Budapesti Hírlap, 1922. január (42. évfolyam, 1–25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
_ _______ Kbmpesti Higue in1932 január 14. . ___________________________„ tönk. Ellenkező esetben a nyomor, a gazdasági válság, a nemzeti katasztrófa tetejébe jön az Örökös hatalmi ingadozás, a belső villongás és a mitől Isten óvjon, a polgárháború. Ezt pedig csak ellenségeink akarhatják. Magyarán Javai az I’sza&illit tomáw. Irta H. X. A nemzetgyűlési pártok ádáz tutáiban és a túlnyomóan személyi szempontok vagy magánérdekek körül folyó meddő szócsatáknak és vitáknak tornridegében agyra jobban morzso-lódik le a nemzet egyetemes érdekeihez fűződő köztudat. A politikai porondról visszavonult nemzeti középpárt több száműzött vezéregyéniségének és közéletünk más kiválóságainak szórványosan hallatott intelmei pusztában kiáltó szavakként hangzottak el és procus negotiis hazafias aggodalommal kellett látniok, hogy a mandátumának végéhez közeledő, a konstruktív parlamenti munka iránt alig fogékony nemzetgyűlés, a nemzet ideiglenes alkotmányában a régi képviselőháznak utóda, mint apja örökségét a tékozló fiú, miként játszatta el azt a kulturális közkincset, amelyet a mai nemzetgyűlés színvonalát számos fogyatkozása elettére is messze meghaladóképviselőházunk annak idején a nemzetre nézve jelentett. Miként Tisza István gróf idejében a demagóg sajtó kaján gúnnyal ostromolta a vezért, a kinek sikerült elérnie, hogy a monarkia „súlypontja" a magyar képviselőhöz lett, amelynekmegnyilatkozásait a világháborút megvitt mindkét hatalmi csoport óriási érdeklődéssel kísérte, úgy most a politika jövevényei, mint a köpök a vadra, rohannak a vezér nélkül maradt seregre, ha valamelyik tagja az egyre jobban elhalványolódó közérdek címén kér szó. De vannak a nemzet egyetemes érdekeit érintő kérdések, amelyeknek megoldása nem várhat addig, amíg a nemzetgyűlés múlandósága beteljesedik, mert periculum in mora. Engedőlmet kell kérnem tehát, hogy ilyen, nem pedig „személyes kérdésben" e lap hasábjain történelmi jelentőségű érdekek megvédelmezését szóvá teszem. Biztos hittel és erős meggyőződéssel állítom, hogy évszázadokra kiható jelentőségénél fogva a nemzetre nézve alig van ma nagyobb fontosságú kérdés, mint az, hogy miként gondoztassanak és óvassanak meg a végenyészettől magyar állampolgároknái, vagy az utódállatulajdonosnője. Az özvegy nervanis Korsóssal haragban volt és szükségesnek látotta jelezni, hogy neki nem szól a jótaivánság. Haragban voltak pedig azért, mert Korsós szükségesnek tartotta megmondani az özvegynek, aki natívan tajtékosan bánt a fűtőanyaggal, hogy jó lesz vigyázni, ment amenynyi fát itt a szegény albérlőkön megtakarít, az ördögök a pokolban annyival több szenet fognak alája rakni. Bojtorján özvegye a rejtelmes folyadékot letette az asztalra és eltávozott. Hogy ez a kávénak csúfolt ital tulajdonképen miből készült, az bizonyára egyike lesz a huszadik század megfejthetetlen problémáinak. Az özvegy vakmerően kávénak nevezte, de nagyon gyanús volt az, hogy míg az uraknak ezt tálalta, ő maga a szomszéd kávémécsbe járt reggelizni. Most a fiúk a reggelihez fogtak és mialatt ezt legyűrték, igen fontos beszélgetés indult meg köztük. Mindennap ennek a témának tárgyalásával kezdték napi életüket, de azért az cseppet se veszített fontosságából. Arról volt ugyanis állandóan szó, hogy ezen a napon, mely ma virradt rájuk, hol fogják hiányos táplálkozásukat kiegészíteni. Miután külső megjelenésükre nagy súlyt fektettek, modoruk kifogástalan volt és a társaságban divatos zsűrnyelvet kitűnően beszéltek, mindenfelé népszerű alakok voltak és ismeretségük széles körökre terjedt. Ennek köszönhették, hogy uzsonnájuk mindennapra biztosítva volt, ami a mai viszonyok közt igen nagy jelentőségű egy szegénysorsú hivatalnokra nézve. A jó barátok életének eme nagy fontosságú része, e rész szervezése és vezetés Korsós Mihály kezeiben modnak a nemzeti kisebbségekbe