Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)

1915-08-12 / 223. szám

c­eSMPESI) ifjal LAP (2­ 23. 12.) 1915. augusztus 12. szemben olyan a fölfogás, a­melyből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a jövendő béketárgyalásból Romá­nia teljesen üres kézzel fog távozni. Bug­ária és az antant. Az antant mesterkedése. Szófia, aug. 1I. A négyes-szövetségnek a Radoszlavov-kor­mánynál tett lépéséről hivatalos közlést adtak ki, a­mely hangoztatja, hogy a Bulgáriának tett javaslatokról nem fognak részletes közlést tenni. Ez a határozat kölcsönös megállapodás ered­ménye. Az antant-hatalmak egyik követsége a sajtóban mégis közleményeket helyeztetett el a javaslatok tartalmáról, hogy hangulatot keltsen ügyük érdekében. Hogy mily eszközökkel indí­totta meg az antant új akcióját Szófiában, már abból is kitűnik, hogy orosz és francia pénzen Balkanszky Zgovor (Balkán-antant) címen új napilapot indítottak meg, a­mely az antantnak egy új Balkán-szövetség teremtésére vonatkozó követelései érdekében küzd. (Südsl. Korr.) Félhivatalos bolgár jóslás. Szófia, aug. 11. (Saját tudósítónktól.) A félhivatalos Echo de Bulgarie egyik cikkelyében azt írja, hogy a négyes-szövetség ujabb javaslata is sikertelen fog maradni. Az újság utal arra, hogy Oroszország a szláv ügyet mindig szerb ügynek tekintette s a félhivatalos Birsevija Vjedomoszti, valamint a Ruszkoje Szlovo sugalmazott cikkelyei elég érthetően hangoztatták mindig, hogy az orosz kormánynak csak Szerbia a legfőbb gondja s a szerbek érdekében kész elejteni még az orosz érdeket is. Oroszország, a­mely a szerb nagyra­vágyást élesztette, most is azon igyekszik, hogy a szerbeket nyugtassa meg elsősorban. A­mi a másik államot, Görögországot illeti, fejtegeti to­vább az Echo de Bulgarie, ott is elégszer han­goztatták, hogy görög terület átengedéséről tudni sem akarnak. Ennek az álláspontnak megvál­toztatásában szintén nem lehet hinni. A három ország között tehát olyan ellentétek vannak, a­melyeket nem lehet kiegyenlíteni és képtelenség még föltenni is, hogy közöttük békés megegye­zés jöhessen létre. Nem ismerjük a jegyzék tar­talmát, végzi a cikkely, de kíváncsiak vagyunk, hogy az antant valóban nyomást gyakorolhat-e a bolgár kormányra. Néhány Szófiában szerzett értesülésünk szerint a négyes­ szövetség legújabb föllépése nem jelent kevesebbet, mint ultimátu­mot Bulgáriának. A szófiai kormányt azonban nem erőszakolhatja senki és semmi. 11 Budapest, aug. 11. A trónörököspár, a­melyet Budapesten a szeretet és a hódolat minden jelével elhalmoz­nak, ma délután Esztergomban, az ősi koronázó városban meglátogatta a magyar katolikus egy­ház fejét, Csernoch János bíboros hercegprí­mást. Fogadása itt is oly meleg és közvetetlen volt, mint Budapesten, de erre a melegségre itt egyéni patinát vont a város történeti múltjának emléke, valamint a hercegprímás rövid, de klasszikus beszéde, a­melyben most is és a jövő­ben, miként a múltban, Magyarországot a ki­rályhűség bevehetetlen várának mondotta. A trón várományosának lelkében a régi magyar királyok koronázó helyén az ország első papjá­nak alakáról elhangzott ezek a szavak bizonyára maradandó nyomot fognak hagyni. A látogatás­ról, a­mely az ifjú trónörököspárnak valóságos diadalútja volt, a következő részletes tudósítás számol be: Az út Esztergomig. Károly Ferenc József trónörökös és felesége, Zita királyi hercegasszony ma délután fél három óra­kor indult el a budai királyi várból Esztergomba, a hercegprímás látogatására. Meleg nyári időben fordult ki a várból az az automobil-sor, a­mely a trónörököspárt és kíséretét vitte. Az első kocsiban a trónörököspár, a másodikban Pálffy Miklós her­ceg udvarnagy Thun-Hohenstein hercegnő főudvar­mesternővel, a harmadikban Lobkowitz herceg ka­marai elöljáró és Nostitz-Rieneck grófnő udvarhölgy, a negyedikben Ledochowski gróf alezredes és Hu­nyady gróf százados, az ötödikben Ottrubay száza­dos és a királyi herceg titkára, Gross százados, a ha­todikban Fischer dr. kormánytanácsos és Maros udvari főszámvivő foglaltak helyet. A