Budapesti Hírlap, 1920. június(40. évfolyam, 130–154. szám)

1920-06-03 / 132. szám

Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Pefítetési árató: Égési évre 380 korona, félévre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 36 kor., Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 1 korona. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József­ körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Corpus Christi. Budapest, jun. 2. Néma tüntetés. Épnek nevezi a Terület­védő Liga a holnapi és holnaputáni napot, mert ek­kor írják alá­ délelőtt tíz órakor azt az ítéle­tet, a mélyíti vnket halálra szánt. És a Liga fel­hívása szerint holnap megáll minden élet, csak a szívek dobognak tovább Magyarországon. Holnapután egy boldogtalan magyar ember * kénytelen lesz jobbjával odaiktatni nevét egy okmányra, a­mely a leggyűlöltebb és a leggya­­lázatosabb okmánya lesz nem Magyarország, hanem Európa és a XX. század történetének. A római hős, Muciusz Szcevola, mikor az ellen­ség faggatta s fenyegetéssel akart belőle vallo­mást kicsikarni, odalépett az oltár elé s égő tűzbe tette jobbját, mondván: én nem félek semmi skintől s „mögöttem hosszú sora áll a római férfiaknak, a­kik ugyanerre a dicsőségre vágynak." A mi boldogtalan magyarunk mögött egy római sem áll, de áll előtte egész sor, a­ki ezt a gyászos dicsőséget elhárította magáról. Nem is a Szcevola esete az övé, hanem a Curtius­é, a ki Róma üdvére belevetette magát a meghasadt földbe, hogy elhárítsa hazája egéről a vésszel telt felhőséget s az Istenek haragját. De Curtius tragikumát is meghaladja a Benárd Ágostoné, a­ki elhárítja az országról a pillanat veszedel­mét, de a fejére vonja a nép haragját. Gyűlölettel nézünk ma napnyugat felé, de keservünket néma tüntetésbe fojtjuk. Űrnapja van ma, a kereszténység, a Megváltó nagy ün­nepe, a­mikor az egyház kivonul a templomból az utcára, a­hol négy hevenyészett oltárhoz já­rul körmenetben, hogy a világ négy tája felé felmutassa a Megváltó Krisztus véres testét. A magyar nemzet is kivonul e napon, körmenetben járul nagyjai szobra és síremléke elé, ajkán a Szózattal, ajkán a Himnusszal, hogy felmutassa a f­elfeszített és megcsonkított ország vérző testét mind a négy égi táj felé a világnak. És várja a Megváltót . . . zafias képviselőtestületet akar teremteni a főváros­ban s ez okán kérte a szakasz változatlan elfoga­dását. A nemzetgyűlés ebben az értelemben határo­zott s a többi részletet is — kisebb-nagyobb vita után — jobbára változtatás nélkül szavazta meg. A 16. szakasz tárgyalásánál Pető Sándor meg­kérdezte a belügyminisztertől, nem rendelte-e el a választói névjegyzék­­kiigazítását s nem szándékozik-e e célból elhalasztani a községi választásokat!? Dömö­tör Mihály belügyminiszter erre azt felelte, hogy bár maga is elismeri a kiigazítás szükséges voltát­, oly, fontosnak tartja a közgyűlés összehívását­, hogy a reparációt most nem helyezheti kilátásba. A válasz­tásokat a javaslatnak törvényerőre emelése után első hónapon belül el fogja rendelni. A 23­ szakasznál felszólalt Bottlik József s erős alkotmányjogi érveket vitt harcba ama rendelkezés ellen, a­mely a belügyminiszternek jogot ad a tör­vényhatóság feloszlatására. Ez az erőszakos bele­nyúlás az önkormányzat jogaiba egy nagyfontosságú alkotmányos elvet sért, a­melyet az évszázadok so­rán mindig tiszteletben tartottunk­­ ,a­mely sok ve­szedelemtől mentette meg a nemzet alkotmá­nyos szabadságát. Hasonló értelemben szólalt föl Ruppert Rezső és Pető Sándor is. A nemzetgyű­lés azonban a bel­ügy­miniszter felszólalása után — a­melyben kiemelte, hogy a fővárost más elbánás­ban kell részesíteni, mint az többi törvényhatóságot s hogy a fővárosnál helyén van a radikális