Budapesti Hírlap, 1921. október(41. évfolyam, 218–244. szám)
1921-10-01 / 218. szám
Budapest, 1821. XLI. évfolyam, 218. szám Szombat, október 1. n ____________ - . - - . ___________________±______'_____________ w —w-------w...wr.w. púm. l■l■■■S^ES^^^'l,?^-LJJi!-■-!i-i^i!^■^-^■■l■ ,rJ-■. ■ ■ .’ -■ ..." SÍ. r .— ■ I II ............ »"■■■■■■ I V 111"! ■n.r» ...■ ■■■■ I Hím Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Elöfli.tj*! ára., lágo.a pvr# 440 K. féiuvr. 330 S., negy.a.0# no r. egy hónapra 40 &. Egyes siám ára 3 korosa. Ausztriában 5 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az Összes hirdetés! Irodák. Főserkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. kér., Rökk Szilárd-utas 4. az. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-kurut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. ■—SBSi I ■fflBtli—-- ----- i - i - |j . ■ Tisztelettel kérjük igen t. vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében megújítani szíveskedjenek. A munka birodalma. Irta Atlasz Márton. Berlin, szeptember. Berlin és München között három különböző vonalon naponta tizenkét gyorsvonatpár közlekedik. Helyei azonban mind a tizenkét gyorsvonatpáron egyaránt bajos találni. Szerencse, hogy a helyekre az útijegy vételénél utalványt adnak és a beszállásnál már mindenki tudja, hova üljön. A közbeeső állomásokon beszállókra azonban az elhelyezkedés épp oly problémát jelent, akárcsak nálunk. Már pedig ez a három vonal Németország két legnagyobb iparűrző részét szeli át: Türingiát és Szászországot. A gyárkémények valóságos erdeje szegélyezi a pályát és ha a vonat estefelé például Szászországon át száguld, a vasút mentén fekvő gyárakból kiözönlő százezrekre esik a tekintetünk, amint a megelégedettség, a teljesített npi munka önérzetével sietnek a beláthatatlan hosszú, jobbára piros tégla munkásotthon negyedek felé vagy a közeli városokba, hogy a nehéz munka után kivegyék részüket az élet örömeiből. És ez a kép kíséri az embert Németország egyik végéből a másikba: mindenütt szorgos munkálkodás, sehol renyhe tétlenség. Valami hatalmas láz uralkodik e hatvan millión. A munka láza. Még sohasem dolgoztak úgy Németországban, mint most. Még a háború legerősebb lendületében sem. A legizzóbb munka hevületében is volt valami, a mi visszatartotta az embereket, hogy izmuk utolsó foszlányát is beállítsák a mindent elnyelő mólók szolgálatába s az arcok akkori kifejezése a merev, mogorva tekintet inkább a konok eltökéltséget, a hajthatatlan akaratot árulta el, mig most a bizakodás meleg sugara, az új jövő megteremtésének akadályt nem ismerő szent ihlete hevíti az arcokat. Jelenleg Németország a világ egyetlen ipari állama, mely nem ismeri a munkanélküliséget és a munkások munkakedvét mi sem jelzi jobban, mint hogy sok helyen maguk a munkások kérik a munkaidő meghosszabbítását. S ami a munkateljesítést illeti, erre vonatkozóan az az egyhangú vélemény, hogy ez felülmúlja a háború előtti évekét, amikor az üzemi tanács intézménye még ismeretlen volt Hogy féltek ettől a német gyárosok, hogy küzdöttek bevezetése ellen, míg most már rég megbékültek vele és a legtöbb gyáros nagyon meg van elégedve üzemi tanácsával, mert rájött arra, hogy ezen át jobban tud hatni munkásaira, míg a munkások belátták, hogy a gyár érdeke az ő érdekük is és hogy a gyárosok nem mindig azok a kizsákmányoló pénzeszsákok, ahogy őket régebben feltüntették. A szocializálási kísérletezésekkel pedig ugyancsak elhallgattak. Még ott is, mint a báítyaipar terén, ahol erre az előfeltételek leginkább megvoltak, az elv kimondásánál tovább nem mentek. Az eddigi tapasztalatok megtanították a német munkásságot arra, hogy csak az egyéni kezdés, az egyéni felelősség, az egyéni érdek tudnak produkálni, csa ha az egyéni működés révén lehet sokat és nagyot elérni. Németország pedig sokat és nagyot akar elérni. El akarja hordani a romokat, helyre akarja hozni a háború pusztításait és be akarja bizonyítani a a világnak, hogy Németországot nem lehet agyonütni Németországot nem lehet visszaszorítani. S ha nem lehetett karddal megszereznie helyét a „napon", megszerzi és megtartja munkával, egyre több, egyre jobb, egyre értékesebb munkával. Az ellentétek még igen nagyok Németországban. A szocializmus és a kapitalizmus még harci állást foglalnak el egymás ellen, Észak és Dél, az iparűző Nyugat és a földművelő Kelet még izzanak a gyűlölettől egymás ellen, a konzervativizmus és liberalizmus tusája, a harc a weimari alkotmány körül még folyik, de a küzdő felek csak a fórumon fordulnak egymás ellen, míg a műhelyben, irodában, gyártelepen egymás mellett, egymást kiegészítve, vállvetve dolgoznak. Kirobbanások még mindig történnek, ami nem lehet másképp, hisz a forradalom éve még nagyon is közel van hozzánk, de ez már nem tartja fel többé a munkát- A német sohasem volt politikus és most sem érdeklik a politika eseményei; ezeket azokra bízza, akiknek a politika a kenyere, ő