Budapesti Hírlap, 1917. augusztus (37. évfolyam, 191-217. szám)
1917-08-01 / 191. szám
Budapest 1917 //7 ^ XXXVII. évfolyam, 191. szám. Szerda, augusztus ! Megjelenik hétfő Kivételével minden nag. Jelüfletési árak: Egéé. «vis 38 kor, felévre 19 Kortf^etofédévre 9, kor, 60 en., egy hónapra 3 Kor. 30 fl!L Egyes (lübüs halyhon, vidéken és pályaudvaron 13.#1R^ Hirdetésefc willméter- számítással, d^fcjba* aserlnk Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Fejpene Ssírkesitőség és igazgatóság*, YQL Kér, Eökk Szilárd utca 1 szám. Ki^óhivatal: YQL Kér, Józset-Körút 5. vám. ELEF05SS4&DE: Jósset 43, Józset 53, losset 63 Az ünnepelt. írta Károlyi Gyula. Ezen a napon múlt tíz éve, hogy Csóva Dénest az „Agrár és Életfogytiglani stb. bank r.-t.“ hársfa utcai fiókjának főnöke leültette ama tintafoltos, zöld fenyőasztalhoz és odaszólt valakinek: — Steiner úr, adjon ide egy új tollat! Ettőlfogva Csóva Dénes tíz éven át naponta kétszer rótta le az utat az Aggteleki utca elejétől a Hársfa utca végéig, tíz éven át a gép pontosságával körmölt le naponta nyolc órát monoton életéből. Példás becsületesség, szorgalom és hűség jellemezte a lefolyt tíz esztendőt. Becsületesség, mert míg időközben a bankfiók háromszor változtatott a pénztárost, addig Csóva Dénes pozíciója napról-napra szilárdabbá vált. (Igaz, hogy egy aluminium-tollnál nagyobb érték nem is fordult meg a keze között!) Szorgalom, mert csak ezzel tud az ember a koplalás ingoványából a kenyértermő partra kivergődni. (Csóva Dénes is fölvitte két korona negyven fillérnyi napidíjról négy korona ötvenre!) Éshűség, mert akinek kevés a kvalifikációja, az örüljön, ha van, ahol megragadhat. Csaknem észrevétlenül, de nem minden nyom nélkül telt le az a tíz esztendő. Csóva Dénes a harminc évesből negyvenes aggastyánná változott, véglegesen felöltve a tipikus diurnis- ‘ták ösztövér karcsúságát, villogó kopaffsjwíi. (Ezalatt észre sem vette, hogy a főw&^sz&j gömbölyűre pocakosodon, Steiner uralmfig évről-évre finomabb, gavallérosabb flffiázattal vedlett.) VApV Ezen a napon nem is álmodtaRóvá Dé Anes a tizedik évfordulót. Nem is sejteti,hogy ő ma a bankban ünnepelt egyén lesz. Éppen úgy, ment el hazulról, mint más közönséges alkalommal, rendesen, pontosan. A kerékvágás zökkenője csak a hazatérésnél mutatkozott . . . Felesége, született Karvaly Macedónia, éppen turbulyalevest főzött, a mihez igen ritkán juthatni és a mely csak frissen jó, azért módfelett boszos lett, a mikor félegyre Dénes nem jelentkezett . . . Egyre sem ... Félkettőkor még mindig hire-hamva se volt. .. — Ennek az embernek most kellene indulnia hivatalba és még nem jött haza! — konstatálta Macedónia asszony a-. cáfolhatatlan tényállást. Biztos, hogy ma már nem eszik turbulya-levest. De hová maradhatott? Végre fél három óra tájban előkerült Dénes, olyan állapotban, amelyre többet nem szabad mondanunk, mint Amicis, hogy — a mámor első stádiuma ... Az asszony rémülten csapta össze kezét. — Dénesi . . . Csak nem a korcsmából jössz?!... Dénes büszkén igyekezett kiegyenesíteni nádszál módjára ingadozó termetét és bizonyos önérzetes hangsúlyozással válaszolt: FT''“'*7':--------------------------------------:-----------------------------* °'Í£. Nem, hanem a vendéglőből! '1— A vendéglőből? . . . Jézus, Mária, Szent Józsefe'. . . Dénes, hát mi lett téged? ' — '.Semmi, csak egy kicsit spicces vagyok'..* ^/Istentelen! Elfeledkeztél a feleségedről^ C f Gs.óva Dénes levetette porcellánfényes géprokját. (amely valaha nem volt zsályaszinti)*^^ xzzadni kezdett. — Macukám, ne ess kétségbe, mindent elmondok. Igenis, a vendéglőből jövök, bankéból jövök, jubileumról jövök, ahol én voltam az ünnepelt. Én. — Te? . . . Az ünnepelt? . . . Ezekben a dédapái rongyokban? . . . Annyi eszed sem volt, hogy hazaszaladj átöltözni? — Nem, Macukám, semmi eszem sem volt, mert képzeld! . . . Reggel, mikor belépek a hivatalba, a bankfiatalság dörgő éljenzéssel fogad. Erre előáll Steiner úr és ékes beszédben méltatja a bankügyek terén kifejlett érdemeimet. Ebből tudom meg, hogy tíz éve állok az „Agrár és Életfogytiglani“ szolgálatában. A beszéd lezajlása után megivunk néhány korsó finom sört. Nemsokára belép a főnök és kezetfogva velem. — értsd meg, Macukám! — velem kezet fogva, üdvözöl . . . Macuka asszony, az ősi kanapén elterpeszkedve, a dicséretesen vizsgázó fiú anyjának büszkeségével hallgatja ezeket a szavakat. — No és a vezérigazgató nem volt ott? — A vezér? Mit keresne az a fiókban, mikor ott vannak Dorottya utcai fényes palotái! fcg-r~%irr-IT«..