Budapesti Hírlap, 1918. szeptember (38. évfolyam, 204–228. szám)
1918-09-24 / 223. szám
(223. sz.) 1918. szeptember 20. másnak a kifejezője. Egy bizonyos, csúffá tették magukat. Tettük választófalat állít közzéjük s a hazájukat szerető, önfeláldozó magyar népközzé, hosszú idő kell, hogy gyászos szereplésüket a magyar nép megbocsássa. Trrpay I vor: Faktikai események. Közös résszissieralt a királynál. Bécsből jelentik. A király tegnap Spitzmüller záró közös pénzügyminisztert, ma pedig Burján István gróf külügyminisztert külön kihallgatáson fogadta. Miniszterek Hittan. Wekerle Sándor miniszterelnök vasárnap reggel Bécsből visszaérkezett Budapestre. Windischgrätz Lajos herceg közélelmezési miniszter szintén vasárnap érkezett vissza Budapestre. Ugron Gábor fölmentése. A hivatalos újság mai száma közli, hogy a király Varon Gábor erdélyrészi királyi biztost állásától hű és buzgó szolgálatainak elismerése mellett saját kérésére fölmentette. Új fiatelelnesési államtitkár, a Magyar Kurír szabadkai tudósítása szerint Balogha Ernő bácsmegyei főispánt rövidesen a közélelmezési minisztérium államtitkárává nevezik ki. A közös pénzügyminiszter Boszniában. Spitzmüller báró közös pénzügyminiszter e hónap 25-én utazik Szerajevóba, hol hosszabb ideig szándékozik maradni. horvát képviselők Budapesten. Zágrábból jelentik, hogy a horvát-szerb koalíció több tagja Budapestre utazott, hogy a miniszterelnökkel az aktuális kérdésekről tárgyaljon. NAPIHÍREK. Isisei József allerpiánss sícsitása. A Zeneakadémia közönségének vasárnap délután rendkívül érdekes előadásban volt része. Mci■scl József brassói apátplénos, akit a románok két évvel ezelőtt sok más derék, ártatlan brassói polgárral együtt túszként elhurcoltak, elmondta a maga ,l és a balsorsában osztozó társainak másfél éves szenvedését. Az Erdélybe betört vohi hordák garázdálkodása és kegyetlenkedése — az annak idején Budapestre menekültek elbeszéléséből és a hírlaptudósíírásokból — nem ismeretlen a fővárosi közönségnek is a tegnapi egybegyűlt szépszámú hallgatóság megfeszített figyelme élénken bizonyította, hogy ezeknek a szégyenítő teljes napoknak az emléke — ha a világháború napról-napra növekvő eseményhalmaza egyelőre el is födte — még változatlanul ott parázslik mindnyájunk lelkében, csak épp egy csöndesebb korra vár, hogy újból lángra lobbanjon és fokozottabb mértékben vonja magánt mindazoknak az érdeklődését, akik az erdélyi magyarság ügyét a sziyükben hordják. A kép, amit Meisel apát elénk tár, természetesen csak egy kis részlete annak a szörnyű, freskónak, mit a világháborúban küzdő és szenvedő magyarságról a történetírók meg fognak festeni, de ez a kis részlet is távoli szemhatárt nyit meg előttünk. Itt melynek láttára egyrészt igaz csodálatot érzünk a sokak szenvedett ártatlan mártírjaink iránt, másrészt ökölbe fogja szorítani a kezünket valahányszor az árulók neve eszünkbe juttatja gonoszteveiknek a végtelen sorozatát. Hogy olvasóink is képet alkothassanak maguknak az elmondott arcpirító adatokról, az előadó szavai nyomán közreadunk néhány apró följegyzést az elhurcolt túszok másféléves szenvedésének három első napjából: — 1910 október 6-án délután féliégy órakor a már román kézben lévő Brassó utcáján autók, kocsik, szekerek száguldanak Derestye felé. Másodpercenként ágyudörrenés barcázott, s oláh tisztek málhákkal siettek a társzekerekhez. Az egyik jobbindulatú oláh katona az apát fülébe súgja, hogy a román hadsereg menekül vissza Romániába. A túszokat a Korona-kávéház előtt sorba állítják és esti nyolc órakor parancs jön az indulásra. A tiszt bargon adja ki, parancsot, hogy aki szökni próbál a gaz nép közül, vagy elmarad, golyót kap. Nyolc szuronyér őr közrefogja a kis csapatot, amely megindul. Az után egy pap külsejű emberi a földre zuhan, nem bírja a gyors menetelést. A brassói csapat előtt a fogarasi karaván haladt. Közöttük megy egy ferencrendes barát, aki azonban a gyors meneteléstől kifárad. A románok puskatussal biztatják; az egyik ütés olyan erős, hogy elesik az úton és meghal. Hajnali öt órakor Predeálra érkeznek, ahol Juresán tábornok fogadja őket korbáccsal, üdreggyel. Kék és zöld foltok fal a testükön hajszolják őket tovább. Másnap Busteni piacára érkeznek. Az oláh tüzérezred égjük tisztje bikacsekkel az apát fejére, arcára és