élni és dolgozni akar. De ehhez a kettőhöz ért is ám. Mintha csak a szűkös háborús idő és az utána jövő két év minden nyomorúságát el akarná felejteni, oly életöröm hullámzik végig Németországon. Ez nem a forradalmi elvek kicsapongó ételtobzódása, hanem a nagy, a szent élet erős hullámzása, mely a nagy, lll.Mmn.is munka jutalmát, az életet a maga egészében akarja kiélni és erőt akar belőle meríteni új élet számára. A német városok ritmusa a munka és az élet kettős hullámzása. Míg nappal a munka hevülete izzik, az est beálltával az élet öröme, zaja teszi forróvá e városok levegőjét. És ez a forró szél csapja meg az ember arcát, la,átlép a német határon, ez a pezsgő, gyorsabb ritmus magával sodor mindenkit, az idegen épp úgy rabjává lesz, mint akinek ez a ritmus már vérében van. Az étetnek és a munkának ez a kettős ritmusa annak a biztosítéka, hogy Németország újból elfoglalja helyét „a napon", ahonnan a győztes hatalmak ki akarnák szorítani. S a győztes hatalmak már ráébredtek arra, hogy hiába volt a fegyverek győzelme, mert a németek munkájukkal mindent visszaszereznek, amit a kezükből kihullott kard következtében egy időre elvesztettek. Hogy ez az új harc kinek javára dől el,szinte kétségtelen. Aki az utóbbi időben Németországban járt, mind meg van róla győződve, hogy a német nép útja ismét felfelé vezet. Azzal a tudással, szorgalommal és lelkesedéssel, ahogy ez a hatvan millió ember dolgozik, nemcsak a háború minden pusztítását helyre lehet hozni, de egy nagy, szebb és hatalmasabb jövőt is meg lehet teremteni és meg lehet alapítani a munka birodalmát, minden jövő, boldogság és nagyság zálogát S megver lormini Mimiin üli 1 Miire. Az olasz Kormány teljesíti a kérelmet. — A Közvetítést kedvezően fogadta a nagyköveti értekezlet. — Cáfolják a nyugatmagyarországi önálló állam kikiáltását. Rómából jelentik: A Steam-ügynökség közli: A magyar kormány javaslatot juttatott el Delia Torretta márki olasz külügyminiszterhez, amely arra irányul, hogy vállalja el a közvetítést Magyarország és Ausztria között a nyugat magyarországi kérdés barátságos megoldása érdekében. Tekintettel arra, hogy a javaslat a trianoni szerződés végrehajtásán alapszik, az olasz külügyminiszter beleegyezett abba, hogy ezt a javaslatot közti az osztrák kormánnyal annak megállapítása végett, váljon lehet-e szilárd alapot találni a tárgyalásokra, de kijelentette, hogy az esetleges közvetítés semmikép sem érintheti a szövetségeseknek a békeszerződés megóvására irányuló akcióját, valamint a nagyköveti értekezlet tanácskozásait. Az osztrák kancellár a maga részéről kijelentette, hogy attól a bizalomtól áthatva, amellyel az olasz külügyminiszter személye iránt viseltetik, komoly és sürgős megfontolás tárgyává teszi az olasz külügyminiszter közvetítésével hozzá eljuttatott kérést, egyben megállapított néhány feltételt, amelyeket Della Torretta márki azután tudomására adott a magyar kormánynak. Miután az olasz külügyminiszter ilyen módon megismerkedett az osztrák és a magyar állásponttal és annak alapján lehetőnek találta az egyezség elérését, értesítette erről a párisi és a londoni kormányokat is és arra kérte a szövetségeseket, hogy vele együtt működjenek közre a súlyos probléma gyors és kielégítő megoldásán. A ügyköveti értekezlet ezek után a dolgok mostani állapotáról nyert tájékozás alapján kedvezően fogadta a folyamatban levő közvetítést és ugyanakkor leszögezte, hogy a közvetítés nem érinti a Magyarországnak átadott ultimátumot, amelynek határideje október 1-én telik le. A kis-saisnfot kizárták minden tlpontaesal k©2öasép23iö3, Rómából jelenik. A Messapaero sugalmazott közleményben a következőket írja: A nagyhatalmak a béke művének természetes gyámjai, mert ők vonták ki a háborúban a katonai győzelmet. Erre az előjogukra támaszkodva végleg kizárták a kis antantot mindenféle diplomáciai közbelépéstől■. Erre nincs másnak joga, csak Olaszországnak, annak az országnak, amely Ausztriát legyőzte és a mostani Közép-Európát kialakíotta. Olaszország ehhez képest a demars után a nagyhatalmak tudtával közvetítési kezdet Ausztria és Magyarország között, miután a két féltől a tárgyalásra alkalmas konkrét javaslatot kapott Az akciónak lényegét ma még titokban tartják. Bármilyen eredménye legyen is, a közvetítésnek feltétlenül meg kell történnie. Olaszorszzág ismeri Magyarország súlyos helyzetét és kész azon a szerződések keretén és Ausztria sovain belül segíteni. Megcáfolják az Ináíté mjsugarmagyarországi állam kikop-ását. Bécsből jelentik: (A Magyar Távirati Iroda magánjelentése.) A lapok jelentik, hogy tegnap kikiáltották az indíló nyugalmat, ijerországi államot és hogy Friedrch István vezetése alatt álló országvédelmi bizottság proklamációt bocsátott ki. A bécsi sajtó által terjesztett e hírekkel szemben a Magyar Távirati Iroda megállapítja, hogy Friedrich István Budapesten tartózkodik. Nyugatmagyarországon pedig ilyen proklamációról emmit sem tudnak.