- i...... Kavarodás. — .1 Budapesti Hírlap, rendes tudósitójaióL..— Bécs, jul. 31. A Budapesti Hírlap a minap az értelmes magyar elmének tiszta fényével világított rá arra a kavarodásra, amelyet a politikának érthetetlen erőszakos fordulatai idéztek föl Magyarország belső viszonyaiban. Bécsben szerzett tapasztalataim és megfigyeléseim alapján biztosíthatom önöket, hogy a zavar általánosnak mondható s a kavarodás olyan széles arányokat ölt, hogy az úgynevezett monarkia bölcseinek most már abban főj a fejük, miként lehetne az oktalanság ,beismerése nélkül kilábolni belőle. Mindenekelőtt kitűnt az, hogy Ausztriában kár volt aláaknázni azt a politikát, amelyet Stürgkh gróf követett. Mert feltárni, ellenségeink szeme előtt azokat a szakadékokat, amelyek Ausztria népeit egymástól elválasztják; felülni az antantnak s uralkodóvá tenni a népek önrendelkezési jogáról kiadott hazug, ugrató ésámító jelszavát s ennek a révén mintegy prémiumot adni a hazaárulásnak, a becstelenségnek és a gyávaságinak: oly politika, a mely a bölcseség tetejének semmiképp nem minősíthető. Ezen az alapon Ausztriát szét lehet röpíteni elemeire, de egységben, összefogó állami szervezetben összetartani semmi körülmények között. Kitűnt továbbá, hogy a radikalizmussal és a nemzetközi szocializmussal valókísérletezés teljesen haszontalan és hiábavaló, mert kiderült, hogy a szocieplisták stokholmi békemozgalmával az antenát dirigálta. Anglia intrikája, Anglia alakoskodása és Anglia pénze játszotta a főszerepet a gyöngeelméjűeket megtévesztő stokholmi színjátékban. Kitűnt, hogy ezen az útón nem lehet eljutni az óhajtott békéhez, sőt Anglia mesterkedéseinek nyilvánvaló sikere, ami nálunk és Németországban is a közérzés egységének megbontásában mutatkozik, csak arra lehet jó, hogy elnyújtsa a háborút s eltávolítsa tőlünk a vérontásnak várva-várt befejezését. Ellenben kiderült az, hogy vállvetett erővel, kemény összetartásban német szövetségesünk nagyszerű hatalmával, fegyvereink erejével és hőseink virtusával rászoríthatjuk a harctéren éll éhségeinket a tisztességes békére, amit a radikálisok békenyavalygásával sohasem, érhetünk el. Mert hiszen ma már senkinek sem lehet kétsége az iránt, hogy nekünk prédikálni a békéről egészen fölösleges, mert hiszen mi régóta, ,a kezdet kezdetétől és váltig hangoztatjuk, hogy készen állunk a békére s csak azért nyúltunk fegyverhez, hogy a békét kivívjuk jelenünk és jövőnk számára; ellenfeleink azonban elzárják fülüket békeszózataink és békés ajánlataink elől, mert rablás és hódítás a céljuk s ki akarnak éhezhetni és össze akarnak veszejteni bennünket, hogy mi magunk segítsük elő ragadozó törekvéseik sikerét. Ma már nyilvánvalóak és önként adódnak ezek a nevezetes tanulságok és mondhatom, ma már nincs számbavehető komoly politikus Ausztriában, aki visszatekintve az utolsó hónapok történetére, tisztában ne volna azokkal a súlyos hibákkal, amelyeket elkövettek, teljes mértékben igazolva áll előttünk a háborít harmadfél esztendeje alatt követett politika s teljességgel megokolhatatlan az a kaotikus kavarodás, amely az utolsó hónapok folyamán szakadt Ausztriára és Magyarországra. Biztosság és határozottság, céltudatos vezetés és minden irányban világosan áttekinthető törekvés irányította eddig sorsunkat a világháború súlyos megpróbáltatásai között. Most ennek helyébe a bizonytalanság, az ingadozás és a veszedelmes kísérletezés lépett. Teljes bizonytalanság van Ausztriában, teljes bizonytalanság van Magyarországon. Eddig azt hittük, hogy a háborúban egyetlen célt követünk: hogy a harcban győztesek legyünk , hogy kiküzdjük becsületünket a népek tanácsában és eljussunk oly békéhez, amely biztosítja épségünket, erkölcsi és területi integritásunkat a jövő számára. Ma azt látjuk, hogy van ennél fontosabb és előbbre való cél is: a demokrácia és a belső háborúság a radikalizmus (és az antant) szolgálatában. Ausztriában kisiklott a vezérszerep al németek kezéből s most Magyarországon is olyan kísérletekre készülnek, melyek, ha sikerülnének, hasonló következményekkel fenyegethetnék a magyarságot Magyarországon. Itt is, ott is bizonytalanság a kormányon, bizonytalanság a pártok között, bizonytalanság az országban. Kinek kellett, kinek állott érdekében s kinek sunalmazására születhetett .!/ A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal.