Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)
1920-03-17 / 66. szám
Budapest 1920. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetést arat: Égés* ©▼rs 220 korona, félévre 110 kor., negyedévre 69 kor., egy hónapra 20 kor.. "ngyen számára helyben, vidéken és pályaudvarodon 10 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabásig érint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc *JA .................................................................................. XL. évfolyam, 66. szám, 4^ 41VHT SzerdáN március 17. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. az. Igazgatóság és kiadóhivatal, VIII. ker. József-bírd 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84, I / Lóránt. Budapest, márc. 16. Mikor Pakisba kiértem, tollat fogtam s diákköri angol barátomnak megjelentettem, hogy élek. Két nap múlvamegjött a válasz Londonból. A levél tele volt csöndes mosolygással, szolid okossággal, angol egészséggel, ember-békességgel. Hogy hányszor emlegettek a nagy háború alatt: élünk-e még, hogy hányszor mondták, hiszen mi nem vagyunk ellenségek, hogy hányszor vártak a kandallóhoz kis kurta pipára (,,navy cut“) , és milyen öröm volt, mikor hat esztendő után a breakfast-tablon a tányéron ott volt a rossz kacskaringós írásom. Mindenki külön-külön küldi szeretetét, ők is, a kiabáló utcai hentes is (,,the butcher king“, mondja a cégtáblája) s az öreg doromboló angoramacska is, mely az ölembe szokott ülni. A levél után jött a másik. Az Emlékezetnek bűvös teleszkópján ott láttam megint magamat — mintha nem is telt volna el majd háromszor tiz esztendeje. Ott'van a Rivercourt utcai kis ház, befutva Imresivánnal — a negyedik a Themsiétől. 11 a leszállóit a félelmetes sárga köd. -ra ..yellow fog“ — akkor alig tudtuk megtalálni a vaskoppantót, amelyre kinyílt az ajtó. A pár fánk olyan fekete volt a hajófüsttűl, hogy mikor felkapaszkodtunk rájuk, kéményseprőknek szálltunk le. És mellettünk hömpölygött a Themse sárga dagályával, mely mainden tizenkét órában megduzzasztotta árját. Este megszivtuk pipánkat s néztük, hogy vet lobbot a bükk fahrakába kandallóban, mig behozták a plumpuddingot és végtelen egészséges béke nyújtózott végig rajtunk. Mindezt "láttam most megint: a levelek oly tökéletesen ábrázták, hogy a kezemmel tudtam volna megfogni a kerítést, az ajtókilincset, s a süppedő borszéket. Egyszerre azután valaki eltörte a laterna magikámat, a bűvös lámpa kialudt. Hiába próbáltam inni, izélni megint, — semmi hír — az én köszüngetésemre senki sem válaszolt. Nem tudtam az okát kitalálni. Most már tudom. A franciacenzúra (úri neuillyi inernáltak minden levelünket beadtuk a cenzúrának) egy levelemetmegsemmisítette, hiába írtam tovább. Nagy bűnt követtem el. A levelemben egyetlen szó volt, mely — úgy látszik-- g igen veszedelmes lehetett. Ezért lakóínom kellett. Azt írtam ,én tudniillik londoni diákpojtásomnek, hogy a magyaroknak átadott béke elveszi az ország kétharmadát. De ehhez hozzá mertem tenni még ennyi szót: l'hy? Miért? Erre köztem s a Rivercourt-utca között. Hammersmithben megszakadt az összeköttetés. Azt mertem kérdezni, én magyar: Why ? S ez a ,,miért“ nagyon bántó, nagyon kényelmetlen vagy igen nyugtalanító lehet. Ezt a szót a békekonferenciára beereszteni nem szabad. Ha jelentkezni merne, alabárdot várja az ajtóban; ha levélbe bújna, ki kell semmizni minden írásból; ha az egyik mégis kimondaná a száján, a többinek francia vattával be kell dugni a fülét. Mennyi veszedelem három rejtelmes betűben, melyet egy magyar küld egy angolnak: Why? Mert egy nagy Miért lebeg Parisban és Londonban a béketanács fölött. Egy láthatatlan jel: mindenütt jelen való. Oly rövid, oly elfojtott, oly egyszerű az egész kérdés: Why? Erre a miértre nincsen mert. Mert ez a „mert" egy nagy hazugság, népet ölő, igazsággyilkoló. És ebből teremne béke? Hogy mondja Carlyle a Bronek Revolutionban. ..Béke? Ő bölcselgő szentimentalizmus, mi közöd neked a békéhez, mikor Jezebel a te szülőanyád.'‘‘.