hercegi párt esztergomi útjukra elkísérték a kormány képvisele­tében Jankovich Béla vallás és közoktatásügyi, Ha­zai Samu báró honvédelmi, Ghillány Imre báró föld­mivelésügyi és Rosner Ervin báró, 5 felsége személye körüli miniszter. Esztergomba mentek továbbá Bárczy István dr. polgármester és Boda Dezső dr. főkapitány is. Budától Esztergomig az utazás sok magyar községen át történt. Az országúton mindenütt sorfa­lat állott a lakosság és mikor a trónörököspár gép­kocsija elhaladt, lelkes éljenkiáltás tört elő. A trón­örökös és felesége alig győzte szalutálással, hajlon­gással megköszönni az egyszerű nép szívből fakadó ünneplését. A megérkezés. A trónörököspár kíséretével néhány perccel négy ó­ra előtt érkezett el a város határához. A vá­ros szélén diadalív volt fölállítva, a város lobogó­díszt öltött. Esztergom páratlan lelkesedéssel fo­gadta ,a trónörököspárt. Pontban négy órakor érke­zett a trónörököspár virágeső közepette a primási palotához, a­hol a 26. gyalogezred egy díszszázada és katonabanda várta. A díszszázadot Reiner Lajos ezredes és Paulini százados vezényelte. A primási palota előcsarnokában Csernoch János hercegprí­más a főkáptalan és udvari papjai élén várta a trónörököspárt. Ugyacsak itt helyezkedtek el Zlatár báró, Jankovich, Ghillány báró és Roszner báró mi­niszterek. Marenzi Ferenc gróf táborszernagy, buda­pesti katonai parancsnok, Lilienh­off-Adelstein buda­pesti városparancsnok, Bárczy István budapesti pol­gármester, Meszlény Pál esztergommegyei főispán, Perényi Kálmán alispán, Wimmer Imre esztergomi polgármester, Csárszky István, a bécsi Pázmáneum­ igazgatója, Lepold Antal prímási irodaigazgató és Zsembery István vöröskeresztes főmegbízotthelyettes. Miután a hercegprímás a fenséges vendégeket­ üdvö­zölte, Szabó Margit kolostori növendék a trónörö­kösnének, Eggenhoffer Margit pedig a trónörökös­nek fehér rózsákból kötött csokrot nyújtott át. Majd a fehérruhás leányok sorfala között lakóosztá­lyába vonult a trónörököspár. A hercegprímás beszéde. Itt Csernoch János bíboros hercegprímás a fő­káptalan és az összes előkelőségek jelenlétében a kö­vetkező beszédet mondotta: Hódolattal üdvözlöm császári és királyi fen­ségteket a magyar államiság megalkotójának, Szent István királynak születése és megkereszteltetése ál­tal megszentelt Esztergom városában, hajdani dicső királyaink s a magyar katolikus egyház prímásai­nak ősi székhelyén, a­honnét ezer évvel ezelőtt dia­dalmas útjára tért a kereszténység és a­hol megszi­lárdult a hűségnek az az oldhatatlan lánca, a mely a magyar nemzetet koronás királyához kapcsolta. Esztergomnak fényes királyi vára romokban hever, de a város, mint az egész Magyarország ma is a királyhűség bevehetetlen vára. Most régi dicsőségé­nek fölragyogását látja, midőn falai között üdvözöl­heti a magyar királyi trón várományosát és fensé­ges nejét. Hősiességében az egész világtól megcsodált hadseregünk a diadalmak útját járja, de még a végső győzelemért s az üdvösséges békéért küzd. Császári és királyi fenség­ek máris döntő győzelmet arattak a magyar nemzet szeretetének rohamos meghódítá­sával. Ez a szeretet csak erősíti a dicső dinasztiához való hagyományos ragaszkodást, a­mi eddig is for­rása volt a magyar nemzet önfeláldozó tetteinek a csatatereken és itthon a társadalomban. Mélységes tisztelettel kérjük császári és királyi fenségedet, ke­gyeskedjék ő­felségét biztosítani tántoríthatalan hű­ségünkről, fiúi ragaszkodásunkról és mindvégig nem lapkadó, kitartó áldozatkészségünkről. Isten ke­gyelme óvja apostoli királyunkat és császári és ki­rályi fenségedet, a trónnak várományosát és fensé­ges nejét. A székesegyházban. A trónörökös meghatva és meleg szavakkal köszönte meg a maga, valamint felesége nevében a szép fogadást, valamint a hercegprímás üdvözlő sza­vait. A hercegprímás ezután bemutatta Rajner Lajos püspök, érseki helynököt és a főkáptalan tagjait, valamint Meszlény Pál főispánt, Petényi Kálmán alispánt, Wimmer Imre polgármestert és Hajdú Ist­ván prímási jószágigazgatót, a­kiknek mindegyiké­hez volt a