hátára csap, úgy hogy a vér elönti s a bőre fölsreped. N*1 70 kutya pap, ts árultál el, — mondja és addig ülj, a mig bele nem fárad. Délután két órakor Pojana Kapuluiba érnek. Megjelenik egy kikent oláh tiszt a bajor hadifoglyokhoz lép. A legszakálasabb foglyok szakállából csomókat tép ki, — mint ő mondja — a világháború emlékére . . . Következő napon vonatba zsúfoltan döcög a karaván Bukarest felé. Víz nélkül, élelem nélkül, agyoncsigázottan. Végre elérik Bukarest egyik erődítményét. Déli tizenkét óra lehet, amidőn egyszerre tizenkét osztrák és magyar repülőgép jelenik meg. Rövid ideig csend van, csak a motorok zúgása hallatszik, aztán egyszerre förgetegként szórják le a bombát. A bombázásra az oláhok kivezénylik a foglyokat a sínek közé, hogy a repülők biztosabban eltalálják őket, ők maguk pedig hanyat-homlok elmenekülnek. Néhány perc múlva hullák, nyöszörgő sebesültek és haldoklók és szétroncsolt kocsik jelzik repülőink eredményes támadását. Délután háromra beterelik a karavánt Bukarestbe. A város hemzseg a vasárnapi sétálóktól. Amikor a kis csapat beér, megszűnik a közlekedés, a járókelők összeszaladnak, követ és botokat röpítenek feléjük s a legválogatottabb szidalmak, gúnyolódások és káromkodások hangzanak föl ajkukon . . . Ez röviden elmondva a három nap története, a mely után még másfél éves kálváriajárás következett, a melyben több mint a fele elpusztult az elhurcoltaknak s a mit köny,vér, halálhörgés avatott egyre komorabbá és komorabbá. " E nagyrészt ismert brutalitások ecsetelése után rátért az előadó az elrománosodott moldovai magyarok sorsára és helyzetére és keserű szavakkal mutatott rá arra a szégyennel teljes állapotra, hogy amíg a mi ottfelejtett magyarjaink alig egy emberöltő alatt teljesen elteplik hazájuk nyelvét, addig a mi románjainkat mindeddig nem sikerült megmagyarosítanunk, sőt épp a brassói románok voltak azok, akik a betörő oláh hadsereget fehér ruhában, virággal és zászlódísszel fogadták. A hallgatóság meleg rokonérzéssel és sok tapssal köszönte meg a mindvégig lebilincselően érdekes előadást, amelynek tiszta jövedelme a Tűzhely népművelődési szövetség céljait szolgálja .Utána Antalfi, Zsiross Dezső orgonaművész következett, aki Bach, Bocmann, Dubois és a saját műveiből adott elő néhányhangversenyszámot nagy művészettel, sok finomsággal és virtuozitással. , Az előadást, mint értesülünk, az Újságírók Betegpénztára javára legközelebb meg fogják' ismételni. (Időjárás.) A doteorol'.'gi. i intézet a következő jelentést adta ki: Az ifju túlnyonóan derült, száraz volt és a hőmérséklet normális 'értékére emelkedett. Maximuma 27 C. fok Fiuméban és Orsován, minimuma a hegyvidékeken általában alacsony, 1 C. fok botfalun. Néhány külföldi állomás reggeli hőmérséklete: Bécs 11 C. fok, Berlin 14 C. fok, Stokholm 13 C. fok, Szenirévé 13 C. fok, Szálló 15 C. fok. Mostroguázs: Enyhe idő várható, elvétve esővel. Távirati prognózis: Enyhe, elvétve csapadék. (A királyi család tagjai Szombathelyen.) Szombathelyről táviratoztak: A város tanácsa a városihadigondozó és a 83. és 100. gyalogos, valamint a 11. huszárezred özvegy-alapjai javára vasárnap ünnepet rendezett, amelynek védőségét Mária Terézia királyi hercegnő, Mária Antónia pármai hercegnő és ennek leányai: Mária Antónia és Izabella hercegnők és fiai: Félix és René hercegek vállalták. A védők kíséreteikkel vasárnap délelőtt tizenegy órakor érkeztek meg Szombathelyre. A vármegye határán, Acsoldon Ostffy Lajos főispán nagyobb küldöttséggel fogadta a vendégeket, míg SzombathelyenJerstenberger Frigyes gyalogsági tábornok, pozsonyi kerületi parancsnok disiszázaddal és zenével vonult eléjük a pályaudvar perionjára. A vendégeit az állomásról a püspökvárba hajtattak, ahol Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspök fogadta őket. Az egész társaság a püspöknek volt a vendége, a kinek házi kápolnájában csendes misét hallgattak, melynek végeztével reggeli volt A vendégek délután megjelentek a Szent István-parkban rendezett népünnepen, meghallgatták a gyermekkabarét, végigjárták a sátrakat és este fél nyolckor ebédre jöttek össze a gyegyespüspöknél. Este kilenc órakor a kulturházban Adler Adelina, Földessy Arnold és Dienzl Oszkár a 83. és 106-os katonazenekar közreműködésével hangversenyt adtak, a melyen a fenséges vendégek is megjelentek. — (Uj udvari tanácsos.) A király Gyömrey Aurél dr.