sorozod magyarjainknak az elszakított területen levő magánjavai, jogai és érdekei. Ki hitte volna a trianoni békeszerződés megkötésekor azt, hogy mérhetetlen nyomorúságunkban az országunkat porba sújtott és darabokra tördelt trianoni béke lesz az a jogalap, amelyre az utódállamok jogalkotásaival és kormányaiknak gazdasági érdekeinket szétzúzó intézkedéseivel szemben hivatkozni fogunk? Ez a jogalap a békeszerződés 250. cikke. Az e cikkben meghatározott jogainkból, mint egyetlen erősségünkből, szétzüllesztett magyarjaink egyetlen mentsvárából nem adhatunk fel semmit sem. És mit látunk, miként alkalmazzák a békeszerződés 250. cikkét az utódállaamok hatóságai? Nyílt megszegésével a békeszerződés 250. cikkének és teljes félretételével a nemzetközi jog szabályainak, az utódállamok kényük-kedvük szerint alkotják a békeszerződés 250. cikkének rendelkezéseivel homlokclvenest ellenkező „jogszabályaikat" és kormányaik kimeríthetetlen változatosságában alkalmazzák az önkényt”vitott eszközeit. Még aránylag legkevésbé agresszív a Csehszlovák Köztársaság, amely ellenséges állampolgárok vagyona gyanánt foglaltatja le a köztársaság iránt legtürelmesebb magyar állampolgárok ingatlanait, melyeket kedvezőbb esetben a birtokpolitikai reform keretében vesz el. A románok kényszerbérlet címén 3 éven át potom bérösszeg mellett meghitt embereiknek osztogatták, most azonban már a múlt év közepén hozott földreform-törvény végrehajtásának keretében messzemenői nemzetiségi elfogultsággal sajátítják ki a magyarok ingatlanait. A szerbek kevésbé kényesek, ha nem egyszerűen elkobozzák, vagy jobb esetben zár alá helyezik magyarjaink ingatlanát és jövedelmét saját céljaikra fordítják. Az utódállamok kormányai politikai céljaik érdekében egyébként is ott törik le a magyarok gazdasági érdekeit, ahol érik. Elviselhetetlen adóval róják meg őket. Ingóikat, terményeiket különféle álcimeken elszedik és kiutasítják őket Kidobják őket lakásaikból. Kiteszik őket a részvénytársaság vagy szövetkezet igazgatóságából, betéteiket zár alatt tartják s belőlük egy fillért ki nem adnak stb. stb ... Bajos volna a gravameneknek hosszú sorát leirni. Ezekkel az önkényes intézkedésekkel szemben egyetlen remédium a békeszerződés 250. cikke, amelynek értelmében magyar állampolgárok javait 1918. évi november hó 3. napjától kezdődőleg nem lehet lefoglalni, elnyugodott, aki pedáns, lelkiismeretes és szorgalmas fiú volt. Megjegyzendő, hogy mindenüvé együtt jártak és ha megesett, hogy valamelyikük maga ment el egy zsúrra, ez sohse mulasztotta el legalább egy csomó szendvicset hazaszállítani a barátjának. Borsos: Mi a mai programot, Miska? Korsós: A mai programra gazdag és szomorú. Gazdag, mert három helyre vagyunk hivatalosak, de szomorú is, mert ha nem osztjuk be a dolgot okosan és ügyesen, egytől, vagy tán kettőtől is könnyen eleshetünk. Borsos: Melyik az a három hely? Korsós: Kettő a rendes szerda. Kovácsék és Kissék, a harmadik egy rendkívüli meghívó Oklándyék uzsonnájára. Borsos: Külön meghívó? Ez figyelemreméltó, pajtás, mert ez nem egy hetenkint ismétlődő sablonszerű zsűr, hanem rendezett uzsonna meghívott előkelőségekkel. Bizonyos tehát, hogy itt szokatlanul gazdagon terített asztal fog reánk váratkozni. Ide tehát mindenesetre el kell mennünk. Korsós: Mind a háromra el fogunk menni fiacskám és hogy ez lehetségessé váljék, azért kell e dolgot okosan és ügyesen elrendezni. Kissék és Kovácsék szokásait ismerjük, tudjuk, hogy Keséknél korán szokták beadni a teát és a hozzávalót Kovácséknál pedig későbben. Először is tehát, vagyis öt óra után Kisséknél fogunk megjelenni. Ott elfogyasztván minden elemózsiát, amelynek az volt a rendeltetése, hogy Apaiunk fogyasztassék el, azalatt az ürügy alatt, hogy színházba megyünk, tovább vitorláznak az ígéret földjén. Következnek kobozni, felszámolni, kisajátítani vagy kényszerkezelés (kényszerbérleti), vagy sár alá venni. Kimondja ezekre a javakra a teljes