Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-02-19 / 50. szám

1916. február 19. BUDAPESTI HÍRLAP (W. «.) A másik már kénytelen közbeszólni: — Szökött vúna kend fenébe... Meg sátán mit untatja a tizedes urat.. . Meg hát —« nem tehet kend ugyan willa, de szigyent nem kék idegen órára kötni. . . — Micsoda idegen, — mordul oda az én pa­naszkodó em­ber­em. — Idegen? Hisz zalai /'.. Valami ugy végig fut rajtam a zalai meleg szellőből... Éppen kereken ezernégyszázötven kilo­métert utaztam marhakupéban, mig hazaértem ide a Galíciába, megtudni, hogy nem vagyok idegen Mittudonjenkicsoda Jánosnak vagy Andrásnak, a kinek feleségéébe belekészült otthon Iborfiába, vagy Kustánszögbe az ördög... És va­jogy mintha nem volnék idegen ... Át akarom fordítani a «Si: — .Hát tüzbe voltaz e ikelmezett? A másik felel: — Akárhányszor . . . Nem mindig jutunk' hidőrségbe. Azelőtt az uzsoki szorosba . . . Tyű, a kirek­szomát, ugy­e, Péter, gyutt­ám­a­goló, mint a hajderménkű . . . Az én Jánosom, vagy Andrásom, molt a végén mégis csak Péternek áu­nak, egy pillanatra elfelejti az ő nagy baját, szemébe­ valami mélységes tűz va-lan. Bajuszát két oldalra törli, úgy válaszol: — Hát, ami momdo­r vagyok ... — Meg, mikor a muszkát elcsépeltük, mint a zsuppot, ott az erdő szélén . . . Péter! Már nem is vagyok ott nekik, ők meg oda­kalandoznak valahol az uzsoki szorosban . . . Az vöt ám a szalmacséplés, mikor Péterrel a muszkát verték . . . Az én Péterem ugyan még visszatéved egy pil­lanatra : — Hisz kend látta, mikor puskatussal agyon­vágtam azt az irdatlan nagy kozákot, a kiért a me­dáliát kaptam . . . Olyan sincs annak a keresztlábú favágónak ... — Nagyot sóhajt hozzá s aztán ugy 'visszazökken valamiképp az uzsoki szorosból: — No, ezért majd csak egy pár évet kapok . . . Elmennek aztán, szépen elbúcsúzva . Nekem meg elkezd nagyo­n­ fájni ez a Pé­ter ... A négy kis cseléd . . . Már meg se járná, hogy pár esztendőt adnának ne­ki azért a kereszt­lábú favágóért, meg az asszonyért, kibe belekészült az ördög . . . Valami úgy összeborzongat . . . Hi­deg szél fút ebben a Galíciában. Czebe László, mentokba legközelebb negyvenezer szerb -és mon­tenegrói menekült érkezik és számukra kilön ba­rakkokat állítanak föl. A montenegrói királyi család Franciaországban. Bern, febr. 18. A Matin Bordeauxból ezt jelenti: A montenegrói király és családja legköze­lebb Bordeaux környékén) és pedig egy Lot­mons mellett lévő birtokon vesz lakást. Az angol háborúellenes szövetség működése. Frankfurt, febr. 18. (Rezides tudósítónk távirata.) Amszterdami jelentés szerint az angol háború­ellenes szövetség London valamennyi kerületében fiókot létesített. A szövetség gyűlé­seit a németellenes liga állandóan megzavarja. Az antant pénzü­gyei, London, febr. 18. A Times szerint Strong Benjámin amerikai bankárnak, a­ Federal Reserve Swmnfe elnökének londoni látogatása élénk érdeklő­dést keltett. Azt hiszik, hogy Strong a szövet­ségesek hadi pénzügyi rendszerének tanulmányozása végett jött az angol fővárosba. Strong néhány napra Párisba utazik, a­honnan visszatér Londonba. NAPIHÍREK: Konk­oly-Tenge Miklós meghalt. A magyar tudományos világnak gyásza van. Konkoly-Thege Miklós miniszteri tanácsos, az Aka­démia tiszteletbeli tagja tegnap hetvennégy éves korá­ban Budapesten meghalt. A régi magyar vágású, ma­gyar gondolkozású emberek közé tartozott, a­kiben a tudomány és az erős nemzeti érzés csodálatos harmó­niába fonódott. Élete és munkássága asztrofizikai kutatásokban telt el s mint csillagászt az egész vilá­gon ismerték a tudományos körök. Régi nemes familiából származott s családja ősi birtokát, a komárommegyei Ógyallát a tudomány egyik várává tette. A hetvenes esztendők elején ob­szervatóriumot állított a kicsiny faluban, a melyet mind jobban meg jobban kifejlesztett. Az állócsilla­gok, napfoltok, üstökösök tanulmányozása közben új meg uj adatokkal, megfigyelésekkel, megállapítá­sokkal tette gazdagabbá a tudományt s hire-neve nőt­tön-n­őtt, eljutott mindenhová, a­hol az ég misz­tériumait, csillagképeit betűzgetik a tudósok. Óriás gyakorlati érzék lakom benne. Egyike volt azoknak, a­kik megrövidítené.. . 