Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-05 / 97. szám
Csütörtök, május 5 .Budapest, 1921. XII évfolyam, 97. szám Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfki utcai árate: Egész évre 440 K, félévre 220 K, negyedévre 110 K, egy hónapra 40 K. Egyes szám ára 3 korona. Ausztriában 6 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „ Hiszek egy Istenben, hiszek egy hasában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.“ Három beszéd. Budapest, május 4. Három beszéd hangzott el ma a nemzetgyűlésben. Az elsőt Nagy János mondotta a belső politikáról, a másodikat Andrássy a külsőről. A harmadik beszéd Bethlen István miniszterelnöké volt s az ő bejelentései, amelyeket a kormány gazdasági, ipari és kereskedelmi terveire vonatkozóan tett, méltó benyomást fognak kelteni külső és belső vonatkozásban egyaránt . A miniszterelnök védekezett azzal a föltevéssel szervben, mintha a kormány ellenséges érzülettel viseltetnék az ipar és kereskedelem iránt. Ezzel a beszéddel szakszerűen foglalkozunk gazdasági rovatunk élén. A másik két beszédről a következőkben foglaljuk össze mondanivalónkat. A minap szólaltunk fel e helyen, hogy ragadjunk meg minden alkalmat igazságaink hirdetésére és a szomszéd államokban elnyomott testvéreink védelmére. E kívánságnak, mely nemcsak a miénk, hanem kétségkívül az egész országé, Andrássy ma nagy nyomatékkal és hivatotsággal tett eleget. Az angol parlament vitája a trianoni béke ratifikációjáról adott rá alkalmat. Már az első hézagos londoni jelentések jó benyomást tettek, most, hogy megérkeztek a beszédek egész terjedelmükben, megnövekedett a reménység és bizalom a szomorú magyar lelkekben. Andrássy felszólalásával az angol szónokok neve nemcsak a nemzetgyűlés naplójában örökíttetnek meg, hanem a szívekben is. A magyar hála sohasem múlik el, Kossuth Lajos angliai fogadtatásának emlékezetét mindmáig kegyelettel őrizzük. Az angol szónokok majdnem kivétel nélkül a magyar igazság útját egyengetik. Fényes bizonyíték ez a mellett, hogy az angol külpolitika még nem tette magát egészen túl a régi hagyományokon és hogy az angol éleslátás leghamarabb tör keresztül a hazugságok ködén és az elhamarkodott békeszerződések tarthatatlanságán. Természetesen tudomásul kell vennünk, hogy az angolok ratifikálták a magyar békét épp úgy, mint a német békét, de már a németekkel szemben most tanúsított maguktartása is mutatja, hogy a szerződések respektálását épp úgy megkövetelik a győzőktől, mint a legyőzöttektől. Amennyire jól esik ez nekünk, annyira nem tetszik ez szomszédainknak, akik azt hitték, hogy mohóságuk és zsarnokságuk korlátlanul és ellenőrzés nélkül rendelkezik a magyar prédával. Az angolok már látják és tudják, hogy mi történik a Duna mentén. Már nem ellenségeink és többé nem a Skotus Viatorok szemüvegén keresztül szemlélődnek és ítélnek. Amíg ellenségeink egyre fenyegetőiknek, kardot csörtetnek, szövetségeket terveznek ellenünk, gazdasági blokáddal vesznek körül és térképeket rajzolnak végső feldarabolásunkról, addig Angliában egyre tisztábban látják a trianoni béke végzetes tévedéseit. Andrássy felhasználta az alkalmat, hogy az angol politika tisztánlátását és helyes tájékozódását elősegítse. A Benesék és Skotus Viatorék hazugságainak bástyáit csákánnyal rombolta le és az egész nemzetgyűlés helyeslése mellett manifesztálta Magyarország békés magatartását. A magyar külpolitika nem ismer ellenségeskedést, cselszövést, hazugságot, szövetség-hajhászatot. A magyar külpolitika legközelebbi céljai, hogy a megszabott részeken tesvéreinket ki ne irtsák, hogy a gazdasági forgalomból és összeköttetésekből ki ne zárjanak minket, hogy a jóvátétel címén meg ne fosszanak életképességünktől és hogy habtárigazítási pereinkben