in integrum restituciót. E rendelkezések nem teoretikus jelentőségűek, mint a békeszerződés számos más cikke, mert nekik feltétlen érvényt kívánt szerezni a békeszerződés azzal, hogy az érdekeiben sértett magyar állampolgár panaszának elbírálására a Vegyes Döntő Bíróságot határozza meg nemzetközi fórum gyanánt. Amíg egyfelől az utódállamokban magyarjaink javaiban így garázdálkodnak, másfelől mélységes szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy a szűk magyar otthonban is hiányzik az a szervezet, amely kellő eredménynyel vehetné fel a harcot az önkények légióival szemben. Teljes tájékozatlanság és szervezetlenség honol mindenfelé, ahol a trianoni békeszerződés végrehajtásával találkozunk. A szóban lévő érdekek megvédelmezését nem lehet kizárólag a külügyminisztériumra bízni, mert a diplomáciai út bürokratikus és szövevényes útvesztőjében gyors és erélyes segítségre ez idő szerint nem számíthatunk. Nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy a szóban lévő érdekek megvédelmezése az Országos Menekültügyi Hivatalra bízatott, mert a maga jól felfogott hatáskörében dicséretesen működő hivatalban hiányzik az a megfelelő jogászi és közgazdasági szakértelem, amely az elszakított területen lévő javaink megvédelmezésére feltétlenül szükséges. Végül nem várhatunk addig, amíg a békeszerződés 239. cikke szerint alakuló Vegyes Döntő Bíróság a százezrekre menő panaszok dolgában ítélkezni fog. Olyan szervezetre gondolok, amely országunk legkiválóbb gyakorlati jogászainak és pénzügyi szakértőinek soraiból kiválasztott egyénekből alakulna meg és amelyet ki lehetne egészíteni a szövetséges és társult főhatalmaknak hazánk sorsa iránt érdeklődő, néhány mérvadó egyéniségével is. Korántsem tartom kizártnak, hogy egy megfelelően alkotott szervezetben helyet foglalhatnának az utódállamok állampolgárai közül meghívott jelesebb jogászok és pénzügyi szakemberek is, mert hiszen mi nem kívánunk mást, mint a trianoni békeszerződésen alapuló jog uralmát Nem vacsorázó, szavaló vagy ünnepélyeket rendező testületre gondolok és nem is nemzetközi konferenciára, hanem túlnyomó részben a társadalom vezető egyéniségeiből és az érdekképviseletek küldötteiből megalakult, bürokráciától és politikától mentes szervezetre. Bethlen István gróf még miniszterelnöki állásának elfoglalása előtt mélyreható tamilmá-Kovácsék. Itt meglehetős bizonytalanság és rendetlenség uralkodik. A két házikisasszony lázasan szimulálja a gondos háziasszonyt, céltalan szaladgálást fejt ki, minden ok nélkül kirohannak a konyhába és berohannak az ebédlőbe, ahelyett, hogy a vendégek táplálkozási ügyeivel foglalkoznának. Emellett az uzsonna beszolgáltatásának nincs meg a rendes ideje. Gyakran megtörtént, hogy oly keveset adtak be, hogy a későn jövőknek semmi sem jutott, mert egy morzsa ennivaló se volt a háznál. A® bizonyos, hogy később tálalnak, mint Kissék, ezért őket második helyre tettem. Ha látjuk, hogy rosszul mennek a dolgok, fájó szível és bánatos gyomorral odébb állunk. Ne felejtsd el, hogy hangversenyre menés ürügye alatt. Most jön a legkecsegtetőbb rész, Oklándyék vacsorának ígérkező zsurja. Miután ez programmunknak rendkívüli pontja, nem tudok tájékozódni, de úgy sejtem, jó lesz, ha minél hamarabb megjelenünk. Itt fájdalom, a koszton kívül egyéb élvezetek is fognak ránk várni. Az estnek ugyanis irodalmi és művészeti programútja is van. Azt hallottam, hogy a házikisasszony a saját költeményeiből fog egész csomót előadni. Nem baj, csak az uzsonna fő legyen. A legrosszabb költemény is elviselhető, ha mellesje finom hideg halat és hozzá két pohár rajnai fehér bort adnak. Reményem, hogy Oklándyné műveit asszony és tudja, hogy a kritikánál a gyomor jóformán nagyobb szerepet játszik, mint a fej és ha a gyomor ki van elégítve és meg van elégedve, a kritika is kedvezőbben írt ki. Borsos: Miska, én csodállak! Neked több eszed van, mint a hét görög bölcsnek együttvéve. Ha ebben