Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)
1921-04-22 / 86. szám
amellyel az ellátatlanok szükségletét biztosítani fogja. (A mi értesülésünk szerint a gazdatársadalom az adót gabonával fogja fizetni.) Többek fél szóla- ---------- —--------------0— .dása után az értekezlet este 10 óra után véget ért, országot annyira leverték. Beniczky Ödön mentelmi ügye. Kulkafalu Miklós a mentalmi bizottság elnöke, Beniczky Ödön mentelmi joga megsértésének bejelentése tárgyában a mentelmi bizottságot holnap déli egy órára ülésre hívta össze. A bizottság elnöke a holnapi ülésre meghallgatás végett meghívta Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminisztert, aki annak idején a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével volt megbízva. A keresztény nemzeti párt nem foglal állást Beniczky Ödön mentelmi ügyében mindaddig, míg a mentelmi bizottság a tanuk meghallgatásával döntését nem publikálja. A kérdést különben nem politikai, hanem jogi kérdésnek tekintik. A nemzetgyűlés holnapi ülésén Szmrecsányi György is bejelenti letartóztatásának körülményeit, s ebből kifolyólag mentelmi joga megsértését. Kilépés a keresztény pártból. Pröhre Vilmos képviselő Andrássy Gyula grófhoz levelet intézett, melyben bejelenti a pártból való kilépését. A levél megokolásában azt mondja, hogy veszedelmet lát abban, hogy a kikapcsolt függő kérdéseket szünet nélkül előtérbe nyomják s e kérdések feszegetésénél végzetes türelmetlenséget lát. Nem fesszm efcBdja. — Beszélgetés a lengyel küldöttség tagjaival. — Tollocskó Julián, a tegnap érkezett lengyel küldöttség elnöke, volt lengyel közlekedésügyi miniszter, a varsói lengyel-magyar kamara elnöke, munkatársunknak arra a kérdésére, várható-e az oroszoknak oly régen hirdetett ofenzívája, lekötelező szívességgel a következőket válaszolta: — Az orosz viszonyokat nagyon jól ismerem. A szovjet kormány az uolsó lengyel háborúban sokkal több vér- és anyagi áldozatot hozott, mint általában beszélik. Oroszországnak már gazdasági viszonyai miatt is hosszú ideig pihennie kell. Az orosz paraszt békét akar és az orosz hadsereg vezérei nagyon jól tudják, hogy katonáikat igen nehezen indíthatnák újabb háborúba, hiszek a tartós békében, mert Oroszország amúgy is, kimerühetetlen gazdagsága ellenére, pénzügyi és gazdasági összeomlás eaken áll és Oroszország mai urai ezt napról-napra jobban látják. Míg nálunk a hadsereg leszerelése teljes mértékben folyik, addig Szovjet-Oroszország kormánya ezt nem viheti oly könnyen keresztül, mert neki a belső rend föntartására, az állandó lázadások leverésére erős haderőre van szüksége. Az orosz szovjethelyzete különösen Ukrajnában, Fenér-Oroszországban, de egyéb vidékeken is, felette bizonytalan, tán tehát egy erős orosz hadsereg fennállását nem lehet az offenzív céllal egyértelműnek venni. Munkatársunknak alkalma volt még két lengyel úrral beszélni az orosz készülődésekről. Az egyik Ariél Viktor, a lengyel államvasutak gazdasági középpontjának elnöke, a másik pedig Szefer Oszkár, a varsói America-Europe Exchange Corporation igazgatója. Mindketten elmondják, hogy Lengyelországban általános a meggyőződés, hogy Oroszország abszolúte nem készül háborúra. Lengyelország ezért szereli le hadseregét, ugyannyira, hogy most már csak öt korosztály van fegyverben. Oroszországból hetenkint ezer meg ezer lengyel alattvaló tér haza, akik egybehangzóan állítják, hogy Oroszországban is bizonyos fokú leszerelés észlelhető. — Lengyelországnak kelet felé igen kevés csapata van már, minden haderőnk Felső-Szilézia felé van koncentrálva a németekkel szemben. Oroszországnak ugyancsak kevésszámú csapata van a lengyel határon, mert a parasztfelkelések a szovjetkormány minden erejét lekötik. — Ebben az évben teljesen ki van zárva az orosz támadás — mondja mind a két lengyel gazdasági szakférfiú — legfeljebb 3—4 év múlva lehetne erről ismét s*ó. — ha ugyan, amint a jelekből már megállapítható, a szovjetek uralma addig össze nem omlik, ha talán torténik. Mindnyájunk élénk emlékezetében vannak azok az elkeseredett magyar szívünknek jóleső felszólalások, amelyek március hónapban az angol felsőházban hangzottak el a magyar béke kegyetlenségéről, a magyarság becsületes értékeléséről. Newton és Sydenham lordok voltak a magyarság keserveinek a szószólói. Annak az érzésnek, amely ennek a két angol főurnak a megértő és meleg szavaira minden magyar