Budapesti Hírlap, 1920. november (40. évfolyam, 261–282. szám)
1920-11-25 / 278. szám
Budapest, 1920. Ara 1 korona. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési áram !ögész évre 380 bor., félévre, 140 bor., negyedévre 70 bor., egy hónapra 25 bor. Egyes szám Ars mindenütt 1 bor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. XL. évfolyam, 278. szám Csütörtök, november 25. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hasában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen," Otáró fenyegetés. Budapest, nov. 24. A Budapesti Hírlap mai közleménye a oláhok hősies szándékáról meglepő határt tett mindenfelé. Ez a közlemény beszám.Négy bukaresti népgyűlésről és az ott mosdtott beszédekből tudjuk meg, hogy mi magyarok folyton inzultáljuk a románokat ezereket és ezereket börtönzünk be, kínozunk gyilkolunk, legutóbb is meggyilkoltunk legy’Budapesten tanuló román egyetemi ifjút stbrigaz, hogy ennek a román egyetemi ifjúnak egy hajaszála sem görbül meg, ma is itt él közöttünk, senki nem bántja, de azért a bukaresti szónokok, köztük egy tábornok és az oláh képviselőház alelnöke kiadták a jelszót, hogy a Tiszáig kell megszállni Magyarországot és a dicsőséges oláh hadseregnek egy parádés marssal újból be kell sétálni Budapestre. Ez a közlemény nem a hazugságai miatt meglepő, mert arról a tájról már megszoktuk a hazugságokat és a rágalmakat, hanem azért, hogy a dicsőséges Nagy-Romániának még mindig szüksége van efféle piaci szájaskodásra és fenyegetődzésre. Nyugtalan álmok gyötrik, fél a megnőtt árnyékától és üldözési mániában szenved. Nem bízik saját létében és biztosságban csak akkor érezné magát, ha minden ellenségét elpusztíthatná. Hát ellenséget eleget teremtett magának, de ezek most ártalmatlanok. Oroszország és Bulgária ezidő szerint komolyabb dolgokkal vannak elfoglalva, mi magyarok pedig egyelőre nem óhajtunk egyebet, minthogy ne sanyargassák uralmuk alá került szerencsében véreinket és adják vissza azt, amit elraboltak tőlünk.. E kívánságaink teljesítése végett sem csörtetjük fegyverünket, hanem bízunk egyelőreaz antant igazságtevésében. Úgy látszik, az igazságba vetett rendületlen bizalmunk tölti el balsejtelmekkel nemcsak a románokat, hanem az egész kis antantot A dühös, meggondolatlan magyar éppen az ellenkezőjét csinálja annak, amit halálos ellenségei tőle várnak. Nemcsak aláírta, de már be is cikkelyezte és Párisba expediálta a trianoni okmányokat. Erre a bárányszelidségre nem volt elkészülve se az oláh, se a cseh, se a jugoszláv. Éppen mert az ellenkezőjét várták, siettek nyélbeütni a kisantantot. Take Joneszky és Benes időt és fáradságot nem kímélve, vigéckedtek ennek a kölcsönös életbiztosító társaságnak létrehozatalában. Máig sem tudják azonban egész határozottsággal, hogy létre jött-e? Olyan terjedelemben semmi szili alatt, mint ahogy tervezték. Bukarestben nincsenek megelégedve Take Joneszku sikereivel. Benes pedig hozzá nem illő szerénységgel jelentette ki a cseh külügyi bizottságban, hogy a kis antant nem avatkozhatik bele Magyarország minden dolgába. Magyarországot nem lehet, fóliáim, nem lehet végleg eltüntetni ,aföld szikéről, ellenségeinknek erre kellett rájönni külföldi kilincselésük alkalmával. És ebbe nem tud belenyugodni a hős olári szomszéd, aki annyira el van telve a saját nagyságától és dicsőségétől, hogy már Bukarest utcáin követeli az alant főtanácsától, hogy tisztelje Románia jogait, ugyanakkor, mikor mások jogairól ugyancsak Bukarest utcáin azt a nézetét árulja el, hogy „minden szövetség és szerződés csak papírrongy.