Budapesti Hírlap, 1918. január (38. évfolyam, 1–26. szám)
1918-01-01 / 1. szám
1918. január 1. BUDAPEST! HÍRAP 1 sz. hogy Angolországnak soha sem volt célja a mi kereskedelmünk és iparunk megsemmisítése. A mi utunk világos, a mi célunk a győzelem s ezen a módon kereskedelmünk és iparunk az uj békében megtalálja a xnédet és az eszközt az ujabb felvirágzáshoz. (v) Tirpitz mm üdvözlete Magyarországnak. 'A Budapesti Hírlap tudósítójának távirata. — Berlin, dec. 31. Tirpitz főtengernagy a következő utcai üdvözletet küldeti általam Magyarországnak, a melyet sajátskezűen irt le: — Magyarországnak föld- és néprajzi helyzeténél fogva a legnagyobb mértékben Németország oldalán a helye. Nem véletlenség, hogy éppen magyar államférfiak kötötték meg Bismarckal Németország és a dunai monarkia között azt a szerződést, mely ma a háború viharába oly fényesen megállotta a próbát. S az a megértés, amellyel mi, németek, ezt az érdekközösséget s Magyarország jelentőségét nyomonkövetjük, megegyezik még most is a legjobb magyar honfitelkok meggyőződésével. MertMagyarországot ugy testvérbajtársi lovagias szelleme, mint saját reális érdeke most is oda utalja, hogymiután a szövetségesek fegyvertényei következtében Magyarországra nézve keletről megszűnt a közvetetten fenyegetés, most Németország mellett nyugaton is kitartson a végleges győzelemig. Mert Németországnak a különösen Angolországgal szemben kivívandó szükségszerű győzelme együtt ad előfeltétele Magyarország nagy jövendőjének is. Magyarországnak ugyanis Ausztriával együtt erős földközi-tengeri hatalmasságnak kell lennie, hogy megtarthassa gazdasági és politikai erejét. Ha erősek maradunk, győzelmünk biztos!T. Vilmos császár szilveszteri hadiparancsa. Berlin, dec. 81. A Wolff-ügynökség hivatalosan a következő hadsereg- és hajóhadparancsot közli: A német hadseregnek és a német haditengerészetnek! Egy esztendei súlyos és nagyjelentőségűharcnak vége. Hatalmas csaták, amelyek tavasztól őszig tartottak a belga és a francia földön, dicsőséges fegyvereinkre nézve kedvezően dőltek el. Keleten nagy sikereket hozott hadseregünk támadó szelleme hatalmas csa k gyönyörű nő és ha akarod, most lefekszem itt craie a hótócsáktól nedves, meztelen padlóra és ordítok a gyönyörtől, hogy fölkerestél, miert én e pillanatban olyan boldog vagyok hogy láthatlak, hogy képes volnék érted tizenöt hónapig egyfolytában juhászkutya lenni, ha te is úgy parancsolod." Kovácsáé, aki kezdte mulatságosnak találni Károlykát, mosolyogva nézte végig. Mióta van itt? —kérdezte jóindulatúan. Négy nap óta, — mondta Károlyka és a fehér laboránsköpenye fölé szorította a kezét, mert a köpeny alatt már úgy dobogott a szíve, mintha nem is egy komoly gyógyszerészé, hanem egy bolondos költőé volna. Kovácsné észrevette, ezt a szegény szerelmes, ügyefogyott mozdulatot. -r- Ejnye, ejnye, — mondta kacéran —, hogy múlik az idő... A kis Károlykából komoly, felnőtt gyógyszerész lett, belőlem asszony és ha most, a sors "nem intézi véletlenül úgy a dolgot, hogy "betoppanjak ebbe a patikába, talán sohase jutottam volna az eszébe. Károlyka zavarodottan hajolt a pultra s hogy fölindulását elpalástolja, kivett egy orvosságos üveget. — Nem kérem, — mondta halkan — én mindig sokat gondoltam a nagyságos asszonyra, de hát mit tehettem volna egyebet . . . Hallgattak kicsit, Károlyka zavarodottan kavargatta az orvosságot s egyszerre csak félénk, halk hangon megszólalt: ,— Az a huszártiszt ott künn, a nagyságos asszony férje? Kovácsné elmosolyodott: — Nem, — mondta — én Kovácsné vagyok. I Károlyka megdöbbenve nézett föl. I — Kovácsné? Az asszony elnevette magát. — Miért ijedt ugy meg a nevemtől? — kérdezte. — Talán már maga is hallott rólam valami rosszat? — Dehogy