szívben életrekelt, adott hangot a magyar közéletnek egy régi harcosa, Lyka Döme, a régi jó időkben országos képviselőnk, igen szép, önérzetes köszönő és tájékoztató levelet írt Newton lordnak, amelyre az utóbbi postafordultával válaszolt. Lyka Döme levele így szólt: Newton lordnak. Mylord. Örömmel és lelkesedéssel olvassa minden magyar az Ön és Lord Sydenham felszólalásai, melyekkel Önök az angol Felsőházban szerencsétlenségbe jutott országunk ügyeivel foglalkoztak. Az az igazságérzetből fakadó nemes hang, amellyel Önök súllyal bíró szavukat e magas gyülekezetben felemeltéti, millió magyar lelket köszönettel és hálával tölt el. Ezeket a feszólalásokat a magyarság hatványozott örömmel üdvözli már azért is, mert oly országban hangzanak fel, melyhez századok óta bennünket számos kapocs fűz. Elég, ha emlékünkbe idézzük az Önök Charta Magnóját (1215) és a mi Bulla Aureánkat (1222), menőkkel e két nemzet alkotmányuk alapjait rakta le. E rég elmúlt idők óta a magyarság nemzedékről-nemzedékre szünet nélkül ápolta az Angolország iránt való rokonszenvet és szeretetei és legelőkelőbb családjaink sokat és gyakran tartózkodtak Angliában, köztük a legnagyobb magyar. Széchenyi István gróf, kinek nagyszerű akodásait — mellyel a nemzetet örök hálára kötelezte — nagyrészben ott szerzett tapasztalatainak köszönthetjük. Az Östök királya — VII. Edvárd — gyakran fordult meg országunkban és hogy ő itt jól érezte magát, annak sok jelét ada. —z a többi közt megstiszelte a mi Nemzeti Kaszinónkat, — melynek tagja is lett — életnagyságú arcképével, ama boldog idők emlékére, a melyeket közünk eltöltött. Mylord bizonyosan nagyon fog csodákozni, ha hallja, hogy ez a kép még ma is azon a helyen lóg, hová akkor — boldog időkben — helyezik. Kérdem: várjon létezik-e Angliában egyeten klub, amely a hadüzenet után csak egy napig is falain tűrte volna az egész földgömbin tisztelettel környezett I. Ferenc József magyar apostoli királ képét? Jelenéktelen apróság — de fölötte jellemző! Jött a háború. Magyarországnak se háborús, se hóditó szándéka nem volt. Magyarország saját létérdeke és önvédelme okából sodoratost. a háborúba. Egyetlen nemzet se viselte magát ellenségeivel szemben oly lojálisam, mint a magyar. Csak úgy hemzsegtek is nálunk a háború alatt az ellenséges idegen alattvalók— köztük nagyszámú angol. Kérdezze meg őket Mylord, mily bánásmódban részesültek. Minden telhető szabadságot élveztek, a vendégszeretetnek minden előnyében — még vadászat és egyéb mulatságban — is volt részük. Mely más nemzet cselekedett így? Mi magyarok büszkék voltunk a parlamentünkre, voltak kiváló szónokaink, nagy és bölcs államtárfiaink, a hazaszeretet és becsület mintaképei, olyanok, akik a világ minden parlamentjének büszkeségei lettek volna. Mint általában a demokrácia jelszava alatt mindenütt, sajnos, a parlamentek nívója sülyedt és pedig éppen nem az ország előnyére, így az antant és ezt alá kell húznom, főleg Angolország intenzív támogatásával, kényszerített ránk is egy választói törvényt, mely egyetlen, társadalmi osztálynak sem válik előnyére. összes ellenségeink között mi magyarok a leginkább Angolország lojalitásában bíztunk. Érteni fogja Mylord, hogy mindabból, ami a háború befejezése óta történt és történik, bennünket még most is Anglia eljárása szemerít el a leginkább, mert mi Angolország részéről soha nem tételeztünk volna fel oly érthetetlen, a lojalitással, a lovagiassággal és az igazságszeretettel homlokegyenest ellentétben álló viselkedést, mint minőt most tapasztalunk. Csalódásunk nagyon fáj! Minket nem győztek le, ellenség egy talpalattayú földünkön sem állt. Elvesztettük a háborút, mert a belső ellenségeink legyőzték a nemzetet. Árulás, forradalom, bolosevizmus terítettek fölére bennünket. Mylord igazat fog nekem adni, ha állítom, hogy a belső ellenség ártalmasabb, mint a külső. Kérdem, Mylord, tűrte volna-e Angolország, hogy az ő parlamentjében — a háború alatt — akadjon csak egy is, aki nyílt ülésben magát németbarátnak merte volna vallani? Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy az ilyen embert Angliában, rögtön kivégezték volna. Nem így nálunk, ahol egy pár megvetni való söpredéke az emberiségnek —természetesen kommunisták — nyilt parlamenti ülésben, ellenségeink barátainak vallották magukat. És ezek az egyének még élnek. Szégyenfoltja ez történelmünknek! Azonban a mi leírhatatlan fájdalmunk és nyomorunk ellenére, amelyet minden egyes magyar lelkében hordoz, mégis boldogok vagyunk, hogy oly nemzethez tartozunk, amely hű és megbízható és a neon olyanhoz, a mely csalárd és áruló módon megcsalta és elhagyta hosszú évek óta barátját és szövetségesét. A mi szerencsétlenségünkben ez a mi vigaszunk és büszkeségünk. Sokat éllem Angliában s ott a barátságnak nem egy megható tanujekit tapasztaltam. A baráti hűség hazájának neveztem Angliát és azért hinni akarom, hogy ott appreciálni fogják e tulajdonságunkat. A forradalom kitörése napjától itt sok szenvedésen mentünk át. Láttuk a rossznak örökös diadalát, a jónak örökös bukását, ma is sötéten és borúsan áll előttünk a világ. Az önök beszédei Mylordok, mint rég megkívánt napsugarak hatottak. Őszinte, igaz szivel üdvözöljük önöket Mylordok a mi jelenleg boldogtalan hazánkból. Fogadják nagyrabecsülésemet és hálámat és biztosíthatom, hogy ezen érzelmekkel nem állok egyedül Magyarországban. Kiváló tisztelettel Pázmánd, 1921. március hónap. Lyka Döme volt országos képviselői a régi parlamentben* Newton lord válaszában a többi közt ezeket irta: — Ahogy már más magyar tudósítóknak, a kik hozzánk fordultak s a kik nekem írtak, megmondottam, az én egyetlen célom és barátomé az, hogy igazságot szerezzünk Magyarország számára, és hogy biztosítsuk a békeszerződés határozmányára vonatkozólag a tisztességes elbánást. seian'u- nas233£sszsz2sa®Br faiattatos, elegáns, mozgékony és rugékony, mert Beoson gummisarkot visel. Betűsort gummisarok minősége utolérhetetlen. KMPESTS HIBIA? (86. sz.) 1921 április 22- A lengyeleket általában nagy örömmel tölti el a magyarok vendégszeretete. A küldöttek jól érzik nálunk magukat és igen büszkék arra, hogy Orosz___' .. _ i . . i_______i. ii. Az angol aissz misei cltindse is r.Utódja a magyar fisneszminitel. — Harmsworth a végsőig való jóvátételt követel Magyarországtól is. — A francia kamara ia ma tárgyalta a magyar békeszerződést. — Londonból jelentik, hogy az angol akóházban második olvasásban is letárgyalták és szótöbbséggel el is fogadták a magyar békeszerződés ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot. A ratifikálást rövid vita előzte meg, meynek során Harmsworth külügyi alállamtitkár azt a különös megállapítást tette, hogy jogos az a követelés, hogy Magyarország teljesítői képességének határáig tegye jóvá az okozott károkat. A jóvátételi kérdés egyébként úgymond nemsokára újabb értekezlet elé kerül. Semmi esetre sem áll, hogy Magyarországgal a jóvátételi kérdésben nem bánnak méltányosan. Kiemelte azt a tényt, hogy nem a szövetségesek szakították el a lótokat, horvátokat és szlovéneket Magyarországtól, hanem maguk ezek a népek dolgoztak ez irányban, mielőtt még a legfelsőbb tanács a magyar határokat megállapította volna. Az osztrák-magyar monarkia földön rabolása káros gazdasági következményekkel járt, de a nemsokára összeülő portorosei konferencia megtalálja majd a Magyarország és az őt környékezd, államok jövőjére nézve oly nagy fontosságú proobléma megoldását. Balfourhoz a vita során kérdést intéztek a népszövetségnek a magyar helyzettel szemben való szerepét illetően Balfour válaszában azt mondta, hogy rendkívül sajnálatos körülmény, hogy azok a napok, amelyek valamikor a legtöbbet szenvedtek a zsarnokság és elnyomatás alatt, szabadságuk visszaszerzése után nem mindig és nem eléggé ügyelnek arra, hogy most már viszont ők ne nyomják el zsarnoksággal a közéjük került idegen népeket. A világ közvéleménye. Ez a közvélemény reméhetően jótékony befolyást gyakorol majd azokra a hatalmi és érdekcsoportokra, amelyek eddig nem nagyon voltak hajlandók figyelembe venni a nemzeti kisebbségekkel szemben fönnálló kötelességeiket, de ha a közvélemény befolyása elégtelen volna, akkor mindenesetre más rendszabályok is állnak a népszövetség rendelkezésére. Végül még Harmsworth hangoztatta, hogy a szerződést nem bosszú szelleme hozta létre s Magyarországnak mindenképpen fényes jövője van. E kijelentések után a javaslatot kézfel, emeléssel elfogadták. Párisi lapos jelentés szerint a francia kmara is ma tárgyalta a Magyarországgal 1920. június 1-én megkötött trianoni békeszerződés ratifikációs törvényjavaslatát. A trianoni béke az angol felsőházban. Londonból jelentik: Newton interpellációt szándékozik előterjeszteni amiatt, hogy a felsőház nem tűzi napirendjére a trianoni béke megvitatását. (MTI.).