'g és föld közötti távolságokat, tökéletesítvén a műszereket. Új Instrumentumokat szerkeztett, a régieket töké­letesítette, s tstlált báglyait minden obszervatórium magáévá tette. Az egy allai ptezercalarium 1871-131 az ő magántulajdona volt, a mikor is az államnak adta át, s az ő közben,Sátrasára létesült a herendi ob­szervatórium is. 1913-ig huszonkilenc üstökös spektrumán í­­t méréseket, mig liznek, spektrumát, tekintettel­­leny. gyöngeségükr­e, megfigyelte. A kilencvenes évek ele­­jén a meteorológiai és földmágnességi intézet igazga­tója lett s ez intézmény fejlődése körül nem kis ér­deme van. Ekkora mutzkaság előtt, természetesen a tu­dományos körök és intézetek is meghajtották az el­ismerés lobogóját. Elsősorban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, melynek 1875-ben levelező, 1­884 -ben pedig tiszteletbeli tagja lett. Nem szólva a ki­sebbekről, a nagy külföldi t­udós intézmények is siettek tagjaik sorába iktatni a kiváló magyar csil­lagászt. Nagy irodalmi munkásság fűződik nevéhez. Kisebb értekezései a Tudomá­nyos Akadémia kiadá­sában jelentek meg, s sűrűn volt látható neve a Royal Society kiadványaiban, az Astronomische Nachrichten hasábjain s az előkelő külföldi folyó­iratokban. Nagyobb munkáinak java németül jelent meg. A Trewend-féle nagy lexikon csillagászati fo­tográfiai részt ő írta. Az elismerés más formában is rátalált.­­A király a III. osztályú vas­­orona-renddel tüntette ki, meg­kapta a pro litieris et artibus nagy aranyérmét, a Ferenc József-rend középkeresetjét és számos aves kitüntetést. Konkoly-Thege Miklós 1842-ben született Bu­dapesten s már húsz éves­­korában doktorrá avatták a berlini egyetemen. Két év múlva, 1864-ben letette a hajóskapitányi és hajógépészi vizsgát, de mégis a levegőég tengerének lett hajósa. Konkoly-Thege, a mult héten jött Ógyalláról a fővárosba és akkor még semmi baját sem érezi . Tegnapelőtt estefelé hirtelen rosszullét fogta el, mire a­ felesége sógorát, Krajcsi Rudolf dr.-t In­afia Ki­jéhez. Az orvos megállapította, hogy a tudós szív­gyöngeségben szenved. Tegnap este a beteg állapota válságosra fordult. Konkoly-Thege mindvégig esz­méleten volt és még tréfálkozott is szívgyöngeségéről. Este hét órakor szívszélütés érte és szenvedés nélkül elhunyt. Temetése holnap, február 19-én három órakor lesz az Akadémia előcsarnokából, a­honnan holttestét Ógyallára szállítják s vasárnap "Úszik örök nyugalomra családja kriptájába. — (Személyi hir.) Szatmárfől jelentik­: Bo­romisza Tibor dr. szatmári megyéspüspök állapota állandóan javul. — (A trónörökös A regimentnél.) V. H. zászlós, a ki a galiciai fronton harcol, megírja, ho­gyan látogatta meg ezredét, illetően zászlóalját a trónörökös az elmúlt hónapban. A levélnek ez a része igy beszél: —­Napsütéses, gyönyörű idő volt. Idén­ tizen­két óra tájban négyszögbe sorakozott a zászlóalj. Fél kettő lelhetett, a mikor nagy iramodással megér­kezett hét autó. A zenekar játszani kezdet, a kato­nák tisztelegtek. Őfensége megszólított minden ki­tüntetett embert. Rám is sor került. Megkérdezte, mért kaptam a bronzérmet. Feleltem, amire őfensége megkérdezte, mi vagyok a polgári életben? — Biztosító intézet hivatalnoka. — vála­szoltam. Aztán megdicséri és köszönetet mondot­t mindannyiunknak. A magyarokkal magyarul be­szélt. Délután négy óra után hitesül vett tőlünk és a legénység lelkes éltetése között elrobogott. . . — (Stu­rg­kh altábornagy német kitünte­tése.) Berlinből jelentik: A Reichsanzeiger jel­erti: Stürgkh József gróf altábornagy, az osztrák minisz­terelnök öccse, a korona-rend első osztályát a kar­dokkal kapta.