“ Az oláhoknak ezt a jogtiszteletét föl kell jegyeznünk, a benne rejlő útmutatásnak a maga idejében még hasznát fogjuk venni. De mindent csak a maga idejében. Most nem tesszük meg nekik azt a szívességet, hogy oláh diákokat gyilkoljunk meg Budapest utcáin és dobáljunk a Dunába. Egy francia tudós az angol nép kialakulásának és nagyságának a titkát abból magyarázza ki, hogy nagyszerűen tudott alkalmazkodni a változott viszonyokhoz. Ez az alkalmazkodó képesség nekünk magyaroknak sem fog szégyenünkre válni, amúgyis elégszer mentünk neki fejjel a falnak. Ezzel a hűvös magatartással kell szemlélnünk ellenségeink esztelenségét, kegyetlenségét s nagyzási hóbortját. Ha igy folytatják, a legnagyobb szolgálatot teszik a magyar integritásnak és irredentizmusnak. Előre is hálás köszönet érette, forgalmaz a kormányzópártt— A kormányzópárt kebelében többrendbeli malom van folyamatban, mindmegannyi affój a célzattal, hogy egyetértő, tömör, fegyelmezett kormánypárt jöjjön létre, amelyre a kormány a biztosság érzetével támaszkodhaszék. Alsom Lány által kidolgozott új kormányzati prímámnak is az a célja, hogy elősegítse a pártjába is azt az átalakulást amelyet általában tisztulási processzusnak neveznek s amelyet az úgynevezett szélső, elemek kiszorításaival szeretnének elérni. A kérdés csak az, hogy a mai hományzó többség két táborában kit tekintenek szélsőnek. Mert erre nézve a kisgazdák és a keresztény szocialisták korántsem értenek egyet, mert mindenik a másik táborban keresi a szélsőket. Különböző programpontok forognak közkézen. A legtöbb egyezik egymással, de a legtágasabbak azok a pontok, amelyeket sem az egyik, sem a másik részen nem jelölnek meg teljes világossággal, így például az alkotmányjogi kérdések közé foglalják hallgatag azállamforma, vagy helyesebben: a királyság kérdésének rendezését is, amelyre nézve ma szinte áthidalhatatlan ellentétek választják el a kormányzótöbbség keretében egyesült pártokat. Az egyik rész a legitimitás alapján áll, a másik a szabad királyválasztás hive, de vannak köztük leplezett köztársasági pártiak is. Ezeket a csoportokat eddig is csak a kérdés kikapcsolásával lehetett egy kalap alá fogni, a kérdés rendezésének kísérlete azonban szétvetné őket annyifelé, ahányféle felfogás erjed és mozgolódik bennük. Abban, úgy látszik, valamennyi mozgalom egyetért, hogy a kormányzást biztosabb és konszolidáltabb alapokra kell vetni s raindenik hangoztatja, hogy a jogrend uralmát föltétlenül biztosítani kell s hogy az ország pénzügyi rendezése érdekében le kell szállítani az állami kiadásokat s ezzel kapcsolatban több minisztériumot — igy mindenekelőtt a kisgazdapárti és népjóléti minisztériumokat, s némelyek szerint a nemzeti kisebbségek minisztériumát is — továbbá a fölös államtitkári állásokat meg kell szüntetni. Abban is egyetértenek, hogy véget kell vetni annak az áldatlan állapotnak, hogy egyazon pártnak a tagjai nyíltan a legnagyobb élességgel hadakoznak egymással s magát a kormányt is támadják, úgyszólván napról-napra. Ezt mindnyájan tarthatatlan állapotnak minősítik, de a baj gyökere ott van, hogy a nézeteknek és felfogásoknak egész óceánja választja élőket egymástól s igy természetszerűen az orvoslást is mindegyik tábor a maga módja szerint, vagyis a másik táborra nézve elfogadhatatlan föltételek alapján keresi. Kapóra ■ jön a mai napon Kürthy Lajos bárónak, a Nemzeti Középpárt elnökének a 5 Órai Ujnapban megjelent nyilatkozata, a melyben a komoly, gondolkodó és atapasztalt politikus szemével bírálja ezeket az. uj program-alkotásokat. Csodálkozással, sőt megdöbbenéssel látja — ugymond — hogy az ország mai súlyos helyzetében a messzejövőbe kalandozó program tervezésével foglalkoznak azok a tényezők, amelyeknek legsürgősebb és legközvetetlenebb bajok azonnali orvoslásán kellene gondolkozniok. Nem program-légvárakra van szükség, hanem sürgős mentő munkára. A középosztályt a végső pusztulás veszedelme fenyegeti. Az új programtervezet