beavat­kozás — változatlanul megszavazta a szakaszt. A többi részletnél nem, volt­ vita s­­av­a tör­vény a mai napon elkészült. Most már csak a har­madik olvasás és a szentesítés van hátra. * A fővárosi javaslat letárgyalása után Korányi Frigyes pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjesz­tett elő az állami italmérési illetékről-A nemzetgyűlés azután interpellációkkal fog­lalkozott. X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X Czed­ler Jenő interpellációjában a kisgazdák­tól elrekvirált lovak visszaadását k­érte. Usetty Ferenc a megüresedett fővárosi tisztvi­selői állások sürgős betöl­­ése dolgában interpellálta a belügyminisztert. Szabó Balázs a zsidókérdésnek törvényhozási úton való mielőbbi szabályozását kívánta. Azt köve­teli, hogy a zsidóság a gazdasági, társadalmi és kul­turális élet terén csupán számarányának megfelelő módon szerepelhessen. Tankovics János három interpellációt terjesz­tett elő. Az elsőben a malmokkal szemben való egy­séges eljárást követelte. A másodikban sürgős intéz­kedést kért azok ellen a birtokosok ellen, a­kik messze földről hozattak aratókat és ezért a helyi aratók kenyér nélkül maradtak. Végül arra kérte a honvédelmi minisztert, hogy a falusi kovácsokat a nyári és őszi gazdasági munka idejére szabadsá­golja. Az interpellációkat kiadták az illetékes mi­nisztereknek.­­Az ülés három óra tájban ért véget, folyása alá juttattak. Azon nem lehet csodálkozni, irjja a lap, ha osztrák tisztek, a­míg a köztársaság­ban a l­ám­pagyúj­togatóná­l is rosszabb sorsban van­nak, valamelyik szomszédos államban keresnek fog­lalkozást. És hol volt Renner erélyessége akkor, a­mikor Bécsben nyíltan toboroztak vörös zászlóalja­kat a magyar bol­sevik hadseregnek, mely tobor­zásnak nem csupán az volt a célja, hogy e formá­ciók segítségével Ausztriát is meghódítsák a bolg­se­­vizmusnak, hanem veszedelmet jelentett Ausztriá­nak Romániával szemben is, mer­t a Bécsben tobor­zott csapatokat Románia ellen is felhasználták.­­A Wiener Mittag azt írja, hogy a legutóbbi idők tapasztalásai után nem lehet tudni, váljon a­ szóbanforgó lisztilégió nem csupán mumus-e, a­melynek segítségével a kancellár és a kormány szo­ciáldemokrata tagjai a tanácskongresszus színe előtt fejükre akarják tétetni a glóriát a köztársaság éber megvédelmezéséért. A Neues Wiener Tagblatt azt hiszi, hogy ha van ok kifogásra, akkor azt Ausztriának békésen és törvényes úton kell elintéz­nie és megállapítja, hogy Budapesten, már most arra törekszenek, hogy elvegyék az élét annak az ese­ménynek, a­mely az osztrák kormánynak okot adott panaszra. A fűtrárosi vita véget ért.­ ­ A nemzetgyűlés megszavazta a hátralevő részleteket. — Az ülés végén interpellációk. — Budapest, jan. 2. A nemzetgyűlés ma ismét csészén nép­telen volt , azok a kevesen is, a­kik az ülésen megjelentek, inkább a gabonaárak és a kiadandó termésforgalmi rendelet iránt érdeklődtek, mint a fővárosi törvény részletei iránt, a­melyeket a teremben — üres pa­dok előtt — pertraktált­ak. A képviselők örömmel adták szájról-szájra azt a hírt, hogy a termés érté­kesítése dolgában oly megegyezés készül, a­mely a gaszda közönséget és az ország érdekét is egyaránt ki fogja elégíteni. Az ülést az elnök tizenegy óra tájban nyitotta meg s a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakí­tásáról szóló törvény 13­ szakaszához elsőnek Brerczy István szólalt föl. Jórészt megismételte az általános vita során e szakasz ellen hangoztatott kifogásait, tiltakozva az ellen, hogy 48 kinevezett (nem válasz­tott) tagja legyen a törvényhatóságnak. Ezzel szem­ben Dömötör Mihály belügyminiszter azt hangoz­­t­tatta, hogy magas színvonalon álló, kifogástalan ha­ Az offgitátrihemen­s. A­ bécsi­ sajtó nagy