­­ (Ferdinánd király Bécsben.) Bécsből táv­iratozzák: Ferdinánd bolgár király és testvére, szász-koburg-gótai Fülöp herceg tegnap este meg­látogatták Lipót Szalvátor királyi herceget és felesé­gét. A király és testvére ott maradtak teára és két­ óra múlva visszatértek a Kóburg-palotába. Tegnap délután Ferdinánd király Károly István királyi her­ceg tengernagy látogatását fogadta, a­ki hosszabb ideig volt nála, ma délelőtt pedig Weiskirchner dr. polgármester jelent meg kihallgatáson a bolgár ki­rálynál. A szok­ár király délután a Kolonik-palotábant Hohenlohe herceg belügyminisztert hosszabb kihallg­gatáson fogadta. A bolgár király­ tülelésére — Utolsó hirek. — Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, febr. 18. A főhadiszál­lás közli február 18-án: Ircik-arcvonal. Katetmaránál tüzérségi , gyalogsági tüzelés. A Fellahie-szakaszon azokat az ellenséges haderőket, a­melyek a Tigris jobb partjához közeledni igyekeztek, három órai harc után visszavonulásra kény­szerítettük és egészen a második sáncvoltalig üldöztük. Egy ellenséges svadronnal való harc­ban ez utóbbi több mint 30 halott hátrahagyá­sával menekült. Perzsia: Hamadantól délnyugatra az oroszokat, a­kik Kenkaver helységet meg akarták támadni, perzsa önkénteseikből öss­ze­állított csapatrészeink egy ellentámadásban el­űzték. Az oroszok tetemes veszteséget szen­vedtek. Kaukázus-arcvonal. Nincs jelentős ese­mény. Dardanella-arcvonal. Egy cirkáló és több torpedónaszád e hónap 15-én és 16-án a ten­­gerszorosban a nyilt tengerről néhány gránát­lövést tett, de ütegeink ezentüzelése folytán visszavonultak. Három ellenséges repülőgé­pet, a mely a tengerszoroson átrepült, tüzelé­sünk elűzött, fi ss6rH menekßftek. Genf, febr. 18. (Saját tudósitónkról.) Ik­re­­jár, hogy a savoyai, felsősevoyai­­és ítey­i departe­ Wilson elnökjelöltsége. London, febr. 18. A Daily News véle­ménye szerint Wilson útja elnökké való újra megválasztása felé nem visz rózsákon át. A leg­nehezebb időszak számára az, a­míg egy párt csakugyan őt fogja jelölni, különösen azért, mert a külpolitika és a honvédelmi problémák kritikája egyre hevesebb lesz. Roosevelt termé­szetesen megkísérli ellenjelöltségét és látszólag már sikerrel tett előkészületeket a pénzügyi vi­lág megnyerésére. A Bryan-nel való szakítás, minthogy Bryan magatartása bizonytalan, szin­tén árthat Wilson jelöltségének. Köln, febr. 18. (Saját tudósítónktól.) A Kölnische Zeitung szerint az amszterdami Tele­graph newyorki tőzsdejelentésében ezt közli: Root volt államtitkár beszédét, a­melyben bírálta az elnököt, úgy fogják föl, mint a köz­társasági választási hadjárat kezdetét. Azt lát­ják benne, hogy a háborús politika lesz az el­nökválasztás körül folyó agitáció gyújtópontja. Nem lenne csodálnivaló, ha Wilson fölismer­vén azt, hogy a köztársasági politika kezd nép­szerűvé lenni, hirtelen irányt változtat és olyas­mit követ el, a­mi a háború közveletlen kezdetét jelentené. Wilson az utóbbi időben ismételten hajlandóságot mutatott arra, hogy a közvéle­mény támogatását kérje, ha olyan cselekedetre készült, a­melynél kénytelen lett volna régebbi ideáljait elhagyni. ti

Next