nem beszél a drágaságról, nem beszél pénzünk leromlásáról, nem beszél a világforgalomtól való elszigeteltségünkről, a szomszédainkkal való gazdasági forgalom nehézségeiről, hanem csak olyan általánosságokat hangoztat, amelyek egy becsületes reálpolitika alapját nem képezhetik. Ez a tervezet nem a munkaképességnek a programja, hanem a tehetetlenségnek a vergődése, amely nem tud vagy nem mer az igazi alkotómunkalat útjára lépni. A kormány jópártból. — Haller miniszter a külön csoportokról és alkotmányjogi kérdésekről. — Az u.i program és uj kormány aljprulásáról szóló hírek nyomán ma egyszeribet^negélénkült a kormányzópárt helyisége. . A kjj^nagytermében miniszterek és képviselők éponjan vitatkoznak a ..politikai helyzetről. A párt'^tagjainak nagyrészt ma is abban a meggyőződésben él, hogy a kormányzópárt mai összetételében csak rövid ideig maradhat együtt és körülbelül két hét múlva megalakul az új kormányzópárt és az új kormány is. A szélsőséges elemekről azonban az a vélemény, hogy a párt hamarosan nem fog szabadulni tőlük, mert nagyon bajos annak megállapítása, hogy ki szélsőséges és ki nem. Így megtörténhet, hogy az új kormányprogramot aláírják azok a túlzók is, akiket éppen a kormányzópártból kirekeszteni akarnak. Ezekről azonban — mint a kormány egyik tagja mondotta nekünk — konkrét esetek alkalmából lehet megtisztítani a pártot, mert a fősulyt arra vetik, hogy a pártfegyelmet biztosítsák és a kormány intencióival szembeszállókat a pártból kitessékeljék. Haller István kultuszminiszter a csoportok alakulásáról és az alkotmányjogi kérdésekről az újságíróknak ezeket mondotta: — Egyre erősebb a törekvés, hogy a pártié■gyelem biztosíttassék. Ez a külön csoportosulásoknak a legfőbb indító oka. A kormány ugyanis sohasem volt bizonyos abban, hogy a pártban belül nem éri-e támadás magát a rendszert is. Ez a bizonytalanság érzetét keltette különösen a kormány ama tagjaiban, akik esetleg nem népszerű javasatokat képviseltek. Ez tette bizonytalanná a javaslatok egyes részleteinek sorsát is. E szélsőségek főképp abban nyilvánultak, hogy a támadók a kormány intencióit nem helyeselték, mert nem is ismerték. Az alkotmánybiztosítékok dolgában az a nézetem, hogy mivel eddig olyan államjogi viszonyban éltünk, amely megszűnt, természetesen lényegesen kell módosítanunk alkotmányjogainkat tartalmazó törvényeink egy részét. Ezt a nemzeti érdekeknek megfelelően a legkönnyebben addig tehetjük meg, amin a nemzeti sziverenitás megnyilatkozása minden más tényezőtől függetlenül történik. Az alkotmány revízióját tehát el kell intéznünk a királyság személyi vonatkozású részének eldőlte előtt. Mivel azonban már e kérdés körül áthidalhatatlan ellentétek lesznek sok más tennivalóban egyetértő képviselők között is, szerintem a nemzet érdekében gazdasági és szociális problémákat kell előbb elintézni. Különösen nagy energiával kell hozzálátni a drágaság leküzdéséhez és ami ettől elválaszthatatlan, pénzügyeink hagysuiki és a tehetős osztályok ■átdor.alkészségének nagy Mértékű igénybevételévé való rendezéséhez. 1 ’ f .* A főrendiház reformja. A főrendiház 'tagmi ‘ értekezletének megbízásából 'még ez. év 'tavaszán Wlassics Gyula báró. a* értekezlet megválasztott eliteike, emlékiratoka nyújtott át alkormányzónak és Simonyi-Semadamiflkkori miniszterelnöknek a főrendiházi reformjai kérdésében. Az emlékirat"riin Herrekelt arról aztlláspontra helyezkedett, hogy a nemzetgyülttiifenesi jellegeihez képest csak a legsürgősebb kérdések megoldását vonja feladatai körébe — de oly természetű alapvető kérdést, mint a mi történeti alkotmányunk reformja, bízza az összehívandó új országgyűlésre, ennek két házára. E bővebben megokolt elvi álláspontnak leszögezése után számolva azzal, hogy a nemzetgyűlés a