-nak a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a zagyar királyi udvari tanácsosi cimet adományozta. . — (Magyar nemesség.) A király Steiner Ferencnek, az aradi áru- és értéktőzsde elnökének, valamint törvényes utódainak a közgazdasági téren kifejtett tevékenysége elismeréséül a magyar nemességet adományozta gertenyesi élőnévvel. (Budapest.) A Tägliche frundschau-tól, berlini kollégánktól, lapunk keddi számában számon kértük, miért írja fővárosunkat Ofen-Pest-nek, és meginterpelláltuk Rippler urat, a lap főszerkesztőjét, aki akkor vendégünk volt, miért tűri újságjában a tudatlanságnak vagy rosszindulatnak ezt az inzultusát. A Tägliche Rundschau mostani vasárnapi számában a bajtársi szövetség orvoskongresszusáról szóló tudósítás már Budapestről van keltezve. Ezt köszönettel vesszük tudomásul. Nem vagyunk túlságosan nagyra e „közjogi vívmánnyal“, de jól esik látnunk, hogy a mi szavunk sem volt a pusztába kiálló szózata és előkelő német vendégeink sem jártak nálunk hiába. (A román trónörökös 75 napi szigorított fogsága.) Jászvásárból jelentik vomni hivatalos forrásból: Károly trónörököst Ferdinánd király, mint a hadsereg főparancsnoka a katonai szabályok megsértése miatt 75 napi szigorított fogsággal büntette meg. A büntetés végrehajtása már tegnap megkezdődött. Az e kihágással kapcsolatban lévő cselekményeket először valódiságuk tekintetében fogják megvizsgálni, hogy következményeiket megítélhessék. Azután azokhoz az intézkedésekhez fognak nyúlni, melyeket az ország és a dinasztia érdeke követel. A trónörök ifő helyőrségének önkényes elhagyásdt miatt büntetették meg. A trónörökös ily szokatlan és kemény megbüntetése alkalmasint összefüggésben van morganatikus házasságával, amelyről szombati számunkban emlékeztünk meg. Jászvásári híradás szerint ugyanis Károly trónörökös — a fenti távirat szerint nyilván engedelem nélkül — szeptember közepén hirtelen elhagyta állomáshelyét, Odesszába utazott s ott feleségül vette Iimbrino Lizit, egy román tábornok leányát. — (Az agyonlőtt cár temetése.) Moszkvai távirat szerint az Izvesztia most közli a volt cár temetésének leírását. A sajtó jelentései szerint a temetést a néphadsereg csapatai rendezték Jekaterinburgban. A holttestet, melyet először egy erdőben azon a helyen földeltek el, ahol agyonlőtték, exhumálták. A sírt azok jelölték meg, akik előtt kivégzésének körülményei ismeretesek voltak. Az exhumálás Nyugalszibéria legfelső papságának képviselői, a helybeli papság, a néphadsereg kiküldöttei, a kozákok és a csehek delegáltjai jelenlétében történt. A holttestet cinkkel bélelt, szibériai cédrusfából készült drága koporsóba helyezték el. A koporsót a népi hadsereg legfőbb parancsnokaiból alakított díszőrség őrizete mellett a jekaterinburgi székesegyházban állították föl, ahonnan ideiglenes nyugvóhelyére, Omszkba vitték külön szarkofágban. (Vita a Selmecbányai akadémia áthelyezéséről.) Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület vasárnap Zsigmondy Árpád elnöklésével tartott közgyűlésén foglalkozott a Selmecbányai erdészeti és bányászati főiskola áthelyezésének és fejlesztésének kérdésével. Az elnöki megnyitó után Vajk József szólalt föl és a bányamérnököket politikai mozgalmakban való részvételre szólította föl,, mert érdekeik megóvására parlamenti képviseletre van szükségük. Barlay Béla dr. főiskolai tanár, részletesen megokolt beszédében a selmeci főiskolának Kassára való áthelyezését és az ott fölállítandó műegyetemmel való egybekapcsolását sürgette, főként a Selmecbányái hátramaradt viszonyok miatt, amelyek minden fejlődést lehetetlenné tesznek. Ugyanezt az álláspontot képviselte a főiskola tanári karának és ifjúságának nevében Kövessy Aulal dr. rektor. Rott aielnök bejelentette, hogy a salgótarjáni osztály, legutóbb tartott ülésén a főiskolának Buda-,pestre való áthelyezése mellett döntött. Jármássy Béla ezzel szemben a főiskolának Selmecbányán, való maradását kérte. Czobor László Selmecbánya országgyűlési képviselője védelmébe vette a várost, melyet szerinte igaztalanul bántanak és beszéde végén a főiskolai tanároknak a műegyetemi tanárokkal való egyenrangúsítására tett indítványt. Több felszólalás után a közgyűlés negyvenhét szóval harminckettő .