lesz akkor? Újra kezdődik a megbújás a lövőárokban? Mind e gyötrelmes kérdések izgatják, nyugtalanítják a francia közvéleményt, amely a hadviselés mostani lázában sem vesztette el annyira öntudatát, hogy ne eszmélne rá a megsemmisülés közeledő veszedelmére. Anglia és Németország viszálya az örökké élő, éber és minden nemzeteken és korokon diadalmas igazság határozatából — mert így követeli a sokáig megbántott jog és méltányosság — kezd teljesen átalakulni. Anélkül, hogy a németangol viszály megenyhülne, és anélkül, hogy a német kormány bármi befolyást vagy nyomást gyakorolna (nincs is rá mostanság hatalma), a konfliktus mind inkább angol-amerikai peres üggyé lesz. — Anglia és Amerika. — A Budapesti Hírlap mai száma 20 oldal