részletességgel foglalkozik Srenner kancellárnak a Nyugat-Magyarországon lévő osztrák tisztek dolgában a magyar kormányhoz in­tézett jegyzékével. A nyilatkozatokból megállapít­ható, hogy az osztrák sajtó általában kielégítőnek találta a magyar kormány válaszát, és egyáltalában nem lát okot arra, hogy ezt az incidenst felhasznál­ják a két állam egymáshoz való viszonyának kiéhe­zésére. Az osztrák sajtó szemére veti B Rennernek, hogy elhamarkodottan cselekedett, jegyzékét kellő tárgyi bizonyítékok hijján szerkesztette meg és han­goztatják, hogy Rennernek van legkevesebb joga ennyire érzékenynek lenni, mikor éppen az 5 kor­mányzata alatt folyt oly nyíltan Bécsben a toborzás a magyar vörös hadsereg érdekében. Legélesebb hangon bírálja a jegyzéket a Reichspost, mely azt írja, hogy Remnier jegyzékéből kiérez­hető, mennyire nincs bizalma ahhoz az uj hadsereghez, a­melyet párthívei a katonatanács de­ A Budapesti Hírlap mai száma 4 oldal. A politi­ca eseményei. Miniszteri tanácskozás. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Tegnap este kilenc órakor Simonyi-Semadam Sándor dr. minisz­terelnök elnöklésével miniszteri tanácskozás volt, a­mely folyó ügyekkel foglalkozott. A tanácskozás éjfél után két órakor ért véget. A miniszteri tanács­kozást azért hívták össze az esti órákban, mert elő­zetesen a pártkörökben sürgős tanácskozások vol­tak, a­melyeken a kormány tagjai is részt vettek. A termésrendelet. A kisgazdapárt tíztagú bizottsága ma délelőtt a közélelmező minisztériumban nagyatádi Szabó István közélelmező miniszter elnöklésével tanácsko­zott a termésrendeletről. Az értekezleten, mint a Pol Tud. jelenti, az a megállapodás jött létre, hogy a köztisztviselők és közalkalmazottak szükségleté­nek fedezésére szolgáló, továbbá a hadsereg által kívánt teljes gabonamennyiség, valamint a munka­­képtelen hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák, közintézmények, kórházak és jótékony intézmények részére a közélelmező minisztérium kimutatása sze­rint szükséges teljes fejkvóta, az összes többi gaz­dasági és ipari telepeken levő, közellátásra szoruló egyének részére a gabonamennyiség 8 kilogram hónapi fejkvótabeszolgáltatás útján biztosíttatik. Minden további gabonamennyiségre nézve az érte­kezlet a szabadforgalom visszaállítását mon­dta ki szükségesnek. A jelzett célokra szükséges gabona­­mennyiség együttesen teljesen kimeríti a gazdasá­gokból előirányozható búza- és rozsfölöslegeket. Kikötötte a gazdaközönség, hogy szemközt az ő ál­dozatával, egy évre szóló ad hoc törvény útján közélelmező pótadó címén a többi összes egyenes adó után új pótadó statuálandó, a­mit 500 millió koronára lehet becsülni. Ezen a réren az állam ab­ban a helyzetben lesz, hogy a köztisztviselők és közalkalmazottak részére egyhatodáért adhatja a gabonát, a­mint a gazdáktól átveszi. Állami monopólium­a szerint nem lesz és a gabonaexportról semmiféle intézkedés nem történt. A keresztény nemzeti egyesülés pártja pénte­ken értekezleten foglalkozik a termésrendelettel és a kisgazdapárt mai megállapodásával. Az egyesült keresztény nemzeti kisgazda- és földmivespárt tegnap este értekezletet tartott, a­me­lyen a termésrendelettel foglalkozott. A párt szerint a miniszteri fölvilágosítások még kiegészítésre szo­rulnak és ezért a párt megbízta Kenéz Béla, Palla­­vicini György, Reischt Rikárd és Ruppert Olivér képviselőket, hogy a szükséges fölvilágosításokat a kormánytól szerezzék meg. -x Törvényjavaslat az italgzörés K­ft. tV.Civil lopunkban mint Mr jeleztük, a pénzügy­­miniszter m^leszíte­tte a nemzetgyűlés elé az ál­lami italmérési jövedékről szóló törvényjavaslatát. A javaslat alapvető intézkedéseit főbb vonásokban már ismertettük, kiegészítésül még a következő

Next