elfogulatlan fórum döntsön. Ez a politika a béke politikája, az igazság útja és elszakított tesvéreink számára a kitartás, a vigasztalódás kiapadhatatlan forrása. E politika gondolatai már ott vibrálnak az angol közvéleményben és hódító erejét előbbutóbb éreztetni fogja minden műveit nemzetnél. Nagy János nem hiába pap, egri teológiai tanár, de valósággal lelki gyakorlatot tartatott a nemzegyüléssel. Nevét már szűzbeszéde alkalmával jegyeztük meg magunknak, amikor a szocalizmusról igen helyes mértékkel nyilatkozott. Ma tükröt tartott a nemzetgyűlés elé. A tükör éppen nem hizelgett és ha ismételten felhangzott a taps, csak arra mutat, hogy az igazság, ha még olyan éles, rátapint a szunynyadó lelkiismeretekre. Nagy János az öntudatos és független lélek bátorságával csinálta meg az uralkodó politika mérlegét. Ellenmondás nélkül állapította meg, hogy a keresztény nemzeti eszme lassanként veszendőbe megy a kicsinyességek és apró fecsegések közt. Hogy a nemzetgyűlésben sokan éreznek egyformán, de kevesen találnak egymásra. Hogy a nemzetgyűlés eredendő bűne, hogy a pártvezérek nem tudtak egységes pártot teremteni. Hogy a mai politikusok közt több a demagóg, mint a hazafi. A tekintélyt a legmagasabb piedesztálról is ledönti a hamu alatt pislogó forradalmi szellem. A pártok közt az árok egyre szélesebb, nemsokára beletemetkezhetik a keresztény nemzeti gondolat. És így tovább. Ilyen igazságokat csak a nyugodt lelkiismeret mondhat el, természetesen olyan alapos megokolással, melyet nem gáncsolhat el a rossz lelkiismeret és egy-egy duhaj közbeszólás. Nagy Jánosnak nemcsak az az érdeme, hogy bátran ki mert állani igazságaival, hanem az is, hogy beszéde egyenes felhívás volt a lelkiismeretek megvizsgálására. — Kfilfsegvstés Birála. — A nemzetgyűlés ülése. — Andrássy a helyes külső politikáról. — Bethlen István a kormány ipari és kereskedelmi programjáról. — A nemzetgyűlés ma folytatta a költségvetés vitáját, amelyhez a mai napon csak ketten szólhattak hozzá, mert az idő többi részét interpellációk foglalták el. Az első fölszólaló (egri) Nagy János volt. Azzal kezdte, hogy egy év előtt Pázmány szereme és Rákóczi lelke uralkodott s a nemzet egész reményét helyezte a nemzetgyűlésbe. De úgy látszik, a csalódások korszakát éljük, a keresztény nemzeti irányzat ellanyhult. Nemzetünk vezérei inkább voltak pártemberek, mint keresztények. A tekintélyeket tisztelni kell, így szól a jelszó s a helyesen megválasztott elvi szempont. De úgy látja, hogy még a legnagyobb tekintélyt is igyekeznek megtépázni. Egységes kormányzópárt gyorsabban és hatékonyabban vihette volna véghez a kibontakozást. Nemzeti szerencsetlenséget lát abban, hogy az egyfomán gondolkodók neon tudnak egyesülni. A pártszenvedélyoktől a keresztény, nemzeti gondolatot félti. Nem szabad az izgató momentumoknak teret engedni. A királykérdésben most hallgassunk, mint a sír. Ezt követeli a nemzet érdeke. Az a’ liberalizmus, mely azelőtt volt, nem kell többé. Az a rálizmus, melynek bő köpönyegében minden destruktív erő elfért, ez nekünk nem kell. Berki Gyula: Ugyanaz volt a vezére, a ki most a keresztény pártnak! Nagyi János: Van jogrend Angliában, Írországban, Németországban, Oroszországban? A forradalom alatt a forradalom vívmányait kiabálták, most a jogrend hangoztatásával akarnak bomlasztani. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az isszonyú megpróbáltatások után ez a nemzet még fcoidiff beteg. Itt van a zsidókérdés is. ő nem általánosít , elítéli a túlzókat, de megállapítja, hogy nem ugyan a zsidók, hanem zsidók nagy százalékban vettek részt a galileisták, a szabadkőmivesek és a kommunisták mozgalmaiban s igy hozzájárultak ahhoz, hogy az országot tönkretették. A purifikáció munkáját ezek között a tisztességes zsidóknak maguknak kellene elvégezniük. A költségvetést elfogadja. (Élénk tetszés a keresztény nemzeti párt részéről.). Andrássy a közvélemény jelentőségéről. Andrássy Gyula gróf szólalt föl azután azzal a szándékkal, mint mondotta, hogy a külső politikára terelje a nemzetgyűlés figyelmét. Utalt arra a vitára,, amely az angol parlamentben a trianoni béke ratifikálásával kapcsolatban folyt. Magyarországról s rámutatott arra a nevezetes változásra, amely az angolok fölfogásában előállott. Egy évvel ezelőtt az angol külügyi államtitkár még olyképp nyilatkozott, hogy „valameddig a magyarok abban a hiú illúzióban rengetik magukat, hogy fegyveres erővel változtathatnak azon, amit a győztesek igazságosan megállapítottak, addig a szomszédok nem láthatnak Magyarországban mást, mint ellenséget.“ Ezzel szemben a most elhangzott angol parlamenti vita tanulságaiból az világlik ki, hogy Anglia már tisztában van azzal, hogy a hiba nem mi bennünk, hanem a szooomszédainkban van. Most a hivatalos angol külügyi politika szószólja már így nyilatkozott: „A gazdasági kérdések megoldását az akadályozza, hogy egyes szomszédok még mindig haragszanak Magyarországra s bizalmatlanságot és ellenségeskedést tanúsítanak Magyarországgal szemben.“ Andrássy azután részletesen ismertette az angol parlamenti vitát s mindazoknak, akik Magyarország helyzetét igazságosan ítélték meg s rokonérzést tanúsítottak a szerencsétlen ország iránt, az ország nevében hálás köszönetet mondott, amihez a nemzetgyűlés egyhangú helyesléssel hozzájárult. Angliában átalakult teljesen a közvélemény irántunk. Ma már Anglia többsége elítéli a békét és az a kívánság nyilvánul meg, hogy minél előbb helyrehozhassa a nagy tévedéseket. A jövőben nagy súlyt kell vetnünk a közvéleményre, amelynek jelentőségét a háború nyomán és folyamán nyilván láthattuk. Az úgynevezett reálpolitikusok azt hiszik, hogy a közvélemény nem fontos és mindent csak vassal és vérrel lehet megoldani. Ez helytelen fefogás. Bismarckra szokták rámondani, hogy ő mindent vassal és vérrel szokott megoldani. Igen, de ő mindig gondosan előkészítette a közvéleményt is. Mi nem fektetünk súlyt arra, hogy az európai közvéleményt felvilágosítsuk. Ezért történtre tett az, hogy amikor minket darabokra téptek, azt állíthatták s a világ el is hitte, hogy elnyomott népeket szabadítanakfel. Mi békét akarunk. Ismerjük a háború borzalmas veszedelmeit és következményeit. Tudjuk, hogy az egész világ ránk rohanna, mint békebontókra, ha újra kardot rántanánk. Tudjuk, hogy akkor egy túlnyomóan erős szövetség alakulna ellenünk és egy kaland által a maradék Magyarország életerejét is elveszítjük. Nekünk tékés eszközökkel, munkával és a hasznunkra biztosított jogok érvényesítésével kell céljaink elérésén munkálkodnunk. Az angol parlamenti vitában is nagy nyomatékkal követelték a békeszerződésben biztosított kisebbségi jogok védelmét. Nekünk arra kell törekednünk, hogy az elszakítot területen lakó testvérünk tovább is büszkén magyarnak vallhassa magát, hogy az érzelmi és kulturális integritás közöttünk érintetten maradjon s hogy a gazdasági forgalomon megkönnyíttessék- De Törekednünk kell arra is, hogy megóvassék a testvérnemzetiségek fejlődési szabadságais. Az egész angol közvélemény helyesli ezt. Asquith rámutatott annak a fontosságára,, hogy a kisebbségi jogok védelme nem maradhat papiroson. Balfour azt mondotta a kisantantról, hogy szomorúan kell látnia, hogy akik ezek ott elnyomottak voltak, azok most az elnyomók. Lord Robert Cecil azt mondotta, hogy a kisebbségi jogok tekintetében minden panasszal a népek szövetségéhez kell fordulni és helyesnek tartaná, ha Anglia is odavinné a kisebbség panaszait, mint a kisebbségek védője. Olyan nagy