hallottam, — felelte Károlyka ijedten — csak mert együtt méltóztattak érkezni, gondoltam . . . Kovácsné jókedvűen nézett rá, de Károlyka szivébe már belenyilalt a keserűség s egyszerre olyan nagy, vad féltékenység lett úrrá rajta, hogy a torka is elszorult tőle. Kovácsnét mulattatta a vergődése. — Jór gyógyszerésznek lenni — Károlyka? — kérdezte kis szünet után, zsebkendőjével leplezve kitörni készülő nevetését. Károlyka szívén találva horkant föl: — Jó, — mondta csöndes daccal, — bár nem reprezentatív. Huszárnak lenni reprezentatívebb. Kovácsné elértette a vágást és visszafojtva kitörni készülő nevetését, így szólt: — Gondolja? — Tudom, kérem szépen. A katona uniformist hord. A gyógyszerész, laboránsköpenyt. A nők az uniformist szeretik . . . Az asszonyhoz fordult és célzatosan kérdezte: — Méltóztatik szeretni az uniformist? Kovácsnénak tetszett a játék és nevetve mondta: — Szeretem . . . Károlyka keserűet nyelt, aztán mély lélekzetet vett, mint a ki bátorságot akar meríteni. — Amikor még magam is kisfiú voltam és a nagyságos asszony is kisleány . . . akkor még nekem is volt .jogom arról álmodozni !'agis egyszer huszár leszek, vagy hires ember.« de nem lettem az ... Gyógyszerész lettem. Zavartan köhintett egyet, megigazította a nyakkendőjét és igy folytatta: — Mi gyógyszerészek nem hordunk uniformist, mi csak főzünk ... Az ember főz ... és kavar ... és páros . . . és hogy magyarázza azt meg egy magam fajid szegény ember, hogy amikor én mint gyógyszerész most főzök, "hogy akkori szivemet főzöm bele ebbe a vénybe, mert a gyógyszer végeredményben mégis "csak gyógyszer marad s azon nem látja meg senki" hogy mi forrongott és dult és kavargott bennem, akkor, a mikor kevertem . . . Míg egy huszár ... az csörtet és penget és lovagol és azon mind meglátszik, hogy az férfias vágyakozás és vallomás . . .és szerelem ... de kérem alázattal, hogyan csörtessek én ezekkel a tégelyekkel és hogyan lovagolják bele ezekkel a kenőcsökkel annak a szívébe, a kit szeretek, a kit imádok, a kiért meghalok . . . Méltóztatik látni— mondta szomorúan, félszegen — ezért bátorkodtam azt mondani, hogy a gyógyszerészet nem olyan reprezentatív foglalkozás, mint a huszártiszté. Kovácsné, aki egy pillanatra meghökkent a kis segéd szivének megnyilatkozásától, most békítő hangon mondta: — Nono Károlyka . . . azért nem kell »dolgot olyan tragikusan venni. Lehet a gyógyszerész is imponáló. — Lehet? —• kérdezte a segéd, mélyen a szemébe nézve. — Lehet, — mondta az asszony és villa posaival. Ott pihennek most a fegyverek. Nagyszerű g vözelmek néhány nap alatt megsemmisítették az olaszok évekig tartó támadó készülődéseit. Haditengerészetem a hadsereggel való együttműködéssel ismét bebizonyította merész vállalkozásaiban tett erejét. Búvárhajóink szüntelenül folytatják eredményes munkájukat. Büszkeséggel és csodálattal eltelve tekintünk védő csapataink hősies seregeire. A német nép szárazföldön és a tengeren is hatalmas eredményeket vívott ki fegyvereivel. Ellenségeink azonban még most is remélik, hogy új szövetségesük segítségével megvernek benneteket és azután örökre megsemmisíthetik Németország kemény munkával kiküzdött világhatalmi állását. Ez nem fog sikerülni nekik! Igazságos ügyünkben és erőnkben való bizalommal és erős hittel és acélos akarattal tekintünk az 1918-ik év elé. Tehát előre Isten segítségével uj lettekre és ujtyődelmekre! Nagy főhadiszállás, 1917. december 31. Vilmos I. R. Wekerle folsorsója. Gazdasági tanácskozások Bécsben. — Az uj párt programja a király előtt. — filmaratív újévi üdvözlés. Budapest, dec.