Budapesti Hírlap, 1918. január (38. évfolyam, 1–26. szám)
1918-01-01 / 1. szám
Budapest, 1918. XXXVIII. évfolyam, 1. szám Kedd, január 1. Megjelenik hétfő kivételével miidennap. Előfizetési Eféss étrre 53 tor., féltivre 36 Vor- Tiagy Jáére ISfror., tri hiaspri 4 kor. eo fill. 33gyer szún ára helybsnn» iidéken IS fillér. pályaudvaron 30 all. Hirű«tí»ek millirattíz siámitán««!, dynabi« »lerít. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkestiség és igazgatóság ker., Bükk Szilárd utca sz. Kiadóhivatal , VI!. ker., JSHfcf-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 23, József 23*-S4. 1918. Budapest, dec. 31. KlurkezLiuk egy uj esztendő' küszöjjéhez,a melynek méhében olyan dolgok ledelődnek, hogy beszélni fog róluk a tud[.Wirkny és emlékezés, amíg ember lesz a világon. Európa egy háború tűzőben olvad meg, hogy külsőleg, belsőleg uj alakba öntődjék. A kik a háborút indították, titkos hatalmi céljaikat szabadsági és demokratikus jelszók mögé rejtették, s ezeket annál makacsabbul hirdetik, mentül jobban fogy abbeli kilátásuk, hogy hatalmi céljaikat elérjék. De a broszzyitovszki nyilatkozatok óta lehullott az álarc róluk. Mert ha csak a kisebb nemzetek függetlenségéért és a népek demokratikuus" szabadságáért küzdöttek volna, akkor nem utasíthatják vala el oly durván, mint ahogy vezérpolitikusaik már is teszik, az orosz népbiztosok felszólítását a békekötésre. Hisz az orosz azért siet a békével, mert országa demokratikus berendezése a gyors békétől függ. De Anglia nem az oroszt akarja demokratizálni, hanem a. — németet. .Nem azt, a ki óhajtja, hogy nemokratizáltassék, hanem azt, a ki a maga feje is nem Lloyd Georgs feje szerint akar üdvöződni. És a kisebb nemzetek ! Íme, a mi fegyvereink által felszabadul a lengyel, leveti láncát a finn, alkotmányos szabad élethez juthat az ukrán, a lett, az észt és még egy sereg európai és ázsiai orosz provincia, amely valaha ország vagy nemzet volt. Ezektörténetébe bele fogják aranybetűkkel írni, hogy a középeurópai hatalmak diadalmas fegyvere letörte a cári autokráciát s lehetővé tette, hogy a szabadság bevonuljon a láncra vett népek közé. És mit tettek ellenségeink? A kiket hálójukba csábítottak a kis nemzetek közül és királyok közül: ime a királyok el lettek országuk, az országok és lettek függetlenségük nélkül. A királyok bujdosnak, az országokat megszállva tartjuk mi, mint ellenség. Itt ezek soha sem kapják meg a prédát, melyet nekik ellenségeink szövetsége ígért, ellenben mi visszamérjük nekik állami önállóságukat Breszt-Litovszkból, így lépünk át az új év küszöbén. Így megyünk bele az új háborús évbe. Tele erkölcsi diadallal, tele harci győzelemmel. Kardunk hegyén immár nem a vér piroslik, hanem a közeledő béke fénye csillan meg. Ellenségeink háborúja csak öldöklés, pusztítás és vér volt; a mi háborúnk is tele volt borzalommal és áldozattal, de szabadságot, halottakból való föltámadást, életet vitt rab- és elnyomott néneknek. Tiszta lelkiismerettel, nyugodt lélekkel, igazságunk rendíthetetlen hitével, győzelmünk biztosságával és a békére — Elbeszélés. — írja Villányi Andor . Délután négy óra volt, a havas falu utcáján egy lélek se járt. A kis gyámoltalan patikussegéd, aki eddig cilanybuli érdeklődéssel böngészte Napóleon életrajzát, hangos ásítást hallatva a pultra tette a vaskos könyvet, aztán az ablakos üvegajtóhoz lépett és kivett a tárcájából egy hölgycigarettát. Nagyot nyújtózott, rágyújtott és az utcára bámulva, igy szólt: — Borzalmas élet! . . . Ez a panaszos kifakadás azt jelentette, hogy már éppen négy napja van a faluban, a melyben egy lelket sem ismert s ahol — az egészséges téli időre való tekintettel, munka nem lévén — meglehetősen unta magát. Nekitámaszkodott az ajtófélfának, szórakozottan valami régi orfeumkuplét kezdett fütyörészni s ebben a pillanatban őszinte utálatot érzett a sors iránt, hogy épp ebite az elhagyott faluba vetette, a mikor egy kis szerencsével ugyanúgy kerülhetett volna valami nagyobb városba, vagy pláne Pestre is, ahol színház, vilámos és társasági élet van és az utcán ilyenkor pirosra csipett arccal sietnek tova a nők . . . Az arca szinte kigyúlt attól a gondolattól, hogy micsoda nők vannak a világon s még Napóleon életrajzának hatása alatt az jutott eszébe, hogy ha szabad, füge ellen és hódításra "ennett ember volna, ő nem vitás"-ezek lerázására fecsérelné el életét, hanem a nőket hódítaná meg. A lakásba vezető ajtón át hangos, víg beszélgetés zaja szűrődött a patikába. A segéd fölfigyelt: — Isznak, — gondolta mélabúsan — amióta itt vagyok, mást se tesznek, csak isznak! A belső szobában tudnillik a duzzadt arcú, félbolond patikus, a tunya, gödénytermészetű, elhájasodott jegsző és a telhetetlen gyovrű, billiárdgolyófejű, krákogó doktor kvaterkázott s a kis segéd, ahogy egy pillanatra maga elé idézte a társaságot. Robinsonnak érezte magát, akit a kegyetlen véletlen egy tengerentúli, kannibálokkal benépesített szigetre vetett. Eldobta a cigarettacsuakot, kivett egy szem szalmák cukrot a pulton lévő üvegszelencéből s most önkénytelenül eszébe jutott egy drága, bolondos, szép gyerekleány, a kibe egyszer halálosan szerelmes volt, a kire mindig ugy gondolt, mint valami tündérkirálynőre s a kinek egy csókjáért huszonhat éves slemil-fiatalsátsának tiz elkövetkező évét fejedelmi nagylelkűséggel elajándékozta volna. — Mi lett belőled, Marjay Jolán! — mondota halkan és áhítatosan és fölgyúlt fantáziájával egy pompás, előkelő frazdai urinőt látott maga előtt, a ki a sa’** fogatján jár, tulajdon palotájában lakik és talán meg sem egykori játszótársát, ha most igy egy szegény, suta, gyámoltalan, szerelmes gyógyszerészsegéd képében elébe kerülne. A boltajtó elől feszingelve állt meg egy szánkó. A kis secréd fölriad álmodozásából és kinézett az aiM»r· 'IV ,N,,IVN ehros'ávodott: — Jön 7\~V'ic~, l»r "i'ivV'l'l K?f»U~i vn»niával — n r ' *•-•'• •••flijj.!'.'n» A r.vi'a rít/'b^n' o.*?v. •• • pc^vedik levele, gazdász kübelü, vadászkalapos ur alakja jelent meg. Belépett s lerázva magáról a havat, leereszkedően igy szólt: — Benn vannak az urak? A segéd elfojtotta a mosolyt és udvarias hangon felelte— Igenis, kérem,méltóztassék csak befáradni. A vadászkalapos ludoanástvevően biccentett és bement a lakásba. A segéd egy percig utána nézett és eszébe jutott, hogy a négy nap előtt eltávozod régi segéd azt mondta Kovácsról, hogy neki van a medvében a legszebb felesége s mialatt ő minden délután rendületlen nyugalommal átjárt borozni a gyógyszerészihez, addig az aszszony gazdasági adjunktusokkal, szemrevaló ügyvédekkel és elegáns huszártisztekkel gazdagítja a megyei botránykrónikát. A segéd fölvette a pultról Xapoteon életrajzát és szomorúanzárt i be a Dók tóba. — Lám — gondolta bánatosan — ilyen szerencsétlen is csak én lehetek! Végre akad egy mt ezen az elátkozott szigeten, aki szép, naeivszerb, temperamentumos és hozzáférhető s ahalett, hogy ismeretséget köthetnék vele és átélhetném életem első érdekes regényét, itt kell ülnöm ebben az eldugott patikában és unalmamban Napoleon életrajzával szórakozhatom. De amint szeme a falon függő reklámtükörbe tévedt, rezignált mosolyra luszódott a szája: — Ezzel az arccal — mondta szinte hangosan — akarsz te regényt átélni? Hát van-e nagyvilági nő a ki komolyan venne, ha szerelmet vrdesz neki? Keserűen sóhajtott föl, aztán a zsebébe nyúlt egy ujabb cigarettáért, s miközben rágyújtott, szomorú hangon adta meg a választ önmin-/ ményével lépünk át az uj esztendőig*! Üdv" béke, boldogság "mindeneknek Magyarországon. A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal : —Cserekereskedelem az oroszokkal. Budapest, abec. él. talán magyarázni vagy éppenséggel bizonyítani, hogy a katonai kérdések, melyek a háború alatt egész életünket minden más kérdés hátra szorításával uralták, annál többet veszítenek jelentőségükből, minél jobban közeledünk a háború befejezéséhez. A háború okozta sebeket gyógyítani, a háború pusztításait eltüntetni, a háborúban szerzett tapasztalatainkat felhasználva új erőforrásokat gyűjteni, szóval egészen új életet kell kezdenünk, mely az ország sorsát és minden lakosának megélhetését biztosítja. Nyilvánvaló, hogy ha mindezt el akarjuk érni, minden figyelmünket a gazdasági kérdések felé kell irányítanunk. Mint a háborúban a katonai kérdések, azonképpen a békében a gazdasági kérdések fogják életünket mozgatni és megszabni. Az az állam, mely gazdasági intézkedéseivel el fog késni, amely nem lesz képes gazdasági életét a régi medrekbe idejekorán visszaterelni és saját gazdasági életét a megújhodó világgazdaságba belekapcsolni, az az állam hiába állta meg fényesen helyét a harctereken s hiába áldozta fel fiai életét. Ezeket az igazságokat, ugy látszik, már jóeleve mindenüttfölismerték, csak a mi demokratikus kormányunk nem ért rá az ilyen lappáliákkal foglalkozni, mert hiszen a miniszteri, államtitkári, főispáni állások betöltése mindennél előbbre való; az általános, egyenlő, titkos választójog pedig az az egyedüli üdvözítő szer, a T.—if* .