trónörökösnek néhány szíves szava. A­­cercle befejeztével a trónörököspár a hercegprímás kalauzolása mellett autóba szállott a Bazilika megt­­ekintésére. Ezt megelőzően ellépett a prímási pa­lota előtt fölállított díszszázad előtt, a­hol meg­szólítással tüntette ki Reiner Lajos ezredest, Paulini századost, Jaeger Frigyes főhadnagyot, Horn Zsig­mond dr. hadnagyot, a kinek mellén arany vitézségi érem díszlett és Gogola törzsőrmestert, kinek nagy ezüst és bronz vitézségi érme volt. Fél öt órakor érkezett a trónörököspár a hegy­tetőn levő gyönyörű főszékesegyházhoz, a­melynek kapujában Brühl József prelátuskanonok, a főszé­kesegyház plébánosa Eitner Elemér lovag suk centor­ral és két karkáplánnal fogadta a fenséges párt. A trónörököspár itt először rövid imát mondott, majd a főoltár előtt egy ott elhelyezett vendégkönyvbe be­írta nevét. Majd megtekintették a főszékesegyház­ban levő 1507-ből való Bakács-kápolnát és onnan a Szent István-kápolnába mentek, a­hol a herceg­prímás fölhívta a fenséges vendégek figyelmét Ká­roly Ambrus királyi herceg, volt esztergomi érsek­nek Kanova által készített síremlékére, A Vörös Kereszt-kórházban. Ezután a trónörökös külön kifejezett kívánsá­gára beleillesztették a programba az esztergomi Vörös Kereszt hadikórház megtekintését. Itt a trón­örököspárt Seyler Emil főorvos és Mattyasovszky kórházi tiszt fogadta. A trónörököspár sorra járta a kórtermeket és minden egyes katonánál érdeklődött megsebesülése körülményei s egészségi állapota iránt. Végül megelégedésüknek adtak kifejezést a tapasztaltakon úgy a kórházat vezető főorvos mi­nt mint az ápolást végző irgalmas testvéreknek. A primási fehérteremben. A Vörös Kereszt-kórház megtekítése után a trónörököspár kíséretével automobilon visszatért a primási palotába, a­hol a fehérteremben uzsonna várta a vendégeket. Ide a kíséreten és a Budapestről jött előkelőségeken kívül Rajner Lajos püspök, ér­seki helynök, Meszlény Pál főispán, Perényi Kálmán alispán, Wimmer Imre polgármester és Reiner Lajos ezredes voltak hivatalosak. Az elutazás. Hat óra volt, mikor a vendégek elhagyták a hercegprímás palotáját, hogy a Dunapartra menje­nek, a­hol a Magyar Folyam- és Tengerhajós Tár­saság Zsófia hercegnő nevü pompás termes gőzöse kikötött. Csernoch hercegprímás kisérte a vendége­ket a káptalan tagjaival. Ezernyi ember kiáltott él­jent a hercegi párra s harangok zúgtak, a mikor a kikötőhöz érkeztek. Itt az esztergomi hölgyek nevé­ben a kis Sternberg Laure grófnő Zita királyi her­cegnőnek virágcsokrot nyújtott át. A hercegi pár szives szavakkal búcsúzott el a bíboros-hercegpri­m­ástól és ismételten kifejezte köszönetét a vendég­látásért. A hajóstársaság igazgatója, Domony dr. jelen­tette a királyi hercegnek, hogy a szalongőzös készen áll az elutazásra. A királyi herceg megjegyezte: — Nagyon örülök az utazásnak, szép időnk van és az utazás bizonyára nagyon kellemes lesz. Zita királyi hercegasszony is örömének adott kifejezést azon, hogy ilyen kedvező időben utazha­tik a Dunán. A hajóraszállásnál Sényi korvettkapi­tány, a budapesti tengerészeti különítmény parancs­noka jelentkezett a trónörökös-párnál, a­kiknek azután Fark­asics Béla hajóskapitányt, Roessler Ernő főfelügyelőt és Nádas Viktor titkárt bemutatták. A hajó elindult, a trónörökös-pár pedig­ a fe­délzetre ment. A lakosság viharzó éljen kiáltása mel­lett hagyta el a magyar trón várományosa és fele­sége az ősi Esztergom városát. A dunai út. Remek kép tárult a Zsófia gőzös utasai elé, a­mint a Duna egyik oldalán, a több kilométer hosszú­ságu­ vonalon álló közönség szakadatlanul ová­ciót rendezett, másik oldalán a bécsi gőzhajó vonult el, a­melynek utasai, a­mikor a hercegi párt meglátták, hangos éljen-kiáltásokban törtek ki­­tek ki. A királyi hercegi pár előbb megtekintette az a termes gőzöst, majd visszament a fedélzetre, a­hol körülbelül egy órát töltött. Az alkonyat beállt. Vala­mennyi nagyobb helységben a lakosság, valamint a nyaraló közönség a Dunapartra özönlött, hogy a­­ hajót megvárja Kovácspatakon, a­mely fényesen ki

Next