öl. Az új esztendő napja ezúttal úgy virrad a háborús Magyarországra, hogy kelő sugarai nem fogják szónokló politikusok fejét övezni; a szokásos újévi üdvözlések ugyanis elmaradnak, mert holnap sem Wekerle Sándor miniszterelnök, sem a munkapárt vezére és elnöke: Tisza István gróf és Héderváry Károly gróf, továbbá Károlyi Mihály gróf és Batthyány Tivadar gróf nem lesznek a fővárosban. Pedig ezeket a beszédeket ugyancsak nagy érdeklődéssel várták, mert mondanivalója ugy a pártalakító miniszterelnöknek, mint az ellenzék vezérének bizonyára akadna bőven. Wekerle Sándor miniszterelnök, aki szombaton este Bécsbe utazott, még a holnapi napot is az osztrák fővárosban tölti, ahol most a béketárgyalásokkal összefüggő, igen fontos gazdasági tanácskozások folynak. Ugyancsak Bécsbe érkezett vasárnap Serényi Béla gróf kereskedelemügyi, Mezőssy Béla földművelésügyi miniszter és Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter. Megérkezésük után nyomban közös miniszteri tanácskozás volt az osztrák szakminiszterekkel, akik közül Seidler lovag miniszterelnök, Wimmer báró pénzügy-, Wieser kereskedelemügyi, Bauhaus vasútügyi miniszter vett részt. Magyar részről még ott voltak a tanácskozáson Lers és Ottlik államtitkárok. Ezen a közös tanácskozáson, mint nekünk jelentik, a Németországgal kötendő kereskedelmi szerződésről tárgyaltak. Délután kereskedelmi és vámkonferencia kezdődött a külügyminisztériumban. Ezen Gratz Gusztáv osztályfőnök elnökölt. A nap folyamán Wekerle Sándor miniszterelnök meglátogatta Czernin gróf külügyminisztert, délután négy órakor pedig Laxenburgban királyi kihallgatáson jelent meg. Este nyolc órakor Serényi Béla grófot fogadta ő felsége, aksi aztán Wekerlét és Serényit vendégül látta vacsorára. Serényi gróf, aki még az este visszautazott Budapestre, a tárcája körébe eső ügyekről tett jelentést, különösen a szénkérdésről. Mint említettük, Wekerle Sándor miniszterelnök Bécsben maradt és ott tölti a holnapi napot is. Ez az idő szakadatlan tárgyalásban telik Czernin gróf külügyminiszterrel, aki már holnapután visszautazik Breszt-Litovszkba. Wekerle, épp úgy, mint Seidler lovag osztrák miniszterelnök, most a béketárgyalásokkal összefüggő gazdasági nézőpontokról tájékoztatják a külügyminisztert és alkotmányos jogaikra tá-maszkodva megállapítják Magyarországnak és Ausztriának követelményeit. Ma már hangok hallatszottak, melyek arról szólnak, hogy ezeknek a követeléseknek a fölállításában Wekerle megkésett osztrák kollégájával szemben, akit e kritikus napokban nem foglaltak le egy uj párt alakításának gondjai és ambíciója. Ami pedig az uj párt alakításának dokát illeti, azon a tájon, ahol ennek az állítólagi mesterműnek a szálait szövögetik, a legvérmesebb reményekkel vannak eltelve és bizakodó várakozással köszöntik az új évet, amelynek első napjai, szerintük, meghozza a magyar politika gyökeres fordulatát. Hogy így lesz-e, az rövidesen elválik: az bizonyos, hogy Wekerle pártalakító terve a tegnapi audiencián nagy lépést tett a megvalósulás felé. A kihallgatáson ugyanis —mint beavatott helyről velünk közlik — a miniszterelnök átadta a királynak az alakítandi párt programját. Erről a félhivatalos M. Tud. ma a következőket jelenti: Wekerle Sándor miniszterelnök, a kínok tc- napi kihallgatásán alkalma nyilt azm. Isolya ittvöte vonaalkozó programját a királynak szóval előadhassa, a mai nap folyamán ezt a programját írásban is a király elé terjesztette tanulmányozd végett. Az a hír tehát, hogy a felség a miniszterelnök programja tekintetében már állást fontott, mint a Magyar Tudósító illetékes helyről értesül, korai másfelől teljesen valótlanok egyes lapoknak azok a tendenciózus hírei, mintha a Wekerle Sándor miniszterelnök által előterjesztett program körül bármiliő nehézségek merültek volna fel , hogy a miniszterelnök bécsi tartózkodása ezzel állana kapcsolatban.