(The papei* ágé. Cháp. 13.) Ezért nem szabad a Why-t kimondani. Forrjon a torkunkon, kérdésünk azért, miért kitűnne az a nagy titok, hogy a föld nagyhataonasságai Magyar- Ország földjét ,szomszédainak odaígérték nagy vérszerződés szerint, demegtudták azt, hogy e szomszédok csalfa indokokkal csikarták ki tőlük ezt a hitest. Ezért nem szabad népszavazást kérni, mert az istenadta nép elárulná ezt a nagy uraknak. Ezért nem szabad kérdeznünk semmit. Ezért bűnös mindenki, ki át mer sóhajtani Britanniába ennyit: Why? Csehek és románok világosan megmondták az antantnak Amerikán kezdve, hogy a nép akarja őket,s ők néprajzi okon akarják Magyarországot. Elhitték. A szerződés meg van kötve. Az antant azt érzi, amit Fricka mond a Walkirrben Wotunnak: „Was Hu bist,bist Iu nur durch Vertrage.(Csak szerződések által vagy az, ami vagy.") Ha e kötelékeket elengedik — félnek — összedől a világ. A kötés világos és rendíthetetlen, mint Shylocké. De a jogforrás rettenetesen zavaros lett. Éppen a népet nem merik meg-* kérdezni a győztes szomszédok, azt a népet, melynek nevében marcangolják széjjel ezt a földet. Mint a Times-ben olvassuk (jegyezd meg, olvasóm, hogy ez az egyetlen angol lap, melyből ma keki a nagy, britt.közvélemény beszél, hanem jugoszlávok, románok és csehek bújnak el azangol oroszlán bőrébe s mint a : / CT? Szentivánéji álomban Zuboly, hamis hangokon ordítanak felénk , ebbena Times-ben olvassuk, hogy a népszavazás ,Jaco’nvenieist", kényelmetlen lenne s ezért a világért sem lehet megejteni. Mióta ölnek meg országot — inconvenience miatt? Hisz ez ugyanaz lenne, mint ha felebarátomat meggyilkolom s azzal védekezem, hogy másképpen nem tudtam róla a legyeket elkergetni. Ha mi szavaznánk, az Angliának lenne — inconvenient. Why? Először azt hallottuk — s igy van megkötve amaz országokat ajándékozó osztály, — hogy fajok szerint váljon el a föld. Kitűnt, hogy a tót nem cseh, a rutén, nem akar Prágáról hallani és Nagyszülontán nem román lakik. Azután történeti jogot hallottunk. Pozsony, a magyar ko-ronázó város, Bratislava lenne — miről soha pozsonyi ember nem tudott. Amint ez is megdőlt s kicsúfoltatott ama bizott*ság elnöke, mely földünket osztotta, Tardieu kijelentette, hogy bár gazdaságilag tökéletlen az osztály, de a népkívánalmat kellett helyben tekintetbe venni. Mikor erre kérjük a népszavazást, akkor kitűnik, hogy népi lehet, mivel a szatmár— nagyvárad—arad—temesvári vonal — magyar városok olvasófüzérje — azért kell Romániának, mert ott Vasut is vezet s íigyátülvén okon a kassai vonal a cseheknek. A talpfa tehát fontosabb, mint az ember; nemzet pusztulhat, nép tiltakozhat de síneknek meg kell maradniok. S mikor az új országok közgazdadasági képtelenségét is rájuk bizonyítjuk — ,akkor? Akkor megint tovább hessegetnek minket körbe. Mert körbe jár a nagy Hazugság, melyről Carlyle beszél. Ezért kismerjetek kérdezni semmit: ezért tilos a Why? Az antant becsületbeli kötelességének tartja, hogy * keresztülvigyen egy olyan kötést, melyben Magyarország széttépését megtűri azért, mert beígérte s ezért inkább megöli ezt a nemzetet, semmint meghamisítóinak szemébe vágná azigazságot! Ezért kell belénk fojtani a suttogó kérdést: a Why fölvethetné álmából az elszunnyadt valóságot. Így tűnt el előttem az óriási London s a kis borostyánfolyondáros hammersmithi ház képe megint. A félelmetes sárga köd — a yellow fog — leszállt. Nem látok sem hátra, sem előre. Magamban mormolhatom Byron versét — hátha ma ugyanezt olvassák odaát a bükkfa pattogásánál Hérald és Bessie is — aki a nagy Miértre így válaszolt: — A thousánd years scarce sérve to form a State; An hour may lay it in the dúst; and when Can mán its. shatterd splendour renovate, Recall its' virtües bádk, and vanquish Time i ’ and Fate?“ . ‘ ' I ’ • ’. f * 3 . . . r / . , (Ezer esztendő kell,hogy egy állam megépülhessen s egy orty poriba döntheti; vájjon mikor tudja őt föltámasztani régi jogába az ember, az ősök erkölcsét újjá (erényivé s legyőzvén Idol is Végzőjét?) Parist odahagytam. London álom* A Budapesti Hirlap mai számna 8 oldal.